Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

ö t r M A" r» 7 A R O R S 7 A t? Szombat, T930. április T. •DSÍÍTI CIPOl'ÁSÁR! Tekints* me< Tavaszi ittvatcipők minden szinben SS wála"tékbBn! kirakatainkat! ia*aaa.i tH(«ibi|iun mniucil 31IIIIÍCII Olcsó gyári árakenl ZSURKó cipőüzlet, Kossuth L. sugárut 6. kötelességének tartja rámutatni a törvényja­vaslatban rejlő hibákra és veszélyekre. — Ez a javaslat már nemcsak magyar ál­lampolgárokról, hanem híveiről: keresztény testvéreiről szól. Ha keresztény Magyaror­szágról beszélünk, a keresztény elveknek ér­vényesülniük kell minden vonalon és nem taitja szerencsésnek, hogy ez a javaslat ke­resztény és keresztény állampolgár között különbséget tesz. Ha a javaslat a külföldi zsidók bevándorlását akarta volna megaka­dályozni és a zsidók társadalmi és gazdasági előretörését visszaszorítani, más elveken kel­lett volna felépülnie. Ő — folytatta a her­cegprímás — különbséget tenne azok között a zsidók között, akik a törvény életbelépte előtt mór magyar állampolgárok voltak és azok között, akik nem. Ezt a törvényt nem tartaná kiterjesztendőnek azokra a zsidókra és azoknak leszármazottjaira, akik a törvény életbelépte előtt magyar állampolgárok vol­tak és akik keresztények lettek. Hiszen nem terjed ki ez a javaslat semmi más fajú árja, vagy mongol keresztény állampolgárra sem. Nem kellene kiterjeszteni ezt a törvényt azokra sem, akik büntetlen előéletűek, akik a magyarságba asszimilálódtak, vagy eziránt való hajlandóságukat cselekedeteikkel igazol­ták, vagy ez a szándék vélelmezhető. Más oldalról bizonyos kiterjesztéseket ja­vasolna. így például azokra az izraelitákra vonatkozóan, akik büntetett előéletűek, nem asszimilálódtak és ez nem is vélelmezhető róluk. Az ilyeneket valóban nem kell a kö­zösségbe befogadni. Kiterjesztené a javaslat hatályát olyan zsidókra, akik jog szerint iz­rneliták, vagy megkeresztelkedtek, de aztán felekeretnélküliek lettek. G 1 a 11 f e 1 d e t Gyula megyéspüspök mondotta el ezután beszédét, amelyet szó­szerinti szövegében közlünk lapunk harma­dik oldalán. Ravasz László református püspök egyetért alman. liogy zsidó­kérdés van és ezt meg kell oldani, még pedig a keresztyén magyarságnak minél kisebb sérelme nélkül. -- Küszöböljük ki a javaslatnak ázt at ere­dendő fogyatkozását, hogy sokkal kevésbé szaba­dit meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire bántja és az asszimiláció utján vissza­löki azt a zsidóságot, nmoly lélekben és magyar­ságában már hozzánk hasonult. Nagyon helyes Volná, hogy olynli állandó bizottságot létesítené­nek, amely minden egyes Csethcn titkos szavazás mellett döntene a felvetett kérdésben, határozatát küzzélcnnék a hivatalos lapban r ~ v " Raffay Sándor evangélikus püspök a javaslatot általánosságban elfogadja, mert el nem fogadása nemzeti szem­pontból rendkívül nagy kellemetlenségek elé állít­hatna bennünket, de a javaslat néhány pontja ko­nndv aggodalmakkal tölti el. Megadott állampol­gárságot szerinte esak hazaárulás cselében rza­bad vaiakilöl megvonni. Az 1807. évi XVII. te­kéi teljes polgárjogot nyert zsidó családok le származóit nem tudja jó lélekkel megfosztani ed­dig élvezett és legtöbbje által megszolgált állam­polgári jogaiktól. 11a vannak, akik nem érdeme­sek ezekre a jogokrn, azokat törvényszerű elbírá­ló « alapján meg lehet ezektől a jogoktól fosztani, de egészében véve nem tudja a zsidóságot ezzel Mljtnnl. Aki nteg Van keresztelve, az keresztyén ember. A visszazsldósilást teljes egészében ki kellene zárni a javaslatból. Szüllő Gézu volt a következő felszólaló, aki kijelentette, hogy egyetért a hercegprímás, valamint Kas'say és Ra­vasz László meghatározásával a kereszténység tekintetében. A javaslat legveszedelmesebb réséé­nek tartja azt a lelkiséget, amely az asszimilációt akarja kiaérni ngy, hogy a dtsszimiláció ellen nem foglal állást. Ebben az országban nem lehet fajelniélelet fenntartani és erre például hoZza fel azt, hogy magában a kabinetben öt idegen nevü miniszter foglal helyet. Ebben az országban nem az asszimilációt, hanem a disszimilációt kell meg­gátolnunk. Én már sokféle törvényhozást láttam — folytatta —, láttam a csehek, az osztrákok tör­vényhozását. de ihen konfuzus szövegezéssel még nem találkoztam. Ez a törvény jogfosztást jelent, jelenti a jog területéből való letérést, ez a tör­vény rést üt az alkotmányos szabadság és egyen­lőség elvén. Nekünk, kis nemzetnek, nincs más erőnk, csak a jog. Az erőszak, n fegyver hatalmát a joggal szemben nem fogadhatjuk eh Szilágyi Lajos: Országszerte beszélik, hogy a kormány nyomásra terjesztette elő a javasla­tol, mégpedig illetéktelen külföldi befolyásra. Nem akar Q miniszterelnök részéről nyilatkozatot provokálni, még legnagyobb politikai ellenfeléről sem lélelczi fel, hogy képes volna külföldi nyo­másra javaslatot terjeszteni a magyar törvény­hozás elé. Teleki Pál gróf miniszterelnök: Megmond­tam n képviselőházban és ilt is, hogy a magunk lábán állunk. Ameddig én itt ülök, addig a magunk lábán állunk. Wekcrle Sándor szerint az előző zsidótör­vény megfelelő végrehajtásával a zsidókérdés tárgyi részét meg lehetett volna oldani, /avasla­tot terjesztett be, hogy egy szűkebb bizottságot küldjenek ki a felsőház által kívánt módosítások­nak a kormánnyal való megbeszélésére. A délutáni ülés A bizottság délután folytatta ülését, Hrőntiy György báró csatlakozott Wekérlc Sándornak ahhoz az indítványához, hogy az együttes bi­zottság albizottságot küldjön ki és kérte, hogy módosításait az együttes bizottság nyújtsa át az albizottsághoz. Hegedűs Lóránt általánosságban sem fogad­ja el a j avaslatot, mert felfogása szerint ellen­kezik a keresztény és nemzeti szempontfali Mindkét vonatkozásban visszamegyünk a javas­latiak nem pedig előre. Szőke Gyula a legnagyobb hibát abban látja, a javaslat első szakasza megállapítja, hogy ki a zsidó és azután annyi kivételt tesz, hogy nem tudja, marad-e egyáltalán zsidó. Ugyanakkor azonban nem tesz a javaslat egy igen fontos megkülönböztetést azok között a zsidók kö­zött, akik már évszázadok óta itt vannak, akik ujabban vándoroltak be és akik legújabban jöttek. Keszthelyi Gyula felszólalása után az elnök az általános vitát bezárta és Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Álláspontja szerint — mondotta — a zsidóság a maga nagy töme­geivel nem akar s ha akar, sem tud beleolvadni a magyar keresztény nemzeti életbe. Hivat­kozás történt arra, hogy lehetetlen helyzetek állanak majd elö. Egyetért ezzel, de ennek nem a törvényhozó az oka, hanem a házasság­kötő keresztény fél, akinek teljesen mindegy volt, vájjon házastársa zsidó marad-e vagy sem. — Nem osztja érdemben azt a felfogást, hogy a javaslat legkevésbé is érintené az egy­házak antonom jogát azoknak a kérdéseknek • • • • OROM NÉZNI LIESMMlfti szemüvegen! Látsxerési-ssakUzlat, Ke!em*n«utca 12. női tavaszi kabátok, 'jR&titöü P. REICH ERZSI cégnél Főoostával szemben. rendezésében, amelyek az egyház hatáskörébe tartoznak. Igenis, az egyházak határozzák meg, azt, hogy kit kell kereszténynek tekinteni. ke­resztény az, akit megkereszteltek és ezen el­ven a javaslat semmiféle változtatást nem tesz. Keresztény marad továbbra is, csak a törvény rendelkezései szempontjából tekintendő nenz izraelitának, hanem zsidónak. Hogy valaki megkeresztelkedett, még nem kövegtkezik az, hogy oly megbízható, olyan teljes lelkű ma-> gyárrá vált, mint amilyennek azokat akarjuk elismerni, akik magyar voltuknak minden jog gában, előnyében részesitendök. — Teljesen azonos felfogásával G'attfel­der Gyulának az a nagyszerű megállapítása, hogy meg is van a zsidó szellem, ezt észre kellett vennie magának a zsidóságnak is. Glattfelder Gyula azt is mondta, hogy a ke­resztény társadalomnak joga van az egyen* sulyi helyzetet helyreállítani. Hogyan állit" suk azonban helyre, ha nem hozunk tör­vényt, vagy ha a törvényben nem a helyzet­nek megfelelő energikus intézkedést teszünk? Nyugodt lélekkel mondom, hogy sem őt, sem azokat, akik a törvényt a parlament elá hozták, sem szenvedély, sem gyűlölet nemi vezette ebben a kérdésben. Fáj minden em­beri megbántódás, de ezeknek az egyéni ba­joknak mégis elébe kell helyezni a nemzeti jövőjét. Teleki P61 gróf miniszíerelnök szólalt fel. — Elsősorban azt kérném — mondotta —j . ne méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a: zsidóságot diffamáló javaslatnak tekinteni.) Itt semmi üldözés, semmi más hasonló érzés nem vezet. Legalább engem nem vezet. En­gem semmiféle idegen mentalitás nem veze­tett, tisztán a magyar gondolkodás alapján állom ezt az álláspontot és állom nemcsak, ma, hanem busz esztendő óta. — Nyilvánvaló, hogy fajról is IcKet be­szélni. Mindazonáltal nem erre helyezent most a fősúlyt. Szó volt arról, hogy a zsidó-/ ság a kovász szerepét játssza. Igen, de ha sok kovászt teszünk a kenyérbe, az nent ehető, ha keveset teszünk, akkor jó. — Most még egyre szeretnék kitérni. TZrJ ra, hogy én mélységesen fájlalom azt, ^ami ezt a bizottsági tárgyalást megelőzte, Kogy! Károlyi Gyula gróf, aki a javaslattal, szemben való állásfoglalást vezette, miutáit én utoljára beszéltem vele,^ szükségét láttaj annak, hogy felsőházi tagságáról lemondjon". Én sem őt, sem mást nem igyekeztem ugy befolyásolni, hogy ebben bármiféle kény­szer, vagy bármiféle olyan nyomaték logyen^ amely túlmegy azon a határon> amely egy­részt jogom, másrészt kötelességem. .— Ami a közgazdasági hatásokat illeti —«. fejezte be a miniszterelnök — ezekkel tisztá­ban vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy közgazdaságilag nehéz helyzetet fog terem­teni a javaslat. Sajnos azonban a történelem most ugy hozta magával, hogy gazdasági, szociális és nemzeti problémák megoldása egyidőbe esik. Szembe kell néznünk ezzel, akár akarjuk, akar nem. A felsőház bizottsága a miniszterelnök fel­szólalása után elfogadta a ajvaslatot a rész­letes tárgyalás alapjául. Ezutná 46 szavazat­tal 24 ellenében elfogadták Wekerle Sán­dor indítványát, amelynek értelmében albi­zottságot küldenek ki a rsézletekre vonatkozó javuslatok megtételére. Az albizottság szom­baton délelőtt ül össze. Heő?> Írásból olcsón eladó 4 Dár bril­liáns föddd, 4 drb. briiiláns giiUrü. Arany női és férli órák, karórák. Arany ametiszt köves gyQrO. Alpakka evőszer Ezüst kanalak, villák, halas kész el Jóifí órásnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom