Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-04 / 126. szám

DÉCMAGYARORSZÁG mammamnnm (Vasárnap, 1939. ptmius 4. •NI ICéstlt éTíírendtt" ben szobafestést, zaizolAfft is bntor&nvszést jutányos árban. Cégtulaj doaots Csányi Mihály Feketetat ucca 22,' Tele ion lÍM4> Erdély a román megszállás első éveiben... Siró-zokogó magyarok a trianoni békediktátum aláírása hírére — A bevonulo csapatok vandál pusztításai „Hiszek Magyarország feltámadásában" ... (A Délmagyarörszág munkatársától.) 1920 junius 4 . . . Ollhon, Erdélyben innen kellett elindulnia annak a sorsnak, amely a tegnap többségét váltotta át. Városokban és falvakba h. mindenütt, akol magyar él, a főhalalmi változásokozta megrázó hetek, hónapok mély barázdát hasitottak. S mégis a trianoni békeOTRftVtüm alá:rásáig senki sem akart hinni a szörnyű végzetben. Ezen a napon az erdélyi magyar lapok első oldalon egy rövid kommünikéi közöllek a cenzúrahivatal utasítására: ^ JA magyar békeszerződést pénteken, junius 4.-én délután fél 5 órakor Simonyi-Semadam magyar kormányának megbízottal: Benard Ágoston dr. népjóléti miniszter és Drasche-Láz&r Alfréd dr. meghatalmazott miniszter a versaillesi Grand Trianonban aláirtak. Az aláírási aktusnál jelen voltak Jonel Bratianu és Nieolac Titulescu Románia delegátusai is." Sorsunk megpecsételődött. Az emberek sírtak az utcán, a családi tűzhelyek clszótlanodtak, mint ahol holott van a házban... A „DnycsztertölaTiszáig" Budápestcn és az ország más városában még jfivában hejehujázott az őszirózsás forradalom. a magyar katonák tucatnyi európai országban szétszóródva vesztegeltek, a fegyelem és a rend föllazult ... s ki tudja fölsorolni a tragédia komponenseit? A leigázott Románia újból rátámadt a gyanútlan Erdélyre. mint négy év. előtt 1916-ban és francia tisztek vezetésével tervszerűen megkezdte Erdély megszállását. Ellenállásra alig bukkanlak, az a néhány, jobbára fiatal, gyermekemberekből álló székely zászlóalj komoly ellenállást nem tudott kifejteni. A vörös hordáknak eszeágában sem volt harcolni a román hetörők ellen, inkább a lakosságot fosztogatták. Mária román királyné kiáltványokban buzdította hadseregét s állandó viszszatérő refrén volt ebben Emincscu verse: a ..Diiyesztorlól a Tiszáig". Valóságos uj népvándorlás képét nyújtotta a menekülők ezreinek végtelen sora az országutakon és vasúton. Aki helyén .maradi, aÜt főbckólintolta az események drámai gyorsasága. az összeomlás tudata és a jövő bizonytalansága. Az átvonuló román csapatok nyomában a pusztulás és a halál lépett. Több, mint száz faluban az összeterelt lakosság közül négy-nyolc embert kiválasztottak s azonhcívben agyonlőtték. De sem szeri, sem száma azoknak a magyar tragédiáknak, amelyeket a besúgók, vagy vegyeslakosságu falukban a román pópák okoztak, magyar embereket adva n bevonuló csapatok kezébe. Minden mmmamammmmmmammmmmmmammi B UTORHITEL Mindenkinek ktezitak havi 1(1 pentrö részletre! Kemrnvfühnló politúrozva 200 pengéitől. Finom diórahálót ,'!<*> pengőin^ Kombinált hálót .°>00 pengőtől. Dbétllőt. vagy férfiszobát 400 pengötőL Konvha-, elősznbasz.ekrénvt 400 pengőtől. KAKl.'SZt miiasztalus, Kossuth Lajos-sugárut 5. kis falunak, minden városnak megvolt a maga mártirja. És a királyi asszony propagandája szüntelenül harsogta a jelszól: Cine mintye, a „Dnycszterlől a Tiszáig", i A magyar -sajtó szerepe Jöttek az átmeneti idők, kivételes állapotok s a magyar lapok egyebet sem közölhettek, mint a katonai parancsnokság rendeleteit. Budapesttel nem lehetett érintkezést kapni, a hírszolgálat szánalmasan gyatra volt és a közönség mégis móhon falta a nyomtatott betüt. Az újság volt az egyetlen szerv, amelyen keresztül a magyarság lézengett. A magyar sajtó megrázó kiáltványokat tett közzé, bogy a repatriálni készülő, magyar vezetőréteget maradásra birja. Kolozsvárról elmenekült az egyetem, Marosvásárhelyről és Nagyváradról a katonaiskolák és a jogakadémia. Uj-Romániában M a n i u Gyula a kormányclnök s egyik oldalor. menynyet-földet ígér s kiáltványokat intézett a békekonferencia permanensen ülésező tagjaihoz, másrészt a börtönök televoltak „hazaáruló" magyarokkal, a lapok a cenzúra fehér foltjaival s kétmillió erdélyi magyar szívszorító aggodalommal. Magyarországról menekülő kcmmunislák itt is, ott is fölbukkannak és az uj rezsim szolgálatában gyalázkodó röpiratok özönével árasztották el Erdélyt. Különösen a Robozfivéreknek", vette nagy hasznát" Uj-Románia, akik Magyaroszág fele szórt gyálazkodásukal városról-városra vándorolva fröcskölték szét az uj földesurak védelme mögött. Még nem irlak alá a békeszerződést, máris 19 magyar lapot befűtött a román kormány, meri a renegátok propagandája ellen tiltakozott s több, mint kétezer magyar lisztviselőt bocsáfolt el közszolgálatból. Erdélyt ellepték az emigráns újságírók és Scotus VilafoT (Scaton Watson) segítőtársaivá szegődnek. Mostmár összehasonlításra is volt alkalom s ameddig a magyar nemzeti sajtó erején és lehetőségeken fölül, bátran hirdette a magyar közlélek magyar lelkekből áll: munkásokból, parasztokból, urakból, tanultakból, iparosokból, kereskedőkből, gyárosokból, a magyarság csupa ir,agyarból, addig a Moszkvával kacérkodó főhatalom sleppjébe bujt álhumanísták a nemzetről az emberre igyekeztek átterelni a történések súlypontját. A magyar nemzeti sajtó fölismerte azt a hivatását, hogy I ' » magárahagy olt magyarságot szorosabb és magasabb alakulatba .* kri! összefogni, hogy a történeti korok minden emberének, tehát minden befüszántónak szigorú kötelessége, hdgy az esetlegesről • ,az általánosra fordítsa szemét és akaratát, hogy érezze és megmondja a nyomtatott betű st(galló erejével: minden összefügg a sejttől az emberig s, talán még egyszer fölcmclkedhtjtünk azon a létrán, amely a soes szányjnkia lebocsájtott. 'A sajtólerror elképzelhetetlen: mérveket öltött. A naponkénti birkózás a cenzúrával, hogy a széthullott magyar kévét összefogja, hogy az elernyedt magyar lólelcbe önbizalmat csepegtessen, l.üldetésszerü munkája a magyar újságnak, különösen határszéleken, ahol a szuronyok mögött hatalmaskodó, dölyfös és rosszakaratuan tudatlan cenzúra, a sziguranca-viszketeg nap nap melleit pusztítja az uj* ságot cs az újságírót egyaránt. Szerte az országban még ewre tartott á pusztulás. A vandál hordók első dolga volt: megcsonkítani a kolozsvári Mátyás-szobrot, az aradi Szabadság-szobrot, a nagyváradi Szent László-szobrot, lerombolták Szatmáron a Kölcsey-szobrot, éjjel lovakkal húzatták le talapzatáról Nagykárolyban Kossuth Lajos szobrát. A börtönök megtéltek magyar újságírókkal, akik lármafa módján hirdetik: mindannyian a kisebbségi közös célt, a magyar lelket tartozunk mindennap tántorgás nélkül, megalkuvás nélkül, unafotn nélkül, fáradtság nélkül elsősorban és vitathatatlanul, mindenekfölött szolgálni. A magyar újra- és beépítő munka vezetése, a magyar szólás, a magyar iskola, a magyar kalász, a magyar vállalat, a magyar pénz, a magyar verejték és a magyar juss védelme minden lehető alkalommal. Aztán jöhet minden általános, emberi probléma: kinai árviz és minden más egyéb. A kisebbségi élet bölcsője 'A romok" fölött lassan új élét kezdődött. Kisebbségi élet, szorongás és aggodalom. Jogilag és békeszerződésileg még nem tartozott Erdély Romániához, máris megkezdődött a nagyváradi katonai törvényszék előtt az a monstre „hazaárulási és kémkedési pör", amelynek végén kifen ..fővádlottat" in contumariam halálra itélt Uj-Románia katonai bírósága. Ferencrendi szerzetesek, apácák, tanárok és lanilök', mintegy százhúszan kerültek börtönbe s a lakosság ezreit tették ki hónapokon keresztül a mindennapos sziguranca-zaklatásnak. Minden emberben, aki magyarul beszél i és lélegzik, irredentát szimatolt a főhatalom és szinte ugy fest a dolog, mintha Erdélyben nem voln? más, mint irredenta, aki görcsösen ragaszkodik a szétmarcangolhalallan történelmi Magyarországhoz é.s a főhatalom pribéklégiói, akik a sziv sóhajait is cenzúrázni akarják . . . Az elkeseredés olykor nyilt lázadásban robbant ki. Lehet-c másnak, mint lázadásnak nevezni azt az esetet, amikor fiatal, középiskolás diákok megunva a falusi román tanítóból lett középiskolai tanár naponkénti hericegését: Nagyrománia, Nagyrománia, Nagyrománia s egy szép napon beírták az osztálykönyv első lapjára: • 1 Szép állat a kenguru Szetreászke unguru! (Éljen a magyar!) 'Az is csak egy mánia, Hogy ez Nagyrorcánia? S Kogy az egész osztályt ki ne csapják, 8 sorok irója vállalta a versikéért a felelősséget és egy hét múlva a debreceni piaristáknál folytatta tovább középiskolai tanulmányait. Köteleken keresztül lehetne írni még ezekről a történetekről . . . * Tizenkilenc év "telt el azóta, hogy Magyarországra ráerőszakolták a trianoni béke diktatúráját. Tizénkilenc év óta b'zik ki nem worídott szóval és egyre erősödő hittél' kétmillió magyar: Magyarország feltámadáíábűU és a magyar igazság diadalában. Berey Gézái i