Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

Vasirofip, im decgmW 2l Dr rMA'GT ABOBS7 AG Barangolás a kő és la birodalmában Visszhangok éoo kilométer távolságról (A Délmagyarörszág munkatársától) Sok •ta­nulmány ós mégtöbb riport látott már napvilá­got a Magyar Szent Korona testéhez visszake­rült tartományról: Kárpátaljáról. D.e bármennyit is írjanak vagy beszéljenek róla — különösen az utóbbi időben — soha nem válik időszerűt­lenné, ujert ez az országrész mindannyiszor uj képet piutat, ahányszor látja az ember. Nem helyzetképet adui és népi bírálni lesznek hivatottak ezek a sorok: erre most niucs idő, erre most rossz az idő. Apró mozaikképek csu­pán. utientékek, visszhangok 600—800 kilométer távolságról. Karácsonyi sgcretetcsomagocskák Kárpátaljáról , , . i rA fürdő 'A világ m?í elrendezésében valahogyan rossz beosztása van a fürdőnek. Fürdőszóba és fürdé­si lehetőség ugyanis fokozott mértékben csupán azoknak áll rendelkezésére, akiknek egyéb dol­guk sincs, mini egy-egy íróasztal mappáján ha­nyag mozdulattal aláírni valami fontos okmány­ra a nevüket. Akiket azonbau a föld vagy az ipari üzemek munkája alaposan bepiszkít, azok­nak nincs fürdőszobájuk . . . . . . Igy mondta c-zt el e sorok írójának egy alkalommal egy szociális érzéktől áthalott fér­fin. S ez jutott eszébe egy taracparti jelenetnél. Az történt, hogy egy magyarorosz fa munkás do­log közben véletlenül beleesett a Tarac kis/i hideg vizébe. Amikor kikászálódott, két kezét az ég felé emelnie imigyen szólalt meg a parton: — ,4 lén® vigye él az egii-z bolond világot!. . . Hirtelenül nagyon rossz lett számára a létező mai világ. Most fürdött meg először életéhen. . , Példás takarékosság Talán sebol qe® ragaszkodnak jobban az el­múlt dolgokhoz a? emberek, iniut a komor be­gyek és a hallgatag erdők árnyékában. Ott, ahol nagyon intelligepsnek igyekeznek mutatkozni a földi lények,' azt mondják erre: konzervativiz­mus. Ahol qenj tudnak semmi ujat alkotui vagy kitalálni: ott hagyomány tiszteletnek hivják. Ahol pedig takaraUanul primitív az élet: ott ez taka­rékossággá minősül. Ez az eset ál! fönn a ruszi­nok viszonylatában. Senki a földön jobban nem őrzi meg a ruháját, niiot a ruszin. Folcsöpörö­döt.t korában rákerül az első állandó-nagyságú, í m sajátmaga által szőtt darócködnjön. Ez eltart kö­rülbelül 4—5 évjg. Ekkor ujat sző, de a régit nem veti le. Arra húzza rá uj tulajdonát. Így az­tán az uj ködmön alatt valóságos rongytömeg halmozódik föl, nagyszerű anyagot szolgáltatva például a talajkutatók számára- Mert az csak természetes, bogy ezeket az egymásra rakott ru­hákat soha nem veti le a testéről. Ebben dolgo­zik és ebben alszik- Ennek a példás takarékos­ságnak azonban nincs sok gyakorlati jelentősé- (" ge. Az a ruszin ugyanis, akinek élete végére öt­hat darócködinön díszeleg a tagjain, mind egy szálig magával viszi a sírba- Ebben temetik el, mert a halottak fáznak a néphit szerint s resz­ketésük okozza a földlökéseket. . . Hodem 'áramlat Alig lehet elhinti és mégis ugy van: fönn a világ eldugott részén is vannak modern áramla­tok. Ilyen például az, hogy a fiatal nemzedék már nem hordja apáinak tisztességben bepiszko­lódott, kivül-belül szőrös kucsmáit, hanem télen­nyáron ... szalmakalapot visel. Nem az egész fejet betöltő alkotmány ez, hanem kis dudorral biró gömbolyüség, éppencsak a fejtetőre mére­tezve. A széle aztán nagy és fölfele pördülő. Ezt az egész kalapügyet vékony gumiszalaggal erősí­tik ... a fülük eirapájára. Bátyú felé robogva láttam a kupéban egy ilyen retöruikalupos, hallgatag fiatal ruszint. Künn havasesö esett s az emberek fújdogálták a tíz körmüket. Tél volt, hideg Dc ezzel ugy­látszik nem törődött a ruszin a szalmakalapban. Szánakozva néztük néhányan: bizonyosan nagyon szogétiy. De Extrát szívott. Akkor meg bizonyo­san kissé bolond. Bátyúban fölszállt egy hölgy. Nem volt ru­szin és nem is volt a legifjabb nemzedék tagja. Kintről jött, a télből. Szalmakalapban. Nem az egész fejet betöltő alkotmány volt a fején, hanem enyhe dudorral biró gömbolyüség éppen csak a fejtetőre méretezve. A széle nagy és fölfele pör­KIRBCSONYRR legszebb ajándék MUSECII KIS-PIAN1NO Értékes! ízléses! Praktikus! Eladási termek: Budapest, VI!., Erzsébeí-kri 43.(Doya!)' dülö. Változatosság okából a gumi-szalag a ha jába kapaszkodott. S ekkor mi száuakozók megértettük, hogy a ruszin fia nem szegény és nem is bolond. Egysze­rűen csak modern . . . Divatos. Sí ruszin h&lvlvk alatt... Aki már látott ruszin i öázut, annak nem kell magyarázui hogyan néz ki, aki pedig nem látott, annak nem érdemes magyarázni, mert egyszer úgyis csak odukháncsiskodja magát, ha olcsóbb lesz a MAV cs megnézi. Annyit előre lehet bo. csátani — nehogy meglepetések érjék —, hogy a ruszin fakázikók tetején nincs kémény. A füst szabadon terjeng a szoba sarkában lévő nyitót' tűzhelyről fölfelé és akkor távozik, amikor akar a padlásnélküli tető résein. Az egész házat ki­töltő egyetlen szoiraszerü helyiségben köröskörül padkák vaunak. A padka alutt moh ás erdei szé­na; ezen alszik a ruszin, a felesége, törvényes gyermekei, azonkívül törvényes koeskéi cs In romfiai. Viz csak annyi van a helyiségben, amenuyi az iváshoz éppen elég. A szappant csak azok isinerik — legalábbis a messzi hegyek b< !« sejének lakói közül — akik félreismerve rendel-, tctcsct megettek, ha véletlenül ajándékba kaptak. Levegő nein nagyon van benn, minek: hiszen elég van kinn. S a füstöt a ntszin Í6, meg a kecs­kéje is már eléggé megszokta. Egyik sem beteg Itárácsonijí és ufévl ajándékul Csuvy Ferenc svájci világnárkás kar- és zsebórák, különleges iitcsii asztali-, fali- és szinkronórák, ezüst evő­eszközök és dísztárgyak, alpakka készletek óriá-i választékban rendkívül olcsó árakon kapható'.. órás és ékszerész. Kárász-utca 16 Magyarország ezüstkoszorus mestere Nagy javítóműhely* Angyali riadó Irta: Csányi Piroska A 'áros fölsikoltott álmában. Mintha rém­látások gyötörnék, oly kétségbeesetten, vadul vijjogott ... A szirénabaug messze szállt a léli este ködpalástja alatt cs tudatta a veszedel­met. A bátortalan, gyönge fényjelzések is ki­aludtak nyomban és vaksötét telepedett a vá­rosra, amely ismét öntudatlan lázálmúba me­rült. Ott túl, a várost kettészelő folyó másik part­j'ia. künn a rétek és jószagú erdők közelében sötét épülettömb állt. A hadiárvák otthona. Apró, hoglyasl'ejü gyermekek, fiúcskák és lány­kák játszadoztak a nappaliban, a szigorúan el­sötétített ablakok mögött. Koraest volt még, vacsorára sem hívott a csengő, nyugodtan foly­tathatták játékukat. Az egyik csoport vonatos­dit játszott, a másik boltost, piacot, vagy há­borúsdit. Amikor megszólalt a házi vésztjelző készü­lék, a gyermekek hirtelen abbahagyták játé­kukat. Csöndes fegyelmezettséggel sorakoztak az ajtóhoz. Előkerültek a. parányi zseblámpái 1?, mert a következő pillanatban sötétség borult a nagyteremre. Csöndben, mozdulatlanul áll­tak, egyik sem ijedt meg, egyik sem sírt, vagy .-ikoltnzott Hozzászoktak már ehhez a „játék­hoz", valamennyien tudták, hogyan kell visel­kedniük. Hamarosan föltárult az ajtó és kékfényü zseblámpa mögött Evaugélina nővér lépett a terembe, Afem.Játták .hiíían^az arcát, de mind­nyájan tudták", Hogy ő az. Szolid, lágy hangja úgy csorgott a csöndbe, mint édes, meleg tej illata, ö volt a „kismama", az apró árvák „földi" édesanyja- A másik, az „igazi" fönn la­kott valahol a mennyben. Igy tudták ezt a gyermekek és mindnyájan ragaszkodtak Evan­gcljna nővérhez, kicsi szivük egész melegével. Nem telt bele két perc s a gyermekek beuu voltak a nagy Paternoster-lift ölében. Saját súlya merítette le a liftet a pincébe, a légol­talmi óvóhelyhez. A légiriadótól számított uégy percen belül az árvaház apró lakói ott ültek szép sorjában az óvóhely kényelmes padjaiban. Jólfütött, kellemes helyiség volt ez, a legkelle­mesebb az egész épületben. A falak mentén ki­sebb-nagyobb fekvőhelyek nyújtózkodtak. Szükség volt rá, mert néha féléjszakákon át is eltartott a riadókészültség. A gyermekek ilyenkor cdesen aludtak a puha nyugvóhelyek ölében. — Tudjátok-e, milyen riadó volt ez? — kér­dezte a nővér kellemes, lágy hangja. Feleletül az egyik gyermekhang, elsírta magát a sötét­ben . • a Csupán néhány pillanat még. az ismeretlen­től való félelem néhány gondolatnyi éjszakája és a gyermekek ébredező lelkének nyugalma fölbcruL Ezt kell megakadályoznia Evangéli­na nővérnek, ez a feladat vár most reá. Tompa, pukkanásszerü nesz csoszogott fölöttük. Vala­hol leesett yalamL ami talán gyújtott, talán ja el az égi fényt, a Csillagok s az üstökös rombolt . .. Ide csak nagyon sejtésszerü"" hangzott el a küivilág, a felső világ nesze. Es Evangélina nővég nem eugedte, hogy erősebbé yáljók: — Tudjátok-c, milyen riadó volt ez? — kér­dezte inégegyszer azon az édes, mesélő hangon, amelyre a gyermekek mindig fölfigyeltek, mert tudták már, hogy most Piroska indul ói­nak majd az erdőn keresztül nagymamájához, vagy Hófehérke téved el az erdőben és rátalál hamarosan a liét törpe házikójára ... A sírás elhalt és érezni lehetett, hogy valamennyi gyermek lélekzctvisszufojtva figyel a sötét ben­— Ilát én megmondom nektek, milyen riadó volt ez, ha jól viselitek magatokat és senki sem szól közbe —, folytatta a nővér s a liang.j.i most már erősebb, bátrabban csengő volt. — Angyali riadó volt cz! Hiszen tudjátok ugy-e, hogy ma van karácsony szent éjszakája ...Ilyenkor elindul a sok-ook kis angyal, hogy elvigye a jóhirt a világ minden tájára: „A Megváltó ma megszületett . . ." Elindul a sok kicsi angyal; hófehér szárnyuk szeli a levegőt, cs meg-megcsillau a hold szelíd sugarában. Szállnak, szállnak a világ minden Iája felé és fölkeresik a jó gyermekeket, hogy ajándékká! meglepjék őket. Először is kikeresik a jószagú. friss, üdezöld kis fenyőfácskát, amelyet majd földíszítenek a szenteste tiszteletére. Földíszí­tik a tejutról hozott apró csillagokkal, szikráz" csillagszóróval, amelynek tüzet egy-egy üstö­kös szakállából hozzák, aztán csillogó, fehér angyalhajjal, olvadhatatlan hópibékkel ca fi­nom cukorkákkal. Gyertyát is tesznek rá, ptt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom