Délmagyarország, 1938. december (14. évfolyam, 263-287. szám)
1938-12-25 / 283. szám
ü t l M A C» y A R O Í v' SZAG Vasárnap, ID38 clcrombcr 23>. TAKARÉKOS SZEGEDI f »H APE HAZIASSZONY «SZAPPANT HASZNÁL Minifen füszeriiz'e'ben kapható Hadifogoly-nászut Szibériában Tftbbizbon voltam- vele társaságban, de sosem Jutottam olyan közel hoz :a, hogy beszédbe elegyedhettem vo'.na vc'c. Néha bc'emdródDtt a tárra ág kö epébe s ilyenkor k<"z >l húztam hozzá a székemet, hátha az ő nyelvét is megoldja az é'énk társaság, — nem, szótlanul ült helyén és figye'emmel kisérte a vitákat és néha-néha húzta el csak száját, jelezve ezzel, hogy egyetért a bc-/é'övel. ilyenkar férfi társaságban sok mindenről e-ik szó. de a'ig fejezik be az eszmecserét anélkül, hogy háborús élményekre ne kerülne a sor. Háború, ütközetek, hadifogság. — Az utóbbinál megkockáztatott egy be'c zölást. Mindenki felfigyc't, csend lett körülötte ós ő önfeledten beszélni kezdett. Amikor észrevette a nagy figye'emmel reá szegődött tekinteteket, már megbánta, hogy c'ragadlák az emlékek, lehajtotta fejét cs röviden befejezte, elbe. zélésót. Hiába kérlelték. Nem volt hallandó tovább beszélni. Rövidesen fizetett, elköszönt és fe'gyürvc kabátja gallérját, beleindult a hideg té'i éjszakába. Engem nagyon meglepett élményekben dus elbeszélése, nyoméba szegődtem. Eleinte szótlanul bandukoltam mellette, szinte észre sem akart venni, ogészen begombolkozott gondolataiba. Hiába iparkodtam egy-egy feltett kérdésemmel szólásra bírni. Ilyenkor inkább meggyorsította lépteit. ÁlhalatQjan követtem és ta'án a nála hűnek látszó kitartó kisérelcrt, v;igy_ az. elragadtatás hangján mondott kritikám késztette arra, hogy felém fordulva megálljon. — Kérem ez még semmi, mit tudják maguk fiata'ok, mit jelentett 5 év Szibériában. Kérem meséljen, csak addig legalább, amig nazaérünk. Nem mintha könyörgéreim hatották volna meg, hanem inkább a feltörő emlékek kívánkoztak ki belőle hosszú idő után. Mesélni kezdett. — Tudja, fiatal barátom, én is ugy voltam, mint a legtöbb 20 éves, amikor 3 évi keserű hadifogolytábort élet után kijárhattunk a városba, beletemetkeztem az élet szépségeibe — már amenynvire az ellenséges föld szép — cs amennyire orosz tudásomból futotta. Leányok, sport, ízéraaozás. Fogva maradtam. legyőzött az élet. — Mint l'ctőfi énekelte: szabadság, szerelem, azután jött a nászút. Mindez azokban az időkben történt, amikor a cseh légiókat kikergették Szibériából és •i Kolcsák-hadak fejvesztetten menekültek Vludi\ osztok felé. Mindenfele vér cs borzalom, amelyet még betetőzött a pusztitó tífusz és a kegyetlen öO fokos hideg. — Élni ke.lett azokban oz időkben is cs pedig v á'ogatás nélkül — beszélt fo'v ma'.osan.— észre :cm vélte; hogy tulha.adtunk lakásán. Egy sebé--.eli kórház.un voltam föszanitész. A kórházunk Kra íziwjárrz'iba tette át székhelyét és nekem kellett szánon a parancsnok főorvos műszereit áts álljtaól utána. Ez >kbcn a napokim) volt a hazavágom, habozás né kül beültettem fiatal hitverem a szánba, nekivágtam a 200 vcrs?tnyirc lévő Kruszr.oj.,.,z..aak. Kényelmesebb lett volna vonalon megtenni a 220 kilométeres távolságot, de sajlos a vonatok nem köriedetek, — és bár ezeklen az időkben sok foglalkozási ágba belevágtam, — kocsis azonban még nem voltam. Erre is ráUénysieri'jet.t fzmban a badifogoly-sors. Feleségen bundá éra ráhúztam egy barna orosz katonakö;:C)yl, derekára pisztolyt, begöngyöltem pokróiokba, jómagam vállamra téve egy kétcsövű vada-zfegyvert, elfoglaltam a kocsis helyét. — A gyéren lakott Szibériában a nagy hidegekben amúgy sem vo't biztonságos a szánon való ho-s. abb közekedés, kü önösen pedig azokban az időkben nem vo't az. l>e mit. törődött ezei a hazájától 10.000 ki omé;er távolban a fialal h-difoirolv. \z. e-c 7. uton úgyszólván srnkivcl sem találkoztunk cs minden figyelmemet az kötötte le, hogy újdonsült asszonykámat az 50 fokos - hidegtől óvjam és hogy a műszerekkel megrakott szánkóm egyensúlyát a kanyargós és meredek szerpentin utakon biztosítsam. Ahol szükült az ut, egymás ele kellett a lovakat fognom, ha hegyre mentünk fc',' meg is kellett tolnom a szánt. .Lefelé menet pedig ugy vezettem a lovakat. Valaha nem igy Képzo'tem cl ná z utamat. Még a sima uton való haladás is az ut elején nagyon kínosan ment, folyton ki kellett kerülnöm a 100 lépé-.enként az uton fekvő menekülő Kolcsák-hadsereg agyonhajszolt és felfordult és már csonttá fagyott lovait.'.. Később már megszokták a lovaim ez ;n akadályt és a szitáló hó is c'.-eltakarta őket, ugy, hogy kerc?z tül hajtottam rajtuk. Egy-egy, az országúttól távo'abb elhullott lovat vigan fogyasztottak a kóbor á'.ln ok, ame'yck velünk, az é őkkc! most nem törődtek, hisz, ott feküdt előttük a kiszolgáltatolt könnyű préda. Falvakba érve a lakosság baltákkal hasjtgatta saját maguk tápláléka részérő a lovak sonkáját, valóságos kö.e'harcot vívva a kóbor kutyákkal az ingyen húsért. Estefelé egy-egy útba ejtett faluban letáboroztunk, do alig tudtam szállást kapni. Senkinek sem volt kedve azokban az időkben idegent éjnek idején befogadni, de amikor szánomra felfestett nagy Vöröskeresztet észrevették, orvosnak gondoltak és egy-egy tífuszos betegekkel szenvedő, házba szívesen beocsátottak. Először a lovakról kellett gondoskodnom. Abrakot szereztem nekik cseretárgyakért. Azután levittem itatni őke: a folyóhoz valamelyik léknél. Az istállóba vezetve nyakonöntöttem a lovakat. Itt ez a rend. Nem szabad a nagy hidegben lassú lehűtésnek kjtsnni a lovaira4. S á Játomra ér e már vártak a betegek, mórt hamar hire terjedt a faluban, hogy »áusztriczki« orvos érkezett ide. Szanitész tudá ómmal segítettem, ahogy jónak gondoltam. Lázt ! mértem, ártatlan porokat osztottam' ki közöttük. ! Nem volt nehéz megállapítani, a kiütésekből, hogy legtöbbje tífuszos. — Másnap kora hajnalban alig vártuk, hogy tovaindulhassunk. Különösen a feleségein, aki nagyon léit a járványtói, pedig öt közel mm engedle.n a betegekhez. Uj.ra nekivágtunk a végeláthatatlan hómezőnek és hóboritotta hegyeknek és mindinkább li'.rülödlek az elhullott lovak' hullái is. \ kö.ejkezö faluba kissé korábban értünk be, iga/, hogy jobban méghajtottam a lovakat, mint az e'őzö nap. fis ezért érdeklődtem a falu első házalnál, hogy a teljes sölclség beállta előtt vajr jon c'éremre a következő falut. Egy nyilt tekintc ii, becsületes muzsik nyomban felvilágosított, hogy ne kísértsem az Isteni, a medve egész a falu legelejéig ellátogat. Nyomban letelepedtünk, miután c őbb barátságosan meghívott szá.lására. Mikor c beszéltem a hallottakat a feleségemnek, ugy nézett kj a helyzet, hogy holnap sem mer majd velem utrakclni. — Derült szép hideg napra ébredtünk másnap. Nem beszéltünk a medvéről, .megittuk csájánkat, hogy egy kicsit hálásak legyünk szállásadónknak, a cukrot mi adtuk hozzá. Rég látott csemege volt ea számukra. Róttuk tovább a szibériai utakat. A következő napi szállásunk valamivel kényelmesebb volt, egy jobb időket élt gazda házában. Barátságosan beszélgettünk halkan fojtott hangon a tovatűnt jóidökröl és egymás után Ittuk ki esájával telt poharunkat. Egyszer csak kopogtak kívülről. Már nyilt is az ajtó, kéz;gránáttal felszerelt, állig felfegyverzett, kiö.tözött halálfejes terroristák léptek be. Nem is köszöntek. Hallották, hogy völt hadifogoly érkezett a faluba, fis egyik zsebéből már elő is került a votkás üveg. Hé paraszt, elő a poharakat és takarodjatok a szobából... Pohár.'zás közben, amit undorral tettem, p'ánc, ha feVégem ijedt arcára tekintettem, kikérdeztek, ki és mi vagyok és merre van hazám. Amikor megmondtam, hogy magyar vagyok, kapacitálni kezdtek, lépjek bc kö:ébük. Megmagyaráztam nekik, hogy engem várnak a betegek és ha nem haragszanak, le szeretnénk pihenni, mert korahajnalban útra kell kelnünk. Kissé haragos kedvüket egy rossz láz mérővel és néhány aszpirinnel enyhítettem, amit különítményük szamára felajánlottam. Ennek ellenében nekem hagyták a maradék votkát, mondván, a hideg uton hasznát veszem. Eltávozásuk után csak nagysokára mert előjönni a ház remegő népe és csak akkor nyugodtak ineg, amidőn nekik ajándékoztam a maradék votkát. Másnap kora hajnalban elbúcsúzva kedves, szomoruszemü vendéglátóinktól, utrakcltünk utunk végcélja felé. Dacára annak, hogy barátságosan sütött a szibériai nap és az idő is enyhébbre fordult, az egész uton hideg borzongá:t érez em. Szótlanul néztem, hogyan marakodnak Krasznojárszk külvárosi lakói egymással és a kutyákkal egy-egy ízletesebb falat döglött lóhusért. És sejtelmesen arra gondoltam, hogy engem is megfertőzött a tífuszos falvak egyik szállása. Krasznojarszkba érve átadtam szállítmányomat rendeltetési helyérc. Az Európa-szálló egy kjs szobájában, ahol iueg?zálltunk, megmértem a hőmérsékletem, 41 fok volt. Az álmatlanul, betegen eltö'tött éjszaka után másnap felvétettem magam az egyik orosz járványkórházba, amelynek sokáig lakója maradtam. — Igy végződött a nászutam.., <— fejezte bá előadását. Éppen lakása elé értünk, észre sem vettük, hogy hajnalodik. Gyorsan kaput nyitott. Idegesen előkotorta té'ikabátja zsebéből a kulcsait Aj belépett a lakásába. Sokáig álltam a becsukódó ajtó előtt. ."7. (ff.) S. Ongol-Magyar Jutafonó és Szövőgyár rt. i Rókusi feketeföldek 57. Telefon: 12-02. I Ha pondjai vannak, ne feledje el, hogy a »Takarékosság« intézmény Ont tetőtő!~talpfg (fi) lujvi hitelre készénzáron ;i !<•• n-••y -hh előzékenységgel és készséggel) felruh;' -:>, mindennel ellátja. Tagdü. t-iűratási dij nincs. A bevásárlási könyvecskét < ijmenlesen bocsíijtjn n t. érdeklődők renrie'kzésóre. Az Iroda Makón, Szerb 4 -íér 2() szám alatt, a Nűvev-SzobOrrul s/émhím.