Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-28 / 93. szám

DELMAGYARORSZAG Csütörtök, 1938. április 28. Politikai napilap XIV. évfolyam 93. sz. Három beszéd Nem mindennapi jelenség: három miniszter kel védelmére egy törvényjavaslatnak. Az igazság védelme talán nem kívánta volna meg ezt a hatalmas és ünnepélyes felvonulást, •— ha azért tették, hogy az ország nyugtalanságát lecsöndesitsék, a „gutaütött" gazdasági életben megindítsák a vérkeringést s visszaadják a megingott bizalmat, akkor minden esetre dicséretes törekvés szolgálatára vállalkoztak. De ezt a feltételezetten dicséretes törekvést mennyivel dicsécséretesebb módon valósíthatták volna meg akkor, ha nem a védhetetlen védelmére vállalkoztak volna. Azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy ez a javaslat nem érinti a zsidóság polgári jogait. Azok a zsidó vallású magyar tisztviselők, akik becsületesen végzett munkájuk után kénytelenek megválni munkahelyüktől s kénytelenek vállalni a kenyértelenség és állástalanság bizonytalanságának minden szörnyűségét, vájjon épségben levőnek, csorbítatlannak fogják-e érezni a maguk polgári jogait? Ha egy zsidóvallásu ifjú, aki elvégezte, esetleg színjelesen középiskolai tanulmányait és nem mehet vallása miatt egyetemre, nem mehet vallása miatt vállalati tisztviselőnek, ha vallása miatt becsapódik előtte minden ajtó és lezárul előtte minden ut, mig mások, esetleg kisebb tehetséggel és kevesebb szorgalommal bármelyik általuk választott pályán kereshetik boldogulásukat, akkor ezek a szerencsétlen fiatalok érezhetik magukat a polgári jogok teljességének birtokában? Szépen hangzik, amikor a miniszterelnök ur azt mondja, hogy a lehetőség szerint egyenlő feltételeket kell teremteni az életlehetőségekhez, de ezzel a kijelentéssel hogyan lehet indokolni azt a javaslatot, amelyik éppen ezeknek az egyenlő feltételeknek kiván véget vetni? A miniszterelnök ur azt mondja, hogy a nemzet érdekében hozzá lehet nyúlni a legnagyobb jogelvekhez is. Ebben a kijelentésében mindenesetre több az őszinteség, mint a jogegyenlőségről szóló törvény rendelkezéseinek idézésével, annak bizonyításával, hogy ami most történik, az a ^ jogegyenlőség elvét van hivatva szolgálni. A nemzet érdekében hozzá lehet nyúlni a legnagyobb jogelvekhez is, de mivel bizonyítható az, hogy a legnagyobb elvek megtörésének ez a feltétele fennforog? Hogy az u cca ezt követelte, azt elhisszük, de az ucca is csak azért követelte,, mert komoly, felelősségérzéssel biró, müveit politikusok nem mentek ki az uccára. Az ucca csak az uccai hang számára jel-ent nyilvánosságot s ez a hang nem — b i z onyitók meg amellett, hogy a nemzet érdeke követeli a nemzőt tradícióinak megtagadását. Áz igazságügyminiszter ur ezt a miniszterelnöki megállapítást azzal demonstrálta, hogy a-polgári jogegyenlőség folvtán a zsidó vallásúak bá r m i 1 y állást elnyerhetnek Magyarországon. Ebben igaza van, mert annak nincs törvényes akadálya, hogy miniszterelnök, kúriai elnök, vezérkari főnök, pestmegyei alispán zsidó vallású legyen. Az a körülmény, hogy törvényes akadálya nincs, jelenti egyben azt, hogy lehetősége van? Senki nem kivánia azt. hogy az élet bizonyítsa az igazságügyminiszter érvelésének helyességét, de akkor a tilalom hiánya ne legyen bizonyítéka a polgári jogegyenlőségn e k. Hol „késik az éji homályban" a polgári jogegyenlőség, amikor egy felekezethez tartozók jövedelmét törvény szorítja le s amikor ez a törvényes rendelkezés k i zárja azt, hogy vezető állásba kerüljön zsidó vallású magyar? A jövedelem busz százalékát a vállalat vezetőjének csak akkor lehet biztosítani, ha az egész tisztviselői kar keresztény, — vagyis keresztény vállalatoknál. De keresztény vállalat vezetője úgyis csak keresztény lehet. Amiben tehát az igazságügyminiszter ur a jogegyenlőség bizonyítékát látja, az a rendelkezés o jogegyenlőséget ugy valósítja meg, hogy egy felekezethez tartozó magyar állampolgárok részére vezető állás elfoglalását lehetetlenné teszi. Kétségtelen, — mondja az igazságügyminiszter ur, — hogy .zsidós á g a magyar lakosság töbhi rétegétől bizonyos mértékben elütő népelem, — ám akkor, — hogy aktuálisak legyünk, — megkérdezhetjük, hogv az örménység nem elütő népelem s vájjon a svábság, vagy a tótság bizonyos mértékben nem üt el szintén 91 magyar lakosság--többi rétegétől? Miért nem állapítja meg a törvény azt is, ha a jogegyenlőség megteremtésére, vagy helyreállítására vállalkozik, hogy az örmények, vagy német származásunk hány százalékban foglalhatják el a politikai cs közgazdasági élet pozícióit? Vannak izraelita zsidók és vannak zsidók, akik nem izraeliták, — vallja az igazságügyminiszter ur. Ez a kijelentés számunkra ke resztre jtveny szinte, — n y i 1 a s k eresztrejt vény. Az igaz magyarság s az igaz magyar érdek nem azt kutatja, hogy milyen módon lehet fogyasztani a magyarság számát, milyen ürüggyel lehet ágakat levágni a magyarság fájáról, milyen elfogultság kell ahhoz, hogy egész rétegeket ki tudjanak a nemzeti közösségből, hanem azt, hogy minél teljesebbé, minél e r ő s e bbé, minél népesebbé tegye a nemzetet és a magyar társadalmat. Kossuth még az apagyilkosoknak is meg akart bocsátani s Kossuth Lajos nevének ünneplői, de elveinek megtámadói nem tudják megbocsátani a zsidó vallású magyarnak a felekezetét. S amikor Imrédy Béla ázt mondja, hogy nem volt más választás, nekünk eszünkbe jut az elmulasztott lehetőségek hosszú sora, melyek talán éppen azért mulasztottak el, hogy más választás ne lehessen. Ha a kormány annyi erőt mutatott volna az ucca hangulatának megfékezésében, mint amennyit most követelésének megvalósításában mutat, akkor nem állott volna elő s nem is állott elő az a kényszer, amire a Nemzeti Bank kiváló elnöke most mentségül és.igazolásul hivatkozik. Széli József belügyminiszter: „Elrendeltem* hogy véget kell vetni felforgató szervezkedésnek" A képviselőház viharos Illésén Ismerleffe a heioauminlszler Szálaslék felforaaio terveli — humor es izaalom a szerdal Inferpelláciús napon Budapest, április 27. A képviselőház ezerdán ujabb izgalmak között folytatta a milliárdos javaslat t&rffyalását. Áz interpellációk során derülteJre és kirobbanó vihar váltogatta egymást. Ar beruházási javaslat vitájának első szónoka Vázsonyi János volt, aki a véderő fokozásának fontosságát hangsúlyozta. Majd azokról a vegzaturákról beszélt, amelyek napról-napra nyugtaanitják a gazdasági életet s már a szadizmusha csapnak át. Horváth Zoltán: i zsidókat itt nem hagyják megélni, de kiutazni sem engedik őket. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem lehet sibolni és a csempészeket védeni! E kijelentés után óriási vihar tört ki a képviselőházban. A baloldalon kórusban kiáltják a pénzügyminiszter fejé: — Talán mi védjük a sibereket? Horváth Zoltán: Kik védik? Tessék neveket mondani/ A zaj lecsillapodása után Tildy Zoltán beszélt. A pénzügyminiszter ur egy'sulvos vádat. szegezett felénk, amennyiben ránkmutatott, hogy ez oldalról védelemben részesültek a csempészek. Ezt a vádat feltétlenül konkretizálni kell, ha ránk vonatkozik. A pénzügy-1 miniszter konkretizálja a vádat. Tildy ezután azzal folytatta beszédét, hogy/ a kormányzatnak nincs komoly, szervesen átfogott reformprogramja e épp ezért volt kénytelen címszavakban körvonalazni tervet. Majd a hárommillió nincstelen magyar problémáját veti fel. Rátért ezután a fiatal falukutatókkal kapcsolatos birósági tárgyalásokra. Legutóbb egv tárgyaláson — mondotta Tildy — elnöki székből a következő kijelentés hangzott el: „Ha nyomorúságban élnek o szegénv néprétegek, akkor ennek elsősorban ők az okai". Megdöbbentő, hogy van ebben az országban intelligens ember, aki ugy él, hogy fogalma sincs az ország nagyobb problémáiról. Tildy Zoltán: Véleményem szerint különbséget kell tenni szabotázs és kedvetlenség között. A szabotázs bűn. elárulása a nemzet nagy céljainak. De én a kedvetlenséget is megértem, bár elitélem. Vannak ma magyar honpolgárok, akik kedvetlenül végzik munkájukat a szerintük bizonytalan jövendő miatt.