Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-25 / 180. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1938. aug. 25. Politikai napilap XIV. évfolyam 180. sz. Az igazság elindul! A magyar igazság utján hatalmas lépéssel jutottunk előre; a magyar fegyver­kezés! egyenjogúság elismerésének tovább akadálya nincs s a trianoni szerződés rendel­kezéseiből a legrövidebb időn belül törölni fogják azt a tilalmat, mely Magyarország fölfegyverkezésének eddig útjában állott legalább is a nemzetközi jog területén. Örvendező lélekkel kell fogadnunk ezt a sikert, ami nem uz uralmon lévő pártrend­szernek, dc az egész nemzetnek si­kere s az egész ország és érzésben osztat­lan nép számára jelenti nemcsak a muttak törekvéscinek igazolását, hanem erőt su­gárzó reményt a jövőre, nézve is. Meny­nyi botorság, mennyi vaksi rövidlátás, meny­nyi gyűlölködés kellett ahhoz, hogy kicsa­varják n magyar nemzet kezéből azt a fegy­vert, amit mindig csak az európai kultura védelmében, a kereszténység oltalmazására vett kézbe s amivel a béke, a civilizáció és haladás őrszolgálatát látta el ott, hová sor­sa állította: Európa cs a Balkán között. Az európai kultura testőre volt a ma­gyarság és kivették kezéből a fegyvert. Csak a gyűlölködésében elvakult szenvedély fegyverzi le azt, aki védelmére és szolgala­tára vállalkozik, csak az őrült gyöngíti azt, aki a védelmet látja el s erősiti a védelem gyöngitésével a támadókat. Itt áll őrt ez a kis ország évszázadok óta a török, a tatár, az orosz invázió ellen védve nemcsak saját magát, de azokat is, akik mögötte állnak és álltak a vérzivataros századokban s most azok parancsolták a fegyverle­tételt erre az országra, akik ed­dig ezeknek a fegyvereknek jó­ságos ós biztonságot adó védel­mét élvezték. LeKct, hogy bizonyos közös veszélyek föl­mérése vezette a Bledben összejött politiku­sokat korábbi állásfoglalásuk revíziójára, 'de bennünket most nem az indokok érdekelnek, hanem maga az elhatározás, mely a jog te­rületén is megadja Magyarország tel­jesjdguságának elismerését. Magyar­ország külpolitikai vezetésétől nem lehet el­vitatni azt az érdemet, ami ehhez a nagy­jelentőségű eredményhez vezetett, de nem lelict elvitatni nz érdemek megszerzésében a magyar polgárságnak, a magyar népnek részét sem, mert józanság, higgadtág, mér­séklet, bölcs tartózkodás nélkül a rettegő és félelemre, bizalmatlanságra nevelt szorn­' szédországok még a maguk érdekeinek en­gedelmeskedve sem jutottak volna el annak belátásáig, bogy az erős Magyaror­szág nekik is nyugalmat ad s gyen­ge, a mesterségesen legyöngített Magyaror­szág számukra is fokozhatja Európa uj hely­zetéből áradó félelmüket; Fegyverrel még a fegyverkezés torén sem Tehetett volna elérni azt, amit a bölcseség politikája s a józanság cselekvései maguk­kal hoztak. A trianoni békeszerződés érint­hetetlenségének hazug illúziója szertefosz­lott, nincs emberi alkotás, amelyik megkö­vetelheti a maga számára az örökéletet s nz érintetlenséget s minél hibásabb az em­beri alkotás, minél gyöngébbek alapjai s minél pusztitóbb Íratása, annál sürgősebben kell elvégezni rajta n sziikséees változta iá­sokat. S amikor a szomszédállamok belátják azt, Kogy erős Magyarországra van szüksé­gük nekik is, hogy a fölfegyverzett ország nagyobb biztonságot nyújt számukra is, mint a fegyvertelen s hogy Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága a védőknek és strázsáknak felfegyvcrkczé­s é t jelenti, akkor ennek belátásától csak egy —• elismerjük világtörténelmi jelentősé­gű — lépés választja el őket annak az igaz­ságnak felismerésétől, hogy ezt az or­szágot nemcsak fegyverekkel, hanem területtel is megkell erc­si t e n r ö k, ha azt akarják, hogy a békének és nyugalomnak olyan vára legyen, mint amilyenre — nekik is szükségük van. A világpolitikát nem érzelmek vezetik, hanem kemény és eltökélt, semmitől vrsz­sza nem riadó érdekek s ne gondoljuk egy pillanatra sem azt, hogy ha Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága ellenkeznék a maguk érdekeivel, akkor résztvettek volna a blcdi határozat kimondásában. Magyaror­szág újra világtörténelmi szere p ­h c z jut s amig évszázadokkal ezelőtt és év­századokon keresztül a Kelet ellen állott őrt a Nyugat védelmében, most a legközvetle­nebb keleti szonrszédai s ezeknek védelmé­ben a „Rajnán tuli Európa" annak a hivatás­nak betöltését bízzák rá, hogy Nyugat felé is biztosítsa az egyensúlyi politikát. A nyu­gati civilizációt s az európai kulturát, a ke­resztény szellemet védi továbbra is. A jog­védte érdek nem változott, nem változott a történelmi szerep sem s az őrizetére, fegy­vereire bjaott értékek sem változtak, csak' az irány tört meg azok megítélése szerinti akik Magyarország katonai teljesjoguságá­nak elismerésével is védeni akarják magu­kat. Lehet, hogy ennek megítélése téves lehet, hogy helyes, bennünket most csak a jogelismerés érdekel s az a remény, amit al trianoni szerződésnek ez az önkéntes reví­ziója nyújt. Az igazság elindult a jog országútján s nem lesz erő, hata­lom, sors, végzet, ami feltartóztathatja vég­ső diadala előtt. A kormányzói pár Berlinben A hamburgi látogatás uíán szerdán este érkeztek Berlinbe ^ Hitler és Horthy Miklós beszéde az esti díszlakomán Hamburg, augusztus 24. Horthy Miklós kormányzó Hitler kíséretében a helgolandi fo­gadtatás ulán ismét hajóra szállt, hogy Ham­burgba hajózzék- A kormányzói pár és kísé­rete a Patria liajón. Hitler kancellár a Grillé-n utazott a kikötőbe, ahová szerdán a kora reg­geli órákban érkeztek meg. A kikötőhidnál és a parton, valamint a kikötőhöz vezető uccá­kon végig nagy tömeg szorongott. A kormányzó Hitler társaságában a „Ham­burg'' állami jachtra szállt, hogy sétahajózást tegyen a kikötőben. Az Elbán tett ut ulán az államfők kiszálltak a „Blohm und Voss" hajógyárnál és megte­kintették a gyártelepet. Az üzemvezető és a személyzet fogadta a bejárainál a vendége­ket. Közben a kormányzó felesége szintén ki­szállott a Pátriáról. Hamburg lakossága lelkes ünneplésben részesítette. A kórmányzónó bejárta Hamburg városát sétakocsizása során, ahonnan délelőtt 11 óra Í0 perckor érkezett vissza az Atlantic szóló­ba. A szállóban Ahrcns szenátor jelentke­zett a korinányzóné előtt, akinek a kíséreté­ben a légi városon a kikötőbe hajtatott. 11 óra 35 perekor érkezett meg a kormányzőné a Grillc fedélzetére, ahol Horthy Miklós kor­mányzó és Hitler kancellár várakozott sétaha­józása befejezése után. A sétahajózáson reszt­vettek az államfőkön kivül a magyar cs né­met miniszterek, a kabinetiroda és a katonai iroda főnökei, valamint a kísérethez tartozó többi méltóság. Délben 12 óra 10 perckor érkeztek meg a vendégek a hamburgi városházára. A városháza kapuja előtt gyülekezett a városi tanács diszcs öltözetben a tanácsnoki méltó* ságot jelentő ezüst nyaklánccal. A vendégek' ezután átvonultak a jwzar pompával diszilctt ebédlő terembe, ahol Kaufmann helytartó adott villásreggelit á kormányzói pár tiszte­letére. A kormányzó és felesége megelőzőleg beirta nevét a város aranykönyvébe. A villásreggeli után a kormányzói pár el­hagyta a városházát és a pályaudvarra vonult. A zenekar a magyar Himnusszal búcsúzott a magyar államfőtől és a vonat lassan kigördült a hamburgi pálvaudvarról Berlin irányában. Öt perccel később Hitler vonata is elhagyta Hamburgot, hogy a kormánvzó vonatát meg­előzve, néhány perccel előbb Berlinbe érkez­zék­Érkezés Berlinbe Berlin, av "usztus 24. A díszítők egy lalp­alaltnvi Iteiyct sem hagytak szabadon a pá­lyaudvar üvegcsatrnokában. Néhány perccel fél 7 óra c'Mt futott be a pályaudvarra Hitler különvonata. Fél hétkor érkezett a pálvaud­varra a magvar címerrel és zászlóval díszített mozdony a kormánvzó különvonatával. A ze­nekar á Himnuszt játszotta, az ütegek diszlü­zet adtak. Amikor a vonat megállott a pálya­testen. Hitler lépett a kormányzó lermeskoesi­ja elé. mögötte eev lépésnyire G ö ring óo­rosz miniszterelnök feleségével báli áldj a kor­mánv lueiai. katonai méltóságok. Hitler elsőnek Göringet mutatta be a kor­mányzónak. ugyanakkor Göring felesége ró­zsacsokrot nyújtott át a kormányzó feleségé­nek. A bemutatások megtörténtével a pályaud­var előtti térségen a díszzászlóalj zenekara 1 Himnuszt játszotta. Magyar zászlók alatt lel-* kosén éljenző niagyar csoport előtt baladva, indultak el a kocsik a berlini helyőrség alaku­latainak sorfala között a birodalmi elnöki pa­lota felé. A második kocsiban Horlh'v Miklósné fog­1 *n beivel Göring felesége társaságában. S többi kocsiban a miniszterelnök, a uiinisztc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom