Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-04 / 266. szám

.-aaraaa DÉIMAGy ARORSZÁG Vasárnap, T938. december 4? Síid is hasznos alánűékul ernuOf. £3"k március idusának szent • ünnepén, Kossuth Lajos és a névtelen Hös szobrai elölt, Vcni Sancten az iskolában szabadon és hangosan éneklik a Himnuszt és a Szózatot: gondolnak-c arra: mit jelent éjfélkor, a Lomniei-csucs sziklái alatt olyan házban, amelynek padlás ablakaiból idegen lobogót lenget nz öszl szellő, Htokban, ezernyi veszéllyel küzdve, összekulcsolt kezekkel hallgatni éjiéikor a szivünk és a lelkünk lapjaira vérrel jxvdsctt mondatokat, hogy: zsten áldd meg a magyart, . Jókedvvel, büscggel , • • t . • , És artánr Októberben márríusf szellő fújdogált a grátilcon túlról . . , Fuvallatát megérezték Itt Is. Mind gyakoribb lett a Himnusz . • . Esténkint néh» szomorú, kétségbeesett csendőrök ültek a konyha földszintjén, nz ivóban. Ránéztünk n Ferire: szabad* lehet* Mosolyogva intett a Feri: ezek már nem törődnek semmivel. ... Ott ültök bután és némán Q sörös poharak mellett és talán meg sem is értették: miféle erő lehet egypár melódiában, hogy hallásukra tüz gyul ki a szemekben, imára kulcsolódnak össze a kezek és könnyek csillognak a szemünk szivárványán . . . Csehek voltak, de érezték, hogy megmérettek és könnyűnek találtattak . . . Az óráikat már számbn vették . . . Mehetnek haza Budejovácra, vagy Trcbiscovéra . . . Már nem törődlek velünk . . , Hanaosobbrn állíthattuk bc o rádiót ,, • ... És mi is hangosabban énekeltünk . . , Tudtuk, hogy n Himnusz nemsokára szabadságot jelent egymillió magyarnak, * És mindenütt megszólalt a Himnusz . • , Előbb csak a templomokban. Kassa minden templomában könyörögtek sz emberek az Úrhoz: A detektívregény és közönsége Irta PERKATAI LÁSZLÓ A három évvel ezelőtti nyáron fordult figyelmem először mélyebben a detektívregény felé. A „megalú-zottakat és megszomorított ikat" figyeltem akkoriban, a szegcdi uccákon. Töpörödött, koravén asszonyokat, lógófejü; borotválatlan férfiakat, röhögő suhancokat, de ezek közül is Inkább esők nzokat, akiken messziről látszott, hogy végzetük elkerülhetetlen. A szemüket figyeltem főként s ha valamelyik szemében megjelenni láttam azt a félreismerhetetlen révedezést, azt a különös szórakozottságot, amely egyenesen a semmit, a vigasztalan semmit tükrözi, tud. tam, hogy ez uz én emberem, ez már clitéltetctt. Néha órák hosszat követtem egy-egy ilyen „elitéltct". S igy találtam magam sokszoV a Stefánián, vagy Újszegeden. Követtem' őket, amint tétován, középpont nélküli tekintetlel botorkállak a sétányokon, megmegálltak egy uifordulónál, báván, mintegy ködön keresztül feledkeztek rá a fákra, az emberekre s rendszerint a padok valamelyikén ért véget tétova kóvalvgásuk. Ugy ültek le, mint mikro- nz ember életének egv gyötrelmes szakasza után tesz pontot, azzal n tudattal, hogy most oii. tobb élet következik. Hozz reá vig esztendőt, y Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt . . , • , , Rendőrlovak patái tiporták le a népet Isten templomában . . , De n Himnuszt nem lehetett elnémítani • . • • Nyitott ablakokban szólt a rádióból . . • Ezt húzta a cigány. Ezt ütötték ki a zongora fehér és fekete billentyűiből. Késmárkon és Lőcsén ez szólt a tárogatóból. Pianissimo ezt játszották Munkácson és Ungvárott. A Dunajec tutajain, a lengyel partok mellett ezt énekelték a cipszerck. A Himnusz hangjai szállták az ég felé. a esejlei romok közül. A szent Imádságot zsongták az ajkak 'Mária Terézia ledöntött szobrának helyén Pozsonyban. És a hegyormon, 3hol valamit"-!- híjsz év elöli n bronzba öntött turulmadár tárta széjjel a szárnyalt. Az uzsokl szorosban, né.pok temetőjében, ismeretlen hősök elhagyott sirdombjai mellett dalolták ruszinok és magyarok, Rákóczi népe: Nyújts feléje védd kart, Tla küzd ellenséggel , , , t • • , Balsors, aki régen tép . . • ,, . IIusz keserves esztendő óta ( • Hiába jött szigorú parancs, hogy: magyar állomásokon nem szabod fogni. Az éjféli himnuszt mindenki hallgatta « < • És amikor elnémult a rádió, mert hatóság! rendeletre elszedték tőlünk, éjfélkor csak megálltunk n rádióját vesztett asztal mellett a konyha sarkában és szent áhítattal a lelkünkben, szivünkben az éjszakának holnapba szaladó perceiben, ezer méterrel a tenger színe felett, az egekkel csókolódzó sziklák birodalmában elénekeltük, hogy: Isten áldd meg a magyart . . . Paál Jóh. Külön figyeltem ezeket a pad ölébe való boldog belchullásokat, a lassan elsimuló vonásokat, az >3jkak határozatlan, halvány, mosolyszeru niegvonaglását, amely ugy rémlett, valami boldogító esemény eljövetelét jefci, a megnyugvó lábak engedelmes egymásrasimulását, a karok ernyedt ölbesülyedését, a ruhák nevetségesen szánalmas ráncait és rongyait, amelyeken, mint a sziksó, kivirágzott a gond. Mint valami - kísérleti állatokat, figyeltem őket. Embertelen makacssággal, talán mert a veszélyes példa iszonyú csábilásn vonzott feléjük. A leülés szertartása után egymásután kerültek elö a rendszerint piszkos, fedetlen, vagy sziiiesfedolü füzetek s a könyvek fölé hajolásjaun, megdöbbentő volt látni, mint hatalmasodik el bennük valami irracionális boldogság, amely boldogságban szinte rétegesen válik le róluk az elitéltek' súlyos görnyedtsége. ónámitó, habzsoló, nemtelen gyönyör vibrált az arcukon. Amint egyre jobban belemerültek-, fokról-fokra követhettem rajtuk az clmerülcs folyamatát. Szinte csobogását hallottam" annak a titokzatos fürdőnek, amelyből szegény, meggyötört lényük fejebubja sem lálszotl ki kis idő múlva. Fáradt testi valóságuk már nem is tartozott hozzájuk ekkor, az lüntmaradt a porton, az ujszegedi, vagy Stefániabeli padok egyikén és egy olvasásba merült em. bert ábrázolt. Meleg napokon megtellek velük a padok. A szerelmespárok emlékezhetnek rá, mert ilyenkor nem kaplak ülőhelyet, még aranyért sem. Egyszerre voltak egymás közvetlen közelében PolláU TestvéreK Széchenyi tér 17. Csekonics u. 6. OLCSON EL ha a SZÉKELY-OTTHONBAN étkezik (volt Próféta). Választékos zóna minden időben kenyérrel 40 flH; Flekken (fatányéros) 60 fiH. és más erdélyi ételkülönlegességek. Kitűnő italok. Esténkint Lakatos Jóska zenekara játszik. Abonensekct vállal mérsékelt áron. Kézről-kézre jár az üveg Nagy vita folyik a törzsasztalnál. Hogy ígaz-e a költő szava: — Okktil móddal meg nem árthat a szöszi! Sötí — veszi ét a szót a társaság nesztora, — el van rontva az a napom, amelynuk már reggelén nem juthatok hozzá egy kis jó ilókahoz. Persze megkövetelem, hogy valóban csak csupán gyümölcshői készüljön. tehát igazán valódi legyen, hogy ne reszelje a toikoniut, azaz érett-sima legyen 3 mert gurmand is vagyok, megkövetelem n finom iz mellett a szemet gyönyörködtető szint és a jóillatu aromát is. Ha például, — folytatta lelkesen és egy kis üveget vesz elő a zsebéből, s kihúzom a dugót, megkívánom, hogy áradjon aa üvegből a friss gyümölcs illata. Ugy tett, amint mondta és szempillantás alatt a friss kajszinbarack ínycsiklandozd illatával telt meg az egész ivószoba. — Mi ez? Mi ez? — kérdezték mindnyájan és nyúltak az üveg felé. — A legfrissebb újdonság. Ópárlnt, csupán kajszibarackból párolva. Ró is van irva az üvegre, hogy tisztaságáért szavatol ai gyártó Dreher Antal S- R. T. Kőbánya. Evekkel ezelőtt készült, azóta hordóban! érett, de csak most kezdték árusítani. Megláttátok. világhírű lesz hamarosan. Kézről-kézre járt nz üveg és mire visszakerült gazdá'ához — üres volt. Csak a remek baruckillnt maradt még órákig a falak' között. cs csillagmérfiöldes távolságban egymástól, da egy cél fele rohanva, önmaguktól való görcsös, pánikszerű menekülésben. Megrázó élmény volt.; egy ligelnyi ember, amint detektívregényt olvas, * Ma már közhely, hogy irodalom és közönség elválaszthatatlan egységet alkot. Semmiféle írásmüvet nem érthetünk meg anélkül, hogy annak közönségéi nc ismernök, hiszen az iró is, «bármcnnyiro tagadja olykor, mondván: éij az „örökkévalóság" számára irok — határozott közönséget tart szem elolt alkotás közben! Az írásművet l-Tiát nagymértekben meghatározza, már megszületése előtt, az olvasó. A detektívregényt mindenestől meghatározza. Csak akkor változott fölényes megvetésem al detekliv! egénnyel szemben érdeklődéssé, mikor' megismertem annak olvasóközönségét. Ez a közönség beteg. Szelleme fáradt, csak pislákol, ólalvásra hajlamos. Sokszor hallja az ember: azért nem olvasnak nia ..komoly" irodalmat, mert nz emberek nem képesek elviselni a valóságot. Menekülnek előle, a mese országába, a felelőtlen kalandok közé. A detektívregény, — mondják — és a kalandorregény, csak pihentető, a fáradt szellem sziesztája. Egyetlen mélyebb pillantás meggyőzhet, hogy az ilyenféle mondókák csak mellébeszélések. Hiszen a delrktivregényekben a század legvéresebb, szinle fényképszerű valósága van felhalmozva soks/.o, túlhajtott naturalizmussal! Ne E L I T E" f«< hölgy fodrász- és kOXtneHUai 9 Fodrúasatl oss/dlyd/iij berendezéssel niecrnsirvobbitotla, szalon munkája szenzációs • modernizált.! Jaj-Jój QlJtfofófáS. HrVfSSteS Qiarancktv al. Fővárosi kozmetikusnő vezetése alatt álló hcozmctihat osxtálya fogaimmá lett. Üzlet: Széchenyi tér 2. Telefon 15—54.