Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

Vasárnap, 1938. január 16 fi mi kötelességünk A magyar belügyminisztert sz egyik új­ságíró megkérdezte, hogy a román esemé­nyek folytán mily intézkedések megtételére kényszerült a magyar kormány, a belügymi­niszter ur elmondotta, hogy a határforgal­mat megszigorították, a legéberebb felügye­lettel örködnek azon, hogy senki a magyar hatóságok engedélye nélkül a határt át re léphesse, a magyar vizumok kiadását meg­szigorították s még átutazó vízumot is csak annak adnak, akinek már valamelyik más országba beutazási vizuma van s intézkedés tőrtént atekintetben is, hogy alkalmi utilap­pal, határszéli igazolvánnyal a nem kivár.a­tos elemek beszivárgása lehetetlenné váljon. A belügyminiszter ezeket túlmenően ismer­tette azokat a rendelkezéseket, melyeket szükséges volt megtenni annak érdekében, hogy a-magyar hatóságok tudta és engedé­lye nélkül senki az ország területére ne jöhessen. Talán fölösleges mondani, hogy ezeknek az intézkedéseknek helyességét és jo­gosultságát elismeri mindenki. Minél jobban kitárná a kapuit Magyarország, an­nál k ö n n y e b bé válna a román kormány részére az, hógy akár a legőrültebb, ultra­nacioralista elveit nemzetközi kötelezettsé­gei megszegésével megvalósítsa. A román kormány terveit nem szabad könnyíteni az­zal, hogy más ország menedéket ad azoknak, akiknek joguk van román területen élni. S ezenfelül: egyetlen európai ország sem vállalkozhatik arra, hogy otthont adjon hn­záiukbó! kiüldözött idegeneknek. A kiüldö­zöttek, •— világtörténelmi példák igazolása szerint —, vagyonok uraiként kezdik meg szomorú bolyongásukat s .gyülevészekként foglalkoztatják legnagvobb részükbén s nem hosszú idő múlva a legkülönbözőbb rendé­szeti hatóságokat. Ezt a kérdést nem lehet a szentimentális szánalom hatása alatt megol­dani. Van-e megrázóbb analízis, mint ami­lyent Werfel ir le az örmények átköltöz­tetéséről s volt-e európai állam, vagy lenne-e ma társadalom, amelyik otthonát megoszta­ná a legszánandóbb cs legszerencsétlenebb kiüldözöttekkel? Mi azonban — magyarok" vagyunk* s a mi nemzeti és szolidorit ásb el i kö­telességünk nem merülhet ki abban, hogy a határokat akár á legéberebb ellenőr­zés alá vetjük. Nekünk olyan helyzet kiala­kulásában kell közreműködnünk, amelyik fölöslegessé tenné azt, bogy magya­roknak magyarokkal szemben kelljen v é d e n i ö k a h a t á r o k a t .Ne ujjongjon a vaksággal megvertek öröme: a román kormány nemcsak a zsidókat fenye­geti, hanem a magyarokat is. Mi minden­ki számára segítséget kérünk, emberi szolidaritásból az üldözött zs'dók és n e m z e t i sz o 1 i d a r í t á s b ó 1 az üldözött magyarság számára. A magyar államnak nincs joga ahhoz, hogy nemzetközi védel­met sürgessen Románia zsidósága számára, de nemzetközi kötelessége az, hogy fölemelje tiltakozó szavát a magyarság üldözésével szemben s a civilizáció kötelezi arra, hogy minden üldözéssel szemben a védők és oltalmazok pártiára áll jon. Örömmel olvastuk a hármas külügymi­niszteri konferencia eredményként, hogy Magvarország és Románia közötti tárgyalá- ' wmmmmsmmammmmmm Politikai napilap sok kedvező mederben folynak, a mi meg­győződésünk azonban az, hogy tárgyalások számára mi a kedvező atmoszférát fentartn­ni csak akkor tudjuk, ha Románia a ma­gyar kisebbségek jogainak tény­leges elismerésével, a kenyér­hez és kulturához való joguk za­vartalanságával fogja dokumentálni azt, hogy szerződéses kötelezettségeit tiszte­letben tartja s a civilizáció és a nacionalista szellem mérkőzésében nem fogja feláldozni az emberi jogokat s azoknak a kötelezettsé­geinek betartását, melyeket a nagyhatalmak annak idején éppen a területnövekedése el­lenében követeltek meg. S ha cz a helyzet, akkor lehetünk-e elege­dettek a magyar belügyminiszter nyilatkoza­tával, amelyik „a román események követ­keztében tett intézkedések" során kizár ó­1 a g s határt védő. gondoskodás módozatai­ról számol be. A mi megítélésünk szerint bármilyen fontos a határőrségnek és a csend­örségnek szerepe ebben a vonatkozásban is, XIV. évfolyam 12. sz. van ennél fontosabb, gyakorlatibb s ez el­érni kivánt cél megközelítését jobban bizto­sító mód és ez az, ha a magunk részéről mindent, tehát még a világ nyilvánossá­gának segítségét felhasználjuk az erdélyi magyarság üldözésének megakadályozására. •Magyarország és Románia között a közzé­tett jegyzőkönyv szavai szerint nem folyhat­nak barátságos tárgyalások, ha a román kormány kegyetlenül és irgalmat­lanul barátságtalan az erdélyi ma­gyarsággal szemben. A magvar kormány barátságának és békülékenysé­fjének mértékét az erdélyi ma­gyarság jogainak és nyugalmá­nak mértéke szabhatja csak meg. Énei­kül nincs barátság, de nem lehet még tárgya­lás sem. Nemzeti, becsületbeli s a sorsközös­ség szolidaritásából fakadó kötelesséfrímk —' mondjuk . ki egyszer mi is ezt a . szót, — a totális segítség megszervezése és nyújtása Erdély üldözött magyarsága szá­mára. Vasárnap döl el a francia kormányválság megoldása Bonnet űeriondlf nuntsrferetnttk szombaton fotofatta törauaiftsalt a iseii zseceh lehttidésere - változatlanul eauUtlnmrad a neplront — Bonnet, vagq nerrlot lesz az o| nepfronttiormanq elnöke? Páris, január 15. Párisban változatlan izgalom jegyében folytatták a kormányválság kibonta­kozása érdekében a tárgyalásokat. Az egész nyilvánosság feszült várakozással kiséri a tár­gyalásokat. Bonnet, a Chautemps-kormány pénzügyminisztere jelent meg pénteken utol­jára Lebrun köztársasági elnöknél, aki kor­mányalakításra kérte fel. Bonnet szombat dél­előttre igérle a válaszát. A köztársasági elnök­tói történt kihallgatása .után a késó éjszakai órákig tárgyalt a pártvezérekkel és tárgyalásait szombaton délelőtt 10. órakor .folytatta. Meg­látogatta Leon Blumot, Daladiert, Paul B o n c o u r t. G a i 11 a u x o t, de a délelőtti órákban elterjedt birok szerint nem sikerült megoldania a kérdést Az általános vélemény az, hogy a népfront kormányának éppen a B°nnet által képviselt pénzügyi politikát kell mindén körülmények között folytatni, ami természetesen a népfront fenntartása nélkül lehetetlen lenne. Ez a politika nem ma­radt kisebbségben a parlamentben és igy való-4 színű, hogy a köztársasági elnök azt a politi­kust fogja kabinetalak itássaj niegbizni, aki a leghatározottabban képviseli ezt a politikát. Politikai körökben a kibontakozást másképen, mint a népfront alapján, el sem tudják kép­zelni és kétségtelennek tartják, hogy a kibon­takozás szocialisták magatartásán múlik. A szocialisták pedig, amint azt leghatározottabb formában kinyilatkoztatták, feltétlenül ragaszkodnak a népfront fenntartá­sához. Bonnet délután 2 órakor á pénzügyminisztériumban fogadta a sajtó képviselőit és előttük ezeket mondotta: — Ma délelőtt több politikai személyiséggel folytattam megbeszélést. Igy bosszú és szívé­lyes eszmecserét folytattam Leon Blumnia1, ezenkívül tanácskoztam S a r r a u t-val és. Dal ad i er-vel, valamint Paul Boneour­r a 1 és Chautemps- pel, akik nagyon le­kötelezően bátorítottak, bogy folytassam a kor­mány" megalakítására irányuló erőfeszítései­met. A kora délutáni órákban az Elysée-palo­tába megyek, hogy a köztársasági elnököt tá­jékoztassam tárgyalásaimról. Bonnet az esti órákban ismét megjelent az Elysée-palotában és megerősítette a köztársa­sági elnök előtt, hogy elfogadja a megbízatást a kormány megalakítására. A helyzet kulcsa este a szocialisták kezé­ben van/ Bonnet kísérletének sikere attól függ. hogy a szocialisták belépnek-e a kormányba, vagy legalább is hajlandók azt szavazatukkal támogatni. Bonnet később felkérte a szocialistákat a kormányban való együttműködésre. A szocia­lista párt vasárnap reggel közli válaszát. A szocialista párt parlamenti csoportja egy­hangúlag elhatározta, hogy továbbra is fenn­tartja álláspontját és levélben közli Bonnette! hegy a szocialisták miért nem vehetnek részt a kormányban és miért nem tárpogathatják a Bonnet vezetése alatt megalakuló kormánvt. Egyben azt is közlik, hogv, ezt az állásocnt ói­kat nem tart'ák fenn más radikális államfér­fiú által alakítandó kormánnyal " szemben. A szociáldemokraták határozata Páris, január 15. A szociáldemokrata párt kamarai csoportja egyhangúlag az alábbi ha­tározati javaslatot fogadta el: — A szociáldemokrata párt parlamenti cso­portja a válság második napján is kitart w.a álláspontja mellett, amelyet az első naotó) kezdve elfoglalt. A kamara legnagyobb több­ségi pártja tudatában van jogának, kötelezett­ségének és a szavazatok arányában részt kö­velel magának a hatalom irányításában Ax ország a népfront kormányát éi a népfront

Next

/
Oldalképek
Tartalom