Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

ii Hf ÍM AGYARORS7 4G V»B#racp, H. I. B. Féri® Naritiiya l-bilet/ékonjr, ípifimbie 1-98 100 % hcrnyöaelyem ha­risnya Ishalelrtfcony, Mörtehlbti 3"98 Gombház Cí.Uprilc. ut- « 3. Velvraifan nöi sdiak uagy választékban meleg betelt Mai 1.68 fátyolharisnya apretulb* 1« 78 Gombház Csekonira-utca 3. 6 darab finom nöi szép csomagolásban 0'24 daraboiikiut Gombház Csekonics-utca 3. Egészen nehéz sarmöz kombiné 2-98 szövéshíbás Gombház Csekonics-utca 3. tonbözik a Rózától, ami a hangkombinéciót illeti- A báj költői szó a hasonló hangzású háj prózai és csúnya, inert testi dolgokra emlékez­et, A borong mélabús érzelmeket kelt, a ha­sonló hangzású dorong vaskos, nyersízfi. A Marcsa nevet parasztosnak, a Marii-1 előkelő­nek érezzük. De nem azért mert az effajta hangkombináció parasztos, hanem azért, inert a Marcsa már faluhelyen divatos, tehát föléb­reszti bennünk a mezítlábas falusi szolgálók képét, míg a Mary (amely éppúgy u Mária­névnek egyik változata, ruiut a Mariska vagy a Marcsa) angol-társadalmi rétegekre utal. De ,i Marcsa is lehet, pathetikus szó, ha az olaszok ejtik ki a maguk módján: a Marcia su Roma jelszóban a nálunk mosolyt keltő név tragikus­harcos jelleget ölt és katonai iudnlók lelkes melódiáit duböriigteti. Olyan a nyelv, mint a szól. Ugyanazzal a széllel minden irányban le­het vitorlázni, még szél ellen is. Ugyanazzal a hangesoporttnl a legkülönbözőbb hangulatokat ki lehet fejezni. A méh szót költői hangkom­hinárióknak érezzük, mert rögtön a mélabús "sfékre, a holdvilágnál mélázó haramiára gon­dolunk. Petiig a méla szó a málénak változata •s eredetileg azl jelentette, hogy ostobán bá­muló. mélaszájú... Ugyanígy vagyunk az an­daJoggal is; a Biedermeier-korban igen kedvel­ték. Van egy tánc, amit andalgó nak hívnak. Szívet-lclkct andalító-nak nevezték a viruló tá-' jnt. Egyik akkori szótárunk így magyarázza andalodik igét: „az Ifjú sziv. a szépet érző kedély, a szerelem titkos lángjától hevülő lé­lek andalodik el kiváltképpen. Ez ige működé­sében kevés erő, de annál több kedélyesség, gyöngédség mutatkozik. A költői kifejezések egyik ékesebb gyöngye". Valóban gyöngy, do eredete nem n legelőkelőbb! Az andalog ere­detileg az Aula1 személynévből származik és annyit jelenteti, mint ostoba, érzéktelen. Olyan­féle tréfás kifejezés volt niiijt például a mai .bis> z n> el vben a Pali. 11a még tovább kéres­sük az Antal szó múltját, az egyházi latin nyelv komoly Antonius kereszt nevéhez jut unk. A szu­i knuk éppúgy megvan a kalandos sorsuk, mint a könyveknek. De ime. mégis el kell ismernünk, bogy van haugglati különbség a szavak között."Vanuok költői szavak: rsáb, üde- hattyúnyak, lángsu­gara, nyár. lidérc, bérc. hon szerelem-, és Van­nak familiáris, köznapi használatú szavak: hiibsaldla, napramorgó, bliktri, dsinkofál; az Utóbbi népies kifejezés valamikor előkelő és tu­dós latin szó volt és a syneopare, görög-latin igéből származik... Vannak ilyen különbségek, de ezek nem a szavak ulkn(olb»ágábó| származ­nak. hunéin i-sak utólagosan nyerték hangula­tokat a jelentés és a szó által fölkeltett kép­zetek miatt. Ez n hangulat, mint minden nyelvi jelen­'ég. maga is ulá van vetve változásoknak. A babér szót — a dicsőséget, pályadíjat, boros* 'vánke-zorút, latinul f«Wr«*-t, uémetül Lar­hser-1 jelentő költői értelemben nlösíör Cso­konai használata. Addig a szónak esak afféle konybanövény-becsülete vpjt, a petrezselyem­mel árult egy gyékényen. Kazinczy még Irtó­zott. tőle és te nem mondott vnlpy, miatta a In­tői laurgs-ró], vagy a szláv eredetű borostyán­ról. A zt írta Kazinczy: babér iszonyú ne­'evei esak az l'og élni. aki tompa érezni, hogy s patikai és konyhai szókkal szép munkákban éle! ,,,.,„ szabad". Kazfnczyru rácáfolt &B idő: « hab> y ma már a/, ö homlokát in övezi. A szóbangulat tehát a nyelvekben gsm 'priori előleges, h.inem a poster!ori=s=utóla­ros jelenség Előbb alakul a szó. azután kapja a bwngulatál, szubjektív értékét, költői vagy prózii színezetét. E megállapítás után már biz­tos elvek alapján nyomozhatunk tovább1 me­lyek azok az akusztikai, hangzásbeli, fonetikai, hauffkopibináujókboz kötött elemek a. nyelven, ainely.k a konvencionális. közmegegyezésen alapuló és hagyományos jelentés nélkül, önnia­KARACSONYRA divatos fém nuafcláncoh, Kar­KöioH, fémövélf, fém dfvaf fiiií GOMBHÁZ CSESCONICS-UKA 3. Noffyleánunak — hisicdnunah tisztagyapju kötött „Hófehérbe" törpesapka 2.98 GOMBHÁZ X*TS gukban véve. apriori-előlegesen képesek nrra, liogy valriiniléle érzelmet, hangulatot, esetleg talán jelentést közvetítsenek. Előre sejthetjük, I hogy a nyelvek mai intellektuális-racionalizált, I az értelem iráuyóbau fejlesztett állapotában j ezek az elemek nem lesznek nagyszámnak! De j mindenesetre- vannak olyan szavuk," amelyek összekapcsolva születnek a kifejezendő érzelem­mel. Ilyenkor az indulatszók. amelyeknél a hangkombiiióeió ösztönszerűleg keletkezik. Leg­alább is azt hinné az ember, hogy így van a dolog. Pedig nem is így vau, csak nagyjából. Az arlikuláflan hangok, a halálhörgés, az éles fájdalom hangjai — mindezek a kombinációk, amelyek kivül állanak a nyelven — miudeu népnél egyformán hangzanak. Itt valóban .reá­lis kapcsolat áll fönn hang és jelentés között. A hang saját aIkoiottságáuál fogva jelent va­lamit. Do nz euibcri társadalom cs kultúra nem elégedhetik tueg ezekkel a primitív baugadú­sokkal, amelyek semmiben sem különböznek az állatok ösztönös haugicrmékeítöl. Az ösztönös liaugadúsokból lehelnek indulatszavak, ame­lyek azonban már bizonyos közmegegyezésen alapuló, tehát stilizált formáját ad iák a pri­mitív hüugadúsunk. Mi magyarok például, auél­kül, hogy összebeszéltünk volua, a hagyomáuy és a nyelvszokás alapján valamennyien meg­egyezünk abban, hogy mikor fáj valamink, azt mondjak, hogy jaj- Föltéve, hogy uenj nagyon fáj valamink, mert akkor a jajról, is megfeled­kezünk és csuk ordítani tudunk egyet, nem tö­rődve a nyelvmetafizikával. A jaj-szói a gyér­Tiszta gyapjú női sál«endö 1-28 Dunüaboignos not naa rag igen nehéz 2-78 Gombház Cfflkoiui-e-ntc® 8. 3 darab gyürhe­tetlen nyakkendő 2 "98 négyszögletes crep­desin sálkendő 2*38 Gombház i cucmiet atq* 3. mek a szüleitől tanulja, pem magától jöp rá­Ali uiugyarok tehát Jaj-gatuyk, de u francia már uem ismeri ezt az Ösztönszerűnek látszó jajgatás!, hanem úgy „jajgat", hogy sí, vagy ouf. A német sem jajgat, hanoin au weht ruond, amit mi magyarok hamar észre Is vet­tünk. Eredetileg csak a labancokról mondták, hogy öbéggt és ma is az óbóaatás kevésbbó elő­kelő formája a jajgatásnak. Itt már tehát tt környezet, a társadalmi és politikai viszonyok is közrejátszanak a, szó hangulatának rögzíté­sében. Van aztán egész csomó ösztönszerűnek látszó indulaíszavunk, amelyek mégiukább in­tellektuális, értelmi eredetűek, ahol tehát sem­mi reális kapcsolat nincs haugaluk és jelen­tés között. Ilyen például a kuss, amely nem azért jelent kuss-t. mert a te, uz U és az es ösz­szctalálkozása szükségszerűen az elkergetés gesztusát fejezi ki, hanem azért, mert a kuss egy francia mopdalbó) rövidült le, népiét köz­vetítéssel. A francia mondta először a kutyá­jának: coüche-toi, feküdj Jel Az „előkelő" fr«»* eiu beszéd divatját fölkapták a uémetek és ha mással nem, legalább kutyájukkal franciául beszéltek: Kusch. dich; Ebből lett a magyar kusti, vagy a még rövidebb kuss. A tovább képzett átrasofui-igéheu már nem is érezzük a szó eredetét. A kasj> indulatszó eredete tehát szimboli­kus bangkombiuáeió, értelmi jelentésű, érzel* nietlen szó; a további fejlődés folyamán aztán megint közönbös szó lesz az ösztönszerűnek lát­szó alakból: huss, kussol. Ilyen a nini eredete is- A németnek sohasem jutna eszébe nini-t mondani, hu meglát valami meglepőt, mert a nini nem más mint y nézej, nézd lerövidülése, előbb ré-né! aztán ni-ni lett a nézd igéből, amelynek bapgkombirjációju pem olyan termé­szetű, hogy önmagától kifejezzen valamit. Ime: a nyolvjuetafizika uiég az iudulafsza­vnkuúl is csődöt mond. MiudezzeJ azonban ujóg uiues elintézve a kérdés. Rengeteg eszköze vau a nyelvnek érzelmek közvetlen kifejezésére? a hangsúly, a uyrlvmelódiu, uiások beszédének színészi utánzása, a beszéd gyorsítása, a szü­netek, a hangolj elferdítése és még s+k tuás, amik pem férnek el egy újságcikk keretében. A költők és szónokok nagyon jól tudják ezt és élnek ís a nyelv akusztikai, zenei eszközeivel. Ezekről mondotta Kölcsey Ferenc a fiához in­tézett l'aruiucsjsbeu: „Igyekesdnad kell nemcsak arra, hogy be­széded hibátlanul zengjen ajkaidról, hanem arra is, hogy kedves hajlékonysággal, gaz­dag változékonysággal, tisztán kiejtve a sztori! és léinkre erőben munkálva, okaid­nak és érzelmeidnek akaratodtól függő tol ma'osa lehessen". L I ciánozó*irodája Szeged. Somogyi u.-iO. Tel. 34-72. Legrégibb ciáijoző-vállalat.százszázalékosgaraucia. g w.tettgf.ftsf.tr.js&js s !*: í4s3z eftlvcl-r*'wla amoql-megvár mnk rúzszto^btol .i-citroM .aisKV-réi-f övm+í* r " 1 31*m tt, i -- — •—

Next

/
Oldalképek
Tartalom