Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-21 / 16. szám

R r>fr\r'ínrAPnR«7"A'r? Va«Ámap. Y«miar 2T. Budai légszeszgyári koksz éniile'- és liize öanyag kereskedők. Mars-tér 2—3. minden mennyiségben kapható Te'efon: 26—18, 19—84. Halálos elfogultság Gondolatok a „Halálos tavasz" filmvál­tozata és egy tanulmány körül Országszerte érdekes viták hulláma csa­pott fel a Z i 1 a h y-regényből filmmé szüle­tett dlalálos tavasz* körül. Kritikák és hoz­zászólások, tanulmányok cs széljegyzetek lát­tak napvilágot a hírlapokban és folyóiratok­ban s nem érdektelen mélyebb vizsgálat alá venni a bírálat sokrétű megnyilatkozásaiI, mert ezek — mint megnyitott ablakok — vi ­lágos belekintést engednek szellemi életünk struktúrájába, érlékelél-ünk, Ítéletünk külö­nös és ujkeletü rendszertelenségébe, bizony­talanságába. A Délmagyarörszág hasábjain már foglal­koztunk egy szegedi laDban megjelent tanul­mánnyal, amely a *Halálos tavasz* művészi • rlékét két szempontból tagadja: nevezetesen, hogy az írónak és regényének s az ebből szü­letett filmnek morális szemlélete nem felel meg az új idők követelményének, s mint egy letűnt kor szellemi csökevénye maradt az uj utókorra örökségül; s a második, amj nem­csak c helyről hangzott el az, hogy a film sze­mérmetlen. Az első váddal kapcsolatban ki kell tér­nünk, hacsak röviden is, Zilaliy irói beállí­tottságára, amely valóban' egészen más, mint a mindenkori s épp ezért kérészéletű prog­rammüvészet hiveié. Tompa szinei nem lel­kesítenek. szenvedélye nem izzik és sorai nincsenek elinditva semmilven áramlat heve­nyészett sinein. Az életet arról az útról nézi, •mely az örök temetők felé vezet; nem az élet Híjainak, hanem a halál utkának van hinno­tikus ereje és dinamikája Fzt a beállítottsá­gát máskor és más helven nihilizmusnak nevezték. A filmmel foglalkozó szegedi tanul­mány pedig — ha csak scjlelve is — ennek a beállítottságnak tulajdonítja, hogy Ztlahy nem is tudhatott mást, mint ^dekadens* pes­ti életet, puha szalonok romlott levegőjét be­mutatni a regényben és a filmben egvaránt. hsoda-c - kérdi a tanulmány szerzője" —, hogy a romlott főhős már eleve halálra van 'télve?-. . . Hiszen cselekedetei immorálisak s nem valók arra. hogy ilyen életet a belük és képek bemulassanak. Szerqny kérdésünk van ezzel a tnegállapi­tással hnpcsokilban. Ha Zilahv világszemlé­'elc immorális és ennek következtében műve leslrukliv lenne: ncni élne-e tovább a »rom­Tott. puha szalonok* pihenőinek mélyén :i re­gény és a film főhőse? Hiszen ezt a főhőst tieni a morál külső őrei, hanem mindenki rtőtt elsőnek énnen Zilahv La'os Ítélte halálra, 'ttecmutatva ezzel — anélkül, hotfv nip^ra'­zolta volna — az erkölcsi élet helves és az örök isteni törvénveknek megfelelő szemléle­tét. A regény nem ma született, közel 20 éve annak, hogv az olvasók elé került. Annak a kornak hangulatát és mindennapjait mutatta be. amelvben a regénv írója és a regénv ol­vasói akkor éltek s amclvnek minden vonat­kozása ellen folvtal ma harcol az »úijáala­ku1ó« társadalom. Ennek a harcnak hirdetői "Műtrágyák: sziípsrtoszfá*, MUs** levitáé. Mindenféle növéivtMelinl szerek: Dormant waseb, ueodendrin, kén-or, tiernvüenyv, qazdiságl kenücsük. olafok, mindenla|ta festékéruk meghízható és olcsó beszerzési helye az 51 év óta fennálló KARDOS festékUzletben Szeged, Valérla-fér (husosplact j és küzdói pedig az előbb mondottak alapján külön köszönettel és kézcsókkal tartoznak Zi­lahy Lajosnak azért, mert az akkori kor váz­lataban megrajzolta az akkori élet halálos ul­timóját. Szabó Dezső azt irja egyik tanulmányá­ban, hogy »az igazi szép mindig modern s az igazi művész mindig kortárs.* Ez a mondat definíciója a művészet örök értékének s ez érteti meg, hogy például Apáti Ferencnek Mátyás király halála után kiadott Cantilé­nája miárt nem süllyedhet el a korok múlásá­ban s miért van múlhatatlan aktualitása az értékek figyelmeztetésének. Igy kap időszerű­séget a Ziíahy-film is, amely a mába hozta bele a regényt Vitathatatlan, arait a tanul­mány is állit, hogy ma sokkal súlyosabb problémák zuhannak az ember vállára, de nem jelent-e menekülést. és enyhülést, ha a művészet kikapcsol a mai problematikus gondok tömegéből? Ezek a gondok ugysém megállapodottak, napról-napra változik az arcuk s amit ma korholunk, az holnap talán dicséretünkkel, vagv hallgatólagos beleecve­zésiinkkel tesz szerves tartozéka életünknek. Ez alól a tétel alól nem vonhat ja ki mását senki és semmi: ez a feilődés conditio sine íjua non-ja. S a dicséret cs korholás időszerű­ségétől és hozzáértésétől fücff. hogy helyes vauv helvtelen iránvbnn fc»lődiink-c ... A feilődés irányit a korszellem mulatja, de ma­ga az erkölcsi lörvénv mint norma: örök és változhatatlan. Ma igen sokszor nem a mü­vés/clnáitolók, hanem a Párlntii vészek szem­lélete és Ítélete kan hangot. Az időszerűség és a hozzáértés követelj meg, hogv a művészélet nem lehet Pártérdekek és korelrnéletek k<">m­menriős rs<déd''ének tekinteni, mert énoprt ab­ban a r>íll'i]-"',han veszti el rendeltetését és ielenfőspr'pt nmolvilbcri r>err a mult és iövő szerinti kihatásait hnrvcjn. csak a jelenben megkívánt progratnszerüségét veszik szem­ügyre. 'A következő kifogás, amelyet a filmmel és regénnyel kapcsolatban hangoztatnak, hogy a mu » szemérmetlen*, Erre bővebben nem aka­runk kitérni, mert a leghazugabb és leglé * hább szemlélet az, amelyik az élet folyama­tosságának, az isteni törvények emberi meg­nyilatkozásának, a bűnös és bűntelen ember állandó jóságkeresésének, a nő és a férfi egy­másnak adott életének hátterében nem képes mást meglátni és megtalálni, mint a triviális, a durva, a megfeketilctt színeket. Élihez be­teg lelkiség kell s ennek a szemléletnek íté­letén ál nézni a művészetet annyit jelent, mint megtagadni a közösségét minden normá lis, egészséges és Isten akarata szerint történő bűntelen élettel. A bün ott fogan meg, ahol csak erre a szemléletre van beállítva a lelki­ség és filológiai bogaraszással csak ezt veszi észre, mert csak ezt akarja észrevenni. Hono­ré de Balzac irja egyik könyvének elősza­vában, hogy egyesek íá'tatosan* olvassák a szemérmetlennek kikiáltott müvedet, hogy •megelégítsék gonosz kedvűket*... Szándéko­san nem idézünk több írót, különösen nem onnan, ahol szokás szerint térnek ki minden lehető alkalommal ezekre a körülményekre. Tesszük ezt azért, mert ezek az ítéletek meg­bízhatatlanok. Példa erre a szóhanforgó ta­nulmánynak helyet adó szegedi orgánum magatartása, amely kritikáidban' valósággal glorifikálta a »Halalos tavasz* cimü filmet, későbbi tanulmányában pedig ráhüzJu az iga­zi művészeiért hullatott könnyeivel átá/ott vizes lepedőt. Ez a kritikai bjzopvtalanság lehet jogos magánérdek, de semmiképpen sem a köz szolgálata. Más a föladott mozihirdetés éltékének megfelelő kritikai fö'fr>sjás és isméi más az egvnda'ra helyezett művészi értékeié? korsTPtrdélete Ahhoz nem kell egvéb. csak iöők folvamár kialakult és dicsérendő rufjn. ehhez nem szükséges más, csak halálos elfo­gultság . , . . Kalmár-Maron Ferenc Ráífir, tframofon, Iceréktiár, varrónál) gyeunekteréknárok, játékbaba'rocsrk. gramofonlemez uidonságoX nagy vá* 'éMiin Dérw Gétféiuhéz Na*y javlfómühe'Y nm Kell rentéoi a városi kertészettől elbocsátott 70 Kisember kenijerét Itálián Tukols Sándor totspántoi hérneh házbetáitást a szerencsétlen munhások (A Délmagyarörszág munkatársától) Az idei költségvetés csökkentett KiaUasi tételéi a vá­rost kerteszeti üzexunél szomorú ujevet hoztak 70 munkás számara. A kerteszeit költségve­tésből a belügyminisztériumban 35.00O pengőt töröltek s emiatt 110 cinbér közül hetvenet kél­heti fülmondussal elbocsátottak. Ez a hetven ' mber szombaton délután megjelent a Dél­magyarörszág szerkesztőségében cs kétségbe­esetten kért támogatást, hogy 'télen, ebben a rendellenesen szigorú hidegben ne tegyek őket. ki az utcara, ne ítéljék őket kenyértelenségre, mert clláttatlanságukban pusztulásra vannak kárhoztatva. Ezek a szerencsétlen emberek, az indokolatlan takarékosság áldozatai, hétfőn Tukats Sándor dr főispánhoz fordulnak, aki az eddigi ténykedésével számtalanszor bebizo­nyította, hogy a kisemberek szószólója. Ez a hetven kisember, aki napi kétpengós napszámból egyik napról a másikra él, ke­nyér és tüzelő nélkül elpusztul, ha a főispán közbe nem lép a kormánynál és a kertészeti üzem nem biztosítja számukra továbbra is a száraz kenyeret . . . Bemélik hogy a főispán fölkarolja ügyüket, hiszen legtöbbjük családos ember és ma. amikor a kormányzat szociális politikája hirdeti a magyarság védelmét, a magyar család védelmét, altkor ennek a hetven nyomorúságosan szegény magyarnak nem szabad kivenni a •izáiáhú! a kenvén i s ezek a szegény emberek bíznak is abban, bogy Tukats Sándor dr főispán, minden szege­di magyar ember tőispanja, befolyásával é§ hatalmával segítségükre siet. A nyáron 6—8 pengőt tudlak volna keresni, de nem hagyták ott a kertészeti üzemet, a na­pi kétpen«ős munkaalkalmat, mert legtöbbjük 6—8 éve dolgozik már azon a helyen. Es a sors iróniája az is, hogy a Szőregről cs más ide­genből fölvett munkásoknak nem mondtak föl/csak éppen a szegediekuelt. Nemcsak het­ven ember kenyerének megmentéserői van szó, hanem arról is, hogy a kerteszet nem nélkü­lözhet begyakorlott munkásokat, akik kétpen­gós éhbérért dolgoznak tiz esztendeje cs morf, tél közepén, a legszörnyűbb sors vár rájuk. A város minden egyes polgára kérését tolmá­csoljuk Tukats 8andor dr főispánhoz, amikor arra kérjük, hogy segítsen ezeken az embere­ken, ha másként nem lehet, hát vezessék be s heti ötnapos munkaidőt, de senkit ne tewcnrí­a városnál kenyértelenné. pengős rendelésből' visszama­radt oagyon szép diófa telihátó­szoba 550 pengőért eladó! Kossuth Lajos suaáruf 5 zám ASZTALOSNAK 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom