Délmagyarország, 1938. július (14. évfolyam, 144-161. szám)

1938-07-14 / 155. szám

Vasárnap, 1935. julius 34.' D tL M A GyARORSZAG 9 Egy poöár iégbehüíöii kifünö MNNA-VIZZEL vár fa a Détmagyavország Szabadtéri iegyárusitás. Telefon 13-Ob. Aradi ucca 8. guiia. templomi muzsikájában halk nógatással megindították hófehér leány sora inkát az oltár lelé, ahol niár olt állt magas pompájában Krisztus magyarországi Helytartója és — ugy mosolygott ránk, mint ahogy ömaga, a Mester mosolyoghatott, amikor moudá: — Bocsássátok hozzám a kisdedeket. . . „ Eléje kerültem. Lágy ujakkal mcgbérmált. És ekkor nem bírtam indulataimmal tovább. Megragadtain a rámlegyintő ujjakat. És nagyon ujjong va, de nagyon alázatosan — megcsókoltam. A Krisztus Helytartója, a legfőbb főpap ujjait. Aztán kitört belőlem a zokogás . . , Amikor vigasztalóan megsimogatott, — Krisztus simogatását éreztem . . . Másodszor, pár év múlva nagylánykoromban láttam egy Várbeli körmeneten. Extázisba fokozott a látása. Áttörtem magam a sodráson. Leborultam az első nnbersor szélére. És ismét sirtam . . . l)e azért megláttam, hogy észrevett. És felém intette kezét. Ha niout is megragadhattam volna ujjait... V c g ii 1 harmadszor itt látom most Esztergomban. . . . Pedig kiérett ember vagyok már . . , d» két áldásának forró áhítatát ismét frissen érzem . . . örökké érzem . , . ! Dylue-Demény Ilona. U9IT0 v O/TVA. KEVERÉK IZEX GVÜMÖK/ÖK ZAMATAVftL MAYERLING igaz története Közös akarattal, együtt a haléiba ... MAGYAR | PORTRÉK I DP. SERÉDI JUSZTINIÁN Magyarország bíboros hercegprímása Vannak emberi állásmagasságok, amiknek az ormán egészen elmosódik minden emberi körvonal, ahol a külső alaki látszat maradék nélkül átolvad az Elhivatottság fenségébe, ami elszemélytelcniti, átalakítja az emberi tényt olyanná, mint, amilyen áhítatta! meghatódottsággal nczik az alantélök . . . A Király — mindig a leghódoltatóbb fenség. A/ Ö magassága a korona ragyogásába, a palást megközelíthetetlenségébe nyúlik fel . . . A Költő, Művész, ők az emberi 8zép fejedelmei. Meguralják azt a Szent kiilön magányt, ahovu el kell járni mindenkinek a nebéz hétköznapok lármás zűrzavarából, pihenésekre, felüdülésre, erőregenerálásra az ujabb és ujabb életsiotcsekhez... A Főpap pedig ... Ö a Hit Helytartója, a mindnyájunk egész lételének Krisztus Nevében váló kormányzója, aki elindítja belőlünk reggeli felébredéskor az első Miatyánkot, aki a munka megkezdésekor ráfigyelmeztet az „Isten nevében"re, aki összeteszi asztali-áldásimához kezünket palntában-kunybóban és aki ott van szimbolikusan minden ágy mellett, amikor az éjszakák csöndességében hálát suttognak az elmúlt nap jójáért, Vagy istensegitségért imádkoznak az ég felé, —oO>— Serédi Jusztinián embersége átteljcsült Főpappá. Magyarország bíboros hercegprímása Ö, akinek felszentelt, aranyszöftbibora elött alázatosan térdrehajlik minden magyar, akinek jelenlétére felujjonganak a, templomba rangok- és akinek őiinoldö áldása Kriszlus nevében való szerelőt miirántunk. Háromszor álltam szemtöl-szenibc dr. Sercdi Jusztinján magyar hercegprímással, akit három kiilön impresszióban őrzök áhítatos emlékeim között. Először i?y volt; . . .bimm-bamm, biinm-bamm, bimm-banun. . • 1 Mindig elnézegettem az intézeti harangot, amikor furcsán, de valahogy közénktartozó valakiként lóditgatta magát a kis torony két Zsalu-'iblaka között. És minden alkalommal másként. Napi háziájtatosságkor lombán, vasárnap vidáman, az iskolai Főnöknővér névnapján ünnepélyesen. Po igy, ahogy ma tette, ilyen feszengő iinnepiséggef, hát igy még soha. A Szent Teréz-jntézet „nagylány növendékei'' bérmálásra szedelőzködtek. Ott állt már hófehérben vagy huszonöt kipirult areu, bérmáló az udvaron, nieghallsratta a Főnöknővér utolsó utasításait aztáu vallásos lélekkel megindult hosszú fehér sorban a Bazilika felé. Zúgtak a Bazilika harangjai is. Bent pedig fényes kivilágítás szent csönd fogadott bennünket. Aztán megkezdődött H ceremónia. . Bevonultak a főpapok, élükön a hercegprímással. Térdre szorított a disz és a talán most először megérzett Istenközelscg. Később pedig, amikor a felbúgó orEgy nappal a tragédia után, azon a délelőttön, amikor a Velencébe küldött báróné Reiflingnél leszállt a vonatról és visszautazott Bécsbe, »S!ockau gróf előbb a báróné fivérével, később az anyával is közölte, hogy a trónörökös halála ejött levelet irt Vetsera Helénának, e levél azonban e pillanatban őfelségénél, a császárnál van. Ez csak az esetben küldi cl Rudolf utojsó irását a bárónénak, ha az becsületszavát adja, hogy Stockau gróf jelenlétében nyitja fel a lepecsételt borítékot és a levél elolvasása után azt újra borítékba teszi, a borítékot lezárja és visszaküldi őfelségének, a császárnak. Stockau gróf kérésére a báróné alávetette magát a felség akaratának, Írásban jelentette ki, hogy Stockau grófot felhatalmazza a lepecsételt boríték átvételérc. Sógora a Burgba ment, rövid idö múlva visszatért onnan és kijelentette, hogy a lepecsételt boritékot a császártól magától vette át. A boritékot a'császár nem nyitotta fel, a rajta lévő pecsét Rudolf pecsétgyűrűdétől eredt. A boríték feltörése után kitűnt, hogy csak a boríték címzése származott a trónörököstől és hogy a boritékot alkalmasint maga Rudolf pecsételte le. Három bucsulcvcl volt a trónörökös által megcímzett borítékban, valamennyin c dátum: nMaycrting, január huszonkilenc.« A leveleket, miután elolvasta őket aí anya, a császár parancsának megfelelően vissza* tette a borítékba, a boritékot lepecsételte és azzal a kéréssel adta azt át Stockau grófnak, hogy a bo* ritékot egyesegyedül csak őfelsége a császár bont* hatja fel. 1 ! 1 j | Körülbelül egy óra múlva Stockau gróf vissza* érkezett és visszahozta a leveleket, Ferenc József, a császár Mary baroness utolsó sorait visszaküldto az anyának. Ugyanakkor Stockau gróf átadott cgyf fényképet is, amelyet Hohenlohe hercegtől hozott, A fényképet Rudolf küldte az anyjának azzal a kéréssel, hogy Erzsébet juttatná cl c fotográfiát Mary családjához. A fénykép a matj.rlingi kastélyt ábrázolja cs Hohenlohe herceg Stockau grófnak felolvasta Rudolf levelének azt a részét, amelybei* kéri anyját, hogy nVctsera Heléna bárónét figyelmeztesse a kastély földszinti csukott két ablakára...- • | »A báróné szive sugallatát követve állithatja, hogy leánya saját elhatározásából követte Rudolfot a halálba cs a halá] gondolata nem a bárone^s lelkében született meg. Hiszen rettegett a haláltól és a bécsi jósnő szavai éppen ugy nicgi jesz* tettek, mint az, hogy a német követség bálján elvesztette karperecéből a zafir követ. Ezernyolc* száznyolcvannyolc novemberében a baroness francia nyelvtanárának — mint ezt a későbbi nyomo* Mcznak van szive! Önnek pénzéért szép és jó cipőt adni. Káprázatos férfi fehér cipőmodellekkel a város elegáns urait mind lázba hozfa. Az exkluslv fazonok, leknpirozás veszélye miatt csak az üzletben láthatókA világhírű »lbolya« crém cipőbalzsam egyedüli leraaafa. Kölesei uca 7.