Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-02 / 27. szám

Csütörtök, T93y. fgBruar 2. D ÉT M A G y A R O K 5 Z A G Hz alsóköznontf, város­tanyai és lesigyelkápoltiai üzletek vasárnapi zárórája (A Délrnagy irország munkatársától.) Külön mi­niszteri rendé V. intézkedik — mint ismeretes — azoknak az üzleteknek a vasárnapi zárórájával,' amelyek olyan körségekben vannak, ahol vasár­sárnapra esik Icga'ább az egyik he ipiac. A ren­delke.é* nemcsak vasárnapra, hanem Szent István napjára is vonatkozik. Eszerint azokban a váro­sokban és községekben, amelyekben vasárnapon­ként hetipiac van, a nyi t árusítási üzleteket no­vember 1-töl április 30-ig reggel 7 órátói délelőtt 10 óráig, május 1-töl október 31-ig reggel 6 órá­tól délelőtt 9 óráig lehet nyitva tartani. Tekintettel arra, hogy ugy Alsóközponton, mint Váro3tanyán és Lengye.kápolnán az egyik hetipia­cot va árnap tartják meg, a fenti rende'kezés ezek­re a he'yíégekre is vonatkozik. —oOo— Légoltalmi közlemények A körzeti tanfolyamokat február 3-tól folytató­lagosan a további intézkedésig Szeged város tiszt­vise'őineh a Slefár.ii-sétányon levő klubhelyiségé­ben (Vár) tartják meg. A tanfo'yamok közül az V. tanfolyamot február 3., 4., 6., 7., 8. és 9. napjain délután 4 órától 6 óráig tartják meg, a vizsgákat pénteken, február 10-én a fönti időpontban rendezik. A VI. tanfo'yamot ugyane.en napokon délután 7 órától 9 óráig tartják. A két tanfolyamon elfog­laltság szerint felváltva lehet résztvenni, előzetes bejeentés u'.án. A tanfo'yamra behivottakat névre szóló behívó­val idézik naeg és kérik, hogy az idézőket az első előadásra hozzák magukkal a résztvevők. Felkérik a vizsgázott hallgatókat, hogy liga­tagsági igazolványuk bemutatása mellett a bizo­nyi.ványaikat a körzeti irodákban átvenni szíves­kedjenek. A háztu'ajdonosokat figyelmeztetik, hogy a lég­olta mi törzslapokat vegyék át és a légoltalmi pa­rancsnokok neveit je'entsék be. ASPIRIN tabletták Csak a»59ayel« -Keresittel val'ódlal. 25 esztendős a fiatalkorúak bírósága „Nem a megtorlás, hanem a fiatalkorú bűnözők meg* javítása a célunk." Beszélgetés Dudás Béla tanácselnökkel, a fiatalkorúak birájával (A Délnjngyarország munkatársától). Pár nap­pal inult 25 esztendeje, hogy megalkották Ma­gyarországon a fiatalkorúak biróságáról szóló törvényt. Az 1913. évi VII. törvénycikk, amely a fiatalkorúik biróságáról intézkedik, 1911 janu­árjában lépett életbe, ekkor kezdték meg műkö­désüket Magyaroszág területén a fiatalkorúak bíróságai. Az érdekes jubileum alkalmából be­szélgettünk Dudás - Béla törvényszéki ta­nácselnökkel, aki mint a fiatalkorúak birója 17 éve foglalkozik a szegedi törvényszéken a serdü­letlen bűnözőkkel. Dudás Béla a követke­zőket moudotta az elmúlt negyedszázad általános és a saját 17 éves tapasztalatairól: A TÖRVÉNY ELŐZMÉNYEI — A magyar törvényhozás elég korán felis­merte a fiatalkorú bűnözök ügyei különválasztá­sának szükségességét — kezdte nyilatkozatát Du­dás Béla. Már az 1878. évi törvénycikk kimondot­ta, hogy a 12 éven aluli bűnös büntetés alá nem vonható, azok >3 bűntettesek pedig, akik 13-ik életévüket még nem töltötték be, csak akkor büntethetők, ha megvan bennük a képesség a bűnösség felismerésére. — Mindezek az intézkedések azonban csak kezdeményező lépések voltak. A helyzet akkor változott meg, amikor 1911 januárjában éleibe­léptették az 1913. évi VII. törvénycikket. Ez a törvény egészen különválasztja a fiatalkorú bű­nösök fölölt való Ítélkezést és arról is intézke­dik, hogy külön szakképzettséggel rendelkező bó­rák Ítélkezzenek a fiatalkorú bűntettesek ügyé­ben. • • Kárász u. 10. alatti laltári kiárusításánál Cipőt »Szánthó« cipöiizlet Prima minöségtl női cipők, egyes párok P 4.80, minden szóm 7.80, 8.80, 8.80, 10.80. Egyes párok olcsóbb mint félftr I Hócipőknél 13 százalék engedmény Kitűnő jó box férfi cipő minden ssámban 10.80, 11.80, 12.80 Durak Ivan Irta: KALMÁR-MARON FERENC Ivan Partnoj mindig hangtalanul ébredt. Sze­mei lassan nyíllak szét, niint a komor hajnali felhők, amelyeket a fehér puszták szele kerget a láthatatlan nap előtt. Mozdulatlanul bámult bele ilyenkor a gerendás mennyezet barna ürességébe és vizenyős szemeiben a napi munka sorrendje menetelt. Először csöndben lelép az ágyról —- régen megkeltett volna már csinálui; reggelenként re­csegi-jajgalja el, hogy egy éjszakán át ilyen ha­talmas. nehéz terhet cipelt magán —, aztán zaj nélkül, nehogy Nadjuska felébredjen, begyújt. Vi­zet melegít. A fehérbőrű vékony kis asszony gő­zölgő dézsába szereti mártani magát. Hol tanulta, ki szoktatta rá? Tán még a cáranyuska sem csi­nál ilyent . . . Aztán elmegy majd a Néva felé. Tul az első barázdás földhatáron elkészített vermet hagyott hátra; hátha belezuhant egy kóborló farkas: szép prémes mellénykét lehet varrni belőle Nadjuská­nak". Mire gondolatai ideérnek, akkorára inár fenn is matat a szobábau. A tüz nemsokára lobog s a nagv, kiégetett f3zék aljáról sisteregve táncol vé­gig néhány vízcsepp a tűzhely melegedő vastete­jtn. Nadjuska még alszik. Haja szétbomolva hul­lámzik rá a halovány-piros mintás párnára, kar­ja ugy huál a takaróra, minlha. támaszkodna, hogy állva maradjon Nadjuska lelke az ismeret­len álmok súlya alatt. A meleg, mint valami do­romboló macska, körüljárja a szobát, hozzádör­zsölődik az ablakhoz, melynek alján patakos csí.pprkbc gyűlik az éjszakai pára. Végtelen fehérség látszik kintről a tisztuló ablak négyszögében. Végigfut erre a szél a mesz­szi pusztaságok- felöl, de ez nem zavarja a meg­bonthatatlan csöndet. Csak arra jó, hogy a kiüt­köző szánnyomokat is betakarta a magávalho­zott tegnapi hóval. Csönd van kinn és halk duruzsolás van benn az ablak mögött. Ez a béke és Ivan Partnoj sze­reti a békét. A békét és azt azt asszonyt, aki most kezd ébredezni, most bontja ki magát a rá­hullt szines álomfátyol alól , , . * Ivan leül az ágy szélére. Nézi, ahogy Nadjus­ka megáll a párolgó dézsa előtt. Aztán, mint aki nehezen nekiindulva mondani akar valamit — lesüti a szemét. Félrefordul. Nadjuska ledobta magáról az inget, aztán be­leüli a falavórba. Ivan fázna. Azért nem is néz föl, megborzon­gatná a testét, ha látná, hogy Nadjuska dobálja magára a vizet, ö is fürdött, mikor régen Petro­gradban mesterséget tanult, de az valódi fürdő volt. Iszonyú meleg, nem olyan, mint itt a szo­bában. Olyan illata van a levegőnek, mintha frissen mosott, kiterített lepedő volna. Tiszta, jó szap­panszag, az asszony maga főzte elejtett állatok zsírjából azt, amivel mosdik. Ért hozzá, a váios mellől jött hozzá feleségnek. Nem is látóit 8 ilyen asszonyt, messzi a környéken. Ivan fölnéz. Kigyúlt két szeme rásüt az asz­szonyra, kezeit oldalra támasztja az ágyon, aztán rájuk dül. — Te Nadjuska . . . A viz locsogásában alig érteni, mit szól erre •az asszony. Ivan megismétli: — Te Nadjuska. ugy gondulom, hogy be kéne rneuni a városba. Hallod? A viz tovább gyöngyözik, mintha nagy cső esne a szobában. — Valami nagy ünnepség lesz. Petrovka mond­ta, ü Pctrográdról gyütt. Egy idegen van a cár­ariyuskánál, aszongyák fábul való babákat moz gat . . . Hallod? Fábul, azt mégis élnek . . . Nagy bolondság. Nagyot baligat utána. Mintha elégnek tartaná, amit eddig mondott. De a viz játéka még tovább zavarja. — Petrovka mondta, ő mindent tud, bogy | megmintázta mindazokat, akik fönn vannak cár­; anyuska körül. Meg a kozák szotnyák sok mu­zsik asszonyát is elvitték az ünnepségre. Egy se gyütt még vissza . . . Kinek kellenek ezek oda­fönn? Játék ez, hallod? Megnézzük . . . Hóuap­•után elindulhatunk . . . Lassan morzsolja maga fele a szavakat, nmg fontoltan; már jóelőre kigondolta őket. Az asszony tovább mosdik, a férfi pedig hall gat. Valahonnan elnyújtott üvöltést gurit errcfe'é a parti szél, a ház .előtt megtorpan és nagy kör­ben kavarja fölfelé a tegnaphullt laza havat. Lódobogás hallatszik. Még elég messziről, mert az ablak alighogy megrezeg, dc a bosszu­teslü kozáklovak gyorsak. Hamar odaérnek, aho­va irányitják okot. Mert csak kozákok lehetnek. Más nem dübörög errefelé mostanában lovon. A békés emberek szánon járnak és a szánt beha­rangozza a csengő. A kozáklovak mögé nincs semmi fogva. Azoknak csak a hátán ülnek. Azo­kat csak későn veszi észre az ember. ivan Parlnoj felemelkedik. Meredten bámul asszonya meztelen testére. Ijedt gyámoltalanság­gal néz szét, mit dobhatna rá, megragadja a va­salt asztalterítőt, egyetlen gyors mozdulattal le­rántja. A kancsó feldűl, púpos hasával körülgu­rul»az asztalon, száján, mintha fehér vér volna, ömlik ki a lótej, aztán nagy puffanással lezuhan a földre, széttört nagy öblének alján tnegmara 't néhány csöppnyi folyadék . , ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom