Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-04 / 266. szám

Vasárnap, 1958. dccmtígr 4. DÉLMAGYARORSZAG 11 A diákszobától — a diplomáig A szegedi diákok kettős életa és küzdelme a tantermekben és a műhelyekben (A Délmagyarország munkatársától). Még nyílnak a Széchenyi-téri virágpiacon „a kerti virágok'*, a déli korzón simogatóan süt a langymeleg napsugár „ eu két diák jlt előttünk hajdonfővel sétál, de már arról beszélget, bogy jön a tél és nemsokára fűteni kell a kis hónapos szobát. Azazhogy: kellene. De miből? — Tavaly egész télen hideg szobában laktam — szól az egyik. — Ila tudni akarod, én tavalyelőtt is . , t — feleli a másik. — Az idén mit fogsz csinálni? — Ugyanazt, amit te , . . — Szóval az idén se fűtünk —, zárja le a diskurzust az, aki elkezdte. Miből is él tulajdonképen ez a fiatalság? Miből él a szegény egyetemi hallgató!? Miből és hogyan él? A REJTÉLYES FIATALSÁG Első utunk" az egyetemi Diákvédő és Diákjóléti Irodájába visz. Dr. Pollner professzornak, a diákjóléti vezetőjének tesszük fel a kérdést: miből él a szegénvsorsu egyetemi fiatalság? — Hogy miből él —, mondja a professzor —» valóságos rejtély még előttem is, aki naponta foglalkozom velük és meglehetősen ismerem életüket, viszonyaikot. Az bizonyos, hogy a hallgatók 38—10 százaléka az idén a segélyre szorult. Tavaly 623 diákot segélyezett rendszeresen irodánk, nagyon csodálkozom, ha az idén nem haladnánk tul ezt a számot. A segélyezettek legnagyobb része pénzt kap, vagy menza-kedvezményt, dc olyan is van, aki ruha segélyben részesül, sőt gyógyszer és gyógykezelési segélyt is nvujtunk. — Ennek ellenére nagyon nehéz sorban él ez a fiatalság — fejezte be a professzor —, mert természetesen ezek a segélyek csak enyhiteni tudják, dc nem megszüntetni gondjaikat. NEM CZLET A KORREPETÁLÁS Paku Imre, az egyetemi Bethlen Gábor Kör elnöke a következő, akinek feltesszük a kérdést; miből tarja el magát az egyetemi fiatalság az Ur 1938-ik esztendejében. — Az egyetemi és főiskolás diákság legnagyobb része természetesen korrepetálásokból él, ugy, ahogy — feleli. Keserves munka ez, mert nagyon rosszul fizetik. Ez lenne uzonban a kisebbik híbq, de amellett, bogy csak kis részben javltja az ervtemi diákság szociális helyzetét, megzavarja és károsan befolyásolja szellemi magatartását. Az egyetemen ugyanis mindenki szakirányban képzi magát ég igyekszik tanulmányaiban elmélyedni. Ezt az elmélyedést és a tudományos szellem kialakulását persze megzavarja, ba le kell ülni a kis nebuló mellé és verni a fejébe az alapismeretek sablonját. „DE MI LESZ AZ ÉN VIZSGA1MMAL'" Beséltüií/j egy fiatalemberrel, akí "tanítási pénzekből tartja cl magát. Nagyon megkér, ne irjuk ki a nevét, nem akarja, hogv tanítványai szülei olvassák pjnaszát. — Nem mondom — vallja be. Jelenleg 6 tanítványom van, tői ük 70 pengőt keresek. Nem is itt van a hiba. Hiszen 70 pengő ma nagy pénz. A hat gyerek azonban annyira lefoglalja minden időmet, bogy magamn ik nem jut idő a tanulásra^rcljer bonbon, csokoládé* Dreher keksz, ízesebbet nem ehetsz. Finomabbat nem vehetsz Vendég elé szebbet jobbat nem tehetsz! emberek és gépek tumultuózus rajzása az „áldozat" körül, amelyre a titokzatos „gyilkos" veti árnyékát. Az élet bizonytalanná válik, mindenki „gyanús", mindenki retteg valamitől, mindenki menekül. Nincs egy biztos támpont, a „látszat csal", legjobb barátom a legnagyobb ellenségem lehet és fordítva, átláthatatlan, zavaros káosz vesz körül, már-már ugylátszik, pines menekvés, mindenki ellenségem . . , Mi ez, ba nem „valéság", a detektívregény olvasóinak leghétköznapibb valósága, a huszadik század legkíméletlenebb arcképe? . Igen, — vethetik szememre —, de te elfeledkezel a „mesterdeteklivröl", az egyszervoltbolnemvolt mesebeli sárkányölőröl, aki leigázza az alvilág hatalmait s visszaűzi odúikba a rémeket! Hát ez is a valóság tartozéka? Nos igen, rz is a valóság tartozéka, anpak lélektani következménye. A fáradt, beteg, gyönge lélek legtermészetc. sebb reakciója ez. A valóságnak legprimitívebb feldolgozása, alakítása. A lélek lustaságának jelentkezése a feldolgozásban, másszóval; a esőd"! Benne, a mesterdetektiv alakjában' ölt testet a jellemzett olvasónak minden vágyakozása, lírájaCj ama szépen pirult oldalas, amelyről az adomabeli éhenkórász álmodozik. Do ki mondhatja, hogy ez nem valóság? Valóság, mégpedig a legszigorúbb lélektani valóság. Azok az emberek, akikről mipt a detektivregények közönségéről beszéltem, csakis igy dolgozhatják fel a valóságot. Nem valami külső oknál fogva, hanem belső lé. nyegüknél fogva. Ebből azonban nem az következik, hogy csak a műveletlen, vagy anyagilag kiuzsorázott osztályok szellemi tápláléka '3 delcklivregény, hanem az, bogy mindannyiunkban, akik olvassuk, ott gubbaszt egy-egy ilyen eltévedt, gyönge, beteg ember, aki másra már egyáltalán nem, vagy csak pillanatnyilag nem képes, mint a csodában hinni, hinni a mestcrdolektlvben, aki minden bizonnyal rendet teremt ebben u fejfájditó kuoszbun itt, aki minden bizonnval bosszút áll a rettenetes gyilkoson. • Ugy hiszem, egész korszakunk mélyén ott ül cz a szegény kis emberke, aki maga vigasztalására eszel ki boldog hepiendeket, egy beteg korszak ábrándjait tükrözi az egészséges mesterdctckivről. Amit eddig mondottunk, az a ' detektívregény fiziológiás hatásának, gyógyszer, — vagy ha ugy tetszik, méreg — mivoltának megvilágítása akart lenni. Ila már most esztétikai, vagyis általános művészi értékél akarjuk megállapítani, szemügyre kell vennünk magát a szerző személyét is. de főként módszereit, stiláris és szerkesztésbeli fogásait, elemeznünk kell magát a detektívregényt és esetleges változjtait. Régi kedves tervem ez, mert rendkívül sok korjellemző sajátság felismerését várom tőle, — például talán a módom politikai érvelési módszerek nyitjára is rájövök ezen oz uton — s ezért lehet, hogv a közeljövőben megkísérlem ennek az elemzésnek elvégzését. ERANO szál loda Budapest, IV., Bócsi-ucca 2 szám Exclusiv belvárosi családi ház. Propaqandaá^ aK Kizáró, lap belföldi urasok szá mára. — Klfoaástalanut berendezett, biáeq-melcq lolyói'lzes. Központi fűiéesszebak: Egyágyas 5.— Ketagyas 8.— Egyágyas Háromszori emezessei 8 — Ketagyas háromszori eihezessei 14.50 Egy heti tartózkodásnál a taxi költségét a pályaudvartól ós vissza megtérítjük. szoDJi aianlaios e l i r e rendelni Már tavaly szakvizsgáznom kellett volna. Amiért nem tettem, egyedül annak tulajdonitható, liogy nem jutottam hozzá a tanuláshoz — a tauitástól. AKI MÁR „ATKÉPZÖDÖTT" Következő .Interjúnk alanya, n igyon érdekes fiatalember. Korszerű ogyéniséjr, sőt azt lehetne mondani, megelőzte saját korát. Mert mikor pár évvel ezelőtt az egyetemre jött, tökéletesen járlas volt a könyvkötőmesterségben. „Átképzüdött". Jogot tanul, de mert szülei nem tudnak' r.ekl pénzt küldeni tandijra és megélhetésére, szépen kötögeti a könyveket, szines papir, meg vászonkötésbe. Egész műhelyt rendezett be a lakásán. Rendesen meg is él „mesterségéből", Ismerősei mind hozzá viszik könyveiket köttetés végett. „TOLT EGYSZER EGY ZONGORISTA' Nem uj tipus az egyetemi hallgató, mint kávéházi zongorista. Szabó Dénesnek hivják, igazolványa van >a Zeneszövetségtöl. Ö az a muzsikus, akiről a nóta mondja, hogy „dalból van a lelke, szmoking a kabátja és nincs egy igaz jóbarátja". Különben ez nem áll, mert jóbarátja igenis van, A zongorája, amelyet szenvedélyesen szeret. — Muzsikusnak készültem — mondja elábrándozva —, zongoraművésznek, Beethowent, Bachot akartam játszani, most tangót és Iambeth svaikot játszom. Nem volt pénze az apámnak, nem tudott beiratni a zeneakadémiára, pedig sikerrel tettem le a felvételi vizsgát. Most jogász vagyok és zenészi keresményemtől pótolom azt a kevés pénzt, amit hazulról kapok. Az idei félév alatt sajnos, szerződés nélkül voltam és csak alkalmilag tudtam munkához jutni. Ilálistennek most már ilt van a báli szezon, lesz munka, lesz pénz, a télikabátomat is kiválthatom , . . DIÁKLÁNY - OÉPTRDLANV Beszéltünk egy diákkisasszonnyal, aki délutáni foglalkozást vállalt, hogy tanulhasson és fenntarthassa magát. Délelőtt diáklány, délután gépíróleány. Egyik nagy kereskedő eég irodáján dolgozik' cs nagyjából meg van elégedve az életével. — Nem valami nagy bőségben élek—mondta —, dc nem vagyok nagyigényű, pár darab rendes ruha, néhány jó könyv és betenkint egyszer egy kis szórakozás kielégít. És boldog vagyok, hogy tanulhatok. Jövőre meg lesz a diplomám, talán sikerül elhelyezkednem mint tanárnő. II i neir!f akkor sem esem kétségbe — folytatom a gépírást és majd csak megélek valahogy . ., — Férjhezmenésre nem gondol? — Eddig még nem gondoltam rá — válaszolja'! —, de a? lmne a legjobb — vallja be végű! ás kissé elpirul. j * 1 íme, igy él a szegénysorsu egyetemi fiatalság. Küzdelmesen nehéz körülmények között, mégis bizva és remélve. "