Délmagyarország, 1938. november (14. évfolyam, 237-262. szám)

1938-11-15 / 249. szám

DÉLMAG7ARQR SZÁG Kedd, T958. november 15. János magyarcsanádi gazdánál teljesített szolgá- ! megriadva, oldalt kirúgott. 'A rúgás Bárdos Má­lutot. Szombaton a tanyán éppen a lovakat fogta | tyást combján érte és súlyos sérülésével a makói k: a kocsiból, amikor az egyik állat valamitől | kórházba szállították. Váth János: SOLT ANYJA Történeti regény A Délmagyarország regénye 8 r MAKÓ XI. 15. Lelkéazbciktutás. A makói evangélikus egyház­község uj lelkészét, Benkóczy Dánielt vasár­nap iktatták bc hivatalába. Az evangélikus tem­phniban nz istentiszteletet követő díszközgyűlé­sen, amelyen a vármegye vezetősége élén Kászo­ryi főispánnal, a város, nz állami és önkormány­zat: hatóságuk vezetői, az összes felekezetek lel­készei megjelentek, dr. Görgey István egyházi fi liigyelő elnökölt. A díszközgyűlés után a Ka­szinóban társ ísebéd volt, amelyen egyetlen pohár­köszöntő hangzott el Kászonyi főispán részéről a kormányzóra. A bankett résztvevői zenemegvái­tás nmén 35 pengőt adtak össze a Magyar a ma­gyarért akció javára. Eltemették dr. Daróezy Mátyást. Vasárnap dél­után 3 ón kor nagy részvét mellett temették a tra­gikus hirtelenséggel elhunyt dr, Daróezv Mátyás ügyvédet a katolikus temető ravatalozójából. A temetésen a gyászolók hatalmas tömege élén olt voltak o megyei és városi polgári és katonai ha­tóságok képviselői és népes testületei. Szegedről az ügyvédi kamara képviseletében dr. Tóth Imre, dr. Krrseh Ferenc és dr. Iliró Sándor jelenlek meg a temetésen. A kamara és n makói ügyvédek nevében dr. vitéz Galamb Sándor búcsúztatta, a testnevelési felügyelőség részéről Dávid József alezredes, a Belvárosi Takarékpénztár nevében dr. A dirr Artúr, végül a sírnál a leventék ne­vében Kelemen Ferenc igazgató mondott búcsúbe­szédet. A gyászszertartás előtt a leventezenckar gvászduiokat adott elő a frontharcosok diszszakn­sza zászlótisztelgést adott, de szem nem maradt szárazon, amikor a temető bokrai közül, a sirbn­rreszléskor. fájdalmasan felsírt n makói eiüánv­xenekarok hegedűin dr. Daróezy Mátyásnak há­rom kedves dali. utoljára Biciklit gázolt, azután továbbhajtott. A makói á'latvásárból jókedvűen és kissé italosan hajtott l'.uza Apátfalvára L a n g o K. János gazdálkodó. 'A virágos kedvű gazda az ut közepén hajlóit, de H szemtanuk szerint ezt az irányt se tudta egye­nesen betartani. Tgv történt, hogy amikor az or­szágúton szembekerült vele Nagv G'y. Julianna makói Aradi-uerai cselédleány, aki kerékpáron igyekezett a város felé, nem maradt el a ka rum­ból. A szerencsétlen leány hasztalan húzódott egészen az országút szélérc. Langó K. János ko­csijának rúdja igy is kidobta a kerékpár nvírgé­hől, a lovak elé került kerékpárt pediff roneesá tapostatta. A karamból láttán sem állott meg azonban Langó János s az országúton utána jövő szekerek szedték fel a földről a sérült leánvt s nz összetört keréikpárt. Apátfavlán kapott Nagy Gy. Julianna orvosi segélvt s iobholdali sulvos sérülésével azután beszállították a kórházba, a csendőrség pedig megindította az eljárást a trá­/( ló és továbbhajtó gazda: Langó K. János ellen. Anyakönyvi hirek. Házasságra jelentkeztek: Argyal Béla Bucsik Máriával, Kollár Gyula Bá­lint Varga Erzsébet Katalinnal, B. Szűcs István Hurka Erzsébettel, Füleki Antal Somodi Julian­nával. Varga Imre Mikiié Erzsébettel. Házasságot kötöttek: dr. Klein József Navratil Margittal. El­haltuk: Szőke József (Szekfü-ucci 2) 87 éves, s/.tankó Györgyné Mahler Anna (Luther-arca 4) 37 éves. Gera József (Perczcl-ucca II.) 79 éves, Szabó Péter (Butlhyány-ucca 23.) 83 éves. Gvol esős Hermina Vilma (Szikszay-ucea 23) 39 éves korában. Vásári zebtolvajlások. A vasárnapi erzsébeti vasár alkalmából a vásár nagv forgatagában mindössze két rendőri eset akadt. Horváth Antal­né Tanya 23 szám nlatt lakó gazdálkodó felesé­gét a délelőtti vásáron, n svábpiacon az a kelle­me tieu meglepetés érte, hogy köténye zsebéből, .amikor fizetni akart, hiányzott a pénztárcája. A tárnában 85 pengő aprópénz volt s kétségtelen, hogy a vásár forgatagában egv ügyes zsebtolvaj emelte ki észrevétlenül a gazdaasszony pcn/.ét. Ugyancsak hasonló kellemetlen felfedezést tett Bárányi István Jókai-uccu 36. szám alatti lakos, •kitől a pénztárcáját 5 pengő tartalommal lopta el egy vásári zsebtolvaj. A károsultak feljelenté­se alapján a rendőri nyomozás megindult. Balesetek. Nagv Gábor 8 éves csanádpalotai tanuló szombaton délelőtt a szünetben az. iskol í udvarán játszadozott. Játék közben elesett s olyan szerencsétlen volt esése, bogy balkarja el­törölt. — Kántor Antal 18 éves nüspökjelei gaz­dasági cselédet munka közben Kovács József nevtt társa vasvillával véletlenül megszúrti. A szúrás Kántor Antalt balszemén érte s olvin su­lvos sérülést okozott, liosrv kórházba kellett szál­lítani. Az orvosok bíznak abban, hogv n szeren­csétlen legény szeme világát tneginenlhelrk. — B á .* I j s teaivás 18 éves gazdasági cseléd Joó 9 Levente elsápadó arcára pír festődött.' A kínt letörölte a felülkerekedő jólakás étzése s már mosolygott: — A .sebem nyilamlott, Ukk. Nagyon hir­telen mozdultam s valahol a hegedős meg­szakadt... — Vérzik? — komorkodott a táltos! Levente óvatosan benyúlt az inge alá. — Nem nedves. Belső hegedős lehetett... A három szolgáló leány azonban nem tá­vozott. Részvétre nyiló arccal nézték a Knd veze­tőjét. Szemük simogatta s helyettük Szalá­né igazitotta el Levente arcából a hajfürtöt, homlokáról a gyöngyöző verítéket tenyeré­vel. Anyás gyöngédséggel. Leventének gyermekien jól esett. Szalánéról a lányokra fordította tekintetét s kérdően nézte őket, hogy mért maradnak bent? Talán a sajnálkozás fogta bent őket? Szaláné elértette: — Ezek n lányaim, nem idegenek, nem cselédek. Van egy pap fiam is, Bende — fordult Levente kísérője, a táltos felé. Ez — mutatott egy vöröshaju, vékonydongájú Ka­iadonra — a legidősebbik: Emese. Az mel­lette, a második lányom, Imes. S a barna­bőrü, szélesszáju, feketeszemű lány szemér­mesen elpirult. Amaz, a harmadik — lelt csipőiü. hullámoshaju s meleg nagy szürke­szemű lány testvéri nézéssel függesztette te­kintetét Leventére — a neve Docska. A szlávos név elcsúszott Levente füle mellett, csak a meleg szem s a szelid lé­lekarc ragadta meg s egyszerre elveszett Szaláné öreg törődöttsége a szeme elől; be­lvét elfoglalta Docska kifiatalodottan és Docskára ruházta át mindazt a felbuggyanó jó véleményét, amit az öregasszony szives, nvájas fogadásával kiváltott szivéből. Szinte ráragadt a szeme Leventének. A lány lányo­san hunyta le szemét s boldogan döbbent rá, hogv jegyet váltott a szivük talán egy egész életre . T. * Szaláné gyürüvárában aranyszín osztagok mellett csattog a szláv és avar szolgák csén­hadarója. Az áldott buza, a sörárpa s a ló­csiklandó zab szárából por száll szerte. Be­lengi finom szemcséivel nz egész vár mélye­dését. Por, de mégis jószagu, mint a kisült kemoncénvi kenyér illata. A lányok közül csak Docska jár a munkások között. A me­legnézésü szeme minden szem áldást szá­mon tart. Mogyorónálca a markában. Telt idomai rengenek. Diszcs saruja katonásan tapos n földre. Kérdez, rendelkezik: — Mért nem végezted gazda, parancsom szerént? A megszólított mentegetése után megnyá­lazza szén, formás ujjai közül a mutatót és élveteg ajkai között megnyálazza s a szélnek tartja: — jó szél kerekedett; cgyirányból fuj. Lássatok a szeleléshez! Vár. A csépeket letámasztják nz osztagok' tövé­be. Kirázzák a pelyvás garmadához a kévék tartalmát. Aztán a lovak patájától feldöngö't szérűről fölseprik a pelyvás magvakat. A széles falapátokat elveszik az asztagok tö­véből. Háttal fordulnak a szidnék és meg­merítik lonátaikat a garmadában. Eevct hin­nék előre. A magasba szórják a szemet: A szél fölkapja a pelyvát. Messzeviszi s mint a homokot, tölcsércsen lecsapja. Az aranybarna buzuhalom egyre nő, egcsa garmada lesz s a szilgák szeme nézi, nc­zi, bár csak az árpa és zabkenyérben fog vásni a foguk. Az asztagok világos sárga aranytarajok a földszínen, n pelyvaKulmok üres, meddő mellek, a buzagarmadák teli asszonyöblök. Termékenység istenasszonyának gyermekei. Docska arca megtelik, kipirul az egyro gyarapodó buzngarmnda láttán. Büszke ön­érzettel vesz maga mellé pár szolgát. A cse­lédek követik és a magtárban kiadat nekik' az erős kenderzsákokból egy rendet. Meg­terhelve, meggörnyedve hajlanak alattuk. Docska követi őket. Pálcája kormányától tartva, de le nem tesznek n tcrhükből egyet se. Botorgó lábinaikat feszitik, hogy ki ne billenjen alóluk, mert a pálca suhan és utá­na hamarost csattan .. A pelyvás garmada jól megfogyott, a tisz­ta meghízott. Docska síirgetődik: — Ez a szél espt hatjhat, sietni Kell! Siet­ni. feleim! Elmorrantja magát egy dologtemetőr — Há a sén istenembe siessünk jobban? — Vén haszontalan, megsújtalak, ha láza­dozol! Majd málét eszünk te miattad, Ka itt veri az hetes eső az egész termést! Nyug­hatsz, ha bétszám esikl A békétlenkedő jó szóra fogja: — Igaza van ifiasszonymnak. Hjóba vénül az embergyereke, még se nő be a fejelá­gyfe.:. — Pedig benőhetett móri — sürget a sza­va most is Docskának és a zsákolóhoz ren­ífeli embereit: — Harmada meri, harmada zartja, harmada behordja az áldást. A szelolésnek vége s gyors kézzel állnak' ujabb munkához az emberek. A falapátok eltelten merülnek meg a súlyos búzában. A' gazda megemelinti és kezén tartva méregeti. — Aczélos, tortalmasí Hálá Istennek! — Száz hálá Isteni — toldia Docska s Bol­dogra karikásodik a szeme. Ez a meleg asz­szonyos acélszürkeszem. A gazda is oda tartja elé a lapát nyelétí — Tessen megemelni! Docska fogja. Filigrán kezébe nem fér el a vastag nyél, de könnyedén emclinti meg a púpozott lapátot, mig a pálcát a hóna alá csapja. Háttal van a fapalotúnak". Nem látja, ami készül: Imestől es Emesétől támogatva Lcvcnto lépked a szérű felé. A munkások fél szeme oda-o'da kap, de a pálca s a megsürgetett munka nem engedi szájat tátani. (Folyt, köv.) 33 awrra,,ho9v9ar8,,t,a Szegszárdy böröndös ós bőrdíszműves cég munkája, áruja megbízható! 1911 iki londoni világkiállításon nagy aranyerem­mel kitüntetve. — K AR ASZ UCCA 11. SZÁM. A. LS. C. és Nemzeti Takarékosság tagjai 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom