Délmagyarország, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-17 / 13. szám

Kedd, 1959. január 17. DÉLMAGYAROR S Z Á G Glaílfelder Gyula dr.: Arosenbergi világkép alapgondolata: az emancipált ember hitnélkülisége (A Delmagyai ország munkatársától.) Giattfelder Gyula dr. csanádi megyéspüspök, a Nemzeti Újság vasárnapi számában „A koicsztség" cimmel vezércikket iri. amely széles körökben keltett nagy feltűnést es talált méltán nagy visszhangra. A vezércikk a bevezető szavak után a következőket mondja; — Nem lehet vita tárgya, hogy a keresztség ténye és joghatálya ellenkező bizonyíték nélkül kétségbe nem vonható. Ennélfogva súlyos hiba a zsidóság kórének megállapításánál azt a tételt felállítani, hogy „zsidónak tekintendő" az is, aki a keresztség felvételével Krisztus hiveinek közösségébe a szentség minden joghatályával együtt belépett s hitünk tanitása szerint a keresztelt jelleget el sem veszítheti. Fokozza a zürzaveit. ha azután ugyanezen részről az a kijelentés történik, hogy a keresztség mégis csak legerősebb bizonyítéka a zsidósággal való szakításnak. Teljes lesz pedig a káosz, amikor a vérkeveredés fokmérőjét a kegyelmi élet misztikumából akarják levezetni s a félvéiüséget vagy negyedvérüséget a kereszteltek rokoni fokából megállapítani, holott bevezetőben a keresztségnek formáló erejét megtagadták. — Az az egyensúlyt vesztett dülöngélés, amellyel az ut egyik oldaláról a másikra tántorognak a nehéz kérdéssel birkózó legjobbindulatu emberek is, abban leli magyarázatát, hogy a szellemi forrás, amelyből mentenek, zavaros, mert a hitetlenség mélységeiből fakad. Azt a fajelméletet, amelyet a lázban levő középeurópai társadalom meggyógyitására fantasztikus elgondolásával Rosenberg Alfréd konstruált, nem annyira a zsidóságnak, de ugyanannyira a keresztény hitrendszernek gyűlölete táplálja. rA mithosz, amelyet ő ritka képzelőerővel, de még ritkább szektárius ellenszenvvel felépített, tagad mindent, ami természetfölötti s valami félelmes fanatizmussal gyür bele minVlen gondolatot és célkitűzést a vér misztériumának, szerinte örökérvényű tételébe. — Szinte komikus, ha nem volna oly vészterhes, hallani, mint ismétlik ezek az emberek szünet nélkül kereszténységüket, holott n kereszténységnek legszentebb és legtermékenyebb igazságait és intézményeit a gyűlölet és rágalom sarával szórják tele. A következetlenség és hazudozás, mely a rendszer leghangosabb kiszolgálóit jellemzi, már magábanvéve is aggasztó s csodálni kell, hogy a mozgalom történelmi hivatást teljesítő vezérei nem látják a veszélyt, amely az elmélet részéről fenyeget. De a lelki szakadék és egyensulyveszteltség szükségszerű, mert a hitetlenség racionalizmusban, liberalizmusban, szocializmusban és minden más alakulatban is csak zavart okozhat cs bukáshoz vezethet. — Rejtély a legtöbb ember előtt, hogyan fejlődhetett ki a keresztény egyházak és a nacionalszocialista állam között a mély ellentét, mely a német lelki egységnek és nemzeti konszolidásiónak egyik legnasyobb veszedelme, amikor protestánsok és katolikusok egyaránt a legnagyobb lelkesedéssel illtak a nemzeti mozsralom mellé, halhatatlan történelmi érdeméért, hogy minden hit és tisztesség legnagvobb ellenségét, a bolsevizmust. l°törte. De aki betekint az ideológia mélyébe, amelyet a harmadik birodalom világnézeti Magna Chartájaként elfogadtak, megérti, miért robbant ki a vallás háború. A rosenberei világkén alapgondolata: — éppúgy, mint a liberális zsidóságé — az emancipált ember hitnélkülisége s ha annak leplezéséül vérlegendát költ, azzal épp ugy nem pótolja az isteni igazságot, mint a páholyok zsidó hókusz-pókuszai a krisztusi misztériumot. A kinyilatkoztatást megtagadták azzal, hogy majd uj egységes világnézetet helyeznek, a szerintük avult kereszténység helyére s mélyebb éket vertek a nemzet fiai közé, mint bármikor, bármely pártszakadás, mert Krisztust detronizálni sokan megkísérelték már, de rajta mindannyian hajótörést szenvedtek. — Szabad-e ezt a téves ideológiát egy örvények között támolygó, gyenge kis ország népének lelkébe beplántálni csak azért, mivel a zsarnokká lett gyűlölet ezáltal talán pillanatnyilag lecsillapodik? Nem következetlenség-e legszentebb nemzeti hagyományainkkal szemben a szellem és kegyelem egyesitő erejéről megfeledkezni s szakítva Szent István végrendeletével, mely a szerte kalandozó törzsekből állami egységet s a különböző fajtákból nemzeti nagyságot a szent keresztség összeforrasztó ós fölemelő erejétől vart, helyette csak hust és vért szimatoló ujpogány gondolatot jogrendszerünkbe bebocsátani? — A reimszi keresztkutról, ahol a frank nép Klodviggal Krisztus igézete alá hajtotta fejét és lelkét, mondja a komoly történelem, hogy a francia nemzet bölcsője: Szent István keresztkutjáról hirdettük egy éven ót, hogy a magyar nemzeti szellem szent forrása; s mosl törvénybe iktatnánk, hogy mindez csak romantikus emlék a vér és hus misztériuma mellett? Amikor komolyan tárgyalnak félvér zsidókról és negyedesekről, harmados és kétharmados keresztény vérről, az ember azt hiszi, Mezőhegyesen vagy Bábolnán jár s csak akkor esik igazán gondolkozóba, amikor horogkereszttel telitüzdelt, nemzetközi hírnévnek örvendő tudóst a dolog iránt megkérdez s az zavartan csak arra tud hivatkozni, hogy „das ist politik", vagy legjobb esetben gorombasággal bizonyít. De nálunk csak nem lesz egy vérkeveredést igazoló pedigrének több bizonyító ereje, mint a keresztlevélnek?! — Tudom én jól, hogy a keresztlevél nem mindig elöntő érv keresztény élet mellett félvér zsidóknál és farmagyaroknál egyaránt. Épp azért, ha bármily szigorú igazoló eljárással kívánnák megállapittatni az uj keresztények asszimilált vagy disszimilált voltát, azzal szemben elvi aggodalma talán senkinek sem volna. Birói Ítélet arra érdemteleneket a keresztény nemzeti közösséghez való tartozás joghatályaitól is megfoszthat ellenmondás nélkül. Ha pedig esetleg egv tekintélyes jury votuma kivántatnék még meg az egyházi aktuson kivül a keresztény nemzeti teliesjoguság eléréséhez, az sem volna bürokrata találékonyságot pótló simli, de erről is lehetne tárgyalni. Csak egyet nem lehet akceotálni, hogy bárki ellenmondás nélkül azt állíthassa, a keresztségnek a nemzettest be való kapcsolódás szempontjából nincs bizonvitó ereje, mert a keresztény önérzetünket sérti, magyar nemzeti tradíciónknak ellentmond s csak arra lehetne alkalmas, hogv világnézeti harcokat idézzen föl, másfelől nedig a haszonlesőknek alkalmat nyújtson, hogv a ervülöW tüzénél a maguk pecsenyéjét süssék meg. — Letrvcr. eszünk és se bódult kük ÖRÖK AZ EMBER ÉLETE. HA RENDES AZ EMÉSZTÉSE földi ideológiának ne dűljenek be, se itthoni üzleti praktikáknak ne tegyünk akaratlanul kiszolgálói. S amikor a „fertályzsidók" „zsidó" kiáltással rohamra indulnak a „félzsidók" szinekuráiért, legalább azok, akik mind a négy nagyszülőjük keresztlevelét fel tudják mutatni, hirdessék bátran, hogy a keresztség nem jegeim részvénytársasági elnökségre és igazgatóságra, hanem lelkiség és belőle sarjadó egységérzet, társadalmi hatásaiban pedig tömegjobblét krisztusi szeretetből, mig az elfogult faji gondolat a gyűlölet lángját gyújtja meg, mely csak pusztításra alkalmas, tehát nem kérünk belőle. — Fájdalmas kötelesség lehet annak ellenmondani, akit becsülünk s nagyra hivatottságót magunk is hangoztatjuk. De az igazságért helytállni személyes érzelmektől függetlenül is kell, nem hiába hirdették mér a klasszikusok: amicus Plató, amicus Cicero, sed maxima amica veritas. A kinyilatkoztatott isteni igazság pedig semmiféle kibúvót nem enged meg s tragikus komolysággal követeli a maga jogát. Ezért sikra szállni minden politikai konjunktúrával és rokonszenvvel szemben épp ugy kell, mint ahogy nem szabad megijedni a gyűlölet lázkitöréseitől, vagy a népszerűtlenség kockázatától, mert „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek". BÚTOR legolcs ODbar LaKhereniifijf S7íiuRii<e7einN loammoH. Horra lílMy-u. 5. fi polgármester művészi albummal viszonozta a délszláv vendégek ajándékát (l Délmagyarország munkatársától.) Néhányhéttel erclőtt megírta a Délmagyarorszag, hogy a szegedi Szabadtéri Játékok alkalmával itt volt elő-; kelő délszláv vendégek: Jankiüov Vladiszláv püspöki he'ynök és Magaraseuici Brankó újvidéki alpolgármester, valamint Jeflics Pavle, a dunai bánság közigazgatási főfelügyelője két művészi rézkarcalbumot küldtek ajándékképpen Pálfy József dr. po'gármesíe.-nck azért a szives vendéglátásért/ amelyben a délszláv vendégeket a polgármester Szegeden részesítette. V polgármester most viszonozta a délszláv vendégek ajándékát és mindhármuknak művészi kivitelű albumot küldött 20—20 jellegzetesen szegedi fényképpel. Az a'bumon ezüstveret van »S«sged 1938.* felirattal és Szeged város miniatűr, ezüstcimerével. Külön ki keli emelni a könyvkötőmunkát, amely vitéz Nagy Ferenc fejlett müizlését dicséri. Janku'ov Vladiszláv püspöki h-elynök részérc az 1935-ben készült Madách-b.ronzplakcttct is elküldi* a polgármester, miután Jankulov Vladiszláv megküldte az általa fordított »Az ember tragédiája* evv néldánvát.