Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-31 / 287. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1938. XII. 31. politikai napilap XIV. évfolyam 287. szám Scheffler kanonok Nem az első és nem Is az utolsó azok sorában, akik Erdélyben börtönt szenvednek bátor színvallásukért. Husz esztendő óta jegyezgetjük egymás mellé a kisebbségi sors szenvedő áldozatainak, hőseinek nevét. Egyre duzzad a magyar martirologium névtára s mindég változatosabb történetekkel gazdagodnak lapjai. Megdöbbenéssel fogadtuk a bukaresti híradást, hogy Scheffler Ferenc dr. nagyváradi kanonokot, a „Magyar Lapok" és a „Néplap" cimü újságok igazgatóját, amikor Budapestre akart utazni, a határon feltartóztatták és államellenes bűncselekmény vádjával terhelten a kolozsvári hadbíróság elé állították. Romániában gyorsan peregnek az események. Alig ocsúdtunk fel első megdöbbenésünkből, jött a másik hir: A román kormány betiltotta a „Magyar Lapok" és a „Nép'eo" megjelenését. Csütörtökön, december 22-én este már elhangzott az itélet. A kolozsvári katonai törvényszék bűnösnek mondotta ki Scheffler Ferenc dr. nagyváradi karonokot az állam biztonsága ellen elkövetett bűntettben, ezért 2 esztendei börtönre, 10 ezer. lei pénzbüntetésre és politikai jogainak 6 évi felfüggesztésére Ítélte. Az indokolás szerint a büntettet azzal követte el, hogy december 6-án Magyarországra akart utazni és útitáskájában betiltott politikai röpiratokat vitt magával. Valóban, a határon a román közegek vasgárdista röpcédulákat találtak a kanonoknak címzett felbontatlan levélben. Ez volt az ürügya büntetőeljárás megindítására és a két katolikus lap betiltására. Nem találunk szavakat az eset kellő jellemzésére. A hirek egymásutánjából kiérezhető az erdélyrészi katolikusok ellen felvonuló román soviniszta téboly, a görögkeleti ortodoxiának katolikusellenes elfogultsága és gyűlölete. Vasgárdista üzelmekkel vádolni egy katolikus papot, olyan esztelenség, amely még a román hatóságok logikáját is csúffá teszi. Két sajtóorgánum némult el, az erdélyi katolikus magyarság országos jellegű napilapjai, amelyek egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, megbélyegezni a vasgárdisták mozgalmát, amelyet egyébként az erdélyi magyarság a románok belső ügyének tekintett. A vasgárdát, ezt a szellemi fekélyt a román közállapotok termelték ki. A mozgalomnak a Goga—Cuza-féle szélsőséges irány volt a bölcsőringatóia és az erdélyi magyarság képviselői számtalanszor megállapították tóla, hogv a nemzeti kisebbségeknek esküdt ellensége. A logikának otromba arculcsapását jelenti az erdélvi katolikusokat a vasgárdistákkal való cimborálás vádjával illetni. Érdemes elmélyedni annak a nyomasztó belpolitikai atmoszférának szemléletébe, amely ilyen 'logikátlan Ítéletekkel bizonyítgatja a közállapotok mélyen fertőzött rellesét. . ' ' Románia belpolitikája súlyosan beteg. Goga Octávián volt ennek a betegségnek utolsó lázmérője, Codreanu kapitány a delírium fázisait szemléltette. Azóta a belső láz kitermelte magából a kétségbeesés kormányformáját, az egypát t-rendszert, az irányított sajtót és minden alkotmánytalanságot, omely a nvueati demokráciák életformáival ellenkezik. Ebben a légkörben nem jelent meglepetést a kolozsvári itélet. Ahol olyan szabályos rendezettségben, szépen válogatott együttesben szökdécselnek a fegyházak lakói, akár csak az operettekben s ahol a fogházőrök egyetlen sortüze politikai pártok komplett vezérkarát tudja kiirtani, ott nem képez különös problémát a fából-vaskarika, a vasgárdistakatolikus pap panoptikumba illő modelljének megmintázása sem. Csakhogy ez a pap él, szenvedő emberi teste van s emberi tragikumot példáz. Az ő esete kisebbségi sors és — papi sors. A hivatása, egydülállósága önt beléje bátorságot, a kiállás természetes merészségét. A vasgárdista röpiratok ürügye az Ítélkezők riadt félelmét bizonyítja. Vájjon mitől? A történelem sodrától, amely lassú, reális léptekkel érkezik a Királyhágó felé és a sajtótól, amely, ha átfestett, tompított szí nekkel is, de beszámol némely eseményekről, Csehszlovákia összeomlásáról, geopolitikai törvényekről, nemzetállamok történelmi rendeltetéséről, államalkotó energiákról és egyéb kedves olvasmányokról, amelyek a históriát formálják végzetesen tiszta logikával. Scheffler kanonok tragédiája egyénileg fájdalmas — de széles perspektívát nyit ezok s/ámára, akik ezen keresztül egy állam belső életére akarnak következtetni. Imrédy miniszterelnök beszéde Hejőcsabán és Ónodon a kormány kö> és belpolitikai programjáról Rend, fepye'em, a reformokat fe'elősségérzelfel kell megvalósítani — Az alkotmányosság, az oszfálymeníes egységes nemzet, az összefogás és az önálló, tüggeflen állam — „Hogy nemzeti céljainkat elérhessük, hogy szabad, boldog nemzet [ehessünk, egységesnek kell lennünk" Miskolc, december 50. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök pénteken ar ónodi kerületben nagy beszédekben ismertette külés belpolitikai programját, mint a kerület országgyűlési képviselőjelöltje, aki minden bizonnyal egyhangúlag kapja meg Ónod mandátumát. A miniszterelnök programbeszéde az óév utolsó kiemelkedő politikai eseménye volt. Imrédy Bélát elkísérte útjára Jaross Andor, gróf Csáky István külügyminiszter, Rácz Jenő, Antal István igazságügyi államtitkár, T ö r s Tibor, a NÉP ügyvezetőalelnöke, számos képviselő, KolozsváryBorcsa Mihály sajtófőnök. Miskolcon ünnepélyesen figadták a miniszterelnököt, majd a teljes kísérettel autóI kon Hejőcsaba községbe utazott, ahol II óra' kor mondotta el első beszédet. A rend és a reformok programja Programbeszéd Hejőcsabán Nagy tömeg jelenlétében, resdkivüli érdeklődés mellett vázolta a miniszterelnök programját. Beszédét azzal kezdte, hogy az a politika, amelyet folytat, magyar politika, tehát a magyarság erősítése. Ez a politika biztosítja a magyarságnak nemcsak az életet, hanem a fejlődést és a történelmi szerepet a Kárpátok medencéjében. — Külpolitikánk — mondotta — a tengelyhatalmakra támaszkodik és pedig éizelmi okokból éjSpen ugy, mint a legreálisabb megfontolásokból. E történelmi szerep betöltéséhez a rend és a reformok politikáját kell követni. E kettő együttjár, ^nélkül nincs igazi reform. — A tengelyre támaszkodó politikát folytattuk és folytatjuk, mint a független öncélú nemzeti politikát. Ne féltse senki ettől a politikától a mi függetlenségünket, öncéluságunk feladását. Érdekes, hogy épp azok féltik legjobban, akik a 67-es politikának voltak a legnagyobb követői, amikor pedig sokkal nagyobb költségeket kellett vállalni és sokkal kevésbé tudtuk érvényesíteni a magyar öncélúságot. Ne féltse tehát senki ettől a tengelybarátságtól a magyar függetlenséget. Meg tudtuk védeni azt évszázadokon keresztül, meg tudjuk védeni most is, különösen azért, mert nem tapasztalhatja setéi azt, hogy független öncéluságunkat megtámadnák. Hangoztatta ezután, hogy a reformokat felelősségérzettel kell megcsinálni. Nem lehet megengedni a destrukciót, mert tekintélyek:" szükség van. A sajtószabadság kérdésében is korlátok közé kell szorítani a kritikát. Hangsúlyozta ezután, bogy a szociális politikához jó gazdaságpolitika is kell. Megfelelő keresztény vezetőket kell a gazdasági éleibe állítani és nem szabad az ilyeneket zsidóbérenceknek titulálni. Beszélt ezután a soron következő javaslatokról. A zsidójavaslatnak előnyös hatása csak akkor lesz — mondotta —, ha a keresztények átveszik a szerepet és igaz keresztény szellemeben megtanulják a kereskedelmi^ és ipari életet is. Átmeneti zavaroktól nem kell megijedni — folytatta —, egybe van gyűjtve s/áz és száz olyan szakember neve, okik alkalmasak a vezetésre. Nem szabad általánosítani azoknak az ügvében, akikről itt sző van, de sok volt a visszaélés. A miniszterelnök ezután bejelentette, hogy a kishaszonbérletekről és más földbirtoknoli • t»kai rendelkezésekről szóló javaslatok rövidesen a Ház elé kerülnek. Az átépítéshez — fejezte be beszédét a miniszterelnök —, fegyelem és összedolgozás kell, viszont " r-