Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-04 / 266. szám

Vasárnap, 1958. dccmtígr 4. DÉLMAGYARORSZAG 11 A diákszobától — a diplomáig A szegedi diákok kettős életa és küzdelme a tantermekben és a műhelyekben (A Délmagyarország munkatársától). Még nyílnak a Széchenyi-téri virágpiacon „a kerti vi­rágok'*, a déli korzón simogatóan süt a langyme­leg napsugár „ eu két diák jlt előttünk haj­donfővel sétál, de már arról beszélget, bogy jön a tél és nemsokára fűteni kell a kis hónapos szo­bát. Azazhogy: kellene. De miből? — Tavaly egész télen hideg szobában laktam — szól az egyik. — Ila tudni akarod, én tavalyelőtt is . , t — feleli a másik. — Az idén mit fogsz csinálni? — Ugyanazt, amit te , . . — Szóval az idén se fűtünk —, zárja le a dis­kurzust az, aki elkezdte. Miből is él tulajdonképen ez a fiatalság? Mi­ből él a szegény egyetemi hallgató!? Miből és hogyan él? A REJTÉLYES FIATALSÁG Első utunk" az egyetemi Diákvédő és Diákjólé­ti Irodájába visz. Dr. Pollner professzornak, a diákjóléti vezetőjének tesszük fel a kérdést: miből él a szegénvsorsu egyetemi fiatalság? — Hogy miből él —, mondja a professzor —» valóságos rejtély még előttem is, aki naponta foglalkozom velük és meglehetősen ismerem éle­tüket, viszonyaikot. Az bizonyos, hogy a hallga­tók 38—10 százaléka az idén a segélyre szo­rult. Tavaly 623 diákot segélyezett rendszeresen irodánk, nagyon csodálkozom, ha az idén nem haladnánk tul ezt a számot. A segélyezettek leg­nagyobb része pénzt kap, vagy menza-kedvez­ményt, dc olyan is van, aki ruha segélyben része­sül, sőt gyógyszer és gyógykezelési segélyt is nvujtunk. — Ennek ellenére nagyon nehéz sorban él ez a fiatalság — fejezte be a professzor —, mert természetesen ezek a segélyek csak enyhiteni tud­ják, dc nem megszüntetni gondjaikat. NEM CZLET A KORREPETÁLÁS Paku Imre, az egyetemi Bethlen Gábor Kör elnöke a következő, akinek feltesszük a kérdést; miből tarja el magát az egyetemi fiatalság az Ur 1938-ik esztendejében. — Az egyetemi és főiskolás diákság legna­gyobb része természetesen korrepetálásokból él, ugy, ahogy — feleli. Keserves munka ez, mert nagyon rosszul fizetik. Ez lenne uzonban a ki­sebbik híbq, de amellett, bogy csak kis részben javltja az ervtemi diákság szociális helyzetét, megzavarja és károsan befolyásolja szellemi ma­gatartását. Az egyetemen ugyanis mindenki szak­irányban képzi magát ég igyekszik tanulmányai­ban elmélyedni. Ezt az elmélyedést és a tudomá­nyos szellem kialakulását persze megzavarja, ba le kell ülni a kis nebuló mellé és verni a fejébe az alapismeretek sablonját. „DE MI LESZ AZ ÉN VIZSGA1MMAL'" Beséltüií/j egy fiatalemberrel, akí "tanítási pénzekből tartja cl magát. Nagyon megkér, ne irjuk ki a nevét, nem akarja, hogv tanítványai szülei olvassák pjnaszát. — Nem mondom — vallja be. Jelenleg 6 tanít­ványom van, tői ük 70 pengőt keresek. Nem is itt van a hiba. Hiszen 70 pengő ma nagy pénz. A hat gyerek azonban annyira lefoglalja minden időmet, bogy magamn ik nem jut idő a tanulásra­^rcljer bonbon, csokoládé* Dreher keksz, ízesebbet nem ehetsz. Finomabbat nem vehetsz Vendég elé szebbet jobbat nem tehetsz! emberek és gépek tumultuózus rajzása az „áldo­zat" körül, amelyre a titokzatos „gyilkos" veti árnyékát. Az élet bizonytalanná válik, mindenki „gyanús", mindenki retteg valamitől, mindenki menekül. Nincs egy biztos támpont, a „látszat csal", legjobb barátom a legnagyobb ellenségem lehet és fordítva, átláthatatlan, zavaros káosz vesz körül, már-már ugylátszik, pines menekvés, mindenki ellenségem . . , Mi ez, ba nem „valé­ság", a detektívregény olvasóinak leghétközna­pibb valósága, a huszadik század legkíméletle­nebb arcképe? . Igen, — vethetik szememre —, de te elfeled­kezel a „mesterdeteklivröl", az egyszervoltbol­nemvolt mesebeli sárkányölőröl, aki leigázza az alvilág hatalmait s visszaűzi odúikba a rémeket! Hát ez is a valóság tartozéka? Nos igen, rz is a valóság tartozéka, anpak lélektani következménye. A fáradt, beteg, gyönge lélek legtermészetc. sebb reakciója ez. A valóságnak legprimitívebb feldolgozása, alakítása. A lélek lustaságának je­lentkezése a feldolgozásban, másszóval; a esőd"! Benne, a mesterdetektiv alakjában' ölt testet a jellemzett olvasónak minden vágyakozása, lírája­Cj ama szépen pirult oldalas, amelyről az adoma­beli éhenkórász álmodozik. Do ki mondhatja, hogy ez nem valóság? Valóság, mégpedig a leg­szigorúbb lélektani valóság. Azok az emberek, akikről mipt a detektivregények közönségéről be­széltem, csakis igy dolgozhatják fel a valóságot. Nem valami külső oknál fogva, hanem belső lé­. nyegüknél fogva. Ebből azonban nem az következik, hogy csak a műveletlen, vagy anyagilag kiuzsorázott osz­tályok szellemi tápláléka '3 delcklivregény, ha­nem az, bogy mindannyiunkban, akik olvassuk, ott gubbaszt egy-egy ilyen eltévedt, gyönge, be­teg ember, aki másra már egyáltalán nem, vagy csak pillanatnyilag nem képes, mint a csodában hinni, hinni a mestcrdolektlvben, aki minden bi­zonnyal rendet teremt ebben u fejfájditó kuosz­bun itt, aki minden bizonnval bosszút áll a rette­netes gyilkoson. • Ugy hiszem, egész korszakunk mélyén ott ül cz a szegény kis emberke, aki maga vigasztalá­sára eszel ki boldog hepiendeket, egy beteg kor­szak ábrándjait tükrözi az egészséges mesterdc­tckivről. Amit eddig mondottunk, az a ' detektívregény fiziológiás hatásának, gyógyszer, — vagy ha ugy tetszik, méreg — mivoltának megvilágítása akart lenni. Ila már most esztétikai, vagyis általános művészi értékél akarjuk megállapítani, szemügy­re kell vennünk magát a szerző személyét is. de főként módszereit, stiláris és szerkesztésbeli fogásait, elemeznünk kell magát a detektívre­gényt és esetleges változjtait. Régi kedves ter­vem ez, mert rendkívül sok korjellemző sajátság felismerését várom tőle, — például talán a mó­dom politikai érvelési módszerek nyitjára is rá­jövök ezen oz uton — s ezért lehet, hogv a kö­zeljövőben megkísérlem ennek az elemzésnek el­végzését. ERANO szál loda Budapest, IV., Bócsi-ucca 2 szám Exclusiv belvárosi családi ház. Propaqandaá^ aK Kizáró, lap belföldi urasok szá ­mára. — Klfoaástalanut berendezett, biáeq-melcq lolyói'lzes. Központi fűié­esszebak: Egyágyas 5.— Ketagyas 8.— Egyágyas Háromszori emezessei 8 — Ketagyas háromszori eihezessei 14.50 Egy heti tartózkodásnál a taxi költségét a pálya­udvartól ós vissza meg­térítjük. szoDJi aianlaios e l i r e rendelni Már tavaly szakvizsgáznom kellett volna. Ami­ért nem tettem, egyedül annak tulajdonitható, liogy nem jutottam hozzá a tanuláshoz — a ta­uitástól. AKI MÁR „ATKÉPZÖDÖTT" Következő .Interjúnk alanya, n igyon érdekes fiatalember. Korszerű ogyéniséjr, sőt azt lehetne mondani, megelőzte saját korát. Mert mikor pár évvel ezelőtt az egyetemre jött, tökéletesen jár­las volt a könyvkötőmesterségben. „Átképzü­dött". Jogot tanul, de mert szülei nem tudnak' r.ekl pénzt küldeni tandijra és megélhetésére, szé­pen kötögeti a könyveket, szines papir, meg vá­szonkötésbe. Egész műhelyt rendezett be a laká­sán. Rendesen meg is él „mesterségéből", Isme­rősei mind hozzá viszik könyveiket köttetés vé­gett. „TOLT EGYSZER EGY ZONGORISTA' Nem uj tipus az egyetemi hallgató, mint kávé­házi zongorista. Szabó Dénesnek hivják, igazolványa van >a Zeneszövetségtöl. Ö az a mu­zsikus, akiről a nóta mondja, hogy „dalból van a lelke, szmoking a kabátja és nincs egy igaz jóba­rátja". Különben ez nem áll, mert jóbarátja igenis van, A zongorája, amelyet szenvedélyesen szeret. — Muzsikusnak készültem — mondja elábrán­dozva —, zongoraművésznek, Beethowent, Bachot akartam játszani, most tangót és Iambeth svai­kot játszom. Nem volt pénze az apámnak, nem tu­dott beiratni a zeneakadémiára, pedig sikerrel tettem le a felvételi vizsgát. Most jogász vagyok és zenészi keresményemtől pótolom azt a kevés pénzt, amit hazulról kapok. Az idei félév alatt sajnos, szerződés nélkül voltam és csak alkalmi­lag tudtam munkához jutni. Ilálistennek most már ilt van a báli szezon, lesz munka, lesz pénz, a télikabátomat is kiválthatom , . . DIÁKLÁNY - OÉPTRDLANV Beszéltünk egy diákkisasszonnyal, aki délutáni foglalkozást vállalt, hogy tanulhasson és fenntart­hassa magát. Délelőtt diáklány, délután gépíró­leány. Egyik nagy kereskedő eég irodáján dolgozik' cs nagyjából meg van elégedve az életével. — Nem valami nagy bőségben élek—mondta —, dc nem vagyok nagyigényű, pár darab rendes ruha, néhány jó könyv és betenkint egyszer egy kis szórakozás kielégít. És boldog vagyok, hogy tanulhatok. Jövőre meg lesz a diplomám, talán sikerül elhelyezkednem mint tanárnő. II i neir!f akkor sem esem kétségbe — folytatom a gép­írást és majd csak megélek valahogy . ., — Férjhezmenésre nem gondol? — Eddig még nem gondoltam rá — válaszolja'! —, de a? lmne a legjobb — vallja be végű! ás kissé elpirul. j * 1 íme, igy él a szegénysorsu egyetemi fiatalság. Küzdelmesen nehéz körülmények között, mégis bizva és remélve. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom