Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-11 / 182. szám

Fentet, 1939. augusztus ff. DÉLMAGYARÖRSZÁG Szegedi Szabadtéri Játékok 1939 A második Turandot ». Az élet nem nagy vigalom sehol, De ámulni lehet...* Aki nem tud röpülui az álom szárnyain és nem tud utazni a meséik hajóján, valójában búcsúzott is már e rideg közönyből és szürke realitásokból való világtól, ha puszta léte halad is tovább a maga kényszerű és javíthatatlan utján, mig majd a mozgás kihűl és megáll. Mert az életet mégsem a fogható valóságok cs a lemérhető — nagyon is pehelynyi — hasznok teszik elviselhetővé és emberivé, hanem a hit tiszta csúcsai, az elérhetetlen álmok és nagyon is valószinütlen mesék gyönyörű és tünö Kék madarai . . . Ha nincsenek többe mesék, ha a tnessziségek nem tudnak többé szirénszóval énekelni, valójában csak temetni lehet már azt, aki — voltunk ... A mesében nincs le. hetetlen messzeség ós valószínűtlen gazdagság a mesében valójában az életünk valósul meg, nz életünk, amelyet a hétköznapok kötelei kötöznek le a könyörtelen és olcsó valóságokhoz. Az élet nem nagy vigalom, de ba ámulni sem tudunk, sirassuk el magunkat és bucsuzzunk cl önmagunktól, mihaszna létezésünk értelmetlen kapaszkodásaitól. Az álom, a mesés ámuiás: maga az egész, ha bucsuzuak. az egésztől bucsuzunk, — ahogy egy párisi hajnal folytatja Ady soraiban: ».. Szcp ámulások szent városa Páris, Isten veled . . .« »Az alkonyatban zengnének itt tovább a szent dalok. kivágtatna egy vasszörnyeteg, s rajta egy halott . , .« Mesevilágunk a gyermekélet ébredő szivében, alakuló és kinyíló Ezeregyéjszakájában kezdődött, — emlékezzünk csak, mint kiser tovább ez a világ titkos képzeletek rejtett perceiben és a bagdadi ének Szindbáb-szőnyegén tovább jutunk keletre, a Nagyfalon tul, Kinába is, ahol hajdani multak és tnessziségek összeolvadnak a drágaságok és fűszerek kincseivel . . . Ebiből a drága szőnyeges, másés keleti kuiturából jöttek aztán a >rajz ördögének*. Hókuszái-nak meséi, távolabbi esztendőkben, amikor már a szó és a dal mágiáján tul a vonalak misztériuma is megnvilt hálvogos szürkében tapogató szemünk előtt . . . Meséskönvvek, cseréptorzók és Hókuszái kartonjai továbbépítették ezt az álomvilágot, — »Oh élet, be szép minden táiad, melyet el nem érünk . . « Es azóta is repülünk tovább az álomszárnvakon, múltba és messzisegbe. földrajzi távolságokba, természettudományi időkbe, olykor asztrológiai magasságok felé ... És jönnek uj álmodók, jönnek uj baiósok' a mesék kék 'taván, kiknek vitorláját a költészet Monsum szelei vezérlik, csolnakjukat a rimek hullámai ringatják . . . mesebeli Kinába, hajdanába, földrajzi hosszúságok nélkül egy külön, állandó és örök vilábba: a Mesébe. Igy jut el hozzánk a költő egy bevégzet élet és egy letárt alkotás eredményeivel, — Giacomo Puccini, aki. még egyszer, szinte megszólalva Manón és Butterfly. Miami és Liu búcsúján, tnégegvszer az utolsó könnyek és hullámok ölében: álmodni tud és mőgegyszer mesélni. Csak gyermekek és bölcs öregek mesélhetnek igy az álom tünő-távolödó hajóján. Milyen csodálatos és nagyszerű van abban, hogy az olasz alkonyatban, világsikerek és alkotási diadalok egész fejezete után, küzdelemben, költészetben és dicsőségben teljes élet búcsúzójauál uicg meguju'hát cz a fantázia, még alkothat olyan ujat, amely szögcsen ellentétes mindazzal, ami eddig Puccinit jelenlelte. A végzetes szenvedések fájdalmában, kimerült és elhasznált 65 év minden fizikai változatlanságában: mégegvszer elindulhat a hajó, olyan utakra, amelyeket lobogó ifjúság is csak alig járhaf be az ámuiás és a szenvedély életet égető lángjaiban . . . Puccininek megadatott ez a ritka és csodálatos -adomány, BELVÁROSI MOZI péntek 5-től folytatólag Táncoló angyal l ősz-: Sonja Heunve. Cosar Romero, Jeau Hreshol, Don Axnaciio. Azonkivűi: Féltékeny barátok Amerikai vigjatélf. föer. Y1CTOR Mc. LAGLEN I

Strogofff Mihály és a Táncreni • HflRRYBSUR — lezárhatta a világdiadalokat., lezárhatta az alkotások egész jellemző költészetét és a bucsu perceinek gyorsan suhogó alkonyátánál mégegyszer fellobbant az álom egy u j, egy más remekműben. A kivételesek isteni búcsúja cz, abogy bércek kékjében és ormok zöldjében bukik le a nap, mőgegyszer aranyesővel öntve cl a szclid és békés völgyeket . , . A polgári színpad operamüvészete teljesült ki Puccini zenéjében emberöltőt határozó majdnem negyven évben, — a polgári színpad finom érzelmessége, romantikus lirája cs festői impresszionizmusa volt Puccini világa egy rendkívüli világsiker kísérete mellett, de e dicsőségben és harmincéves diadalban a Iirát és a drámát valójában naplemente előtt kapcsolta öszsze a hősiesség himnuszában, a Turandotban. Ko. rabban, öt-hat év elölt már megpróbálta ezt a csodálatos röppenés't, — egy élet impresszionista lirája után a »Gianni ÍSchiccbi* vigoperai kacagása hangzott, dc az utolsó nagyság, az időt túlszárnyaló remekmű csak közvetlenül naplemente előtt, a búcsúzás könnyes fájdalmában érkezett cl. Ifjúságának polgári cs gyengéd figurái után életének alkonyánál aranyló bronzból teremtette meg azt, ami mindeddig hiányzott ebből a halk és gyengéd világból, amelyre talán egész alkotói küzdelme alatt vágyott: a hőst és a hősiest A bucsu perceiben kiteljesedett a nagyopera, egész széles Ívelésében, az ifjúság diadalmas hősiességéiben, — ahogy az Ifjúság ismeretlen hercege szemben áll a fenségesség halálos szépségével és vakmerő, életet áldozó diadalmas hősiességével lángra gyújtja a. kérlelhetetlen és jeges h ócsucsok a t . . . És mégis a heroikus küzdelem Ívelésében ott csendül a leghalkabb lira leglágyabb dallama . . . harsonák zengése között a hegedűk éneke . . Vájjon kapcsolódott-e össze lira és hősiesség, dráma és dal ugy, mint a Turandot vezérlő kórusaiban, ahol a bevonulás nagy indulója és a diadal nagyszerű himnusza előtt" kék tavakról, bonvágyról, békéről és boldogságról álmodnak az Ítéletre készülő miniszterek . . . Vagy a hóhérok döbbenetesen ismétlődő kórusa mellett a Holdfény himnuszának ezüstfolyója . • - vagy tovább talán a próbalét diadalának zászlói és kürtjei után a legfájdalmasabb és leghalkabb halálzene, »menj ufadra kicsi Liu . . .« A hősiesség operája, a nagyopera, amelynek zengő zenekara fölött az őrök dal és a legszebb lira énekel . . . Csak kivételeseknek adatik meg cz az ujatteremtés, ez az utolsó felszárnyaló nagy változás, amelyben mégis benne van egy egész élet. egv egész alkotás költői és emberi summája. A nagyságot és a remekművet az is felidézi, ahogy a polgári romantika és az »intcrieur-opera* legnépszerűbb mestere a hősiesség lirai opusát kiszélesíti a népiség vonalába. — de ez már az a mesevilág, amelyért elhajózott álmodni öskinába, Napkeletre. A népiség vonala körülöleli a hőst, — a népek vonulása és Ítélete nélkül nem is élhet hős —, dc cz a vonal már egyesül a játék fodraival, — a karnevál szintengerében ott csiilog-kacag a tréfa és a humor szökőkutja, a népek sorsát őrző és hangját képviselő miniszterek »maskarák* lesznek, akik csak akkor veszik le mesebeli álarcukat, amikor az itélct éjszakáján magukra maradnak és mélabús dalokkal magukról álmodoznak . . . Mesevilág cz, ahova a naplemente sugaraiban mégegyszer (és először igy) elbajózott a költő, hogy mégegyszer álmokon röpüljön, abol nincsenek alkuvások, nincsenek komor hétköznapok, eltűnnek a puszta és szürke akarkodások, ahol mégegyszer életet adhat — magának és mindnyájunknak — a költő. Ez az időtlen és megfoghatatlan mesevilág tárul fel immár másodszor a Dóm-téren, a zene szárnyain és a színpad álmaiban. Az a színpadi világ, amely talán uj utak felé vezeti el a szinpadinüvésze't dómtéri ünnepélyét, amely először hódi tolta meg Európát a szegedi homok felé, a magyar szinpadteremlés mesebeli eszközeivel llogy ez az álom itt lehet megint zenében és költészetben, képzőművészetben cs mízgalmagságban a szegcdi ég - alatt, a?, éppen ugy Nádasdy Kálmán és Fülöp Zoltán költészete, ahogy ifjuságuk tudásából és fantáziájából- valósult meg egy más. masszívabb, keményebb és klasszikusan drámaibb, tömörebb anyagból való zenedrámai ünnepély: a minapi Aida Per&0ETKER/ kT/pcrcDTrk F SUTEMENYRECEPTEK J sze, mennyire más vonalakban és szerkezetben épült fel ez, hogy betetézhesse azt. A lélekrajz és a drámaiság ott, itt a mesevilág s niégis a lira impresszinozinusa. Vonalakban is lerajzolható különbség: az Aida méretei egymás mellett a szélességben, a Turandot-é egymás fölött a magasság tengelyében. Két más irány, két más szerkezet. Mégis lehetetlen nem gondolni arra, bogy a mesebeli Turandot lágyabb és nyitottabb eszközeitől vezetett el az ut az ugyancsak távolbol mégis a valóból való Aida masszív tömörségéig és zárt formájáig. Mérni és kísérletezni lehetett itt a Turandot hajdani pompájából való méretekben, inig aztán fölépülhetett egy másik világ, a zenedráma klasszikus formája. De cz a költészet ilt kezdődött -a mesék hajóinál. Nádasdy Kálmán képzelete itt a Turandot selymeiben és fényeiben nőtt először a szabad fantázia, a megkötetlen alkotás szabadtéri költészetébe. Tartózkodás és kétkedés kisérte kezdetben ezt a kísérletet: — hogyan volna lehetséges Puccini lirájának lágy szalagait kibontani itt az architektúrában, a "méretekben ... És költészete, művészetének európai anyaga itt ebben a puha arany folyóban szökött fel a diadalra . . . Meglepetéssé és meseszerű szuggeszióvá vált ez a biivös rajzú mesekönyv, — kibomlott a lazább és mcgkötctlenebb keretekből és hősies zengéssel szállt tovább Puccini álomvilága. A költő társává szegődött, hogy alig képzelhető színekkel, álomvilágból való fényekkel adjon távlatot és hangsúlyokat annak a mesevilágnak, amely Puccini zenéjéből épült. És képzeletének höséges, harmonikus, cgyüttlélckző társa: Fülöp Zoltán, aki a zenei képzeletnek és a megvalósítás fantáziájának teremtett színpadi épületet anyagból és méretekből, stílusból és diszitcsből. A nagy színpadi harmónia nem is születhetne másként, mint két iifjuságnak ilyen tökéletesen megértő találkozójától, egymás mellett álló fantáziából, — részei egymásnak gondolatban és költészetben, más, egymást kiegészítő műhelyekben. Ez az ideális, az az eszményi őszszedolgozás. amely nélkül lehetnek szerencsés részletek, de nem lehet összetartozó egcsz; minden művészetek summája: színpad. Két lelkes lélek áll itt egymás mellett egy álomvilágban, amely Puccinié. A második sorozatban — még az Aida nagy ünnepélyében is — el'törülhctellen hatással, a képek ittas erejével áll ez a színpad, mint a múltból kísértő mesevilág. Aligha lelünk példát az első felvonás sötétkék, majdnem korom fok" le bástyafalaira, amelyek tömör súlyúkkal szinte ezredéveket idéznek" egy kuliurából és egy dicsőségből, amely már csak álomvilág. Ahogy ezek a falak megfürödnek az éjszaka kék kutjáiban, ahogy a bástyákra ráömlik a hold ezüstje egy nagy, sölét kapu félelmetes ive alalt, ahogy a fal peremén bárdjukat köszörülik a hóhérok, aliogv a himnusz száll a Ilold felé, vagv ahogy a magasban megjelenik jeges fehérségben Turandot, ahogy kibomlik a várkapu aranvlépcsőivel, amely Turandot felé vezet, — ez mag3 a rcjIclmc-6 mese, ha lehetne igy mesélni . . . Aztán a sötétkék éjszaka komorságából Valami varázslat visz el az ünnepély, a mesebeli »karncvál« piros-sárga pompájába. abol a falak és kapuk síkjai helyett a Nyári szünet után az uj szezon diadalútja SZOmbafOtl kezdődik, a Széchenyi Mozi ban DOROTHY LflMOUR DZSIHIfiElSZERELEM Szombattól a renovált Szécbmul floilban