Délmagyarország, 1939. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-02 / 27. szám

——— ÖÉtMXGYARORSZÁG Csütörtök', TQ5Q. feEruár 2. •HMDBHBaHM A TÖRVÉNY CÉLJA: MEGELŐZÉS — Bölcs törvényhozóinknak a törvény megalkotásánál nem n bün megtorlásának, hanem a javitás, főképpen pedig a komoly bűnesetek megelőzésének gondolata lebegett szemeik előtt. Ez a szellem hatja át kivétel nélkül biráinkat is. Nem a megtorlás, hunem a fiatalkorú bűnözök megjavítása a célnnk. A fiatalkorú bűnös még nem rendelkezik azzal a szellemi fejlettséggel, nmi tudatosíthatná benne cselekményének jelentőségét. A fiatalkorúak birájának fontos feladata, hogy felkeltse a serdületlen terheltben a bűntudatot és ezzel elrettentse további bűnök elkövetésétől. Sok súlyos bűncselekményt előz igy meg a fiatalkorúak birósága. A KÖRNYEZET HATÁSA A FIATALKORÚ BŰNÖZŐKRE — Sok esetben kell ugyanis tapasztalnunk folytatta nyilatkozatát Dudás Béla —, bogy azoknak a fiatalkorunknak, akik elénk kerülnek, bűntudata hiányzik, vagy egészen el van nyomva. Az Ilyenekre a környezet van alakitó, tomplló hatással. Bűnöző szülők gyermekei kevésbé tudják felmérni cselekményük súlyát. Általában a környezet nagy befolyással van a bűnöző karakter korai kifejlődésére. Áldatlan családi körülmények, a szülők gyakori civódása, pláne szétválása, a családi kötelék felbomlása azok a tényezők, amelyek kifejlesztik a gyermekben a bűnözési hajlamot. Vonnak szülők, akiket a nyomor visz rá, hogy gyermekeiket a könnyelmű életmódhoz szoktassák. Az Ilyenek koldulni küldik gyermekeiket. Sajnos éppen napjainkban gyakori Jelenség ez: azoknak a helyeknek a környékét, ahol sok ember megfordul, ellepik egészen ipró gyermekek és kéregetnek. Ezek a gyermekek megszokják a pénzszerzés könnyű módját, később nem fűlik foguk ft munkához és nagyon gyakran tolvajokká válnak. GYAKORI BŰNESETEK —> 'A fiatalkorú bűnösök legnagyobb része lopás miatt kerül a biróság elé, dc előfordulnak a legkülönfélébb és legkörmönfontabb bűncselekmények. Gyakoriak a csalási esetek. Sürün előfordul. bogy a gyermek a szülő nevében követ "t csalásokat. 1935-ben volt egy igen hires esetünk. Vagy tiz gyerek összeszövetkezett csalások elkövetésére. Szüleik nevében leveleket irtak ismerősüknek, rokonaiknak és pénzt csaltak ki tőlük. Százat is meghaladta bűneseteik száma. A csalási furfang kitervelője és a kis bűnszövetkezet vezére egy rendkívül eszes fiúcska volt. A tárgyalás során komoly megbánást mutatott és töredelmes beismerést tett. Javitó nevelést alkalmaztunk nála, ami ugylátszik használt, mert azóta nem láttuk viszont* a vádlottak padján. — Az Alföldön, különösen a mi vidékünkön, Szegeden kórosan elterjedt szokás a bicskázás az egészen serdületlen korúak között is. A bicskázók ellen a legnagyobb eréllyel lépünk fel, KEVÉS A JAVÍTÓINTÉZET — Sajnos a csaknem minden esetben sikerrel alkalmazott javitónevelés nem lehet teljes, amiatl, hogy kevés az intézményünk. A meglévőkben is túlzsúfoltság állott elő. Emiatt kénytelenek az intézetek a beutaltakat sokszor egy év letelte után elbocsátani, még akkor is, ha egy év alatt mesterséget sem tanulhattak. Pedig a javitónevelés egyik célja éppen az, hogy mesterséggel, kenyérkeresettel a kezében bocsássa ki az életbe a jobb útra tért fiatalokat, hogy azok ilyenmódon hasznos tagjai lehessenek a polgári társadalomnak. — Némileg ugyan javul majd a helyzet — leszi hozzá Dudás tanácselnök —, mert a Felvidék visszacsatolásával hozzánkkerült ismét a kassai javítóintézet. Ez azonban egyelőre használaton kívüli állapotban van: a csehek leszerelték. Elsőrendű nemzeti kötelesség lenne a Javitóintézmények fejlesztése és a 25 éves jubileum alkalmával, amikor összefoglaljuk a fiatalkorú bíráskodás eddigi eredményeit és kutatjuk további fejlődés lehetőségének útját. elsősorban a javitóintézmények fejlesztésére és szaporítására kell felhívnunk a figyelmet. A GYERMEKVÉDŐ LIGA ÉS A CSALÁDGONDOZÓ HIVATAL DICSÉRETE Arról beszél végül Dudás tanácselnök, hogy milyen áldásos munkát fejt ki országszerte, igy Szegeden is a Gyermekvédő Liga a fiatalkorúak szociális nyomorának enyhítésével és mennyi fiatalkorút ment meg a züllés útjától. Gyakori eset, hogy a büntetését kitöltött fiatalkorút veszi gondozásába a Gyermekvédő Liga. Ezekkel a csele* kcdeleivel nagy segítségére van a bíróságnak. — Szegeden abban a szerencsés helyzetben vagyunk — mondja legvégül —, hogy még egy speciális szerv siet segítségünkre munkánk elvégzésében. Ez pedig a város népjóléti hivatalának családgondozó intézménye. A bíróságnak gyakran környezettanulmányra van szüksége, hogy helyes Ítéletet tudjon mondani égyes bűnesetekben. Hiszen éppen az imént mutattam rá a környezet káros hatására. Ezeket a környezettanulmányokat készítik el és bocsátják a rendelkezésünkre a legnagyobb készséggel a családgondozó hivatal közegei: a kedves nővérek és egyéb női alkalmazottak. Megtudjuk még Dudás tanácselnöktől, hogy Szegeden átlag 1000 körül mozog minden esztendőben a fiatalkorúak bün* , eseteinek száma. Néha, mint a tavalyelőtti évben is, eléri az 1200 —1300-at. Az elmúlt 25 év alatt tehát körülbelül 25—30.000 fiatalkorú bűnös ügyében hozott Ítéletet a szegedi törvényszéken a fiatalkorúak birósága, ami bizony megdöbbentő szám, hiszen bűnösökről van szó . . . Szász Ferenc. Eredeti svóci ayúrtmdnyu. precíziós sxerKezctU Doxcr, Maiwln, Kevue, Omeqa és Scfjatffjauscnt Kar- és xsebóráK Jutányos úraKon R eic knél Kelemen u. 11. ÓraJavIldsoK megbízhatóan, olcsón Az ajtó fölpattan. Ivan sz ágy előtt áll földrelógó teritővel a kezében, az aszony dermedten, rémült mozdulatlansággal már ruhátlanságat sem tudja eltakarni . • . Egy pillanat volt az egész. Kinn toporzékoló fovak horkantak föl a ház előtt s a fölcsapódott ajtóban két fekete-kék ruhás kozák jelent meg. összenéztek. Az egyik, mint a pelyhet emelte ki az asszonyt a dézsából, rádobott egy ruhadarabot, aztán a testére húzta az ajtóról leakasztott bundát is, majd mint egy megvert állatot, kilökte az ajtón. Ivan ökle görcsösen összeszorult. Karja a terítővel együtt lendült előre, torkába irtózás, félelem és pusztító düh fojtotta a kinemmondott átkot; azlán . . . szédítő ütések érték a fejét. Szeme előtt furcsa, zöldes csillagok karikáztak, érezte, bogy erőtlen ökle megakadt valamiben . . . Földagadt és pattanásig feszült benne a világ. Még néhányat szélmalmozott a karjával, aztán lebukott a törött kancsó mellé. A szájából vékony sugárban folydogáló vér megfestette a kiömlött reggelit . . . * — Durak Ivan! Bolond Ivan! — vlsitozta néhány gyerekhang. Ugy melegítették rongyokba csavart önmagukat, hogy csúfolták ezt a nagy darab, szótlan embert s amikor annak följebb emelkedett a keze, futással menekültek meg tőle és a didergéstől— Bolond Ivan. — Igy hivta öt a külváros minden lakója. Egy napon megjelent itt közöttük, beköltözött egy fabódéba, közel ahhoz a bires szeméttelephez, melynek egyre emelkedő dombjára Katalin cárnő éhes városa szórta a nyüzsgő élet mindennapi maradékát. Sokszor gurult ^égig ezen a dombon egy-egy halott; fagyos, zörgő, mészbemártott ember, aki gyorsan tűnt el valahonnan s akit ismeretlenül kellett etlemetni. Ez a szemétdomb hirhedt temetője volt a cáranyuska városának. Ebbe a temetőbe az-elmúlt, a kihasznált, az eldobott dolgokat temették s ezekből élt, ezeket szedte össze a francia kulturát majmoló hatalmas metropolis szélén az a néhányezer ember, akihez nem jutott el a cárnő kegye, de akihez nem ért el a cárnő hatalma sem. Messziről jött emberek mesélték, hogy Durak Ivannak valaha földje volt és szép, uagyon szép felesége. Az aszonyt a kozákok rabolták el akkor, amikor egy Kempelen nevű idegenországi varázsló járt a cárnő udvarában. Talán azért, hogy őt is bebujtassák azoknak a felöltöztetett, felcicomázott fabábuktiak a belsejébe. De ez csak mese és az éhes ember nem hisz a meséknek. O csak egyet hisz, amit lát. Azt, hogy Ivánt nem hiába hivják Duraknak. Reggel a hideg bódéjában talpig megmosdik, aztán leül az ágy szélére, órákig simogatja a homlokán levő sebhelyeket. Ha véletlenül ajtót nyitnak rá, szeme furcsa lángba gyullad; ilyenkor legjobb menekülni lőlc Aztán nyakába veszi a várost, csavarog, sélál étlen-szomjan. Nagyokat nevetnek rajta a telep lakói. Tán még mindig az asszonyt keresi? Mert valaki elhitette vele, hogy az elrabolt nők ittmaradtak a fővárosban. — No. szép história . . > Durak Ivan pedig rólta, egyre rótta az utcákat ... És egy napon különös látványnak volt tanuja a külváros. Durak Ivan azon az uton rohant a telep felé, amelyen a szemétdombhoz küldött kocsik fordulnak vissza a város útjára Karjában szines rongyokba csavart bábut szorongatott s mint egy elszabadult, rettenetes szélroham harsogta a világ fülébe: — Nadjuska! Nadjuskat És megszületett a mese. Nadjuska Ivan felesége volt s tán a róla mintázott bábut ásta ki a vén bolond a szemétből. Na hiszen csókolgathatja, eléggé megcsufult a mozdulatlan asszony a szemét alatt ... I Ivan Partnoj jókedvű ember lett attól a naptól kezdve. Ha csúfolták: mosolygott s ha néha ajándékokkal szánták meg: megdolgozott érte Csak éppen az utcákat nem rótta többé sohasem. A napi dolga után leült az ágyra és szélesreté.rt, ölelő hangon mesélt valamit arról, hogy nemsokára meglesz a föld, elmennek együtt oda, ahonnan — nem is tudja miért — el kellett jönniök. Babusgatta, fésülte, öltöztette a szemétből kiásott, elhasznált, kidobott fababát és nagy titokzatosan magyarázta a szomszédoknak, hogy azért nein viszi még sétálni, mert beteg a kis Nadjuska .. . Majd egyszer . . . S az élettelen bábu, csöndesen, magábaroskadva hallgatta a nehéz meséket. Egy meglökött sors frenezise öntött tartalmat a mozdulatlanságába s ez a bábuélet a mult visszajött kísértése volt. Valaki visszajött a múltból. És aki visszajön, az már csak bábu, az már mozdulatlan, élettelen élet. Dc ezt Durak Ivan és a Durak Ivánok nem tudják. Ezt csak azok a bábuk - értik, akik nem tudnak beszélni, akik visszajöttek, hogy mégis, mégis beszéd legyen a hallgatásuk . • • * És Durak Ivánt egy napon felakasztva, holtai találták a bódé gerendáján. Valaki azt a hirt terjesztette, hogy -a vén, nevetőarcu Ivan találko zott az élő Nadjuskával. Egykori asszonya éppen őt szólította meg véletlenül az utcán s néhány kopekért kellette magát. Azt mondják', Ivan hazáig rohant, pedig több kilométer ide az az utca. És vasárnap reggel igy találták twg, ahogy van. A két élettelen embert, Ivánt és a fabábut együtt tették ki aznap este a dombra. Erős, tiszta hideg volt, csak a szél süvített néha végig <i kihullatott dolgokon és örök csillagszemek ragyogtak a megbántott sors szomorúsága fólöit..*