Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-10 / 7. szám

P«t M A Ti y A"R OP SZÁG Kedd. 1030. iemrfr 10. Kassa a húszéves rabság idején is lörhelellenül kitartott magyarsága melleit Toszí Barna pápai prelátus nagysikerű előadása a városházán (A Délmagyarország munkatársától.) Kiemelkedő társadalmi esemény szinhelye volt vasárnap délután 6 órakor a városháza közgyűlési terme; Tószt Barna pápai prelátus, a kassai dóin nagytudásu plébánosa tartott előadást a rabságban eltöltött husz esztendő kassai élményeiről. A városháza közgyűlési terme zsúfolásig megtelt közönséggel, amelynek sáriiban ott láttuk a város társadalmának szine-javát. Mcgjc'entek: Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök, vitéz Imees György dr. főispán, Pá fy József dr. polgármester, Raskó Sándor pápai pre átus, Buócz Béla dr. főkapitányhelyettes, Muniyán István és Juhász István táb'ai tanácselnökök, vitéz Meskó Zoltán dr. tábornok-orvos, felsőházi tag, Bccker Vendel dr. c. főigazgató, Széchenyi István dr. közjegyző és még sokan mások a város társadalmának előkelőségei közül Az előadást, amely a Katolikus Kör rendezésében fo'yt le, Vinklzr Elemér dr. kormányfőtanácsos, elnök meleghangú üdvözJőbeszéddel nyitotta meg. Köizöntötte a megyéspüspököt és az e'őadót. Lendü'e.es savakkal utalt arra, hogy a tar árterem nem ódon, de országszerte hirneves, szép helyisége az elmúlt husz év alatt sok olyan gyűlés színhelye volt, ahol a féltő szereiét megnyi'atkoiá ai szálltak Észak elszakított metropolisa: Kassa felé. — A kétfé'e szellem, a szegedi és a felvidéki szellem nem versenytársa egymásnak, de kiegészítője s eggyé kell olvadnia a szeitistváni szellem ujabb Czerévekkel biztató, szépséges reneszánszában — fejezte be megnyitó beszédét, majd fő kérte Tószt Barna pápai prelátust előadása megtarláara. Tószt Barna: Kassa sohasem volt Kosíce! A közönség lelkes ünneplése közben kezdte meg ! beszámolóját a kassai dóm plébánosa. Első szavaiban megnyerő egyszerűséggel utalt arra, hogy »nem készült* e'őadásra, csupán azért jött, hogy elbeszélgessen azokról a fájó, szomorú esztendőkről, amikor a Felvidék szive: Kassa városa, a kereszténység tántoríthatatlan végvára az istentagadás »modern« sze'lemétöl áthatott cseh elnyomókkal harcolt a magyar nemzed érzés és a keresztény szellem fennmar dásáért. — Ugy érzem, hogy álmodom — 'mondotta beve Hőben Tószt Barna plébános. Néhány hétlel e/o ott még a rabság szomorú érzelme uralkodott leikünkön, az, amit husz esztendőn át szüntelenül éreznünk kellett. \ továbbiakban kitért árra, hogy boldogan jött be-zámo'ót tartani ebbe a városba, ahonnan husz evvel ezelőtt elindult a magyarság felszabadulása. Kije entette, hogy ő csupán alázatos napszámosként jött Szegedre, mert ugy érzi. nem egyéb, mint napszámosa az Urjézusnak és napszámosa a kassai magyarságnak. A megjelentek percekig tartő, lelkes éljenzése után Tószt Barna Így folytatta előadását: — Azért jöttem, hogy elmondjam, mi minden viharzott át a lelkemen az elmúlt husz esztendő alatt s azért, hogy szeretetüket kérjem a spkat szenvedett Felvidék és Kassa iránt! — Ka:sa mindig Kassa volt, sohasem volt Kosice! — mondotta a közönség őszinte tetszésnyilvánítása mellett —, ezt hétszázéves patina bizonyltja. Már 1249-ben IV. Béla király okmányában igy szerepel: »Clvitas Cassa*. Elmondotta a továbbiakban, hogy Kassa városnak már a XIII. századból származó pecsétje, amelyet árpádházi Szent Erzsébet képe diszit, a »Sancta Elisabeta SigiUum Civltas Cassa* feliratot viseli s á város irattárának valamennyi okmánya azt bizonyítja, hogy Kassa színmagyar város volt. Az előadó rövid történe'ml bepillantást adott Kassa mu't ába, elénk idézte a Rákócziik, Bocskayak, Thökö'yek városát, majd e.mondolía, hogy már 1756 ban annyira magyarnyelvű város volt, hogy — amint egy tanácsülés jegyzökönyve megörökíti — azon kére emmel fordultak az egri püspökhöz, hogy »mé'tózlassék a városnak egy kán ánt kti deni, olya', aki érti a szlovák nyelvet s a: ujabban e'szaporodott sz ovákokat meggyón1a;sa cs neki'c prédikációkat mondjon«. Vértanuk árnyai... Ezután az előadó fölvonultatta a hallgatóság előtt a kassai magyarság felejthetetlen mártiralakjait. Egy 15 éves fiút, aki megjegyzést tett az első napokban bevonult cseh katonaságra, azonnal fal mellé állították és agyonlőtték. 1919 március 15-én a kassai magyar leányok megkoszorúzták a honvédkatona szobrát. A cseh légionisták barbár módon, az éjszaka 'ep c alatt lerántották talapzatáról a szobrot és lefejezték. A kassai magyar-ág felháborodása iejrhatatian volt s két ártatlan, tiszta'elkü fiatal leány a tavasz első hírnökeit, két kis hóvirágcsokrot dobott a efejezett honvédszobor lábához. Az őrtálló katona mindkét leányt ott nyomban szíven lőtte. S amikor egy kassai szűcsmester az cetet a pá yaudvaron egy érkező rokonának e mesélte, egy cseh katona, aki kíha lgatta őket, a szerencsétlen embert bajonettjéve! hátba szúrta s a szűcsmester kiszenvedett. Igy sorakoztak egymás mögé a kassai magyarság vértanúinak árnyai, ezeknek szelleme őrködött a huszévi elnyomatás a'att a város fölőtt s az ő vérük erőri'e.te meg a magyarság lelkét a harcra s arra, hogy ne tudjon soha megbocsájtó jobbot nyújtani az emberte'cn elnyomóknak. Isko'aiigy és népszómlélő?... Tószt pre'átus beszélt még arről, hogy minden kato'íkus inté ményt beszüntettek s eisősorhéten jelenik meg a Telefon-Szakcimtár Ara 1 pengő H Délmagyavovsxág eiőfixeiői alánt9*hba hapták ban a premontrei gimnáziumot. Amikor a kassal magyarság saját erejéből akarta a gimnáziumot fönntartani, nem kapott rá engedélyt s Masaryk elnök a kassai magyarság küldöttjei előtt kijelentette, hogy csak azt kapják meg, amit ki tudnak harcolni. És a kassai magyarság harcolt, harcolt a jogaiért s amit el tudott érni, arra féltékenyen, óvatosan vigyázott, igy a legényegylet gyönyörű helyiségére, amit pedig nagyon megkívántak a szokollsták. de nem sikerült megkaparintaniok. — Kulturális és vallási szempontból nem Kell mást emlitenem, mint azt a huszita szellemet, amit a csehek képviseltek — mondotta Tószt Barna pre'átus. Megdöbbentő adatokat sorolt fel a gyermeknevelés terén bevezetett lélekromboló munkáról, amit oly nehéz volt ellensúlyozni, mert a törvény megkötötte a papság kezeit. A szülőnek joga volt ki'e'entenl, hogy gyermeke vallástalan lett és többé nem kellett a gyermeknek templomba, hittanra mennie. A csehek á'.tal oly sokat hangoztatott »kultura« abban állott, hogy az ifjúság testét turistáskodással, tornával nevelték ugyan, de a lelkét elhanyagolták, söt a Legsötétebb hitetlenség felé vezették. Rendkívül érdekes volt az előadásnak az a része, amelyben a pre'átus az 1930-iki népszámlálás felháborító visszaéléseit igazolta egyszerű dokumentumokkal. Háromnyelvű missziósemléket nyomatott s a szentgyónás alkalmával szétosztotta. Ebből derült ki, hogy a katolikusság 68 százaléka magyar és nem 18 száza'ékos a magyarság arányszáma, mint a csehek népszám'á ási machinációja kimutatta. Ezt az eredményt aztán a választáosk is igaio'ták, amelyek 63 százalékos magyar győzelmet hoztak. — Mindez a magyar lé ek kitartásán s a kassai (.magyarság bátor viselkedésén múlott! — fejezte be beszédét Tószt Barna. Mindent megpróbáltak el'enünk, de mi a csehektől Is tanultunk: elsősorban összetartást; azt, hogy az egységben rejlik az erő, ezenkívül azt, hogy ismerjük meg önmagunkat és szeressük még sokkal jobban a Hazát! Vinkler Elemér dr. megköszönte az élvezetes, közvetlen egyszerűséggel előadott beszámolót, amely után a közönség percekig tartó lelkes ünnep é ben részesítette a prelátust, a kassai magyarság reprezentatív képviselőjét. Január 15-ig kell kitölteni a válaszlói névjegyzék hiígaziláséhoz szükséges szómlálóiapol (A Délmagyarország munkatársától.) A belügyminisztériumból leirat érkezett Szeged polgármesteréhez; a be ügyminiszter ebben elrendelte az országgyűlési vá asztok névjegyzékének kiigazítását, A rendeet szerint a polgármester kitö.tés céljából szám álólapokat kézbesiLet mindazoknak, akik a szükséges korhatárt (férfiak 26, nők 30 év) 1939-ben e érik. A számlá'ólapokat legkésőbb január 15-ike és 31-ike között a polgármester által kiküldött hatósági közegek összeszedik. A be,ügyminiszteri rendelet alapján Tóth Béla dr. helyettes polgármester a számiólólapok kézbesítésével és összegyűjtésével a városi kézbeitő altiszteket bízta meg, Nádori Géza irodaigazgatót viszont utasította, hogy a számlálóiapokat kézbesítés végett juttassa el soron kívül a városi kézbesítők kezeihez. A kézbesítőknek a számlálólapokat január 15-ig az illetékeseknek vétiv ellenében ki kell kézbesíteniük és fel kell hivniok az illetők! figyeimét arra, hogy a 6zám.álóiapokat azok hátlapján feltünteett irányelvek betartásával január* 15-ig sajátkezű eg tisztán és olvashatóan kilöltsék és írják alá. A kitöltött iveket a kézbesítők január 31-ig köte'e ek Nádori Géza iroda igazgatónak beszolgáltatni. A külterü.eíekre. tanyákra vonatkozólag külön utasítást adott a polgármester. Eszerint a kézbesítőknek hatósági közegekként házról-házra, tanya, ról-tanyára menve ki kell töüeniök a számlálólapokat az illetékesek bemondása alapján és a vallomésszolgál tatásra köte'e/e tel sajátkezűig kell a'áir»tmok. Az a'.áirás ese'eges akadályát a számlálólapon fel ke'.l jegyezni A polgármester minden Városi kézbesitónek azt a kerületet Jelöíte ki, amelyben a rendet körülmények között' is kézbe-, íitett.