Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-25 / 283. szám

Vgsárnap, 1958 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG 12 Magyar földművesek boldog-boldogtalan nyolc hónapja Németországban ».'i nagyyl'dgon ekivül Nincsen számodra liclg. Á'djon, vagy vcrjcq sors keze, Itt é ned, halnod kell.* (A Délmagyarorszdg munkatársát ó'J Nemzeti imádságunk halhatatlan költöjc nyiiván nem sej­tette, hiába tartozott a váteszek sorába, hogy egyszer majd c.ljön Trianon és fejetetejére állit mindent. Még a Szózatnak fentidézett sorait is. Ehé'yett niásjk nagy kö'tönk sarait teljesiti be, kis módosítással: ».l magyar hazája szö'es nagy­világ...* Nem bcszé'vc a,rról, hogy a mult századvég cs w jelen évszázad első évtizedének könnyelmű, nemtörődöm gazda-ági és fö'dbirtokpoiitikája kö­vetkeztében a magyarság milliói vándoroltak ki kiilfö'dre annak ellenére, hogy a ki>5ndorlás elől a külföld már csaknem egészen e'zárta határait, a magyarság egyrésze néha-néha még mindig arra kényszerül, hogy hazája határain kövül keresse meg kenyerét. Pár évvel ezelőtt a francia mrző­gazdaság vette fel agrárnépességünk feleslegét. Százas csoportokban vitték ki Franciaországba, a falvakba és vidéki gazdaságokba a magyar mun­ka okat, most pedig Németország felé irányul me­zőgazda ági munkásCxporlunk. Az elmúlt tavasz­szal a német követséjg utján toboroztak nálunk munkátokat a Harmadik Birodalom számára. Az országnak majdnem minden részén akadt vállal­kozó a ho szu és nehéz útra. V mi vidékünkről, — Aztán mondja csak, miért volt olyan ió odakint? — tesszük fel a kérdést. — Azért kérem sz'-pen, mert pénzt kerestünk, — adja meg az egy. z'.rünek látszó fe'eletet. — Mennyi volt az a pénz? — kérdezzük to­vább. — Hát az ugy vo't, hogy egy nagybirtokon dol­goztunk Ringenualdban és 24 Pfenniget kaptunk óránként, a nők meg húszat. Ennyi volt a nap­szám akkor is, ha burgonyát kapáltunk, akkor is, ha arattunk, vagy csépeltünk. Nyolc-tiz órát dol­goztunk naponta, utána szép tiszta munkásházak­ban tértünk nyugovóra. Elmondja aztán Minvó Sándor, hogy 510 pengőt hoztak haza tisztán nyolc hónapi munka után, de közben már ha a küldte 't a gyerekeknek 225 pengőt, 300-at pedig elvásárollak odakint. Kerékpárt vettek, háztartási cikkeket, ruhaneműt, lábbe jt, csupa olyan dolgokat, amit ott olcsóbban megkaplak é3 itthon hasznát vehetik. Ha már most összeszámítjuk a fenti összegeket és hozzávesszük azt is, amit odakint élelmezésükre költöttek, megállapíthatjuk, hogy a Minyó-házas­oár mintegy 1500 pengőt keresett a nyolc hónap alatt. Ez rz összeg aránybaállitva körülbelül meg­felel egy XI. fizetési osztálybeli kistisztviselő évi keresetének. Végül a ía'u jníe'ligcnciájónak egyik tagjával beszélgettünk a nérneíortzági munkásexportról. — Álta ában sajnálatosnak kell tartanunk — mondotta —, bogy munká ainkoak külföldön k«'l keresniük bo dogu árukat. Sajnálatos ez elsősor­ban a -ért. mert meggyőződésén, hogy Cíongrádmegye északi és északke'cti részéből is sokan felkerekedtek, sőt itt Szeged közvetlen kö­zc'éből, a szomszédos Deszkröl is nekiindult a hosszú útnak 30 derék mezőgazdasági munkás, hogy odakint a vnémölök« közt szerezzen becsü­letet a magyar névnek. Március végén indultak útnak Deszkröl és nyo'.c hónap elteltévé', alig pár nappal ezelőtt, érkeztek vissza az édes anya­fö'drc. Mindenütt jó, de legjobb itthon Meglátogattunk néhány ilyen családot, ahova most tért haza a családfő, vagy a testvér, fiu, rokon a hosszú németországi tartózkodás után. Ltege"ő57ör Mlnyó Sándorékhez nyitottunk te. ők arról nevezete ek, hogy nemcsak a férfi, hanem a feleség is résztvett a német expedícióban. — Hej, uram! — sóhajt a 35 év körüli értelmes munká ember, amikor a németországi ut felől kérde zük —, azt mondom én, jó volt odakint, de azért aa'e legjobb idcli za. — Bizony kére.n — e'egyedik a társalgásba az asszony, aki éppen legkisebb gyermekének, a 3 éves csupaerő és szépség Margitkának füröszté­sévc! van elfog'alva —, nagyon sokat szenvedtünk odakint, mert hiányozta': a gyerekek. — Abbizony, a gyerekek, merthogy négy van; a legnagyobb már 12 éves — teszi hoz iá férje. Meg hát kü'önben is elfogott bennünket gyakran a honvágy. De egyebekben nagyon jó volt oda­kint. — Mire költik a megtakarított pénzt? — ér­deklődtünk ezután. — Vettünk egy kis házat, meg egy hizit — fe­Ic'j a férfi —, ezen aztán majd csak elleszünk ta­vaszig. Tavasszal pedig újra nekivágok az útnak. — Maga js megy? — kérde. zük az asszonyt. — Én aztán nem ! tiltakozik élénken. Nincs a vi ágnak az a kincse, amiért én méaegy­szer elhagynám a gyerekeket. A virágnak megtiltani... Egy másik háznál fiatal legény beszél a Né­metországban eltöltött időről. — Tudja az ardög, hogy vagyok \e!e — mondja töprengve. — Amikor kint voltam, mindég haza­kívánkoztam, most meg mindig ott rzzretnék lenni. Elárulja aztán némi Dirulások után, hogy a szivét kint fe'cftctte Németországban egy szö.zke német leányzónál, aki viszont saját külön árja szivét adta ér'te cserébe. Most aztán legényünk szorga'masan tanul néme­tül, hogy tavasszal, amikor újra kimegy, meg tudja rnagát érlelni ideájával. Addig is boldog karácsonyi' ünnepet kivánt neki egy szép ie.e'sző­lapon, amc'yen galambok csókolóznak és két kéz fonódik össze. A jókívánságot megtett zlc egy ajándékcsomaggal, ebben szegedi piros papucsot küldött annak a német kislánynak. a dqlgos munkáskezekre itthon is szük­ség van, másodsorban pedig azért, mert i'élö, bár a mi munká ainknál ilyesmit nem tapasztaltam, hogy egv idegen vi ág sze lemét hcz.ák haza magukkal és másfajta po'itikai atmoszféra befolyásolja poli­tikai felfogásukat. — Egy tekintetben mindenesetre hasznos volt és a jövőben is hasznos lehet a magyar munkás­cxportá'ás. Ugy gondolom tudniillik, hogy azok a magyar munká-ok, akik odakint tisztességes nap­számbérért, nem tu'zott minkaidötartam a'att dol­goztak, majd idc'.v za is megkövetc'ik ezeket. És a tisztaság, egészség, k'nyelem minden követel­ményével ellátott német munkásházak után nem szívesen laknak majd az itthoni egészségte'en ha­zakban. Vagyis az a vé'cményem, hogy az igények red'is növekedésére vz»t majd a külföldi példán való e'indulás, A mi. nincstc'en fö'dmüvelő népünkkel edd'g is az volt a baj, hogy túlságosan igényi:! n volt, mert igénytelenségre nevelték. Már pedig csak az a nép tud fe'cmelkedni, amelyiknek igényei," jós/ándéku céljai vannak. I Mai citromos kiszítok arc.izek. krémek, olajok, ruidcre 8zenlő elleni •cnwMn szerek. üeiier osznarna kozmetikai intézett 8/eged. Dugonics-tér 11.. !. em. Te lefon 26—02. Arcápolás. Széoségn bák. szemölcsök, szőrszálak véele ges eltávolítása. Fénykezelés. ranlfvánv iV teVZn-ácp Olcsó bérret-- ' A iéli sporíok kozmetikája A téli sportnak szinte fontosabb szerepe van az egészség szempontjából, mint a nyárinak, mert amig nyáron a mc'eg, a napsugár, a természet földje, a viz vonzóereje inkább viszi szabadba az embereket, addig té'cn fölcg a szabadban üzölt sportok sze.-ctc'.c csalja ki öket a nie'eg laká­sokból. A bör, minden sportnál, amelyet téléi* a szabad levegőn űzünk — legyen az gyalogscta, vadászat, hegymászás, síelés vagy korcsolyázás — a hidegtől különbözö ártalmaknak van kitéve. A leggyakoribb árta'om: a fagyai. Magasturáknál óvakodni kell az akut fagyástól. Ez ugy keletke­zik, hogy erős hidegben az orr hegye, a fülek, da a kéz- és lábujjak is hirtelen krétafehérekké vál­nak. Ez az állapot a bör hajszálereinek görcsös összehúzódása következtében áll elő, amikor is a bör táplálása hirtelen megszűnik. Nem helyes magatartás mellett ilvenkor helyi szövetdhalás is állhat be. Másik maradandó ártalomra is fel keli hivnom, különö en a fiatal sportoló nők figyelmét, amely az arc maradandó vörösségéhez vezethet. Gyakran lehet látni a" vörösre színeződött orron és arcon, de a nyak és mellkas szabadon levő részén is apró, kitágult véredényeket, melyek meglehető­sen torzítóan hatnak. A hideg, dc különösen a nap fénysugarai idézik elö a nem elég körültekintően, rtem e'ég óvató an sportoló nőknél czckel rz ár­talmakat. Azok, akik komoly sítúrákat végeznek, esetleg napokig hegyek között élnek, vagy huz unosabb ideig nagy hidegben szabadban tartózkodnak, csak legritkábban nio akodjanak vizzel. Mosakodásra cleansing krémet és különbözö arcvizeket (a bör­r.ek megfe'e'.őt) használjanak. Az arcot puderezés elött a (bör felületét védő, e célra készített krém­mel kenjék be, amelyre egészen halványszínű pú­dert kell alkalmazni. Rúzsra a téli sportoknál niuca szükség, hiszen a csipös, hideg levegő a legjobb és legtermészetesebb pirosító. A legfontosabb, hogy az arcbőrt vékony, finom zsir- és pudorréteg védje a széltől és a nedves­ségtől. A nyakat, a karokat, sőt a ruha alatt az, egész testet is ha lehet, könnyen felszívódó krémmel kenjük te, utána testpuder;el púde­re z'lk át, ugyhojy az a ruhán beszivárgó nedves­ségtől cs szé.töl védve tegyen. A té i sportok kozmélikájánál inkább a prak­Mennyit kereselíamagyar munkás a Harmadik Birodalomban ? Mire volt fó a németországi munkásexport ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom