Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-14 / 173. szám

Vasárnap, 1938. augusztus T4. DÉIMAf-Y JROPkZiG Demény Ilona eredeti riportja rciórö 01 egQlpfoml onyohirőlpc budapesti „udvarában" a Margitszigeten A főszertartásmester ur őnagyméltósága mondta : Kár, hogy nem tudtunk a szegedi szabadiéri játé­kokról! Magas vendég gyógyfürdözik és szórakozik már hetek óta Budapesten, az egyiptomi anyaki­rályné, aki '3 legszigorúbb inkognitóban rendes „polgári" lakója a margitszigeti gyönyörű Pala­tínus-szállónak és akivel vele van egyrészt fen­séges sógornője — vérbeli ősi egyiptomi herceg­nő, modernül' kárcsu, magas szépséges asszony — és három unokája, akik fiatal hercegnők 6, 8 és 19 évesek, az ifjú egyiptomi királynak, Faruk őfelségének unokahugai. Az idő nem respektálta nagy szándékaimat, azt, hogy ma délelőttre kegyesen fogadott a királyi felség. Összegubancolt nagy felhőtömeg lógott a budai hegyek felöl a Margitszigetre, aliol aztán ettől a villámrajzott viharfelhőtől szét is szalad­tak az emberek. Autóval siklottam a fülledt szi­geti csöndben az avaros széles utakon, egyszer­csak bekanyarodtunk a Palatinus-szálló elé, ahol a fehérköpenyes portás máris készségesen ugrik, kinyitja kocsim ajtaját és letessékel. Egymásután gurulnak mellém a szálló elé magyar cs külföldi jelzésű remek luxusautók, amikből ismert politi kai nagyságok, mágnások, külföldi érdekességek bújnak elő és tűnnek cl gyorsan a hallban vala­merre. Már napokkal előbb megtörtént 3 jelentkezé­sem, megállapított órára érkeztem ide. Nem is kellett tehát túlsókat várakoznom. A portás meg­avizálta érkezésemet a szállóigazgatónak, aki máris jóit- és kezet szorítottunk. Félrevonultunk a pompás hall egyik pálmákkal dekorált sarkába. — Őszintén szólva — mondta látható izgalom­ittál az elegáns szállódirektor — engem is kö­zelről érdekel, hogy miként fog lezajlani ez a ta­lálkozás őfelségével. Ugyanis eddig se a felséges asszony, sc magas kísérete nem voltak hajlandók újságírót fogadni. Kérem — és felállt — engedje meg, hogy rövid időre magára hagyjam és je­lentsem őfelsége főszertartásmestere őexellenciá­jának a látogatást. Magamra maradtam egy pohár narancsszörppel Ős bizony némi zűrzavarral is. Udvari látogatá­son nem voltam még és ennek ceremóniás külső­ségeitől bizony elég rendes lámpalázam keletke­zet. Eelkeringtek agyamban még iskolai tételek is Cleopátráról, piramisokról és szfinkszekröl . Közben idakint fantasztikus erejű .trópusi vihar tört ki, suslorgó esővel, jajgató széllel . . . Szin­te teljes volt igy, pálma alatt, viharzajban, az eg­zotikus hangulat. Nemsokára egy elegáns, középkorú ur telepedett a szomszc.daszta] mellé, aki lopva rámfigyelt, akit én is megnéztem és szinte megrezzentem at­tól a megérzéstől, hogy ennek az untak hamaro­san köze lesz a készülő interjúmhoz. Magyaros ruhában voltam, ez láthatóan mégjobban célpont­ba állított. A szállószemélyzet pedig mély tiszte­lettel „rezerválta" ezt a sarkot, szinte őrt állt néhány livrés gareon a. halinak erre a felére. Percek -alatt ismét megjelenik a szállódirektor. Tiszteletteljesen mosolyog és a szomszédom felé hajlong, aki mellé szinte észrevétlenül odaérke­zett már egy másik ur. Bizalmasan szót váltanak. A szivem izgatottan kalapál. Majd a két ur inté­sére odalép hozzájuk a szállódirektor, aki enge­délyt kap, hogy _. bemutasson Mohamed Ássad hey fö­szertartásmesternek cs Sobhi őexcel­lenciáiknak, akik a királyné egyetlen kíséretét alkotjáty Csupa derű volt a két ur arca a bemutatkozás zavarában. Mingyárt visszaültünk aztán, most már egy asztal mellé, ott közrefogtak és . . . ugy kez­dődött valahogy, mintha ők lennének az újságírók. Ezer kérdés: ki vagyok, mi a vezeték és kereszt­nevem és a nevek mit jelentenek. Iszonyú igye­kezettel törtek az Hona—Ilus—Iluska nevet, de szájcsücsöritésük pompásan állt nekik. Aztán megtanítottak a maguk nevére. Le is irták. Majd a ruháin megmagyarázása került sorra. Ó, mond­hatom, ugy eltelt az első negyedóra ennek a két Budapesti áruház keres hosszú gyakorlattal, nagy szakismerettel rendel­kező, jó megjelenésű, született keresztény férfi-, női-, gyermeruha eladókat Részletes, a kor, fizetési igény, eddigi alkal­maztatási helyeknek feltüntetésével és jő fény­képpel ellátott ajánlataikat kérjük »Konfekció« jeligére a Magyar Hirdető Irodába Budapest, VIII., Sándor u. 7. sz. Aranyérben szenvedőkkel közlőm, hogyan gyógyul­tam meg! W. L., Budapest, Király ucca 108. ii. 4. szinte pajkosan jókedvű nagyúrnak a társaságá­ban, hogy csaknem végigkacarásztuk az időt. Végül Mohamed Ássad bey őexcellenciája alkal­mat adott újságírói kérdéseimre is. Ekkor elmond­ták a magas udvarnokok, hogy az egyiptomi anyakirályné őfelsége nem hozott udvartartást magával. A legszigorúbban inkognitóban jött, a kiszolgáló személyzetet a szálló adja. Napi prog­ramja pedig adhoc, napról-napra alakul. Az/al étkezett a felséges asszony, hogy átutazóban ma­rad néhány napra Budapesten, ahonnan Pöstyén­lic készült volna. Itt maradt. Budapest elbájoló­an szép és gyógyvizei minden más világfürdőt pó­tolnak. Már két hete lakik itt a Margitszigeten a>; egyiptomi királyné „udvara" cs ngylátszik, ujabb két hét is elmúlik még. Megkóstolták a ma­gyar kosztot. Azóta kitűnő étvággyal magyar sza­kácsmüvekct esznek „ magas vendégek. — A királyné őfelsége kegyes lesz párperrro személyesen is megjelenni, — mosolygott az idő­sebb' k kegyelmes ur, aki aztán a felséges asz­szonvról mondott néhány ismertetöt. Aránylag fiatal (hiszen szinte gyermek volt, amikor Fiiad király mellett királynévá koronázták), magas, hollófekete hajú, elegáns jelenség a királyné, sze­reti a gyalogsétákat ugy itt a szigeten, mint a városban is. öltözködése nemesen egyszerű. És állandóan Sabhi őexcellenciája, meg fenséges sógornője társaságában van. A fiatal hercegnők játékosak, futkározó, kacagó, szabad gyerme­kek . . . akik szívesen pajtáskodnának a szigeten játszadozó gyerekhaddal, ha . . . magyarul tud­nának. Ráterelem a beszélgetést a Szegedi szabadtéri játékokra. Nagy figyelem­mé hallgatják lelkendező ismertetc­semet. A főszertartásmester őexcel­lenciája, szinte láthatóan bosszankodik és csóválgatja a tejét: — Kár, hogy nem tudtunk a szegedi szabadtéri játékokról. Bizonyára ér­dekelte volna őfelségét az a játék mo­nuinentalitás. önöknek kellett volna meghívással, vagy más módon tud­tunkra adni azt, hogy van egy ilyen művészeti attrakció Magyarországon. Nagyon sajnálom. Föltétlenül -érdekelt volna. Én láttam tavaly a velpneei és az ostendoi szabadtéri produkciót. Szí­vesen néztem volna meg a szegedit is, már az összehasonlítás miatt . . . Mohumed Ássad bey ezután még arról is beszélt, hogy a kis hercegkisasszonyok remek magyar já­tékokat kaptak mindenfelől (ha Szeged is küldött volna a kct kisebbnek egy pár finom szegedi pa­pucsot, vagy különleges magyarhabát . . . ! Ls hogy örülnek magyar játékaiknak Egyszercsak látom, hogy valami különleges za­var váltja fel a szinte barátságos meghittségét, a kél ur felegyenesedik és a hallkijárat felé for­dul. A hirtelenjött zavar rám is átragadt, én is felegyenesedek, én is a porta felé fordulok. Ott szabadtéri jegyárusítás a DÉLMAGYARORSZÁGNÁL egész nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom