Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-12 / 8. szám

Szerda, 1938. Január 12. Politikai napilap XIV. évfolyam 8. sz Bilincs vagy szabadság? Vigasztaló elégtétellel látjuk, hogy az angol és francia kormányok Románia nemzeti és felekezeti kisebbségei segítségére sietnek s figyelmeztetik a maguk hatalmas szavával a román kormányt nemzetközi kötelezettségeire. Románia nemzeti és vallási kisebbségei most parancsuralom alá kerültek, ha egyelőre még az alkotmányos kormányzás jogintézményei meg is vannak. De ezek a jogintézmények eddig is — román fogalmazásban éltek s a Goga-kormány meg akarja a* világot győzni arról, hogy nacionalista programjának végrehajtásában nem engedi magát akadályozni „pápiros"-törvényekkeI. Fajdalom, világító és bátorító példák állanak a román kormány előtt s nem lehet kétséges, hogy a kormány programjának betartása a kisebbségek számára mit jelent. Ilyen körülmények között, az előzmények es következmények közötti rövid időközben érdemes elgondolkodni azon, hogy mégis csak a nyugati demokráciák kormányzatai sietnek a kisebbségek v é d e 1 mé r e. A világpolitika nem enged más választást a nemzetek részére, melyeknek kisebbségeik idegen impérium alatt élnek, hogy: vagy védik a kisebbségeiket s akkor v p d e n i ö k kell a — védőket, vagy sorsukra bizzák a kisebbségeket s ebben az esetben tehetik azt, amit kedvtelésük, külön érdekük, vagy akár szenvedélyekkel fölforrósított politikai elképzeléseik követelnek. A magyar nemzet nem mondhat le arról a politikai, morális, történelmi, az ezeréves sorsközösségből folyó kötelezettségéről, amivel az elszakadt magyarságnak adósa. A m agyar ó 11 am nemzeti kegyura az jdegen impériumok alatt élő magyar kisebbségeknek. Már pedig vitathatatlan az az igazság, hogy a demokrácia elismeri, a parancsuralom megtagadja a kisebbségek jogait. A demokrácia védi a kisebbségeket, a parancsuralom a totalitás elvébe fulaszt s a nemzeti egységből kitaszít minden kulturát. minden nemzeti különállást, minden másként hancelt törekvést és minden nemzeti, vagy vallási elszigeteltséget. A német birodalom, mint látjuk, még a katolicizmus nemzetközi hierarchiáiét is felettébb rosszul tűri cl s a lelkek fölötti hatalmat is totális teljességgel igényli a maga államhatalma számára. Amikor azonban nem ködös elméletek útmutatásai alapján, hanem a magunk két szemével s a mariunk két fülével észlelve az eseményeket látjuk azt, hogv nem a berlini, nem a római cs nem a moszkvai kormánvzatok, hanem 8 francia ós angol dew o k r á c i a kormányzatai t i 11 a k o znak azoknak a rendszabályoknak alkalmazása ellen, melyeket a bukaresti kormá«v kilátásba helyezett, akkor minden politikai szemlélettől, minden világnézettől és minden társadalmi hangoltságtól füo-getlenül nem az-e a nyilvánvaló, a magától értetődő, a kinyilatkoztatás egyszerűségével és meggyőző ereiével ható kötelességünk, hogy támogassuk azt a szellemet, és azt az iránvzatot. mely a romániai magyarság védelmére siet (i sroroncatások ideién s vaiien nem az-e a hasonló erővel jelentkező parancsa a kisebbségekről való törődésünknek, hogy ha szembehelyezkedni nem is mindenki tud, legalább ne erősítsük azt a politikai szellemet, amellyel szemben támogatásra és védelemre szorulnak elszakadt véreink? Aki ma közöttünk ujjong a Goga-kormány megalakulásával a nacionalizmus elért sikerének, az, ha nem akarja is, erősiti a magyarságot fenyegető erőket s — szállítja a nyersbőrt azoknak a politikai iparosoknak, akik ebből a bőrből fonjak az ostort a magyar kisebbségek ellen. Ujjongani a nacionalizmus sikerének akkor, amikor ez a siker szenvedést, koldussorsot és kenyértelcnséget készit elő a magyar kisebbségekhez tartozók tízezreinek —, hogyan lehetne azoknak, akik, ha tudni nem is merik, de azt hiszik magukról, hogy magyarok- Ha a magyar nemzeti kisebbségek ellen hazaárulást el lehet követni, akkor hazaárulók azok. akik akár a nacionalista gondolat diadalának ürügyén örvendeznek a Goga-kormány uralomra jutásán. S amikor azt latruk. hogy csak a d c _ Budapest, január 11. A hármas külügyminiszteri konferenciát kedden programszerűen folytatták D ar á n y i Kálmán miniszterelnök, K a n y a Kálmán külügyminiszter, S c h u S c h n i g g osztrák kancellár, Schmidt osztrák államtitkár és Ciano olasz külügyminiszter részvételével. A keddi tanácskozások délben 12 órakor kezdődtek a miniszterelnökségen. A tanácskozás szünetében Daránvi miniszterelnök. Schuschnigg kancellár és Ciano külügyminiszter bangosfelvevőgép előtt nyilad mzatot tett. Valamennyien méltatták a találkozás jelentőségét. A felvétel után folytatták a tanácskozást. A megbeszélések délután 2 óráig tartoltak, amikor B a a r-B ahrenfcls, a budapesti osztrák követ dezsönét adott az államférfiak tiszteletére. Kánya külügyminiszter este a belügvminisztérium dísztermében ünnepi estebédet adott Az estebédet fogadás követte, amelyre mintegy 250-en kaptak meghívást. Este ll óra Iáiban iolent meg József Ferenc főherceg, Anna főhercegasszony. Meglelentek a fogadáson a Budapesten székelő követségek vezetői, a titkos tanácsosok, a katonai méltósácok, a társadalmi, közgazdasági és politikai élet vezetői. n óra után Perbe* Pali cigányzenekara játékára a fiatalság táncra nerdftlf, nemsokkal később megnvilt a bűné. Pomnás képet nvujtott a káprázatosan kivilágított disz* teremben kavargó vendégsereg. K6nya becr*de Az estebéden több felköszönlö hangzott el. K íi ii y a Kálmán külügyminiszter a következőket mondotta: m okr a ta-állam ok emelik fel szn» v u k a t a kisebbségek mellett, nem világosan, nem félreérthetetlenül, nem mindenki számára érthetően jelentkezik az a kötelességünk is, hogy ne azokhoz szegődjünk, akiknek politikája a kisebbségek elnyomatását kivánj a, hanem azokhoz, akik a kisebbségek jogvédelméért s a kisebbségeket megillető állampolgári jogok tiszteletbentartósára vetik politikai és gazdasági erejüket a serpenyőbe. Az a nemzetközi intervenció, amelyik az üldözött kisebbségek védelméért megmozdult, eldönti a mi problémáinkat s kijelöli ebben a vonatkozásban a mi írtjainkat is. Mert az kétségtelen, hory megnehezítenénk e kisebbségek védőinek közbelépését akkor, ha mi magunk az elnyomók politikai szellemét és uralmi rendszerét igazolnánk. Kövctheti-e közülünk va'aki Goga útjait, ha ez az ut korbácshoz és bilincshez vezet s merrtegadhatja-e valaki a demokráciát, ha a demokrácia ielenti a kisebbségeink számára 0 jogegyenlőséget, a biztonságot a kenyeret és a szabadsagot. — Néhány hét választ el bennünket az első római jegyzőkönyvek aláírásának negyedik évfordulójától. Négy év nenr sok a nemzetek, sőt még az egyenek éleiében sem, mindamellett abban a nyugtalan és lázas korban, amelyben élünk, a négy esztendő már elég hosszú idő ahhoz, hogy annak távlatában erősen szemügyre vehessük és elfogulatlanul megítélhessük egy nemzetközi egyezmény érték-' három aláiró államot áthatotta az a gondolat is, hogv a közöttük való együttmunkálkodás a inás államokkal való széleskörű együttműködésre is reális előfeltételeket teremthet. Az első évektől kezdve elért örvendetes eredmények indokolttá tették, hogy a bárom aláiró államot egymáshoz fűző rendszert bizonyos módon tovább fejlesszék és az 19?6-ban a Rómában aláirt jegyzőkönyvek értelmében » három állam csoporttá alakult, egymásközti tanácskozásra állandó szervezetet létesített. — Ez az uj szervezet elsőizben Bécsben 1936, novemberében ülésezett. Fnnek az összejövetelnek folvamánvakóoen Magyarország es Ausztria elismerte az etióp-olns? császárrá""* Olaszország és Ausztria pedig jogosnak és igazságosnak ismerte el a magyar kormányn°k a fegvvcrkpzési egyenjogúság kérdésében elfoglalt állásnontiát. A csoport tagállamainak egymáskö»zQtti kereskedelmi forgalma fellendült és ez nagy mértékben hozzáiárult Középeurópa más országainak gazdasági fejlődéséhez. — örömmel állapítom meg, hogy a mostani értekezlet, amely 3 béküfokenvségnek és mé1 tánvpsságr,*k ugyanazoktól az cs^m^tói van átbotva, fel-csen e«vet ér* nz alanve'ő kérdésekben, ame'vekkel foglalkoznia kellett. Meg vagyok győződve, bogy az értekezlet még erő* Darányi, Schuschnigg és Ciano beszédei a háromhatalmi értekezlet jelentőségéről Szerdán hivatalos jelentést adnak kí a tárgyaltok eredményeiről — »Teljes harmónia az áflamcsopori tagjainak együjímilködésében«