Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-19 / 176. szám

Péntek, 1938. aug. 19. Politikai napilap XIV. évfolyam 176. sz. n zümmögő szamovár A Times Eetsegtelenül a világ legkomo­lyabb és legtekintélyesebb lapjai közé tarto­zik. Vezércikkei komolyak, kiegyensúlyo­zottak és rendszerint az angol nagypolitika állásfoglalását tükröztetik visSza. Igen nagy és súlyos dolgoknak kell történni, hogy a Ti­mes kizökkenjen ebből a hűvös, szinte ál­lamok és nemzetek fölötti nyugalmából és Ítélkező magatartásából. Akárcsak a nagy és komoly embereknél, ha csipkelődnek és gúnyolódnak, az árulja el, hogy komoly ha­ragra van okuk. Nos, akár elhiszi az olvasó, akár nem, a Times vezércikket irt, nem a japán-kinai háborúról, nem a spanyol polgárháborúról és nem is a német hadgyakorlatokról, vagy a szudétanémet kérdésről, hanem a — s z a ­movárról. Ugy látszik az angol publi­kum nagy átlaga kevésbé ismeri a modem Orosz regényirókat, mert a vezér­cikk irója mindenekelőtt felveti a kérdést, hogy mi is a szamovár. Nálunk bizonyára felesleges volna ennek a kérdésnek felveté­se. Nehogy az olvasó hiába töprenkedjék, a a cikkiró negatív módon megfelel a saját kérdésére és megmondja, hogy a szamovár nem görbe keletázsiai kés, nem is sarkvidé­ki kutya és nem is valami exotikus hang­szer, hanem házi teafőző üst, nélkülözhe­tetlen kelléke az orosz életnek. Megtudjuk a vezércikkből azt is, hogy a szamovár az angol irodalomban már elég korán előfor­dul és pedig Shakespeare VI. Henrik cí­mű darabjának harmadik részében. Sajnos, nem volt elég időnk annak megállapítására, hogy a brit költőóriásnak mi mondanivalóia volt a szamovárról. Nagyon érdekes és tanulságos ellenben, bogy a Timest mi indította arra, hogy vezércikkben foglalkozzék a szamovár prob­lémájával. Besszaráhiában, amely a világ­háború befejeztéig tudvalévőleg orosz tar­tomány volt s csak a nagy nemzetközi hul­larablás alkalmával került a románok birto­kába, a r om án kormány eltiltotta a s z a mo várok használatát. Eltiltot­ta pedig azért, mert Besszaráhiában még mindig erősen élnek a régi orosz szimpá­tiák, a lakosság tekintélyes része nem ro­mánnak, hanem orosznak érzi magát s ezek­nél a szamovár a tüntetésnek esz­köze cs a hovatartozandóságnak ki­fejezője. Aki szamováron főzi a teáját, az gyanús, hogy nem őszinte és lelkes hive a nagy román birodalomnak. Ilyenformán a szamovár nem háztartási eszköz, hanem p o­1 i t i k a i intézmény. Ezért tilalmazza a kormány a szamovárok használatát s a ki­sinevi — ma már chisiniui — prefektus em­berei ezért rendeznek házkutatásokat a sza­movár-gyanus alattvalók -lakásaiban. Az otthon legszentebb jogának e megsértése ellen tiltakozik a Times és teszi gunv tár­gyává azt a Romániát", ahol államvédelem címén ilyen rendeletek jelenhetnek meg. És mert kapóra jön, kiszerkeszti azt is, hogy a hadügyminiszter a szamovár-rendelettel egyidejűleg rendeletben tiltotta el a tisztek­nek a monokli viselését. Nem tudjuk, hogy mikor az angol publi­kum tudomást szerez ezekről a rendeletek­ről; tartalmuk groteszk volta lesz-e uz. ami magára fogja vonni a közfigyelmet, vagy csakugyan azt látják-e meg bennük, amit a Times sérelmez, a legelemibb emberi jo­gokba való beavatkozást és a nemzetiségi üldözésnek, a hatalmi türelmetlenségnek a konyháig és az ebédlő asztaláig való elő­nyomulását? Mert ha az utóbbi eset áll fenn, akkor azoknak a magyaroknak, akiket sor­suk az utódállamokbari való életre rendelt, bőségesen volna alkalmuk a szamovár-esc­teknek egész sorát odavinni a nagy angol új­ság nyilvánossága elé, Jaa ugyan nem ten­nék ki magukat a megtorlás és retorzió leg­változatosabb megpróbáltatásainak. De saj­nos, nyelvvizsgák, hivatalokból való • kisem­mizés, politikai célokat szolgáló földbirtok­reformok, életlehetőségeknek minden mó­don való korlátozása nem tudták annyira magukra vonni mindezideig az angol sajtó legkiválóbb képviselőjének figyelmét, mint most a szamovár eltiltása Besszaráhiában. A zümmögő besszarábiai szamovárnak szim­bolikus a jelentősége: csak egy a számtalan szamovár és számtalan ti­lalom sorában, amelyek mind zümmögnek és mind forranak, mert annak idején elfelej­tettek gondoskodni biztosító szelepekről. Azt pedig az angolok nagyon jól tudhatják saját iparuk történetéből, hogy ahol a gépnek hi­ányzik a biztositó szelepe és ahol nagyon sok a zümmögéstől eltiltott szamovár, ott előbb vagy utóbb bekövetkezik a robbanás. Ünnepi pompával, történelmi beszédekkel tartották meg a Sicnf Isívánországgy ülcst Székesfehérvárott Törvénybe IKtattáK István Király emtóhéí, augusztus 20-át nemzeti ünneppé nuilvánlfottáK A miniszterelnök és a hercegprímás nagy beszéde Szent István szelleméről és az ősi magyar hagyományok köve* téséröl „A nemzetnek nem kell idegenektől tanulnia. a jö­vőben is Szent István alkotásának szellemében kí­vánja a magyar államot fentartani" Székesfehérvár, augusztus 18. Káprázatos ün­nepség volt csütörtökön délután a niagyar or­szággyűlés két hazának együttes ülése, amelyen Szent István király emlékének hódoltak. Székes­fehérvár miudeu fényt és pompát kifejteit, hogy örökké emlékeztesse tegye a napot. A kormányzónak és családjának, a kormány valamennyi tagjának és a niagyar közélet vezetői­nek jelenlétében folyt le az országgyűlés ünnepi ülése, amelynek színhelye az újjáalakított város­háza udvara volt. A barokk udvari köröskörül emeletniagasságig barua drapériával vonták be, a falak bordáit fehér árbocokra sze­relt zászlókkal díszítették. A felső falat, az elnöki emelvény mögött, két emelet magasságban vörös selyem borította, a drapériák két oldalán földig érő piros-fehér-zöld zászló omlott alá. Az elnöki emelvénnyel szemben háromrészes pódiumon ál­lott a kormányzó karosszéke. A kormányzói emel­vény mögött négy piros bársonyfotell állott, amelyben S e r é d i Jusztinián bíboros hercegprí­más, József Ferenc főherceg, József fő­herceg és Albrecht főherceg foglalt helyet. A kormányzótól jobbra az első sorban kurélyban állították fel a miniszteri bársonyszékeket, a kor­mány tagjai mögött 13 báró, a következő sorok­ban a képviselők üttek. A hátsó emelvény két sorában foglalt helyet a diplomáciai testület több tagja, az Egyesül (-Álla­mok, Jugoszlávia ügyvivője, a belga ügyvivő. Az ünnepi országgyűlés résztvevőinek legna­gyobb része diszmagyarban, a hölgyek magyaros ruhában jelentek meg. A két Ház együttes ülése Néhány perccel öt óra előtt diszlövések jelez­ték, hogy a kormányzó gépkocsin átlépte a város határát, 101 diszlövést adlak le és Dunlosau öt óra volt. amikor a kor. niányzó gépkocsija a városháza elé kanyarodott. Amikor a kormányzó cs felesége bevonult a vá­rosháza udvarára és elfoglalta helyét, az egybe­gyűllek lelkesen megéljenezték. A kormányzó tengernagyi díszruhában, felesé­ge lila sclycmbrokátból készült, magyar nagy­asszonvi ruhában ieleut meg uz ünneui ország-

Next

/
Oldalképek
Tartalom