Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-20 / 163. szám

DECMAGYARÖRSZÁG Csülfirtgk, 1939. julius 20. működtem Európának egyik legszebb intézeté­ben, a Marianumban « ez alatt az idd alatt ások a támadások, amelyeket az oláhok a ma­gyar iskolák ellen indítottak, természetszerü­lty, érték személyemet is. Amikor, a román tá­madások miatt meg kellett válnom a Maria­numtól, akkor a szegedi tanárképző főiskola ta­nára lettem, 1933 nyara óta pedig a tanárképző főiskola és az Apponyi-kollégium igazgatója tagyok, 1915 óta magántanára, 1931 óta cím­zetes nyilvános rendkívüli tanúra voltam a Fe­Vintz József-tudományegyetemnek. A Magyar. Tudományos Akadémia és a Szent István-Aka­démia tagja vagyok. Munkásságaim során kü­lönösen az algebrai cs a ncmalgebrai görbék tulajdonságaival foglalkoztam. Értekezéseim es tanulmányaim anyagát azok az általános síkbeli görbék alkották, amelyeket síkjuknak bármely egyenese, vagy (n) vagy (n-2) pontban metsz. Ezekre nézve sok olyan megállapításra és tulajdonságra jöttem rá, amelyekről azelőtt azt hitték, hogy csak az algebrai egyenletekkel értelmezhető görbék tulajdonságai. Ezeket a megállapításokat általánosítottam a térre, a fe­leletekre és a többdimenziós terekre. Behatóan foglalkoztam ezenkívül az algebrai egyenletek gyökének helyzetével is. Az új egyetemi rendkívüli tanárok közül Schneller, Károly, a miskolci jogakadémia nyilvános rendes tanára a Bzegedi egyetemen a statisztika és közgazdaságtani tanszéken nuut nyilvános rendkívüli tanár működik az új tanévben. Kérésünkre a következő nyilat­kozatot adta a Délmagyarországnak: — A kolozsvári-szegedi egyetemmel való kapcsolatomat megpecsételő eskü letételekor, meghatott vagyok. Előttem áll az egyetem esz­ményét és a tudomány szabadságát hirdető és életivel megwlósitd áldott édesapám, alff ugyanezen az egyetemen több mint negyedszá zadon át működött. Kötelességszeretctét szeret­ném hagyománynak és az általa képviselt tisz­teletreméltó hagyományokat pedig kötelesség­luft tekinteni. — 1917-brn doktoráltam summa cum laude, 1519—1920-ban a székesfőváros statisztikai hi­vatalában működtem. Innen kerültem a miskol­ci jogakadémiára, ahol a közgazdaságtant, a statisztikát és a pénzügytant tanítottam. 1922 óla szegedi, 1933. óta pedig budapesti egyetemi magántanár vagyok. Huszonöt éves koromban elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia Kőrösy-pályadiját. Koraifjúságomtól kezdve a statisztikával, főleg a népességi statisztikával foglalkozom. Valamikor száraz tudománynak tartották, én úgy látom, hogy ez a tudomány a kollektív lelkiismeret őre, az ország szeme, a legérdekesebb társadalmi kapcsolatok fölisme­rezének eszköze. — Eddig módszer-kérdéseken kívül a városi és falusi lakosság sajátosságai, halandóságai, közegészségügyi és bűnstatisztikai problémái, vatamrnt Miskolc és Borsodmegye népességi és gazdasági kérdései kötötték le a figyelmemet. Ujabban a mezőgazdasági termelés színvonalá­nak és „életterének", a népsűrűség helyes meg­mérésének problémái foglalkoztatnak. Mint ta­nár, ezután is szolgáin akarok lenni a redm­H*oH ifjúságnak, mint kutató szeretnem, or­s-ágos jellegű és másrészt módszertani kér­di seken fölül, kidolgozni lehetőleg a hallgatók­kel. együtt Szeged demográfiáját, mind az álló répi sséget, mind a város népmozgalmát. A vá­ros sajátos jellege: az őstermelő lakosság nagy súlya, a hisbérleti rendszer, szinte önként kí­nálja a más városokkal való összehasonlítást, a fény- és árnyoldalak kidomborításával. Szerettünk volna Batizfalvy Jánossal, a szü­lészeti és nőgyógyászati tanszék új rendkívüli tanárával beszélgetést folytatni, ő azonban az eskütétel után azonnal elutazott s így nwa* késségéről ét jövő terveiről Gombás Pál mű­ködésével együtt később számolunk be. A gödi egyetem az új professzorok személyében kiváló tudósokkal lett gazdagabb s eddigi mű­ködésük és jövő munkásságuk méltó a ozegedi egyetem hírnevéhez. Három hete kifosztva áll egy lakás a Kistisza-utcában Amig a tulajdonos nyaral, a betörő dolgozik (A Délmagyarország munkatársától.) A Kis­tísza-utca 8. szám alatti ház házmestere szer­dán reggel észrevette, hogy Berta Teréz nyu­galmazott óvónő lakásának ablakredőnyei föl varnak húzva. Különösnek tünt ez a házmes­ter előtt, mert tudta, hogy Berta Teréz három héttel ezelőtt Hévízre ment nyaralni és mielőtt elutazott volna, gondosan lesötétítette szobáit. Jobban megvizsgálta az ablakokat és ekkor látta, hogy az egyik ablak ki van nyitva. Ami­kor betekintett a szobába, rémülten látta, hogy a szoba berendezését össze-vissza­forgatták; a szekrények, fiókok ki­nyitva, tartalmuk szanaszéjjel a föl­dön hever. özégyen ... A „Magyar Nemzet" szerdai számában B a ­bay József, a ki'uaő író és újságíró tollából szegedi vonalkpzásu riport jelent meg. Ebből vet­tük ki az alább következő részt, amely a ripor­ton belül a „Szégyen . . alcímet viseli: „Szegedre kellett utaznom, hogy jelentkez­zem a város fejénél s örömmel közöljem: meg­bízást kaptam egy szegedi kulturfilm elkészí­tésére. Jelentkeztem is. De előbb fölkerestem az ismerős és derék kollégákat a „Délmagyar­ország" szerkesztőségében. Ilyen helyre ma­gamfajta ember „hazamegy''. Ezek a lelkes emberek csillogó szemmel hallgattak- Igen, i'ilm készül Móra városáról. Hallani fogja a világ a szegedi szekérkerék csikorgását, látni fogja majd a boldog kazlakat, a betakarított „életet '. A tanyát, az alföldi lét örökszép lé­nyegél. Elviszi a film gazdag fénye a világ falaira az újjáépült nagyalföldi város pompás szobrait, paiotáit, Mikszáth betűinek emlékeit, Dankó muzsikáját, a vályogházakat, amelyek­ben Cserzy Mihály, Juhász Gyuía, Tömörkény, Tonelli, Móra, Szalay József s néha Pósa gon­dolatai szálltak ki a rögök felé, az egyetem európai szépségeit ó, mennyi lelkesedéssel mentem . . . Sajnos, S'zeged polgármesterét, Pálfy Jó­zsefet nem találtam, helyette a helyettes pol­gármester ur fogadott. Kijelentette, hogy mia­den tisztelete az enyém (nagyon köszönöm; s még J>e sem értem a nagyúri terembe, máris vette a kalapját s ment. Hatalmas ember. Akár a jegenye. Hallom, remek szónok. Nagy ajándék az ilyen polgármesteri helyettesség­ben. S én a két szememmel láttam, hogy re­mek Távozó is . . , Olyan impozáns volt a tágas falak között, hogy megcsodáltam. De marcangolt az önvád, hogyan merészelhettem zavarni holmi kulturüggyel egy ilyen nagy urat. Szombaton délben, week-end előtt. S éppen ezért még tisztelettel bocsánatot kérek mindenkitől, aki olt, a „torony alatt'* él. Azt hittem, én leszek a boldog Távozó.., Csupán közeledő lett belőlem. Zsebemben a filmgyár lelkes levelével. (Piros ez a levél, ugye furcsa? Annyira elpirult zavarában,hogy még most is tartja ezt a szint . . .) Feladatom volt, hogy válasszak ki pár ta­nyát. A tanya hozza be Szegednek a búzát, a bort, a tejet. Az erőt Az adót, A verejtéket, ami ebben a gyönvörit városban mosollyá vá­Ittc. A tanya az erőd, amelv védi a várat. Igyekeztem elfeledni a helyettes polgármes­ter vétót kiáltó alakját s ha nem is a leg­jobb hangulattal, de mentem ki a tunyák vég­telen óceánjára, a homokra. KBMHUHM Vrf «» etyenruhn szabősóq . irl dHvetcIkkcK «• Hatanok |9yenruhézaH cikkeit cserkásartíeűsjgere'-éőek SopkAK 6) i'gclcsóbb is legmegbízhatóbb beszerzési for­rása Nemzett Takarékosság 4s Unió könyvre is KRIER RUDOLF i V tnuzAI tér Teletontxám 23-23 Fölfedezéséről értesítette a rendőrséget, ahon­nan detektívek jelentek meg a Kistisza-utca 8. számú háznál. A házbeliek és a szomszédok vallomásából kiderült, hogy a bétörés közvet­lenül a lakás úrnőjének elutazása után történ­hetett, mert a redőnyök már körülbelül három hete fölhúzva állanak, csuk eddig nem yették észre. A detektívek a talált nyomokból kétségte­lenül megállapították a betörés nyomait, de azt nem tudják mit vittek el a betörök. Ezt majd csak akkor tudják megállapítani, h» a tulajdonosnő hazaérkezik nyaralásából. Berta Terézt csütörtökön várják haza. Az az ut, amely Atokháza s onnét Baja felé vezet, stratégiai fontosságú. Ez az egyet­len ér, amelyen a tanyák vére befolyik Sze­gedre. Hát — legyünk őszinték — szégyen. Ugy dobálja a korsit. hogy beteg lesz az em­ber. Úristen, mi történik, ha egyszer nagyon­nagyon félelmetes feladat hárul erre az útra? Ki az oka, hogy a jobb- és baloldalán élő mintegy 30—35,000 főnyi magyarság itt kény­telen döcögni? Tönkre megy rajta a szekér­kerék, az állat lába, az autó rugózása. Gödrei az örök purgatórium Ígéreteként zuhogtalják a kocsikat Pora eteti a tüdővészt és vigasz­talanságáhan megszámlálhatatlan kilométerek alszanak." Görögország, Délszlávlo es o Balhán Szövetség Athén, julius 19. Bucsevics meghatalma­zott miniszter, az uj athéni délszláv követ megbízólevelének bemutatása után © aörög sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Délszlávia és Göiuc^iSzág mindig épitőpolilikát folytat a Balkon-Szö­vetség keretein bylul. Nézete szerint szükség van arra. hogy a Balkán-Szövetség cselekede­teiben teljesen szabad és független maradjon. —oOo— Megtalálták a Tiszából kifogott csonka holt­test egyik lábát (A Délmagyarország munkatársától.) SzeS­dán délelőtt telefonértesítés érkezett a rendőr­ségre, hogy az ujszegedi katona-strandon a íiirdőző katonák egy női lábat fogtak ki a Ti­szából. Az. első pillanatokiau mindenki bűn­tényre gondolt, a bűutóuy gyauuja azonban eloszlott, amikor Domokos Ferenc dr. rendőr­fogalmazó vezetésével rendőri bizottság jelent meg a jelzett partszakaszon. Kiderült ugyanis, hegy nem női lábat, hanem férfilábfejét találtak a katonák a vízben. \'ulószinünek látszik, hogy hétfőn délelőtt S tápéi vámház közelében kifogott kéz- és láb* nélküli fcrfiholttest levált bul lábufejét sodor* te le a víz. A lábon fekete boxbőrből készült, lyuggatá­sos díszítésű, jószabású, szélesorrú, elég tűrhető állapotban levő c'po volt, és iékezzíürke harisnya. Szakértői vélemény szerűt a holttestet a Marosból sodorta le a víz, inert marosi róttg tapadt rá- A rendőrkapitányság értesí­tést küld a iriskói rendőrségre, hogy ott is uyo« irtózzanak a csonka bolttest személyazouessá* gánnk meglluDÍtása érdekében. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom