Délmagyarország, 1938. június (14. évfolyam, 121-143. szám)

1938-06-12 / 130. szám

DÉLMAGYARORSZÁG ::: • IIIIOIIIIIItilllllllODIIIIIIKIII • lllliaiilllilliilll*> - • • • • • a • • • • • a • • • ' • • ::' ^ Az OVENALL fogkrém antiszeptikus hatásánál fogva a szájüreget fertőtleníti és elpusztítja azokat a baciffusokat, melyek az ételmaradekban elszaporodva, a fogakat megtámadják. KMtfilK üiiir MPn MIIIIIIIIIMIIIIflIIIIIII ITa MiiiiigntoiiiiiiitiKiii tii • ••••iiiiiiaitdiiiiitMiiii^tii n • c ••<••••«••• * • ... ^aB^W MiaiiiiiiitiiiiitiiMiMiMiiiiiianiiim /•••••oaaaa •iiaaiaiiiaiiiiiii|iiiiiiiiiiaiiiiiitaiiaiiiiiaiiiaiiilia«iiiiii|| __mBFf*r" •••••aa>ta<iaiftitti«aatiiaiiiaaiia«Éa*aia(iiria*«aaaaaaaaaa«tataiaa H»pi"aaa<<aaaa #«_ • ••litaaata*** IH^nB^^BgHBBn aiiiaiaaiaaaaiaiiiiiiaiaiaaiiaa ••iaiiiaaaaia«iiiiati*«aiiaaaaaaaMaaaaiaaaiii «•• a* ••••••••«••• raan Miiiaaaai »• • • » •<iacaigiaaaiaaaiaaiaiaaai • Dugonics „Etelká"-ja, a barokk regény Irta dr. DIÓSI GÉZA ke gyesrendi gimnáziumi tanár * Vasárnap, 1938. junius 12. A Délmagyarország Hírlap- és NyonidaválIalut Rt. rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen az igazgatóság tagjául megválasztotta Dobó Géza gazdálkodót, Kóródi Katona János v. országgyűlési képviselőt, Makai Pelrovics György ny. polgármester, országgyűlési képviselőt, Lcvay István kisteleki szabómester, községi és megyebizottsági tagot, Ottovay Károly kereskedőt,, Payr Hugó országgyűlési képviselőt, dr. Palócz Sándor ügyvédet, Tarnay Ivor, ny. csanádmegyei alispánt, Varga Mihályt, a Kereskedők Szövetségének c lökét és Pásztor József szerkesztőt. Az uj igazgatóság a következő felhívással fordul a közönséghez: Az uj igazgatóság a vidék első sajtóorgá. uuniát tartalomban és terjedelemben fejleszteni akarja. Valamennyi társadalmi osztály és felekezet békés együttdolgozását kívánja szolgálni, a területe megcsonkitottságából gyógyulásnak indult, a békés és termékeny termelő munka áldásaiból magára eszmélt édes hazánk javára. Keresztény és nemzeti Magyarországot akarunk, de az igaz keresztényi szeretet és az alkotmányos nemzeti munka jegyében. Gyűlöletet szítani senki ellen sem engedünk s a nemzethez való tartozás egyik legfőbb föltételének az őseink vérétől áztatott Raza iránti ragaszkodás mellett az alkotó nemzeti munka bármely ágában való lisztes és szorgos közreműködést tekintjük. Nincs az a termelési ág, amelyet ne tartanánk minden odaadással támogatandónak. Programunk: a kartellek leépítése mellett a nagyipar céltudatos fejlesztése, a kisipar felkarolása, a szabad kereskedelem viszszahelyezésc jogaiba és megbecsülésébe, a munka megkoronázása s a munkás védelme bárhonnan jövő kizsákmányolása ellen. Vezérelvünk: a közérdek. Amit soha szem elöl nem tévesztünk: az igazság. Fegyvereink: a szókimondás; ba célt érünk vele: a simogatás, de lia kénytelenek vagyunk: a meg nem alkuvás, az erő és a harcSzolgálatába szegődünk az alföldi gondolatnak. Tudjuk és valljuk minden magyar ember kötelességét az ország második városával: Szegeddel szemben. De nem fogunk akkor sem megtorpanni, ha Makóéit, a csanádi fővárosért kell szavunkat hallatni, vagy ha bármelyik legkisebb községért kell csatasorba állítani betürengetegeinket. Célkitűzéseink részére nem kérünk egyebet, csak kis felfigyclést... Aki azután azt látja, hogy munkánk az egyéni, családi, szociális, társadalmi, gazdasági, kulturális és állami élet el nem hárítható parancsainak szolgálva, a mincl több ember minél nagyobb boldogsága felé egyengeti az utal, az crösilsc önként vállalt szerény munkánkat csatlakozásával. £ rel egyik legkiválóbb fia, a piaristarend .ikoiége, a magyar irodalomtudomány neves művelője tiszteletének szenteli a mai napot a Piarista Diákszövetség, a piarista gimnázium volt növendékeinek együttes találkozója, amikor megkoszorúzzák Dugonics szobrát és felavatják a díszes Dugonics-serleget. Ez az ünnepség a százötvenéves Etelká-nak, Dugonics leghíresebb regényének a jubileuma is. 1788-ban adta a /.nemzeti lélek tüzes ébresztője* az első /-eredeti magyar* regényt, mint ő mondja munkájáról s most a jubileumi évben a kegyeletes megemlékezés szeretettel áldoz pár gondolatot az Etelká-nak, a barokk regénynek. Dugonics a: irodalmi barokk tanítványa volt és ebben mestere Gyöngyösi. A barokk szellem jellegzetes vonásait felleljük benne a külsőségekben is. Cicomák, díszítések, cifraságok, kacskaringók a késői barokjk-müvérlzet jellemzői; ugyanezek megvannak a kor ízlésében, a barokk ember szemléletében, igy Dugonicséban is. A könyv cime előtt mindkét kötetben egy-egy szentimentális jellegű képet találunk. Az első címkép Etelkát és Etelét ábrázolja előtérben, amint a Magyarok Istenének szentelt áldozati oszlopnál állnak, rajta Etele csákójpvaj és az oszlopba szúrt kardjával; a háttérben Világasvára látszik. A: kép alatt kétsoros vers, valószínűleg Dugonics szavai: Miivés: ő képeket érczen ki vághatta, De Magyar sziveket le nem rajzolhatta. A II. kötet bevezető képe pedig azt a jelenetet ábiázolja, mikor Etele-kardjával leszuria 7alánfit. Alatta megint vers következik: P ki fsl-övedzi szijját fegyverének, Két végét köti fel az a Szerencsének. A kép után következik Etelka tipikus barokk cime. Az irodalmi cimadás lényege mindig a tájékoztatás; a cim a könyv tartalmát cs értékét is jelzi. A barokk-kor sokszor tekervényes allegóriába öltözteti a címet, s mint az Etelká-ban is látjuk, Dugonics magyarázza, majdnem egy vásári kikiáltó bőbeszédűségével tárja elénk a regény tárgyát: /Etelka.* — Ki volt ez az Etelka? — »Egy igen ritka, magyar kis-asszony.* — Hol? — »Világos-várott.* — Mikor? — /Árpád és Zoltán feje. delmink ideikben.* Most jön az iró neve. Mikor az olvasó egy könyvön elolvassa a szerző nevét, a puszta névnél többet is akarna tudni az Íróról, akivel szellemi összekötetésbe készül jutni. Meg akar© ja ismerni a szerző egész emberi mivoltát, hogy ezzel mintegy áthidalja azt a nagy térbeli és időbeli távolságot, mely a szerzőt az olvasótól elválasztja. Dugonics egész szellemi arcképét megtudjuk a neve alá irt sorokból, mint a könyv címlapján láttuk, ami szintén a barokk kor sajátságos megnyilvánulása volt. A cimhez és az iró nevének feltüntetéséhez csatlakozik az évszám, mint időrendi meghatározás. Dugonics a regényt 1786-ban irta, de csak két évvel később jelent meg a munka. A pontos évszám (1788) mutatja ezt. Dugonics azután tovább kering tárgya' körül a külsőségekben; a cim után nem mindjárt a szöveg, nem is az előszó vagy ajánlás következik, hanem egy nyolc soros vers, mottóul, Rajnis József /-Magyar Helikonra vezérlő Kalauzá«-ból. A vers cime: Egy igaz Magyar ruhába öltözött Leánynak képéről, a' meHyet egy kép-író a' Poétának aiándékba adott: Irn'l e' leányzó mint födözé magát Tisztes ruháival!... nem fitogatta azt. A' mit gonosz szemmel vadásznak Sok piperés tsemegés legények; Az kikre nézvén bura ereszkedik A' szűz Szemérem•' bánatos homlokán Hervadoznak a lankadt! virágok, Es szomorú telelésre dőlnek! Csak ezután következik a könyvben az előszó, melyet Dugonics Honnyaim-hoz intéz. Ha a cini b<ín a szerző tudatos állásfoglalása nyilvánul meg müvével szemben, akkor az előszóban a mü iroFájdalmaitól szabadul meg rheumánál, köszvénynél, ischiasznál, ba tbermálts kúrája lehetőve teszi, hogy közvetlenül a kénes hőforrásokban fürödjék. A moderu orvosi tudomány ezen ideálját valóra váltja TRENCSÉNTEPLIC gyógyfürdő. Uj hegyi thermális .strandfürdőié a legszebb KöégcuróDában