Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)
1938-05-22 / 114. szám
Vasárnap, 1938. május 23. DÉLMAGYAROKSZAG 7 MAYERLING igaz története Váltott lovakkal Mayerling felé Negyvennégy 'órával a mayerlingi tragédia elölt látta utoljára Vetsera Heléna báróné a leányát. Arról, hogy miként csábították el a baronesst fc- * memoár állandóan ezt a kifejezést használja: „Entführung" — az emlékirat két helyen emlékezik meg. Mind a két helyen alapos részletességgel. Először azt meséli el Vetsera Heléna, amit Larisch grófnő mondott. Később, miközben tizenkét oldalon a tragédiának más részleteit tárgyalja, azt adja elő, amit a katasztrófa után a maga nyomozásával kétséget kizáróan megállapított Átugrom most ezt a tizenkét oldalt és a két fejezetet egymás mellett közlöm le, szószerint az anya előadásában. „Hétfőn január huszonnyolcadikán, Larisch grófné és Mary baroness féltizenegy órakor fiakkeron elmennek hazulról, hogy végrehajtsák a tervüket: átírassák a számlát Rodecknél a grófné nevére. Körülbelül egy órával a kikocsizás után a grófné egymaga jött vissza és valósággal berontott a lakásba. Anélkül, hogy a bárónét üdvözölte volna, igy kiáltott fel: „Elvesztettem őt! Elhagyott engem! Ezt -a cédulát találtam a kocsiban!" Kezében egy apró cédulát lobogtatott, amelyen kusza betűkkel ennyi állott: „Nem tudok tovább élni. Amig Te utolérsz, addig én menthetetlenül a Dunában vagyok. Mary." A grófné azután tovább mesélt: „Amikor megérkeztünk Rodeck üzletéhez, Mary arra kért meg, menjek én be egyedül a boltba, mert ő nem érzi jól magát. Én bementem, közben azonban eszemibe jutott, hogy valamit mégis meg kellene kérdeznem tőle, kijöttem az üzletből, ő azonban nein volt már a kocsiban. A legnagyobb erőfeszítéssel tudtam csak' megőrizni a lélekjelenlétemet és a mellettem álló segédhez igy szóltam: „A barátnőm bizonyára a nővérével egy másik kocsin utazott tovább . . ." Beszálltam a fiakkerba, a kocsis elmesélte, hogy mialatt az üzletben voltam, ő a kirakatoknál bámészkodott el. Éppen csakhogy megfigyelhette miszerint Mary hirtelen kiszállt a kocsiból, intett egy szembejövő fiakkerosnak, azt megállíttatta, beült és a Miehailcrplatz irányában elhajtatott. Ha nem hisztek nekem kérdezzétek meg a fiakkerest , . Erre behivattuk a kocsist, aki pontosan ugyanugy mondott el mindent, ahogyan azt Larisch grófnő előadta." „Az anya kétségbeesésére, amit a kocsiban talált cédula váltott ki, ezt jegyezte meg a grófnő: „Nem kell az ilyen dolgot komolyan venni! Mary sokkal jobíban szereti az életét, semhogy valami csacsiságot csináljon. Ami történt, az csak a trónörökössel lehet összefüggésben, hiszen Mary rajong érte ..." A báróné erre igy kiáltott fel: „Hiszen nem is iámeri a trónörököst! Ez Csak a Te gyanúd lehet! Ha csak el nem titkodsz előttem valamit! Vagy az -acél (cigarettatárcát tényleg a trónörökös ajándékozta Marynek? Ez bizonyiték lenne arra, hogy Rudolf és Mary főzött valóban kapcsolat áll fenn! Mondd Mária: meg mernél esküdni nekem, bogy a tárcát valóban Te ajándékoztad a lányomnak?" A grófné így felelt erre: „Hogy is hihetnél Te egyebet? Rudolf tavaly nyáron Teegernseeben ajándékozta nekem ezt -a cigarettatárcát." Ezek szerint tehát az egyetlen bizonyíték, amely a kettejük személyes kapcsolatára a gyanú árnyékát vethette volna, megdőlt. Szóbakerülvén az a kérdés, hon,nan volt Marynek pénze ahhoz, hogv arany cigarettatárcát vásároljon a trónörökösnek, a grófné megjegyezte, hogy száznyolcvan forintot ő adott neki, háromszáz forintot pedig bátyjától kapott karácsonyi ajándékul a baroness. „Közben a grófné tanácsára behívták a szobába a komornát, akinek a báróné elmesélte, hogy Mary a Rodeck' üzlete előtt eltűnt. Megkérdezték tőle, hogy nem sejt-e valamit, a leány stereotip válasza azonban egyre csak volt: Én igazán nem tudok semmiről.. T Mi történt valóban 1889 január huszonnyolcadikán hétfőn a Rodeck ékszerboltja előtt Bécsben? Az anya a tragédia után szinte percről-percre állapította meg ennek a napnak Bécsben lefoiyt történetét és nyomozásának eredményéről imigyen számol be memoárjainak további során: „Larisch Mária grófnő meséje a baroness eltűnéséről, kétségbeesett berontása a fiakkerben talált cédulával nem volt más, mint aljas komédia. Komédia, amelynek minden részletét ez az asszony előre pontosan átgondolta és megtervezte." „Amikor január huszonnyolcadikán délelőtt féltizenegy órakor Larisch grófnő a fiatal baronesscl fi3kkerbe ült. a Vétsera-palota portása nyitotta ki a fiakker ajtaját. A portás előtt adta ki a grófnő a kocsisnak az utasítást: „Hajtson a Rodeoh-hez a Kohlmarktra." Alig indult el azonban a fiakker a Salezianergasseban, — itt volt a Vetseráék palotája — Larisch grófnő leengedte az ablakot, kihajolt és a fiakkerosnak azt mondotta nem menjen a Rodeckhez hanem hajtson a Burg Augustinerbastei-i oldalához és itt álljon meg az első vasráccsal elzárt bejárónál. Igy is történt. Mindketten kiszálltak, a Burgba mentek, a kocsis azt az utasítást kapta a grófnőtől, hajtasson kissé előre, várjon oldalt, de álljon ugy, hogy állandóan figyelni tudja a kis rácsos kaput anélkül azonban, hogy ez a figyelés feltűnő lenne. Körülbelül negyedóra múlva Bratfisch, a trónörökös kedvenc fiakkerosa érkezett a rácsoskapuhoz. Pár perccel később Mary bárónő egyedül jött ki a Burgból, beszállt a Bratfisch kocsijába és azzal egyedül elhajtatott. Egy ujabb negyedóra múlva a grófnő kocsisát odahívták a rácsos kapuhoz, a kocsis leszállt a bakról, a grófnő egy sötét és szük folyosóra vezette öt és figyelmeztette: mindarról, amit látott, nem szabad senkinek szólni egy szót sem. Ugyanitt, az Auguslinerbastei rácsoskapujába torkolló szük folyosón tanította ki Larisch grófnő a kocsist •arra is, hogyha kérdezik, mi legyen a válasza. Kitanította arra, azt kell mondani, hogy a grófné és a baroness Rodeckhoz hajtattak, mialatt a grófné az üzletben volt, a bárókisasszony egy idegen kocsival továbbment." „A kocsisnak el kellett ismételnie azt, amit a grófnétól hallott és csak amikor jól tudta már a leckéjét, vitte cl Larisch grófnét az ékszerüzletbe. Itt a grófné a személyzet előtt ugyancsak lejátszotta a komédiát. Beszélgetés közben azt mondta, hogy a barátnőjétől kell valamit kérdeznie és mglepetést mutatott, amikor Vetsera Máriát nem találta a fiakkerben. A komédiát azután tovább folytatta: kétségbesetten, valósággal beesett Vetsera Ilclcna szobájába, kezében ott lobogtatta azt a cédulát, amelyet a kocsi ülésén talált" „Miközben Vetsera Heléna báróné és Larisch grófné arról tárgyaltak, hogy mit kellene tenni, Bratfisch csukott fiakkerbn Rothenstadelba vitte Vetsera Máriát. Iláromnegyedtizenkettőig várt akiit Ekkor hajtott elő az a nyitott fiakker, amelyet Rudolf sajátkezüleg irt cédulával rendelt erre az időre a rothenstadeli kocsma melletti vas uti sorompóhoz. Rudolf is megérkezett. £s báromnegyedtizenkettőkor nyitott kocsiban mind a ketten elindultak Mayerling felé..,' Bratfisch ült a bakon... Ezcrnyolcszányolcvankilenc január huszonnyolcadikán hétfőn, délelőtt háromnegyed tizenkettőkor látták Rudolf, a monarkia harmincegyesztendős trónörököse és a tizenhét esztendős Vetsera Mária utoljára a császárvárost A fiakker galoppban indult meg a Wienerwaldon át a mayerlingi vadászkastély felé. Útközben, valahol Mödling táján Bratfisch megállította a kocsist, meleg téglákat szerzett egy kocsmában, a fiakker utasai megittak egy félliter forralt bort és aztán vágtattak tovább. I1Ó borította az erdők fáit és az országút mellett kíváncsi őzek álltak tágranyilt szemekkel. Varjuk károgtak a réteken és a házak ereszén leerszkedett a jégcsap . . . Talán Ali árvánál, vagy IleilegenVreniznál járt már a Bratfisch kocsija, amikor a Vetsera báróné bécsi palotájában gondolkozni kezdett azon: mit is kellene tenni. Az első percekben Larisch grófné bejelentése nem okozott valami túlságosan nagy ijedelmet, mindenki azt hitte, hogy ebédre, vagy legkésőbb délutánig Mary meggondolja magát és előkerül. Huszonnégy óra telt el Vetsera Mária eltávozása óta addig, amig az anya rá tudta magát szánni arra, hogy egyenesen a rendőrségbe* LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY FÜR iőRUHAK AMPELHEGY! FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY FÜRDŐRUHÁK AMPELHEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY FÜRDŐRUHÁK ' MPELHEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYi FÜRDŐRUHÁK LAMPELIIEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGY' FÜRDŐRUHÁK AMPELIIF.GYI AMPEL és HEGYI fürdőruhák. HEGYI FÜRDŐRUHAKLAMPEL HEGYI FÜRI DŐRUHÁK LAMPF.LHEGYT FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHAKLAMPEL HEGYI FÜR DORUHÁK LAMPEL HEGYI FÜRDŐRUHA