Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-17 / 286. szám

Vasárnap. 1939. clecemtier 17. £ de 1" m agyakor* 7 a u Ötven esztendeje jelent meg Cscrzy Mihály clsö müve Tömörkény István előszavával Epitaphium: „Homokinak nevette magát, pedig; „gyémánt volt!" • most 15 eszten... 1925 december 16-árr dejé — »a fehér télben egy í e h e r lelek suhogott el a tőidről, egy árnyék ta 1 an kócsaguradár...* Móra Ferenc költői szépségű, felejthetetlen szavai ezek- A tiszaparti >kincses«-náz előcsarnokában 1925 dcceuiber 18-án hullottak bele a fekete drapériák könnyharmatos gyászába, amikor a tiszaparti város, a fehér hoálomba merült Szeged, a magyar szelídség, a magyar kispolgári világ ulolsó művészétől, nagy írofiától: Cscrzy Mihálytól köszönt el örökre. Homok negyven éven át mintázta, festette, rajzolta az ugarimádó magyarok, a pusztai népqk ma már a magyar mult ködfelhőibe merült alakjait és itt' megint, örökköltönket: J uh ász Gyulát kel] megszólaltatnunk, aki szerint Homok ^nemcsak jó iró volt, hanem jó ember is, aki a krisztusi vallás nagy tanításait nem csupán emlegette, hanem gyakorolta is. A szeretet, a jóság, a megértés. a megbckűlés cdesbus és halkszavu hirdetője volt Homok, uem harsány próféta, inkább hasonlatos egynémely tanyai vándorapostolhoz, aki cvangéliumos igékkel, vigaszszal és áldással kopogtat be az alacsony gerendás szobák ajtaján®. Kapbat-c magyar iró és magyar lélek c soroknál tündöklőbb, örökkévalóbb virágokat a ravatalára?... De az örökálomba merült Homok azzal a szelíd mosollyal fogadta a koporsójára pergő könny-koszorukat, a búcsúztatók gyászba, bánatba és elismerésbe hulló szavait, ahogyan mindig mosolygott: szelíden és türőn. derűvel és megértően, ha már a »nregtiszteltetést« sehogyan sem tudta magától elhárítani. Akik ismertük ezt a mosolyt, Írásainak sorai között megörökítve látjuk. — »Homok«-nak nevezte magát, p c d i g : »g y é m á n t volt!* — a tiszaparli azurvilág elsuhant költőmüvésze: Juhász Gyufa, ezt az cpitaphiumot • véste lélekben u si remiékére. Cscrzy Mihály 18(55 október 16-án született. Szegeden. Édesapja régi iparoscsaládból származott és nagytekintélyű tagja volt az kegyes atyákegy pad iparostársadalomiiak. Á szegedi Kegy nál végezte volna a középiskoláit, de alalt írott vers miatt — az ő szavaival — ••otthagyta a fiukat, osztályt, pedellust, latint. görögöt és elkezdte az életiskoláját — magyarul!...* Édesapja felügyelete melleit tanulta meg a borbélymesterségof és halála előtt csak pár évvel hagyta abba. Irogatni mar igen korán, 15—10 éves korában kezdett, mig első elbeszélése húszas éveiben jelent meg nyomtatásban. Egvik önvallomásszcrü hírlapi nyilatkozatában Békcfi Antalt nevezi meg fölfedezőjének és ugyancsak' — amint mondja — »Békefi keze alatt tanulta meg az újságírói mesterséget is*, mig a nap tebbi részében a műhelyben dolgozott. 23 eie.s korában már a fővárosi lapokban jelentek meg az Írásai — a legnagyobb magy ar napilapokban — és a régi tudósító szerint >ekkor már bekerült abba az exkluziv társaságba, amely Szegeden a viruló irodalmi életet jelentette é* amelvnek tagjai voltak Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Keni cehe v Jenő és P a 1 ó c z László*. Első önálló kötetével 1899-ben — telíát épp most .50 esztendeje lépett a nyilvánosság elé Tömörkény István előszavával -Kint a pusztán* címmel. Ez az előszó érdekesén tárja fői "nemcsak Homoknak, de nagv Tömőrkém ünknek is a rn a g á r a f aj á 1 á s nehéz út jait. A szegedi irodalom körül egyébkent is —pár év múlva — ^háborúskodás* kezdődött. Indulóban voltak az uj hangszerelése magyar fiatalok és Juhász Gyula valami egyéni, sajátos. specifikus szegcdi népi irodalmat szeretett volna; szerinte a tiszaparti müveket a világ bármely táján n m< "Írhatnák az irók. nincs bennük iz, szegedi szin. Mintha Tömörkény, a nagy magányos, ércből formált szegedi iró is érezte v°bta rnár 1899-ben —, hogy más utakon népies irodalomnak fejezi ki a »Kint a kell haladnia a szegedi és ezt a fölfogását igy pusztán® előszavában: vNem most volt éppen, kissé régebben volt, ho© e kön© szerzőjének néhány kéziratát visszaadva mondtam: Miska, ezekből nem lesz prédikációs halott. Ama dolgozatokban grófok voltak, meg grófnők, meg a felhomályos szalon s egyéb ilyesmik, d<: a közhasználatban elkopott irodalmi alakok és irodalmi bútorok közölt, olt röpdöstek az irnitudás fényes febér madarai is. Ez az utóbbi kétségtelen dolog ösztökélt • arra, ho© a járt és mégis idegen csapásról helyes utat mutassak elölte. Az Ígéret földje ott volt a Szent lstván-térl búzapiacon, a gyümölcspiacon, a lóvásárban cs messze kint a ua© roezőkőn, ahol apró házakban egyszerű emberek, módfelett egyszerű életei élnek. Ez a mi népünk. Ez az igazi*. •v * ...'A Tömörkény István .által 1899-ben elindított Homok-nak — mint írónak — ma már megállapíthatjuk, rendkívül nehéz helyzete volt. mert a Tömörkény István városában kellett élnie és írnia... Nagyon tisztelt cs becsült iröi neve másutt kétségtelenül még sokkal több .lelt volna. Ahogyan Tömörkény hasaiban sokáig a Mikszáth—Gárdonyi-féle iskola hatását kereste az irodalmi köztudat és közvélemény, ugy a Homok érzelmes, ittott drámai aláfestesü rajzaiban és novelláé ban Tömörkény nyomait és hatását vélték megtalálni, pedig egészen külön írói utakon haladlak, bárha a régi szegedi sztereotip irodalmi megállapítással »Eortórsak. és nresgyésck« voltak is. Minden Uáfz&a tudást Minden Uovz&a hddiót n i a P 8 fillérért hajnaltól éltéiig (ártó szórahozást nuuit A RÁDIÓ Cserzy Mihály már emberi egyéniségénél, lelki alkatánál lógva seui tudott volna Tömörkény » cipőjében* járni — hogy a népi stílusnál maradjunk —, sokkal szubjektivebb szemmel, impulzívabb férfi-életérzésekkel nézle az emberi sorsok viliarzásait, általában az életei, a dolgokat, az elmei ült világ alakjait, mint Tömörkény a »célszcrü szegény emberck« a mozdulatlan tanyai magyarok és néma vizicinberek szegedi klasszikus iróinövésze. Hornok Írásaiban a romantika kék virágai is nyíltak, már ez a tény — egymagában is — elválasztja öt 'tömörkény személytelenebb, keményebb anyagból formált embereitől. És még valami . Homoknál a »grand passión a képfestés, a képéléső a hangulat volt — állapítsuk ezt meg őszintén — emberi és irói életében egyaránt. Nézzük csak meg irói képeit. Bűbájos nyári alkonyat az alföldi puszták leáldozó csöndjében; pirkadó hajnal a ^elíMfwwmlcuúú ftosur világításnál a szama bánja *x ágybunelvaiást — káxn/i • sagltiégi agy Jól ajholyajtft.V f a g y a g ó fényi] TUNGSRAM ©