Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-04 / 266. szám

Vasárnap, 1938. dcemlícr 4. DÉLMAGYARORSZÁG MAGYAR I PORTRÉK I Gróf Apponyi György Htmze az üfcota ntközhen könnyen megfúlhatunk. De nincs semmi bej! Kéznél vennők ez Aspirin-tobleHók, amelyekben mindig \ \ v t Vu nyugodtan bizhatunk. . \ ^ASPIRIN W tabletta kff^xl csolc a -kereszttel valódi. ° í í ÖTVEN NAPIG A KRÁTER TETEJÉN » Éjfélkor a Himnusz hangjai mellett.. . Amikor idegenben csendülnek fel a magyar imádság akkordjai Nagy ucvet cs vele való nagy tradíciókat hoectt magával pályaindulásakor. Mindenkinek kitűnően lehet uz emlékezetében, hiszen nemrégen történt: édesapja gróf Apponyi Albert szinte kézenIngva vezette bo fiát a magyar közéletbe. Első szószóló kortcsc volt, amikor képviselöjelöltséget vállalt egy nyugatmagyarországi kerületben és ott ült a büszke apa parlamenti padjában, amikor az ifjú Apponyi szüzbeszédét mondta el a képviselőházban. Bólongatott a beszéd közben, megjgeneifo a deklaráció erötcijességét, a beszéd kiíünö retorikai felépítését. A beszéd elhangzása uíáu pedig felemelkedett helyérő! a Nemzet Bölcse, ezerényen kivonult a folyosóra, bevárta a fiát és, n köréjük sodródott képviselők és ujságirók gyűrűjében igy nyilatkozott a fiu bemutatkozásáról: — Ha minden apa többre neveli a fiát, mint Amennyit ő maga elért, hát ez még fokozottabban vonatkozik rám. Az én fiam ugyanis viszi magával az én harcaimat és az én eredményeimet megkezdett politikai pályájára. Vegyo tehát mindenki tudomásul, bogy erre a politikai útra olyan útravalót csomagoltam neki, amely magába foglal: magyar becsületességet, meg nem ajkuvást, politikai bölcsességet válaszutas előtt való leghelyesebb elhatározásra és minden harcban, amelynek célja ennek a sok harcot megharcolt országnak a jósorsa, intranzigens megtnntorithatutlanságot. Gróf Apponyi Albertet ezért a nyilatkozatáért megtapsolták. Pedig ezzel olyan politikai karaktert rajzolt meg fiának, gróf Apponyi Györgynek, amely az áramlatok és divatos formációk folhclyezte, valami akaratlan piedesztálra, ahonnan áttekinthetők a politikai hadállások, de egyúttal az az erő is, amely kormányozza a mindenkori országirányulást és szabályozza a haladás milyenségét. Gróf Apponyi György neve okából élénk külföldi figyelés alatt is áll. Minden megnyilatkozása visezaliangot kap a nyugati sajtóban, de teret kapnak politikai cikkei is bármelyik angol, vagy francia és amerikai világlap hasábjain. Ha politikai tanulmányra érkezik külföldi csoport, vagy magános, gróf Apponyi Györgynél minden esetben látogatás esik. Az angol parlamentben szokás lévén, hogy olyan külpolitikai kérdésben, •jiuely a brit birotalniat akár érdekli, akár érzelmi okok szerint érdekli, meghívást küldenek a kiexponált ország egyik legalkalmasabb államTél fiának arra, hogy tartson megvilágító előadást a londoni parlament színe előtt hazájáról. Ilyen mcgliivüst kapott a felvidéki eseményeket megelőző hónapokban gróf Apponyi György arra, hogy ismertesse Magyarország revíziós szempontjait a brit parlament előtt. Gróf Apponyi György nem csoport, frakció, fagy párt politikusa. Mindig és minden áramlattal szemben fölötte áll az idők hullámainak kitett politikai divatoknak, hangzatoknak és mozdulatoknak. Ö az a politikus, aki vigyázza a napi történéseket és szeizmográf-finoman figyeli az egyetemes ország napi haladásának irányát és sebességét. 11a az irány — amit arról az ö megörökölt magasságából és kifinomult műszereivel: kultúrájával jól megállapíthat — tévelygő, mindig megjelenik és mindig megteszi politikai tennivalóit a valóban egyetemes magyar érdek és értelem javára. d i ó b e l e t mazsolát, fiiszerárut, rizst és csokoládé árut a leg. olcsóbb nagybani árban vásárolhat CSIKÓSNÁL Tisza Lajos-körűt 53. szám. (Attila-ucca sarok.) Figyeljen a ciinrcl . . . Valamikor régen, lehet ennek talán nyolc vagy tiz esztendeje, egy kicsiny, inkább teherszállítónak nevezhető gőzössel Triesztből Ariconába mentem. Este indultunk el és Capo d fstiia •után viharba került a hajónk. Kevesen voltunk utasok és harmadmagammal éjfél felé a rádiósliszt kabinjába kerültem. Arra kértem: kérdezne meg Zárától, Vencziálól vagy A neon ától, miiyen arra felé az időjárás. A rádiós liszt, ingujjra vetkőzve ült a himbálódzó liijón hatalmas szekrénye elölt és mialatt az egyik matróz hatodszor indult neki a parancsnoki hídnak, bogy feketekávét vigyen a kapitánynak, megpróbálta Zárát, Vencziát, vagy Anconát fogni. Nem ment. Lilás és kékes villámok cikkáztak a drótok körül, odakünn dühöngött a vihar, a rádiószekrény sistergett és fütyült, a tiszt táncolt x székén, de cgyclcln állomás sem jelentkezett . . . . • . Egyszerre muzsika szólt a gépből . . , Ismerős melódia ... At mondja a tiszt: Budapest van itt . . . Ha olasz állomást nem tudok fogni, legalább megajándékozom azzal, hogy pár percig odahaza lehet .. . Azt hitzeni: a Mctropolc cigánybandája játszolt ... . . . Éjfél felé, dühöngő siroceo -bm, nz Adriai tenger kellős közepén . • És azután elhallgatott a Metropolo cigánya. Pár perc szünet: lassan méltóságteljesen megszólalt a Himnusz . . . Sohasem felejtem el ezt a pillanatot . . < Sokáig azt hittem: ennél felségesebb, lonyügözöbb érzés nem ülheti meg soha az életemben a lelkemet * 'Azon a nagv darab földéin, ahol rabbilincseket csörgető magyarok imádsága szállt busz keserves éven át a Mindenség Urához az Ég felé: mindenki ludta, hogy éjfélkor hangzanak cl a Himnusz megszentelt akkordjai. És mindenki, aki magyarul imádkozott: éjfélkor olt üit a rádiója előtt . . . Sokszor bezárt ajtók mellett, leeresztett spaléták mögött, vigyázva arra, hogy avatatlan fülek ne hallják az imádságot . . . Mert: másnap könnyen megjelenhetett szuronyos puskával a zsandár . . . Mi is, bárhol is ültünk éjfél felé, szó nélkül, . análkül, bogy előre összebeszéltünk volna, felkeltünk székünkről és indultunk arrafelé, nbol rádió szólt. . . . Mentünk a konyhába. A sarokban, falhoz állított szürke asztalon pihent a rádiószekrény. Az egyik drótját a vízvezeték csapjára csavartuk. Ott ültünk percekig és szó nélkül hallgattuk a pesti rádió szünetjelét. Halk szóra volt beállítva a rádió, l'cdig: hogyan szerettük volna mindnicgannyian, ha mindent betöltő hanggal szólal meg a szent imádsúg . . . Egy derék szlovák ember: a Hotel Esplandc főpincére vigyázott: nincsenek-e gyanús alakok a közeiben. A szlovákoktól sohasem kellett félniiuk. Ha közülök valaki itt volt mellettünk: velünk együtt énekelt ö is. És előfordult, hogv egyike a lányoknak leszólt a konyhába: tessék felállni ... . . . üsszetelt kezekkel, ujjainkat imára kulcsolva álltunk mindennap éjfélkor a rádió melleit. a szemeink' megteltek könnyel . . . Ugy pergelt lefelé a nagyasszony szeméből a könnyek árja, mint őszi harmat a rózsa szirmain . . , . . . Vájjon: -a pesli rádió stúdiójában érzik-e azok, akik eléneklik a Himnuszt: hogy milyen nagy ajándékkal prezentálják meg magyarok százezreit ... Vájjon azok', akik templomban, lobogód isz-be öltözött uccák kövezetén, daloló katonák láttára a legnagyobb kincsünk. Fejlődésében segit, egészségét védi a hanaui „mesterséges magaslati nap". Vigyázzunk, utánozzák. Kapható a szaküzletekben. Kérje a színesen illusztrált uj ismertetést. YetZrkepvlselrl : SIEMENS, kvarclámpa-osztály, Budapest, VI., Nagymező-utca 4. Fölerakat AEG-Unió, Budapest, V., Rudolf-tér 5. magaslati nap"