Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-20 / 163. szám

Csütörtök, 1959. julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG 5 liMIl I I• 11 Ilii IIIIIIII llllll—I •HMM— I—•!—— Hl - BEKÜLDÖTT HIREK Az idö A Meteorológiai Intézet jelenti 22 órakor. Idö jóslat A délnyugati .szél az ország keleti felére is átterjed, kissé felhösebb idö, valószínűleg csapadék nélkül. A bőség és a fülledt idő tovább tart. HIREK — Amerika uj területet akar hódítani a Déli Sarkon. Washingtonból jelentik: Az amerikai kormány négytagú bizottságot nevezett ki az uj déligarki expedíció megszervezésére. Byrd tengernagy, az expedíció vezetője, tanácsadóként működik a bizottság mellett. Az expedíció célja, hogy uj területeket hódítson a Déli Sarkvidéken áz Egycsült-AUamftk számára. A jelenlegi tervek szerint az expedíció három hajóval indul el az Antarktisz felé. Byrd tengernagy saját kutatóhajója, a „Bear" lesz az egyik najó, a másik kettő pedig a belügyminisztérium „Northstar" nevű hajója, továbbá a „Noorthland" őrnaszád. Az expedíció több repülőgépet is visz magával és előreláthatóan ősszel indul el. A hajók személyzetével együtt összesen kétszáz emberből áll. -J Ezer kiló ingyen cukor. A belügyminiszter értesítette T u k a t s Sándor dr. főispánt, hogy a julius 1-től szeptember végéig terjedő időszakra a terhes és szoptató anyáK, valamint a hat éven aluli gyermekek ellátására ezer kilogram ingyencukrot bocsátott rendelkezésre. — A becsületes megtaláló. A becsületes megtaláló szobrát lehetne megmintázni arról a szegény oapszámosemberről, akiről az alábbi történet szój. Két hete történt a következő eset: Kiss Tihamér szegedi református segédlelkész kirándult Hódmezővásárhelyre. Magával vitte 550 pengős fényképezőgépét, hogy fölvételeket készítsen. Este, amikor elutazásra került sor, a segédlelkész megdöbbenve konstatálta, hogy az értékes masina eltűnt, valahol ottfelej'tette. Jelentette károsodását a rendőrségen, a hódmezővásárhelyi rendőrség azonban nem találta meg a gépet. Pár nappal ezelőtt aztán érdekes fordulat áttt be az ügyben. Jelentkezett a hódmezővásárhelyi rendőrségen egy fiatal szegedi munkás: Hegedűs Sándor, Váradi-utca 25. szám alatti napszámos ás elmondotta, bogy a gépet két héttel ezelőtt a Fekeles Sasszálloda előtti km padkáján találta Azért nem szolgáltatta be rögtön a talált jószágot, mert, mert sürgősen haza kellett utaznia Szegedre. Be most, hogy ráérő időhöz jutott, első dolga volt, saját költségén Hódmezővásárhelyre utazni és beszolgáltatni „találmányát". A rendőrségen kézölték a becsületes megtalálóval, hogy a fényképezőgép szegedi emberé, tehát egyszerűbb, ha azonnal hazaviszi Szegedre. Hegedűs Sándor vissza is fordult szépen és a szegedi rendőrségen szolgáltatta be az értékes gépet, Kiss Tihamér segédlelkész, akit nyomban értesítettek az igaz jószág előkerüléséről, boldogan vette át jogos tulajdonát és megjutalmazta a becsületes megtalálót. —- Meghalt Zeileis. Bécsből jelentik: Gallsehpachban tegnap meghalt Zeileis, az ismert elektromos gyógyító módszer feltalálója. Zeileis tiz-tizenöt évvel ezelőtt kezdett hozzá kísérleteihez, amelyeknek világhírét köszönhette. Maga nem volt orvos és ezért nagy harcokat vívott a hivatalos orvostudománnyal, amely máig sem ismerte el villanygyógyniódiának helyességét. Zeileis GálJschpách nevü kis ausztriai községben szanatóriumot rendezett be és itt gyógyított azóta. A szanatórium rendkívül módon fellendítette a kis falu forgalmát. Zeileis halálát tulajdonképpen gyógymódja okozta. Most is folyton kísérletezett különböző villanysugarakkal. Eközben szenvedett olvan sérüléseket, amelyek ugy látszik, rákot okoztak. Halálát betegein kivül doktorfia gyászolja, akit, hogy szanatóriumának orvosi jellegét kidomborítsa, évekkel ezelőtt maga mellé vett igazgatótársnak. — Szeged sz, kir. város árverési csarnok? az Oroszlán-utcai hivatalos helyiségében 1W& Julfua 20-áo délután félnégykor érverést tart, mely alkalommal a Városi Zálogházpál 1939. május hó végéig, míg a dr Simon György-zálogháznál 1939 junius 19-tg lejárt és nem rendezett zálogtárgyek karülnek árverésre éspedig 20.4n ékszerek, 21-ép pedig ingóságok A Városi Zálogház külön felkéri ügyfeleit hogy átírt zálogjegyeiket « fizetési szálvények ellenében vegyék át, mert azok megőrzéséért az intézet nem valialbat felelősseget. Igazgatóság. — A tejfájás és a migrén, akkor, ha ezek a bélmüködés és a gyomoremésztés zavaraiból erednek, gyakran már egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz használata után is megszűnnek- Kérdezze meg orvosát! — Halálos szerencsétlenség szalonnaTágás közben. Debrecenből jelentik: Búzás Ferenc y> éves hentessegéd egy felakasztott oldalszalonnából akart lemetszeni, de kése megcsúszott és combjába szaladt. Bevitték a klinikára, ahol már nem lehetett rajta segiteni. A nagy vérveszteség következtében meghalt. — Leesett a barackfáról: súlyos állapotban kórházba vitték. Szerdán délután Stefanov Gábor 19 éves kifutó, Középfasor 15. szám alatti lakos barackszedés közben leesett egy 3 méter magas fáról. A mentők súlyos belső sérülésekkel vitték a közkórházba. — Üzemi baleset. Pesti József 38 éves asztalossegéd, kiskundorozsmai lakosnak, a Kossuth Lajos-sugáruti Singer-telkeaszt»lgyár alkalmazottjának kelelő gép munka közben letépte a bal kezefejét. A közkórházba vitték. \ —oo°-Amikto tnip fyeundáUcvz vzfy&ziék a tüzüoh/aii a uátynCHÜ fnáíhtMaH Pöstyén, julius 19. Nem mindennapi leletre bukkantak egy Pöstyéntől néhány kilométerre fekvő községben, ahol a malom munkásai fafürészelés közben észrevették, bogy egy tölgyfadarabra emberi haj van faszöggel odaerősítve. A malom tulajdonosa a különös leletet bejelentelte a pöstyéni muzeum vezetőségének és a helyszinre kiszállt szakértő azonnal megállapította, bogy középkori leletről van sjó; abból aa időből, amikor még «? úgynevezett malom-büntetőjog yplt divatban. A malom munkásai által talált töigyfagerendáhoa liszttolvajokat szögeztek nyilvánosan a hajuknál fogva. A malomban jelenleg alkalmazásban álló egyik 78 éves matemunkás a kővetkező igenérdekes dolgokat mondotta el a klpzógerendákra vonatkozólag: — Nagyapám, »ki ebben a malomban még mint Inas dolgozott, jelen volt, amikor et-v tolvajt büntettek. Egy zsák lisztet lopott és "'fogták, A malom segédei egy földbevert gexw * *ucz állították, amelybe előzőleg lyukat fúrtak. Ezen 3 hasadékon át húzták keresztül a delikvens baját és azt faszöggel odarögzítették. Amikor a szerencsétlen tolvaj már hosszabb ideje ilyen állapotban lógott és jajgatni kezdett, odanyújtottak nekj egy pllót, hogy kellemetlen helyzetétől megszabadíthass? magát. Az Öreg malommunkás előadását mindenben fedik a régi krónikásoknak a malom-büntető-iogra vonatkozó főijegyzéseik, amelyek szerint a középkori malom-ibüntetőjog mindenkori végrehajtói a falu bírái voltak, akjk erre külön privilégiumot nyertek. E?t a különös büntetőjogot azért vezették be a középkorban, hogy ejejétvégyök az akkoriban annyira divó lopásoknak- Egy tőtO bői származó okmány szerint a? össze? malomtulajdonosok föl voltak hatalmazva ? maiom-büntetöjog szigorú alkalmazására, amely testi fenyítésből vagy pénzbírságból állott K^őbb l"9ő-bap királyi rendalettei amely barbár «;aleked«tnsJí minősítette ezeket * tortúrádat szüntették meg ar igazságszolgáltatás ennyire különös voltát 'A pöstyéekörnyéki faluban talált emben bajjal „fölékesített" gerendát beszállították a pöstyéni muzeumba. fetrt Fölhívás a leventékhez! A m. kir. szegem városi katonai parancsnokság közli: A Szeged-belterülethez tartozó 1917, 1918, 1919, 1920, 1931, 1922. és 1923. évfolyambeli leventék jelenjenek meg julius 23-án 7 órakor foglalkozási helyeiken, nevezetesen: a felsővárosi leven tepályén, az ujszegedi pályán, az alsóvárosi lóversenytéri pályán, önkényes távolmaradók fegyelmi büntetésben részesülnek. Aria a tuss-kamarában Az egyik bohémkedvü tiszai klubháznak van egy szeretetreméltó és inoufölött népszerű tagja, aki nemcsak jölisrnert gyengéden őszülő müvészfejéről és minden szélben szélvészes tempójáról, de arról is, hogy van egy szivéhez nőtt, megátalkodott forró szenvedélye: a tenor. Már mint nem Caruso és nem Qigli tenorja, hanem a saját külön és becses tenorja, amely — ha nem hadonásztak volna el zengését a mindenre képes intrikusok — már régen az Operaházban szárnyalhatna, végnélküli tremolókkal. Mindenesetre azonban tenorja bál'Istennek megvan és — mi tagadás — egyik szenzációja a Tisza nyári életének. Kedves és népszerű bősünk vitathatatlanul forró szerelmese minden muzsikának a bei canto-tól a contra altig, müvészlelkével nyomában van a csilingelő szopránoknak, minden művészeknek és egyéb csirkefogóknak, de még ennél is olthatatlanabb szenvedélye az, hogy olthatatlanul szereti hallani hangjának zengő tremolóit és éppen azokban a végzetes percekben, amikor a klubház tuss-kamrájában megfürdeti hablestét az üditö szökőkutakban. Tudni kell ugyanis, hogy a tusskamra alig több néhány négyzetmétennél és zári deszkafalai között különösen szárnyalni tud a zengő hang éneke— A tuss-kamra rezonanciája különös ingerlő varáéit gyakorol a tiszai lenorra, ilyenkor magára zárja az ajtókat, habtestére engedi a vizet és a világot jelentő csuromvizes deszkákon kedvére ráengedi a tenort. A viz csurog és a műsor zavartalanul csobog, — ki zavarhatná ilyenkor kedves és népszerű énekesünket, amikor magára marad a tussal, a vízzel, a világot jelentő deszkákkal éa a végre diadalmasan és zavartalanul zengő tenorral ... Az idők során el is nyerte ezért a kitünle'tö rang't, azóta nem is nevezik máskép, mint — tuss-kamaraénekesnpk! Történt azonban, hogy a legutolsóN napokban, éppen a legszaharaibb kánikulában, a legmagasabb Cé-kig csapolt fel szenvedélye, éppen akkor, amikor a tisztelt klubtársak szinte sorbaállva epedtek a tuss üditö vizére. Hiába vplt azonban bármi rendszabály, hiába dörgött a sürgető kórus, hiába döngették a tusa-kamra deszkáit, kérlelhetetlen hősünk oda se neki, vigan énekelte tovább u legforróbb áriákat. Mint közölte, a tuss vizsugaraiban tisztul a legjobban az „Ansalz" cs mig végleg ki nem tisztult, addig hiába minden, nem lelte" abbahagyni. Igen ám, de a vizre epedök sora egyre nőtt és a tuss-kamra ajtaja a legforróbb kánikula ellenére sem volt hajlandó megnyílni. Hősünk nem nyugodott addig, amig végig nem énekelte egész műsorát a „Bajaz* zók"-tój a „Eohengrin"-ig és vissza — és csak" amikor már az utolsó tenorista is megjialtt csak akkor nyitotta ki a kamra ajtajátIgy tartott ez napokon keresztül, reményt?' lenül, mire aztán tettekre határozták el magukat a tussra epedő klubtársak. Hosszas nyomozással kikutatták a tuss-kamra vízvezetékének csapját kint a parton, a hid alatt és amikor legjobban zengett tuss-kamraénekesüűk beicantój? ? viz alatt, odalopakodtak ' főcsaphoz és rendíthetetlen nyugalommal —. elzárták # csapot,, . A tuss elállt és szinte varázsütésre elhallgatott a kérlelhetetlen tenor i?,,. A* ajtó kinyílt é? a vízre epedök végre bevonulhattak a tuss glá. Tuss-kamaraBnekesÜHk pedig azóta is keresi a rejtélyt: hogyan 4Ut el a viz és hogyan maradt abba a legszebb, a szűnni nem akaró tenorária . . . (Azóta pedig — egyelőre — béke — van vizek alaiO -