Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)

1938-12-25 / 283. szám

Vasárnap, 1958 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG 41 FIATAL SZEGEDI KÖLTÖK III UHUIM 111 IMI IIIIMIi I HlllliMIMII—1— MOLNÁR SÁNDOR Innen-onnan Határon innen, határon túl. Fekete bús ősz-éjtszakában Kct öreg harang összekondul. Síró harangszó innen-onnan, Tépett szivek jaját sikoltja S ezer magyar sziv összedobban. Határon innen, határon túl. Fekete bús ősz-éjtszakában Száz magyar szemből száz könny csordul. Keserű könnyek innen-onnan. Talán Mohácsnál, Trianonnál, Valahol csendben összefolynak. Határon innen, határon túl. Fekete bús ősz-éjtszakában A harang csak kong, a könny csak csordul... Tudnáf-e még? Érzed-s néha tikkadt alkonyon, amikor áju tan csüng a fa'evél s .buzognak bsizn'd bánatos mesék, erzed-e még, hogy lát ha a'tan hűs kezk kinő 'na V clC-ünnepst; hogy minden óra gyúsz-vigazz, amc'yct lelked átvirra;:t, hogy napok múlnak el sután $ i;<c:h jön herceg ho'mpntá t; hogy üie: bölcső hívogat s elsírja felteit titkoda'; hogy hiába minden, — törött lelked Istenbe, ütközet'; mondd; te tvérember, vén'Any, erzrd-e, amikor ha'ot'an hull a falevél •• e'csi'u'nak a csacsogó mesék enib;rt sz*refn;, Ufílc •öt rí liga 'ni tudná'-e még?... ZEMPLÉNYI FODOR JÖZSEF Régi hajnalok El-cltünnek a régi arcok, Elhalványodunk regi képek. A multain tépett térítőjén Játszadoznak fakó emlékek. Kopott felöltőm gallérjába Behúzott fejjel bandukolok Az aszfalton. Ködös távolból Feldereoguek régi hajnalok. Kis házunk ott az útra végén, A hó alatt szunnyadó kazlak. A mécses fényét jégvirágon Szűri át a befagyott ablak. Anyáin, szegény, már tüzet rakott. A fűzhely előtt iil és foltoz Halk sírással ég a nedves fa, A sütőben krumpli illatoz. Apám indul ki az erdőre, (Kinin már régen rendben a jószátr) Lépte elhal. A meleg csendben Boldogan alszik az apróság. Felé' redek. Anyámat látom. Az arcán rdr^ bús mosoly van. i Ruhám megvarrva és csizmácskám Tisztán átt ntár ott a sarokban. Éhes vagyok. De még korán van, S ilyenkor kérni sem szabad. Anyáin mondta, hogy a kenyér is Alszik még most az abrosz alatt. Kiinn már a reggel küld fényeket, Ébredez már az alvó világ. Kakasok csak elvétve szólnak, Végsőket lobban a niccseslnng. Iskolába indulok mindjárt .— Kiesi a legény, nagy az ut. — Messze lakunk az. iskolától, Be kell járnom a fél falut. Az utcánk egy nagy, ásitó száj. Végén még árnyak lengenek. Két oldalt, mint óriás fogak. Zúzmarás fák fehérlenek. t» Osz Azt tudom rég, hogy az örömnél Sokkal nagyobb a fájdalom. Van-e oly szép a piros élet, Mint ez a sápadt nyugalom Olyan hívogatók a padok, A megrokkant, megőszült fák. Milyen édesen borzongatnak Ködöt lehelő éjtszakák. Mennyit elmond egy kis ökörnyál, Egy zizegve hulló levél. Az élet célját te fejted meg Vén filozófus, őszi szél. Nincs gőgös fa és gyenge fűszál, Csak emésztő, szép elmúlás van. Proletúrgaz, becézett virág Egy lesz a békítő halálban. Messziről indult lilás ködök Szemfedői a halolt tájnak. Szél muzsikál, s a lebukó nap Sugarai a rőt avaron Fáradt, öreges táncot járnak. Ifj. TÓTH LÁSZLÓ Húszévesek Mint kórusok zümmögő mélye, úgy csiklandozunk bele a világba. Csak ásítunk nagyot a csendbe és táruló szánk toinpa visszhangot ásít, mint lakatlan szobák csendje, vagy vadas odvuk rengetegje. A szemünk fémes fénye, mint hideg ajándék rádsugárzik; vállaink rzörbült, ólmos hídja vattára éhes; a lábunk korcsult, csámpás csápja előtted lépked, — s tc biggyenő ajakkal mordulsz: húszéves. Az alázat esője ránknyalt, kérünk hát, hidd el, hősök vagyunk, szentek vagyunk és jók és igazak. — Ujiaink csontos testecskéi a kezeidben, ugve anónk, örömös emlékezést idéznek? Mint harpalok ébredő fénye, ilrv csiklandozunk bele n világba. Alázkodés 1 szemeld nyuglo'on völyye néha gonosz és hideg Üz<tietek >t vet ki magáhó', — néha meg elborító lávát kii lel a szemeimre. Iyenkor cn lehajtom a fejem és engedem ölembe hullni szerelmünk hányó pernyéit. ZERINVÁRY SZILÁRD A gong Kong. halkan kong az én szivem, mint Mm', me'y csitul, Zsong, ha'ion zsong a bambusz is. a cédrus is p:rul. Borzong a Hold: az ég nyakán lengő ezüst ko'onc, Borong a ló, mint márvány-Dudálta e'ő a néma bonc. Dongó kering: Lo-yan felé suhan és döngicsél... Zsibong a da', s elhalkul, mint a Jang-c e-p rli szél... A balalajka Sötét, hideg a Néva-p rti éjjel... Ba aj a trojka... megsüpped a hő... — A szöke.'iaju Ssorija merre járhat? — Kérdi a áa' és sikoltja a szó. t hagyma'ornyn templom nem fchl rá... Kihat a sziv s as ezüst szamovár... Ej, nicievo! Hát feledjen csak Szc na'. .1 Ncva Je'ó úgyse jön a nyár.. De fe'deríti a Néva-parti éjjel, Vágta' a trojka, szikrázik a hó — Szonja kihaj i\ — csöke h tja iibb-n — Szivében zümmög ezer puha szó. .1 hagyma'ornyu tCmp'omok suhannak — l'la'os /rálát juj a szamovár — Ej, niccevo! Szonja öli és csókol... Messziről rózsát vi'log'at a nyár... ÚJÉVRE KöiiQvet! FALL&DA: Farkas a farkasok közöli A német inflációs idők: egy tomboló és őrjöngő világ teljes kör képe A lcggrandiózusabb Fallnda regény. Érdekes cs lenyűgözően izgalmas KÉT KÖT FT 720 OLDAL FŰZVE P 8.10, KÖTVE P 10 80 . m . ZSOLT BILA s Kakasviadal A világháborút kővető forradalmi őszszeomlás, forronao e- nyugtalan társadalmának mesteri raizj FŰZVE P 3 20, KÖTVE P 1 10 1 Paníheon liiadas