Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

u nrrm'at.YA RORSZAC? Vasárnap, ífoto. clerejjiJjer 24. 33 éve vásárol az í7CnC7ARnVbőrőndös és bőrdíszművesnél. Kárász u. 3 uri közönség 94b UMMKÍe# g alatt. 0 Nemzeti Takarékosság tagia ióle. De mindegyik egj fonna rekedten beszél, illetve mekeg. Igy fest a magyar-orosz ház belülről. Legalább is uz, amelyet Ozorelbun láttam. Kívülről gyalulatlan fa — módosabb ruszin tulajdonos esetében a falai kiáltóan kékre vagy vörösre van mázolva — s közvetlenül a fal mellé van berakva a tiizelésip fölvágott fdmennviség. Emialt aztán ugy néz ki madártávlatból egy-egy ilyén ruszin házikó, mint egy nugyobbszeru farakás. amelyet — bogy el ne lopják — tető alá raktak. Ez a tető télen-nyáron állandóan füstöl. Ugy hat, mintha égno a ház. Pedig csak benn, a kis házak belsejében izzik, hunyorog, füstöl a parázs... A jazz, n jódli és a népdal Folklorisztikus terepszemlém során egy tiszta magyarlakta községben tánciskolái bálba csöppentem Ezen a magyar bálon, ott a jóisten háta mögé. eldugott feluban jazz-zenekar működött közre a jókedv érdekében. Hiába: jazzt mindenütt találsz, amióta az első néger eljött Európába kulturát tanulni. Királymezőn viszont (cz a falu 90 százalékban német) vasárnap reggel öszszoülnek a falu daloskedvü legényei Heizenbüchlcr bátyám vendéglőjében és . . . jódliznak: Holliárl, holliári, hollariti, .bollariti, boLlárió . . .c Igy zeng a dal. Rondkivül értelmes nóta. Sokat lehet belőle tanulni. A ruszin testvérek egyik fészkében: Rruszturán pedig egy kocsmaasztaj körül láttam gyüVkezni a szakállas néptestvéreket. Az asztalon egy deszka feküdt, amelyen két szál drót volt kifeszítve. A deszkát és a drótokat időnként mélán ütögette egy öreg ruszin s.'közben mindnyájan nem hangosan, de annál nagyobb vehemenciával vitatkoztak. Monoton hangon .veszekedtek egész délután, de nem tudtak megegyezésre jutni. Később kitűnt:- tévhit az, hogy nézeteltérés volt közöttük. Citorakiséret mellett énekeltek. Ruszin népdafokat. 'A koporsó Emlék' ez is, továbbadom, bár éppannyira iiincs jelentősége, mint ahogyan nincs cgyetleu emléknek sem. Taracközöu egy alkalommal fölugrottam egy kocsira, amely elég gyors galoppban haladt az állomás felé vezető országúton. Hat darab hallgatag ruszin ült a kocsi tetején, szotlau bólintással egyeztek bele, hogy egy taggal megszaporodott az utaslétszám. A kocsis a lovak közé csapott s a kocsi még nagyobb zörgéssel, még lerősebb vág'tatással nyargalt számomra ismeretlen célja felé. S egvszercsak, ahogy körülnéztem a mellettem ülőkön és a kocsi belsejében . . ugy ugrottam le, mintha sohasem tartózkodtam volna ezen a szekéren. Egy koporsón ültem ugyanis. Az egész szekér, ugy,- ahogy volt. azzal a lélekszakudt vágtatással együtt és a hallgatag ruszinokkal a tetején: halottasmenet volt. Elköltözött halandót vittek ki a temetőbe Ez a koporsó és ez a vágtatás együtt nagyon ijesztő volt. Mert az ember nagyon ijedős és nagyon szereti az életet akkor, amikor közelében van a halál. A mozdony cs a fatönk Kárpátaljának is van olyan kisvasutja, mint Szeged tanyavilágának. Az is döcögős, de nem ilyen kehes: jobb a tüdeje a hegyi levegő miatt. TEV-nek, Taracvülgyi Erdei Vasútnak hívják. Történetének van egy szomorú epizódja. Néhány hónappal ezelőtt történt, hogy a vasút sínpárjára a hegyről egy fatönk gurult. A robogó szerelvény mozdonya nem tudott megbirkózni a hatalmas tönkkel, egyszerűen kitért elöle és belefutott a sinck mellett zubogó Tarae folyóba. Háromszor fordult meg a töltésen, amig a vizbe ért és — csodával, határos! — sem a fűtőnek, sem a mozdonyvezetőnek nem történt semmi baja. Ellenben meghalt egy Alföldről fölszármazott magyar famunkás, aki véletlenül a fatönk útjába került. Ilyen a magyar szerencséje ... Kalmár-Maron Ferenc B é 1 y e q q figyelmébe! Bélyegkereskedés, Fogadalmi templommá! szemben. Iskola ütea 29. v ü M ő k n igy kereslet folytán bélyegkészletem erősen csökken, ezért keresek sürgő san gyűjteményeket és tömegbélyeget, melyért tnugas árakat fizetek: /Opró, szelíd világa olyaju, bogy nem halványítféuyót, amelyet magukkal hoztak • . . Igy mesélt Evangóliua nővér s a gyermekek izgalommal lestek minden szavát. Aztán ültért egy régi-régi karácsonyi történőire és igy folytatta: — Kóges-régeu, kétezer esztendővel ezelőtt volt az olső angyali riadó. Hatalmas üstököscsillag jelent meg az égbolton és az angyalok riadót fújtak. Leszálltak a földro s irne, egy mezőn szelíden alvó, egyszerű pásztorembereket találtak. Igy szóltak hozzájuk az angyali riadó szavával: „Nagy örömet hirdetünk néktek! Betlehembon, egyszerű kis jászolban fekszik az, aki ma megszületett, álén jelek és köszöntsétek, mert ő lesz a világ megváltója, a szeretet és a Béke . . ." És továbbrepültek s napkeletről jövő, bölcs embereket találtak. Nekik is elmondták az angyali riadó szavát cs így liickcltck: „Dicsőség a magasságban Istennek •s békesség a földön a jóakaratú embereknek!" Evangólina nővér elhallgatott, mert fölharsant ismét az a ítémületes, sikoltó hang, amely úgy hangzott, mintha a város kiáltana föl álmában. A gyermekek is tudták, mit jelent ez, do egyikük sem mozdult, hanem halkan kérlelni kezdték: — Mesélj még, kedves nővér, mesélj a kis Angyalokról, akik ka rácsonyfát hoznak nékünk karácsouy este! És Evangólina nővér mesélt. Mesélt az angyalokról, akik minden gyermeknek kiválasztjuk a karácsonyfát- Talán kiválasztották már ükkor, amikor ott feküdtek a drótakadályok -nögött és égreuéző, kihányó szemük a szikla övében óppenmaradt kis fenyőfácskát látta utóljára a földön . . . „-Jó lesz a kislányomnak ..." — gondolta az angyal s amikör fölért Isten országába, első dolga Volt, hogy a tej útról apró csillagot s az üstököstől fényes csillagszórót szerezzen be a kis karácsonyfára csillagszórót szerezzen bo a kis karácsonyfára ... Evangólina nővér addig mesélt, amíg kigyulladt a villanyvilágítás és a gyermekek fegyelmezett megszokással sorakoztak az óvóhely ajtajában. A Paternoster-lift most már villanyerővel szállította föl a. kicsinyeket a magasba, vissza a játszóteremmé kinevezett nappali szobába. Evangólina nővér ruagükrahagyta a kicsinyeket s átment a nagy ebédlőterembe, ahol szikrázó, ünnepi ruhájában ott állt a hatalmas karácsonyfa- Fehérruhás irgalmasuövcrck sürgölődtek körülötte, egyik ezüst angyalhajat, szórt az águkra, a másik csillagszórót rögzített eg.v-cgy' ághegy ro. — Meggyújthat játok" a gyertyákat és a csillagszórókat! — mondta Evangél'na uővér csöndes hangjáu, de határozottan. Kipirult arcát, lázas fényben égő szemét megvilágította a kéksugarú légvédelmi lámpa. — Bá tran világosságot gyújthattok most már, — folytatta suiiut hárfaszóló, úgy muzsikált a hangja, —, ina éjszaka nem lesz több légitámadás! Karácsony éjszakája von, megszületett a megváltó Szeretet .. . Odakünn, a hideg, téli éjszakában megkondultak a harangok. Messzehangzó, crces szavuk éjféli misére hívta össze az embereket . . . A karácsonyfán föllobbantak a szelíd gyertyalángok és magas, vékonyka gyermekhangok énekelték: „Dicsőség mennyben a? Istennek és békesség a földön a jóakaratú euibék'ereknek!" Epiil a tápéi templom A Pesti Magvar Kereskedelmi Bank szegedi fiókja lehetővé telte az árpádkori miiemlék restaurálásának folytatását Egy évvel ezelőtt a föszolgabiróság lezárta az ősrégi tápéi templomot, mert a falak düledezni kezdtek és a ritka műemlék , már-már élet veszedelemmel fenyegetett. Azóta nehéz problémája a kegyúr városnak az Árpád-korból való templom ügye, amelynek különösen a tornya az, amely ritka műemléket és különösen az Alföldön ősmagyar értéket jelent és amelyet a Műemlékek Országos Bizottsága ellenőrzés és fölügyelet alá helyezett. Ez a torony az Ősi magyar múltat hirdeti a ,,maradandóság falujában" és egyben hitvallást is hirdet a Tisza partján. A városnak, mint kegyúrnak vállalnia kellett a gyökeres restaurálás föladatát, amelynek költségét a mérnöki hívóiul először 8000 pengőben jelölte vug. Kcsöbb kiderült, hogy nngyobbszabásű munkára van szükség, amely egyrészt tekintettel van a Műemlékek Országos Bizottságának műtörláneti előírásaira, de ugyanakkor ki is kell bővíteni a templomot, mert ma már mintegy 1200 hivő telki gondozására kell gondolni. így az összes költségeket 30,000 pengőben jelöltek meg, söt — ha minden szempontnak eleget akarnak tenni ez az összeg 15,000 pengőre emelkedik. rA város 23,000 pengőt, valtait magái a, amelynek fedezetét azzal jelölte meg, hogy lekötötte a restaurálás költségeire a tápéi földek bérjövedelmét. A tápéi egyházközségnek ezenfölül külön 5000 pengö áll rendelkezésére. A munka az ősszel megkezdődött, most azonban nehézségek tornyosultak rt. restaurálás folytatása elé, mert — bár rt város kijelölte a fedezetet —, a mai viszonyok között a pénztárban nem állott rendelkezésére a szükséges összeg. Pál f,y polgármester, aki eddig is szíven *viselte a kegyúr város kötelességeit, a város régi h& 'bankárjához fordult: a Pesti. Magyar Kereskedelmi Bank szegcdi fiókjához, amely intézet annyi éven át mindig a város erdekeit. tartotta szem előtt és az elmúlt éveli során, annyiszor állott a város rendelkezésére nagyösszegü kölcsönökkel. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank most, sem volt tekintettel arra, hogy ma milyen' nehézségek tornyosulnak a pénzpiac elé, 'csak a nemes célt tartotta szem előtt cs a legrövidebb idő alatt azonnal folyósította a tápéi templom restaurálásihoz szükséges 13-000 pengőt. "A kölcsön folyósításának föltételeit is a Célnak megfelelően a leg előzékenyebben, Ugyancsak „békebéli" kondíciókkal állapította meg. Az intézet ezzel nemcsak, lehetővé telte a műemlék restaurálásának további munkáját, de ismét jelentős szolgálatot tett. a városnak. Ezzel, akadálytalanul folytatódhat az ősi. lápéi templom átépítése: tavasszal. vagy legkésőbb a nyáron ismét átadhatják hirdető rendeltetésének a megújult épületet, amely nemcsak egyik legérdekesebb épülete, lesz a „maradandóság világának", dc amely ismét, hirdetni fogja a magyar. múltat Szeged halárában. BÚTOR leaolcsribban Lakberendező Szövetkeze tiiel £ IPARCSAKNOK, Horváth Mihály-u. 5.