Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-20 / 163. szám

Csütörtök, 1959. julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG 5 liMIl I I• 11 Ilii IIIIIIII llllll—I •HMM— I—•!—— Hl - BEKÜLDÖTT HIREK Az idö A Meteorológiai Intézet jelenti 22 óra­kor. Idö jóslat A délnyugati .szél az ország keleti felére is átterjed, kissé felhösebb idö, valószínűleg csapa­dék nélkül. A bőség és a fülledt idő to­vább tart. HIREK — Amerika uj területet akar hódítani a Déli Sarkon. Washingtonból jelentik: Az amerikai kormány négytagú bizottságot nevezett ki az uj déligarki expedíció megszervezésére. Byrd tengernagy, az expedíció vezetője, tanácsadó­ként működik a bizottság mellett. Az expedí­ció célja, hogy uj területeket hódítson a Déli Sarkvidéken áz Egycsült-AUamftk számára. A jelenlegi tervek szerint az expedíció három hajóval indul el az Antarktisz felé. Byrd ten­gernagy saját kutatóhajója, a „Bear" lesz az egyik najó, a másik kettő pedig a belügymi­nisztérium „Northstar" nevű hajója, továbbá a „Noorthland" őrnaszád. Az expedíció több repülőgépet is visz magával és előreláthatóan ősszel indul el. A hajók személyzetével együtt összesen kétszáz emberből áll. -J Ezer kiló ingyen cukor. A belügyminisz­ter értesítette T u k a t s Sándor dr. főispánt, hogy a julius 1-től szeptember végéig terjedő időszakra a terhes és szoptató anyáK, valamint a hat éven aluli gyermekek ellátására ezer ki­logram ingyencukrot bocsátott rendelkezésre. — A becsületes megtaláló. A becsületes meg­találó szobrát lehetne megmintázni arról a sze­gény oapszámosemberről, akiről az alábbi törté­net szój. Két hete történt a következő eset: Kiss Tihamér szegedi református segédlelkész kirándult Hódmezővásárhelyre. Magával vitte 550 pengős fényképezőgépét, hogy fölvételeket készítsen. Este, amikor elutazásra került sor, a segédlelkész megdöbbenve konstatálta, hogy az értékes masina eltűnt, valahol ottfelej'tette. Jelentette károsodá­sát a rendőrségen, a hódmezővásárhelyi rendőrség azonban nem találta meg a gépet. Pár nappal ez­előtt aztán érdekes fordulat áttt be az ügyben. Jelentkezett a hódmezővásárhelyi rendőrségen egy fiatal szegedi munkás: Hegedűs Sándor, Vá­radi-utca 25. szám alatti napszámos ás elmondotta, bogy a gépet két héttel ezelőtt a Fekeles Sas­szálloda előtti km padkáján találta Azért nem szolgáltatta be rögtön a talált jószágot, mert, mert sürgősen haza kellett utaznia Szegedre. Be most, hogy ráérő időhöz jutott, első dolga volt, saját költségén Hódmezővásárhelyre utazni és beszolgáltatni „találmányát". A rendőrségen ké­zölték a becsületes megtalálóval, hogy a fényképe­zőgép szegedi emberé, tehát egyszerűbb, ha azon­nal hazaviszi Szegedre. Hegedűs Sándor vissza is fordult szépen és a szegedi rendőrségen szolgál­tatta be az értékes gépet, Kiss Tihamér segédlel­kész, akit nyomban értesítettek az igaz jószág előkerüléséről, boldogan vette át jogos tulajdonát és megjutalmazta a becsületes megtalálót. —- Meghalt Zeileis. Bécsből jelentik: Gall­sehpachban tegnap meghalt Zeileis, az is­mert elektromos gyógyító módszer feltalálója. Zeileis tiz-tizenöt évvel ezelőtt kezdett hozzá kísérleteihez, amelyeknek világhírét köszön­hette. Maga nem volt orvos és ezért nagy har­cokat vívott a hivatalos orvostudománnyal, amely máig sem ismerte el villanygyógyniód­iának helyességét. Zeileis GálJschpách nevü kis ausztriai községben szanatóriumot rende­zett be és itt gyógyított azóta. A szanatórium rendkívül módon fellendítette a kis falu for­galmát. Zeileis halálát tulajdonképpen gyógymódja okozta. Most is folyton kísérlete­zett különböző villanysugarakkal. Eközben szenvedett olvan sérüléseket, amelyek ugy lát­szik, rákot okoztak. Halálát betegein kivül doktorfia gyászolja, akit, hogy szanatóriumá­nak orvosi jellegét kidomborítsa, évekkel ez­előtt maga mellé vett igazgatótársnak. — Szeged sz, kir. város árverési csarnok? az Oroszlán-utcai hivatalos helyiségében 1W& Julfua 20-áo délután félnégykor érverést tart, mely al­kalommal a Városi Zálogházpál 1939. május hó végéig, míg a dr Simon György-zálogháznál 1939 junius 19-tg lejárt és nem rendezett zálogtárgyek karülnek árverésre éspedig 20.4n ékszerek, 21-ép pedig ingóságok A Városi Zálogház külön felkéri ügyfeleit hogy átírt zálogjegyeiket « fizetési szál­vények ellenében vegyék át, mert azok megőrzé­séért az intézet nem valialbat felelősseget. Igaz­gatóság. — A tejfájás és a migrén, akkor, ha ezek a bélmüködés és a gyomoremésztés zavaraiból ered­nek, gyakran már egy kis pohár természetes „Fe­renc József" keserűvíz használata után is meg­szűnnek- Kérdezze meg orvosát! — Halálos szerencsétlenség szalonnaTágás köz­ben. Debrecenből jelentik: Búzás Ferenc y> éves hentessegéd egy felakasztott oldalszalonnából akart lemetszeni, de kése megcsúszott és combjá­ba szaladt. Bevitték a klinikára, ahol már nem lehetett rajta segiteni. A nagy vérveszteség követ­keztében meghalt. — Leesett a barackfáról: súlyos állapotban kórházba vitték. Szerdán délután Stefanov Gábor 19 éves kifutó, Középfasor 15. szám alatti lakos barackszedés közben leesett egy 3 méter magas fáról. A mentők súlyos belső sérülésekkel vitték a közkórházba. — Üzemi baleset. Pesti József 38 éves asztalos­segéd, kiskundorozsmai lakosnak, a Kossuth La­jos-sugáruti Singer-telkeaszt»lgyár alkalmazottjá­nak kelelő gép munka közben letépte a bal keze­fejét. A közkórházba vitték. \ —oo°-­Amikto tnip fyeundáUcvz vzfy&ziék a tüzüoh/aii a uátynCHÜ fnáíhtMaH Pöstyén, julius 19. Nem mindennapi leletre bukkantak egy Pöstyéntől néhány kilométerre fek­vő községben, ahol a malom munkásai fafürésze­lés közben észrevették, bogy egy tölgyfadarabra emberi haj van faszöggel odaerősítve. A malom tulajdonosa a különös leletet bejelentelte a pös­tyéni muzeum vezetőségének és a helyszinre ki­szállt szakértő azonnal megállapította, bogy kö­zépkori leletről van sjó; abból aa időből, amikor még «? úgynevezett malom-büntetőjog yplt di­vatban. A malom munkásai által talált töigyfa­gerendáhoa liszttolvajokat szögeztek nyilvánosan a hajuknál fogva. A malomban jelenleg alkalma­zásban álló egyik 78 éves matemunkás a kővetke­ző igenérdekes dolgokat mondotta el a klpzó­gerendákra vonatkozólag: — Nagyapám, »ki ebben a malomban még mint Inas dolgozott, jelen volt, amikor et-v tol­vajt büntettek. Egy zsák lisztet lopott és "'fog­ták, A malom segédei egy földbevert gexw * *ucz állították, amelybe előzőleg lyukat fúrtak. Ezen 3 hasadékon át húzták keresztül a delikvens ba­ját és azt faszöggel odarögzítették. Amikor a sze­rencsétlen tolvaj már hosszabb ideje ilyen álla­potban lógott és jajgatni kezdett, odanyújtottak nekj egy pllót, hogy kellemetlen helyzetétől meg­szabadíthass? magát. Az Öreg malommunkás előadását mindenben fedik a régi krónikásoknak a malom-büntető-iog­ra vonatkozó főijegyzéseik, amelyek szerint a kö­zépkori malom-ibüntetőjog mindenkori végrehaj­tói a falu bírái voltak, akjk erre külön privilé­giumot nyertek. E?t a különös büntetőjogot azért vezették be a középkorban, hogy ejejétvégyök az akkoriban annyira divó lopásoknak- Egy tőtO bői származó okmány szerint a? össze? malomtulaj­donosok föl voltak hatalmazva ? maiom-büntetö­jog szigorú alkalmazására, amely testi fenyítésből vagy pénzbírságból állott K^őbb l"9ő-bap ki­rályi rendalettei amely barbár «;aleked«tnsJí minősítette ezeket * tortúrádat szüntették meg ar igazságszolgáltatás ennyire különös voltát 'A pöstyéekörnyéki faluban talált emben baj­jal „fölékesített" gerendát beszállították a pös­tyéni muzeumba. fetrt Fölhívás a leventékhez! A m. kir. szegem vá­rosi katonai parancsnokság közli: A Szeged-belte­rülethez tartozó 1917, 1918, 1919, 1920, 1931, 1922. és 1923. évfolyambeli leventék jelenjenek meg ju­lius 23-án 7 órakor foglalkozási helyeiken, neve­zetesen: a felsővárosi leven tepályén, az ujszegedi pályán, az alsóvárosi lóversenytéri pályán, ön­kényes távolmaradók fegyelmi büntetésben része­sülnek. Aria a tuss-kamarában Az egyik bohémkedvü tiszai klubháznak van egy szeretetreméltó és inoufölött népszerű tagja, aki nemcsak jölisrnert gyengéden őszülő müvészfejéről és minden szélben szélvészes tempójáról, de arról is, hogy van egy szivé­hez nőtt, megátalkodott forró szenvedélye: a tenor. Már mint nem Caruso és nem Qigli te­norja, hanem a saját külön és becses tenorja, amely — ha nem hadonásztak volna el zengé­sét a mindenre képes intrikusok — már ré­gen az Operaházban szárnyalhatna, végnél­küli tremolókkal. Mindenesetre azonban te­norja bál'Istennek megvan és — mi tagadás — egyik szenzációja a Tisza nyári életének. Kedves és népszerű bősünk vitathatatlanul forró szerelmese minden muzsikának a bei canto-tól a contra altig, müvészlelkével nyo­mában van a csilingelő szopránoknak, min­den művészeknek és egyéb csirkefogóknak, de még ennél is olthatatlanabb szenvedélye az, hogy olthatatlanul szereti hallani hangjának zengő tremolóit és éppen azokban a végzetes percekben, amikor a klubház tuss-kamrájá­ban megfürdeti hablestét az üditö szökőkutak­ban. Tudni kell ugyanis, hogy a tusskamra alig több néhány négyzetmétennél és zári desz­kafalai között különösen szárnyalni tud a zengő hang éneke— A tuss-kamra rezonanciája különös ingerlő varáéit gyakorol a tiszai le­norra, ilyenkor magára zárja az ajtókat, hab­testére engedi a vizet és a világot jelentő csu­romvizes deszkákon kedvére ráengedi a te­nort. A viz csurog és a műsor zavartalanul csobog, — ki zavarhatná ilyenkor kedves és népszerű énekesünket, amikor magára marad a tussal, a vízzel, a világot jelentő deszkákkal éa a végre diadalmasan és zavartalanul zen­gő tenorral ... Az idők során el is nyerte ezért a kitünle'tö rang't, azóta nem is ne­vezik máskép, mint — tuss-kamaraénekesnpk! Történt azonban, hogy a legutolsóN napok­ban, éppen a legszaharaibb kánikulában, a legmagasabb Cé-kig csapolt fel szenvedélye, éppen akkor, amikor a tisztelt klubtársak szinte sorbaállva epedtek a tuss üditö vizére. Hiába vplt azonban bármi rendszabály, hiába dörgött a sürgető kórus, hiába döngették a tusa-kamra deszkáit, kérlelhetetlen hősünk oda se neki, vigan énekelte tovább u legforróbb áriá­kat. Mint közölte, a tuss vizsugaraiban tisz­tul a legjobban az „Ansalz" cs mig végleg ki nem tisztult, addig hiába minden, nem lelte" abbahagyni. Igen ám, de a vizre epedök sora egyre nőtt és a tuss-kamra ajtaja a legfor­róbb kánikula ellenére sem volt hajlandó meg­nyílni. Hősünk nem nyugodott addig, amig végig nem énekelte egész műsorát a „Bajaz* zók"-tój a „Eohengrin"-ig és vissza — és csak" amikor már az utolsó tenorista is megjialtt csak akkor nyitotta ki a kamra ajtaját­Igy tartott ez napokon keresztül, reményt?' lenül, mire aztán tettekre határozták el magu­kat a tussra epedő klubtársak. Hosszas nyo­mozással kikutatták a tuss-kamra víz­vezetékének csapját kint a parton, a hid alatt és amikor legjobban zengett tuss-kamraéneke­süűk beicantój? ? viz alatt, odalopakodtak ' főcsaphoz és rendíthetetlen nyugalommal —­. elzárták # csapot,, . A tuss elállt és szinte varázsütésre elhallgatott a kérlelhetetlen te­nor i?,,. A* ajtó kinyílt é? a vízre epedök végre bevonulhattak a tuss glá. Tuss-kamara­BnekesÜHk pedig azóta is keresi a rejtélyt: hogyan 4Ut el a viz és hogyan maradt ab­ba a legszebb, a szűnni nem akaró tenor­ária . . . (Azóta pedig — egyelőre — béke — van vizek alaiO -

Next

/
Oldalképek
Tartalom