Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

Vasárnap, 1939. 3ecemb~er 24. cetének olyan részlete is, amelyről hallgatnia kellett még a naplójában is, hiszen katona volt, a Császár katonája. Szóvátetto Károly király jóiudulatú, de kapkodó politikáját Tisza előtt, akinek azt tanácsolta, hogy menjen haza, vegye kezébe diktátori hatalommal a kormányt, mert a monarchiát csak ő mentheti meg. Biztos beune, hogy ebben az esetben a horvátok is inelléállnak. Tisza hallgatott. Hosszú szünet után kijelentette Szárkoties, hogy ha nem történik gyors intézkedés, akkor a horvátok mind átmennek a délszlávizmus táborába. Szárkoties egyik, Tonellihez írt levelében eZzel a jelenettel foglalkozva azt írja, hogy Tisza „aki nemcsak Magyarország, hanem a monarchia és egész Középeurópa egyetlen nagy államférfia 'volt abban az időben", a beszélgetés alkalmával úgy viselkedett, mint az az ember, aki nyugodtan sétál és hirtelen megnyílik a lába_ előtt a föld. Nem tudja mit tegyen, előre lépjen-e, vagypedig vissza. Másnap délután utazott el Sarajevóból a íomo regius. „Kikísértük az állomásra — irja Szárkoties — és az utolsó pillanatban azt mondtam, hogy hitem szeriut fogunk még együtt munkálkodni mi horvátok és magyarok a monarchia megmentésén"— Gott gebe es — mondta Tisza és úgy megszorította a kezemet, hogy a szorítás erejét most is érzem. Szeptember 24-én ezt írta Szárkoties vezérezredes a naplójába: „Nagyon nyugtalan éjszakám volt, Almomban láttam Tiszát, aiuint száguld Budapest és Bocs felé. Láttam, amint az államim elemek körülötte csoportosulnak. Hallottam, amint lelkes szavakkal hív föl mindenkit a trón és a haza védelmére. Hallottam, amint, körülötte egész Magyarországon végigzúg a regi kiáltás: Moríanmr pro rege nostro! Mindazok ellenére, amik történtek, Tiszát az egyetlen igazán erős embernek tartom, aki képes legyűrni a. föltornyosuló veszedelmebet. Bár igazam volna és bár valóraválna az álmom ..." Ez a szép álom nem vált valóra. Tisza Becsbe utazott, jelentést tett a királynak, néhány nappal későb pedig elhangzott ajkáról a. magyar parlamentben a tragikus bejelentés: elvesztettük a háborút. . Szárkoties .vezérezredes naplójából a közeledő októbervégi összeomlás szörnyű dübörgése hangzik. Az uj árverési csarnok sikere Régóta vajúdó kérdés nyert megoldást az árverési csarnok létesítésével. Eddig megfelelő helyiség hiányában folyton váudorolnj kellett a holmikkal. Most azonban állandó otthona lesz az aukciós és egyéb rendes árveréseknek. M ár a karácsony előtti mognyitótárlatnak is rengeteg látogatója volt s remélhető, hogy u postatakarékpénztári mintára tervezett aukcióknak még több nézője és vásárlója akad. Az aukcióban állandó helyet kapnak a szegedi festők, szobrászok és iparművészek, akiknek érdemes cs törekvő munkásságát bőven lesz alkalma a műértő és művészpártoló közönségnek megismerni, tí mivel az ilyen aukciókon legnagyobbrészt a magántulajdonban lévő holmik kerülnek eladásra, a vagyonmentés jellege a legnagyobb mértekben kidomborodik. Természetesen a tulajdonosok kívánságára a. zálogul elhelyezett tárgyakat is önkéntes árverésre bocsátja az igazgatóság s ilymódon megkíméli őket az értékesítéssel kapcsolatos szaladgálástól és fölösleges időveszteségtől. Hasonlóképpen a vásárlóknak sem kell az árverésen megjelenniök, mert az előzetes megtekintések során kiválasztott tárgyakra az árverési csarnok megbízottja licitál. Remélhető, hogy a szegedi kereskedőtársadalom is méltányolja az árverési csarnok igénnágy látogatottságában rejlő értékesítési lehetőségeket és előkerülnek mindazok a rejtett különlegességek! amelyek az ilyen aukciókra varázserővel yonzák a kifinomultízlésű wyüjtöket. DTTÍ'MAGYARORSZÁG Lakásán készséggel bemutatja a legújabb tipusu készülékeket Meteor Villamossági ts Csiliáréuár egyedarusit SZEGED, Kárász u. 11 Teleion 33-T6, Előnyös cserék, kedvező . részletfizetés. 'asa Legújabb tipusu rádió készülékeket díjtalanul bemutatja, régi rádióját becseréli DCUTSCH ALBERT ufi. Szeged, Kovász u. 2. Tel. 48-74. Kedvező részletfizetési feltételek. "'"^rTr"' Kelemen Marion becserélem Szeged, Keiemen-uica 11. szám Gyászjelentés Sziráky mester szegedi halbicskáiról niksiaiiMuneiiMAi cé« 120 eves 11011 Horniam ,,. . . Nem hiszem, bogy akadna ember a szentistváni birodalom területén, aki ne érdeklődnék az iránt, bogy hol és miképpen terem a szegcdi bicska . . . Hát azt bizouy Sziráky uram csinálná — ha csinálná. Őneki adatott meg az égiektől az a különös talentum, hogy .akár nyél, akár penge dolgában túltegyen a földkerekség minden bicskacsinálóján"., Ezek a sorok Mikszáth Kálmán tárca-karcolatából valók, amelyet a világhíres szegedi halbicskáról és annak művészi mesteréről: Sziráky Józsefről írt és amely azóta belekerült szinte valamennyi iskolás olvasókönyvbe, amelynek fiuom szatíráját szinte mindnyájan olvastuk a negyedik elemi, vagy első gimnázium magyar olvasókönyvében, amikor a magyar iparos megbecsüléséről tanultunk-. Ez az örök magyar és szegedi színű karcolat elevonedik most meg, amikor talán mindörökre eltűnt a szegedi életből a 120 éves Sziráky-bolt. Guászgeicntés «i Szlráhu-házon Az öreg Sziráky-ház kapualja mellett megjelent egy szerényen egyszerű festett tábla, auieíy tudtára adta azoknak, akiket még érdekelt a szegedi kcsesmestec világhírű mesterműve,, bogy elmúlt és eltűnt a százhúszéves bolt 'és vele meghalt a Sziráky-halbicska, amely egy századon keresztül hirdette Szeged hírét, fisak úgy, mint a paprika, vagy a piros papucs cs amely hirdette ennek a városnak múltszázadi ha.ióácsoló és tiszai halász-színeit. Ez a kis festett tábla volt a gyászelcntése a Sziráky-halbicskának, amellyel egy világhíres, régi magyar sajátossága tűnt el ennek a hagyományokban cs emlékekben oly szegény tiszai városnak. A század végén a magyar politikai és irodalmi Világ egyik kedvelt híressége volt a szegedi késesmester; Mikszáth tárcát írt Sziráky uramról, akinek csak a bicskái lettek világhíresek, ő maga nem kért a világsiker fényességéből, inkább megmaradt barkácsoló szegcdi magyarnak, aki ba nem volt kedve a köszörűkő mellett vizsgálódul, legényeivel együtt inkább kiment u szegedi homokra kukoricát törni, vagy szöllőt kötni, do kedvét cs független büszkeséget nem adta el sem forintért, sem angol fontért . . . Megmaradt kcdvéredolgozó kétkezi szegedi kisiparosnak, akinek alakját és emlékét az iskolai olvasókönyvek hirdetik. Alföldi onherch Erről a valóban Mikszáth tollára való, vérbelien magyar és szegcdi jelenségről írta Mik-