Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-17 / 286. szám

DffEM ÁGYA R OR SZ Á G __ Vasárnap, 1959. afremEer "17. wmmm am mm wmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmm Szines kombinált szobák, BV rendkivííii nfl*ie5fftvifftenál Tábor-utca 5. sz. konyhaberendezések és egyébAÜ V A VÜnlcsó árban Oldalt öfíLallíil (uj adópalota mellett) varos fölölt, amelynek toronyiránvában a vándor halad, rőzsclüzcs esti kép a boldog magyar mezőn, de a legkedvesebb, legközeleb­bi es legigazabb hangulat — újra ós megint Juhász Gyulát idézve —: »a régi. tiszaparti kis . kocsmák csöndes félhomálya lámpagyuj­lás előtt, mikor az emlékek világitanak, miiit a hó az estében*. Irt is egy derűs krónikát a régi szegedi vendéglőkről, kis kocsmákról és általában »A régi Szcged«-ről. Valóban gyémánt volt a szive a magát Homoknak nevező Cserzy Mihálynak és a gyémánt tüze szikrázott az Írásaiban, ahogyan mindig az­zal a hősével „érzett együtt* aki a legboldog­talanabb volt, akit a szenvedély, a vér és sziv pillanatnyi hullámverése nagy szenvedések­be vagy éppen helyrehozhatatlan bajokba so­dort. Alakjai pusztai magyarok, szegénylegé­nyek, sokszor a betyárvijág virtusaival és erényeivel ékesek, de akiket a legtöbbször a szivük hajszol bajba és bűnbe, mert minden­áron segíteni akarnak valakin, aki még az életüknél, becsületüknél és emberi szabadsá­guknál is többet jelent számukra. Ilyen meg­ható és megrázó képet vetit Rőzsetüznél cimü rajzában is. Homoknak tizenöt müve jelent meg és ezernél több novellája szerte a fővárosi, sze­gedi és vidéki lapokban. Életének nagy ál­ma a „nagy regény* volt, a magyar paraszti T sors lélekregényét rajzolta volna meg benne, a bölcsőtől a koporsóig. Ez a terve már nem sikerülhetett. Elbeszélő munkái mellett is­meretesen voll egy nagysikerű — Ugar­i mád ás cimü —népszínműve is. Ezt Sza­lay József dr. társaságában irta. ...Csöndes elmúlása ugy következett be, ahogyan „Az öreg Szeged* régi krónikásához illik. Ez a messzi végeláthatatlan ut, csak igy lehetett igazán — homoki... Késő­aéecmbeii este volt, a Tiszapart aranyszavu Homokja kedves baráti köreben mesélgetett — noha a kedve már régen nem volt a régi — a fehér vendéglői asztalnál, amikor egy­szerre, hirtelen lehunyta nxcleg tiszta szemét és többé föl sem nyitotta... De ennek a ti­szaparti havas estének fehér könnyeket hul­lató hangulatát, a kopár fák néma bá­natát, már nem ő irta meg egy halk, tiszta, érzelmes „szegedi krőniUá*-ban . . . 1925 december 16. Fehér lélek suhant eT a földről a fehér örökkévalóságba — Móra Fe­renc szavaival —: „talán utolsó művé­sze a kispolgári világnak, talán utolsó kóesagmadara a szegedi puszták haldokló költészeté­Vftsártidui Júlia Harisnyák, kesztyűk, nyakkendők, Itiyamák, nagy választékban Kigvií u. es Feneiesas u. sarok. Szeged feh utón hutai Newyork hőrengefegében egy húszéves fiatalember Cglszen osziníc beszámoló a ncwyorhi eleiről — „A ücoíünlús, a reierence itt minüeir (A Délmagyarország munkatársától) Hónapok­kal ezelőtt egy szegedi származású fiatalember rágott neki a világnak. Még alig mult 20 eszten­dős cs elhatározta, bogy tul nz occánon, az Új­világban próbál szerencsét. Egészen kicsi utazó­böröndöt vitt magával, telve a legszükségesebb holmikkal. Par héttel később a fiatalember; ti á c s Pál már levelet küldött haza Szegedre Newjoikból. Azt irta ebben az első levelében, bogy partot ért «z Újvilágban, de még nem állapodott meg cs nem tudja, hová sodorja a sorsa. Azután még küldött néha egy-két levelet, de igenrövid tartal­múak voltak ezek. — Eirk. dolgozom, megvagyok — ennyit irt mindössze. Nemrég érkezett meg Szegedre az első hosz­szabb tartalmú levele, amelyben cz a 20 éves, vállaikozókedvü ifjú — ebben a korban ritkán mutatkozó éleslátással és tapasztalással — irja t*s amerikai benyomásait. Az érdekes tevéi, amely 16 napig Utazott, többek között ezeket tartal­mazza: — Hamar rájöttem, hogy Amerika már nem gimnázium, hanem harc az életért, küzdelem a megélhetésért, nehezen, két kézzel. Volt is eleinte egy kis izomlázam a fejemben, amikor a lenni, vagy nrni tenni kérdései FölülI töprengtem. Sze­rencsére. akadtak segítőim, akik segítettek átvé­szelni a kezdés keserves nehézségeit. Amcrika­> in nem az számit, hogy - mit tudsz*, haaein hogy kit tudsz!- Vagyis ismerni kell valakit Az Ismeretség, a beajánlis ilt minden. Itt azt ugyan íreference--nek hívják. Nagy ur itt a reference, sok függ ettől. • — Ha görbét rajzolnék arról a telki átalakít­ásról, amely az Európából ideérkezők . szivében végbemegy, hát furcsa grafikon alakulna. Ha te­BÚTOR IPARCSARNOK. Morvám Mlhályu. 5.1 legolcsóbban) Lakberendező) Szövetkezetnek rajzolnám azt az utaf a lélekben, ami Istenem, ruégis megengedted megérnem ezt a pillanatot: Amerika, Amerika, óh Amerika* fölkiáltástól az „első alkalmas pillanatban megyek vissza , csak jonno uz alkalom mielőbb sóhajtásig vezet, kacs­karingós görbét és szakadékos utat láthatnátok magatok eíött, drága szegcdiek. Az első napok örömóráit baniar fölváltja a reális, szürke hét­köznapok bosszú sora, majd a jéghideg kiábrán­dulás, u csalódás, az állás utáni lobolások 11c­bézségcl. Ha mégis állást tudott kapni valaki, az legalább 81) százalékkáI lejebb van a társadalmi ranglétrán, miDlhu európai állása volna. De Ame­rikában nem szégyen a munka és az orvos itt mosogat egy nagy étteremben, a mérnök pedig gyári munkásnak is elmegy. Ezt csináljuk mind­megannyian, mig nem jön a letörés. Aki bírja az iramot, uz még viheti valamire. Pár év alatt (esetleg cz i pár év lehet 20—25 év is) összeta­karékoskodnak egy kis tökét, körülbelül 2—vtöOÖ dollárt és üzletbe fektetik. Bárhogyan is, de ön­állónak kell lenni cs megszüntetni az álkozotl függési. Az egyiknek -sikerül, a másiknak, — a legtöbbnek azonban nem . .. — A legnagyobb fájdalmam ilt ebben a rop­pant milliós városban — irja érdekes levelében • iács Pál — az a 10 hónap, amely már a hátara mögött van. lliába, egyedül hallgatni tenger ihormoiását már Mikesnek sem tetszett, pedig ne­ki akkor már nem voltán sem szülei, sem báty­ja, akiket szerethetett volna, mint nekem. De lesz ez még másképpen is. Egyriőre kedvet és kitar­tást nern vesztre próbálkozom itt Amerikában, a nagy ismeretlen rengetegben, hátba sikerül ne­kem is, a szegedi ifjúnak. — Annyit már megállapíthattam, bogy New­yorkban minden náció található: svéd, uorvég, angol, német, francia, olasz, orosz; holland, dán, svájci és magyar is, de amerikaival ritkán 'ta­lálkozni ebben a tízmilliós városban. Hallom, szegediek is vannak itt, meg is keresem majd Őket. de. egyik a 63-as utcában lakik, másik a 102-ikben. Olyan távolság ez, mint Szegedtől akár Kecskemét. De megkeresem a földieket . . Azzal fejéri be édesbús sorait a vállalkozó, bátor ifju. hogy egyelőre beáll ő is Néwyorkhnn a doJJárbgjszólók csapatába, de már móst rövid 10 hónap után is nagyon sajog a szive, mardos­sa a honváav -a szép Matrvarorszia után. vét&néhp,.. Nagy, nyitott szemékkel nézi merően a mennyezetet. Valami nagyon érdekes dolgot fedez föl as egyhangú fenér síkon; a Jóisten világáért sem venné le róla nagyokat pislogó tekintetét. Ilogy mi az az érdekes dolog, senki nem tudja, csak ő: hiszen az egész szobamennyezet egyforma, monoton, sivár. Az egyhangú dolgokban pedig csak a primi­tív lények találnak érdekességet Es ő eléggé primitív; összesen háromhónapos emberi lény. S aki összesen csak három hónapja lát­ja és veszi észre maga kerül a világot, an­nak lassan szahad csak hozzászoknia. Elő­ször akképpen, hogy a dolgok egyhangú rend­jében, változatlan sikjáiau észlel eddig nem tapasztalt különlegességet, S araikor meg­találta csörgethetnek mellette kaucsukgömbö­ket, kiuálgathatják rászedésre szint, gummi­izü cuclival, gügyöghetnek körülötte a ko­moly fölnőttek mondván: — No monda tneg nctera a ticsi baba, bod mit lát moszt ott jepiijui a madaszba cecece.. höhöböhö . . . bubububu . . . Hiába neki minden ilyen értelmes beszéd: nem felel, mert még nem ismeri a nagyok vigasztaló játékszerét, az okosok csörgösap­Uáját; a filozófiát. Nincs még „értékíté­lete*. Benn a fejébeu olyan fehér-sötétségféle van s borzasztóan örül, bogy olyan a fölöt­te levő világ, a mennyezet is. Benn és künn minden egyforma, minden jó, mert mjDden ismeretlen. S ö, a hárombónapos tudós, mint aki min* dennel rejjdbejött, mindent ért: kicsit bár­gyún s épp ezért nagyon emberien elvigyo­rogja magát Tetszik neki a világ: a mennyezet, ahol nincs semmi, csak nyugodt üres fehérség (később fogja csak megtudni, hogy az üres­ség és nyugalom kél összeférhetetlen valami. Majd bu találkozik nagyon nyugtalan embe­rekkel. akiknek üres a fejük.) Most még er­ről nincs tudomása s épp ezért remekül érzi magát. AztáD eljött egy nap, amikor először vit­ték sélálni az -utcára Kivették a kocsiból, ölbcraklák s megmutatták neki a megtágult világot. Es ö nagy érdeklődéssel nézett a világ szemébe. Bámulta a házakat, a nyüzs­gést, az embereket. S egyszcrcsak hosszu tü­uödés után azt mondta: — Brrrrrrr . . . Es összerázkódott. Igaza volt Haza kellett vinni. Abban * pillanatban lett filozófus. Van már „értét* ítétele- . . . (m—i.) RESZLETXE mindenkinek készitek egyszerű és finom bútorokat KAKUSZI müasztatos Kossuth L-supárut 5. sz. Párisi Nagy firuház Rt. ozeijed (Csekonics ésKissuíca sarok i Karacsonyra ÉLELMISZEREK: Ostya tor'apjp kerek, vagy szegletes 6 drb —.24 Sütőpor, vagy vanilin cukor 3 levél —.2-1 Méz fél kg (üvegbetét —.20) —50 Mazsola fél kg —.78 Oroszhal 1 literes üveg (üvegbetét —.20) Pl.tó KARÁCSONYI A DÍSZEK: Csillagszóró 1 csomag 10 drb —.12 Angyalhaj 1 doüoz —22, —12 Kancsouyfagyertya 10 drb —22, — ló Csokoládé függelék í doboz —.96, —tó Szaloncukor fél kg —98 AJÁNDÉKTÁRGYAK: Alabastrit szobor —.98. —.68, —.38 Krepdesin műselyem női gallcr —.98 Divat hárorasarkos noi sál P 138 Kávéőrlő fából P 228 Mákdaráló P 258 Áruházunkat ma, vasárnap délelőtt 10 órától esto 6 óráig nyitia. tartjuk. — Élelmiszereket és cukorkát ma nem árusítunk. •aWBJIUfrUlill»«J«MUMILLBM IIIII.IIIHIIIW—W———

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom