Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-25 / 283. szám

4* P f. 1. MAGYARORSZÁG Karácsony lelke lrt«: ÖSZE DEMETER A karácsonynak vuráz^u van. Sem a polgári, sem az egyházi évnek nincs még egy ilyen gazdagon színezett ünnepe, amely annyi gyökérszállal kapaszkodnék u lelek 1< gmélyebb rétegoil>o. A karácsonynak sajátos lelke van, amely nemcsak u gyermeklélek tarkán csillogó álomvilágát rajzolja tele tündéri mesealakokknl, a karácsonyfát körüllibegő kedves angyalkákkal, hanem a felnőttek szürke, napi robotjában is oázist jelent ez u nap. Nekik is ünnep u karácsony, i legtisztább örömök emléke és forrása, meleghangú foglalata. Mi már nem is tudjuk, mitől fosztana meg az, aki a karácsonyt elrabolná tőlünk s gyermekeinktől. Mi hát az i csodálatos erő, amely minden évben újra \ irágbu bont ja, valami varázslatos hangulattal tölti meg s .újra és újra ugyanazzal a várakozó izgalommal delejezi be u minden lélekben a bennelakozó Örök Gyermek karácsonyi álmát? Mert érezzük, bogy erő működik itt; lelek, ami a virágot virágba sz'íkkenti, amit nem látunk, ami mégis minden élet mögött rejlik. A karácsonynak ezt nz éltető lelkét az letben való bolyongásaim során eddig talán csak két izben éreztem meg a maga közvetlen erejében annyira közelről, bogy örök időkre nyomot hagvott lelkemben. Az első eset már magában véve is érdekes volt. Pár éve abban a nem mindennapi élményben volt részem, bogy eiry szerzetcsrralád meghitt karácsonyestéién lehettem jelen. Az este már leszállott. Már kigyulladtak az apró gye.rtyácskák az annvi vágygyal teleivódott s annyi álommal benépesített karácsonyfákon. Az egész ország egy nagy, megbékélt család kénét mutatta. A mennvholtról a csillagok barátságos bunvorgntá<sal eresztették a földre finomszövésii s reszkető fénvszálacskáiknt. A Mindenki K*m-onyfáián is ragyogtak n |r a szinescsill" r ásu lámpácskák. Körülött) nagy sokaság tolongott. A szegényeknek osztogatták n s/.eretetfs«rhagoknt. Öröm volt nézni, hogyan csillantak fel a sok nyomort látott szemek. Amott csintalan fiuk törték valami huncutságon a fejüket. De azért az ő szemük is tiszta örömtől csillogott. Valaki felzokogott: Ó. mégis van szereteti... Istenem!... A közös teremben, ahol mindnváion egv-ütt voltunk, leoltották n lámnákat. Gsak a Betlehem és n karácsonyfa világított. Öregek és fiatalok eeyiitt beszélgetek. Valami meghatóflot»sá'T ült az arcokon. Betlehem kis balest»v«hól villogva vetette ki magát egy I is he'ucsko. Én-' eliünkf adta ki a ielszót valaki. Aramlősszerüen hullámzottak az ének hangjai. Ennvi megilletödcM-éget. komoiv•éir'ot egyszerűséget nem lehet látni, csak ilt. Látszott, hogv a szenvedélyek kicsapódásai ellen itl bu'lám törők védenek s ez a fegyelmezettség békés kiegvensulyozoüs.igban. benső összhangban verődött ki. Jé itt lenni! A fiatalok összesúgtak s felcsillant n szemük. Itt valami készül. Hármnn-négven kiválnak s csöndet intenek. Több szólamban dtek énekelni: Tegnap harangoztuk. Holnap harangoznak, Holnamitan az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném nz Istent Nagvosan dicsérni, De én még kisfiú vnuyok, Csuk most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégis csak kiállók. De boldogok a pásztorok S a háromkirályok. Vasárnap, T058 "december 25. UJEVI idényre ajánljuk dúsan felszereli raktárunkat Női és férfi szövetek, selyem, miiselyem, mosóanyagok és szőnyegek tényleges értéküknél tóval alacsonyabb ú rakni kerülnek eladúsra. - Maradékok mélyen lesseri ll/totl úron. Divaiavuháx a ffKCAU Kék Csiílag"'hox Szeged, Széchenyi iér 6s Kávászu. sarok Én is mennék, mennék, Énekelni mennék. Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. (Kis csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám. Csak az Urnák szerelmemet Szivbcn igazolnám). Lehetetlen eldönteni, hogy a költő vagy a zeneszerző alkotott-e tökéletesebbet. Talán a kettő együtt. A meghatottság tetőfokát éri el. Pillanatokig csend tölti be az ünnepi termet s oz ősz atyák sem tudják elpalástolni érzelmeiket. A fiatalokat egészen elragadta « hangulat: ez szép volt I De szemük csillogásában valami érthetetlennek liinő sugár is meg-megvillant. Mi az? Ujru elkezdődik a csendes zsibongás. Azok az érthetetlenül hnmiskás csillanások egyre fényesebbre gyulladnak a szemekben. Az öregek itt is. ott is érdeklődni kezdenek: honnan vették ezt az éneket? A fiatalok csak ezt várták. A buikáló, hamiskas sugarak egyszerre Jángtalobbannak: — Ady versel Szép volt?!... - Adyé? — s az ezüstös szemöldökök felugrottak. Az. est hangulatának ez volt a csúcspontja. Alikor most újra felidézem ezt a felejthetetlen képet, ezer kedves szállal szövődnek bennem az emlékek. Egy alaphang azonban kiválik és a képnek egészen sajátos egységet kölcsönöz. S ez az alaphang az a legmélyebbről eredő gyökérszál, amely Advnak ebbe a gyönyörű kis költeményébe az életet varázsolja. Ez a gyökérszál az élet gyökere: n gyermek. Karácsony: a gyermek ünnepe. A gyermek családot jelent, a család meg meleg, kedves egységet. Gyermek nélkül nincs család, nincs melegség, nincs egység, som béke, sem otthon. A gyermek gondolata n karácsony elvarázsoló lelke. A gyermek mint ajándék! A legszebb, amit ember adhat, vagy kaphat. A hivő lélek eszmevilágában nz ember karácsonykor, az isteni Gyermek niándékba-kopásakor lett nz Istennel egy család. Az isteni Gyermek a hivő szemében n legnagyobb ajándék, amit ész csak elgondolhat. Ide gyökerezik karácsony lelke, innen fakad annak gazdagon szines élete. Ezért örökké uj, örökké szép, kedves és várva-várt a karácsony. Első tekintetre talán különösnek tűnik, hogy u karácsony e legmélyebb értelmének meglátásáért éppen Adyhoz kell iskolába mennünk, ahhoz az Adyhoz, akinek sem csolúdi boldogsága, sem gyermeke, sem békéje, sempedig karácsonya nem volt, amikor ezt a szivéből fakadt költeményt szavakba foglalta. De ba mélyebben látjuk a valóságokat, akkor c tényen éppen nem csodálkozhatunk. Tudvalevő ugyanis, hogy a vágyuk távolságot kívánnak. Hogy csak egy példát említsünk: a hazaszeretet, nz otthon után való vágy soha olyan erősen nem jelentkezik tudatunkban, mint éppen idegen földön. De másrészt az is bizonyos, bogy értékeinket, valóságainkat sokszor éppen azok távollétekor fedezzük fel. Tehát nemcsak hogv nem választottunk rossz mestert, amikor Adyt tettük meg karácsony lelkének tanítójává, hanem époen benne találjuk meg uzt a legelfogulatlar.abb s célzatossággal legkevésbé vádolható életismerőt, akiben minden tragikuma ellenére is megvolt a valóságok meglátásának tehetsége. Igazat kell tehát adnunk a nagy költőnek, mint az élet nagv ismerőjének s egyben tragikus hajótöröttjének, amikor olyan hihetetlen erővel sir föl lelkében a karácsonyi gyermekörömök kcplie öltöztetett visszavágyása: Én is mennék, mennék, Énekelni mennék. Nagyok között kis Jézusért Mimién szépet tennék. Ez igazság nélkül a köp puszta képpé vckonyulna s minden életszerűségét elveszitené.