Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

ÜÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. Január 1(5: többségét akarja. A szociáldemokrata párt éppen ezért ragaszkodik az ország akaratához. A radikális párt ragaszkodik a népfronthoz Páris, január 15. A radikális szocialista párt Daladier elnökletével délután ülést tartott és határozottan bizalmát nyilvánította Bon­net iránt, teljes sikert kíván vállalkozásának. A párt egyúttal megerősíti a népfronthoz faló ragaszkodását és kijelenti, hogy hajlandó folytatni az eddigi együttműködés politikáját. A párt előtt ezután Bonnet beszámolt a párt vezetőségével és Leon Blummal folyta­tott megbeszéléseiről, majd vázolta, milyen programmal készül a parlament elé lénni. Hangsúlyozta, hogv programja fővonásaiban megegyezik az előző kormányéval, igy főként a társadalmi béke, a munkarend, a közrend fenntartása tekintetében. Ki jelenteit*", hogy a valutaügyi nehézségek túlnyomóan lélektani természetűek. Az országtól nem kér semmiféle pénzügyi erőfeszítést, minthogy a költségvetés egyensúlyban van és az államkincstár bevéte­lei több hónapra biztosítva vannak. Reméli, hogy személyében a volt pénzügvminiszteruek a miniszterelnökséggel való megbízatása még lélektani kötelékekkel is hozzá fog járulni a bizalom helyreállításához és ezzel kapcsolat­ban hivatkozott mult év juliusi washingtoni megbízatására. A néppárt általános bizottsága határozati javaslatot fogadott cl, amely sze­rint egyáltalában nem tekinti küldetését be­fejezettnek, hanem tekintettel a belső és külső fasizmus veszedelmeire, csakis a népfrontkor­mányban látja azt a megoldást, amely megfe­lel az ország világosan kinyilvánított akara­tának. A pártszövetség határozata után a ra­dikális szocialista párt küldöttei kijelentették, hogy párt juk hü marad a pénzügyi szabadság­hoz. amelyet a népfront eddigi kormánva kö­velelt. Folytatódnak a magyarellenes támadások Erdélyben „Románia semmifele áldozatot nem hozhat a magyar klsehbsegneh" Bukarest, január 15. Az erdélyi magyarság szempontjából a romániai helyzet egyre ag­gasztóbb tüneteket mutat. A szélsőjobboldali nacionalista csoportok egyre nagyobb agresz­szi vitással követelik a kisebbségi jogok elkon­fi-kálását. Jellemző a helyzetre az a cikk, amely az Universul egyik legutóbbi számában jelent meg ..A budapesti rádió provokálásai" címmel. A cikk éles támadást intéz a magvar rádió ellen és követeli, hogy a öoga-kormány in­tézzen erélyes demarsot a magyar kormányhoz a magvar rádiópropa­ganda miatt. A bukaresti lapok hiradása szerint a kor­mány 1013-ig visszamenőleg vizsgáltatja meg az állampolgárságokat. Az Erdélyi Magyar Párt elnöke, gróf Betli, len Gvörgv megjelent Kolozsvár újonnan ki­nevezett polgármesterénél és tiltakozott a magyarnyelvű cég­táblák eltávolítása ellen. A polgármester kijelentette, hogy tudomása szerint ncm jelent meg olyan kormányrende­let, amely a magyar cégtáblák használatát el­tiltja Erdélyben, mindenesetre érdeklődni fog és na tényleg nem bocsátottak ki ilyen rende­letet, akkor gondoskodni fog arról, hogy a kolozsvári rendőrség ne folytassa törvényel­lenes akcióját. Az „Universul" foglalkozik a budapesti há­romhatalmi konferencia eredményével és fel­használja az alkalmat, hogy ismét gyűlölködő hangon irjon Magyarország ellen. Megállapít­ja, hogy a közeledés érdekében Románia semmiféle áldozatot nem hozhat, engedményt nem tehet. Ax 00 életmód zavarja az emésztést Székrekedés a véri beszennyezi Következménye tej- és deréktélée, aranyér, önnek it használ e5 X3232S& ftfiVas Pál villany, rádió ílfet: Etadáa — Szerelés — Javítás Széchenyi tér 13. io?«?.Símm.lí«to bár nem tagadja a magyar kisebbség szer­ződésben lefektetett jogait, dc kijelenti, ho^y Románia semmiféle kedvezményt ncm nyújt­hat a magyarságnak. A kormányhoz közelálló szélsőjobboldali lapok sorozatos kirohanásokat rendeznek a magyarok ellen és követelik, hogy a kormány vonja be a Romániában élő magyarok rádióen­gedélyét a magyar rádió rcviziós propagandája miatt. _______ Világ f)irll svájci márkás zseb- «s karórák. 15 köves Anker szerkezettel eltílct nélkül 6 havi részletre. ABC és Vemxeii Takaré­kosság könyvre TÓTH ÓRASN4C. Kárász­ucc« 13. Nagy éra-, ékszerjavitémflbe'y. Tört arany, eztlst, záloglegybeváltás. A Tömörkény-Társaság vacsorája. A Tömör­kény.Társaság szombaton este hangulatos bucsu­vacsorát rendezett a közeljövőben Amerikába tá­vozó tagja, E. Bardócz Rózsa tiszteletére. A va­csorán, amelyen a tagok nagy számban jelentek meg, a kiváló előadómtivésznőt dr. Lugosi Döme búcsúztatta meleg szavakkal. Az elnök szavaira Bardócz Rózsa megilletődve válaszolt. Azzal bú­csúzik, hogy magával viszi azt a szellemet, amelyet a Tömörkény.Társaság ápol, azt a hitet, ameiynjk a szaretet az oltára. A magyar szó és a magyar szellem erejével szeretné meggyőzni az amerte kaiakat, hogy Magyarország — nem Ázsiában, hanem Európában van és értékes tagja Európa kulturközösségének. Móra Ferenc, Juhász Gyula és Tömörkény István szellemét, Nyilassy és Ká­rolyi szines hangulatát viszi át magával és a Tömörkény-Társaság baráti szeretetét. Bardócz Rózse megható szavait Juhász Gyula »Bucsu« ci­mü költeményének recitálásával fejezte be. Ezután dr. Némedy Gyula olvasta, fel Bardócz Rózsánsk ajánlott ljölteményét és átnyújtotta neki a Tő­m Örkény .Társaság virágcsokrát. Veressrté Eszed] Csapó Mária nagy hatás mcl'ett emlékezett meg a tragikus sorsú költőről, József Attiláról. A va­csora résztvevői sokáig együttmaradtak és me­leg szeretettel üniiepelték Bardócz Rózsát. Egy kenyéren leszünk (Szegedi emlékeimből) Irta FARKAS ANTAL — Móráról nem lehet eleget Írni — olvasom a Dugonics-Társa,ág elhunyt e'nökéiiek, dr. Szá­lát- József uramnak hozzám Irt soraiból. Nsm bizony, csak én jutottam el á mondani­valóim végére. Mórával kezdtem, ő vele vég­zem. Visszaemlékezéseim bokrétáját, ezeket a ké­részéletű virágocskákat az ö sírjára teszem, oda, ahová az én lelkem el.elgyalogol és ahol meg­megpihen. Harminc esztendeje annak, hogy el­következtem Szeged városából. Hosszú, kanyargós u'.akat jártam, laktam királyvárost, császárvárost, ettem magyar kosztot, osztrák kosztot, ittam jó bort, nyeltem csavickát, de a Szegeden töltött esztendők izét sehol, soha nem feledtem el az­zal a boldog idővel együtt, amikor mellettem volt az édesanyáin, a feleségem és velem egy udvaron, a* szomszédomban Móra Ferenc, a kol­légám, a barátom. Ma már földanyánk kebelén pihennek. En még Itt a Rákos kórnyékén taposom a homokot, még itt pislákolok bele a napsütésbe, de olyan fázósan, betegen, mint az őszi légy... Olyan nyavalyám Is van, hogy ahadnl nem tudok. Bámulom az éjszakák sötétjét, lesem a vir­radatot, hátha hoz egy kis szendorgést, egy kis álmot. Olyan Jó álmodni! Szerencsém, hogy nyí­lott szemmel is tudok. Befordulok a Fodor-üccáha. Akácok alatt visz. el az utam. Hol is az a 7. szám, ahol laktunk? Itt van e, itt a sarkon jobbról. A másik sar­kon a Brunner Kálmán füszei-kercskedésc van. (Hej, de Jó haiapnivalói vo'tak, hogy az italairól ne is beszéljünk, abban az időban.) Ráteszem a kezemet a kilincsre, benyitok. Idegenül mered­nek rám a szemek. — Kit teiszik keresni? Akárkit mondok, nem találok már én senkit. Gyalogolhatok oda vissza, ahonnan elindultam. Legjobb volna tán fölnézni a szerkesztőcég eme­letére. Hátha ottan összejöhetnél Békeffivel, Tö­mörkénnyel. Mórával. De akkor éjfélkor, a lelkek órájában menjek, ugy.e olyankor, mikor a szelle­mek visszatérnek régi, elhagyott helyeikre... Az ám, csakhogy ők r.em állnak szóba földi levegőt szipákoló teremtménnyel. Azt mondanák, - hogy vesrem le azt a gunyá, amelyet világrajövetelkor a le keni húzott magára, aztán majd beszélhetünk. Jó, Jó, hiszen ledobom én Is, csak várjatok. Nem Is kell ledobnom, lehúzzák rólam, ha tet­szik, ha nem. Akkor aztán megint találkozunk, megint egy kenyéren leszünk... Emlékszem rá: Bécsben kódorogtam felejthe­tetlen kurzusunk hajnalának a fölragyogásakor. Szegedi emberrel hozott össze a véletlen­— Ismer'e Mórát, ugy.e? — Mondom, hogy szögedi vagyok. — Akkor mondja csak, szegény Feri bará­tomnak nem volt valami kellemetlensége a nagy égzengéskor? A szögedi ember sóhajtott: — Hát kinek nem volt? — Mondia el már, az Isten áldiámbg. Elmondta. Igaz volt-e, nem volt-e, avagy csak a megriadt, üldözött lelkek rémálma volt ez a história: én nem tudom. Csak azt tudom, hogy nekem nagyon fájt és akkorát káromkodtam, hogy a kávéházzal szemben álló Mozart-szobor meg­csóválta a fejét, rámszólt: — Csitt, te! Nem otthon vagy. Én máig sem tudok semmit. Csak azt tudom, hogy a Móra-cikkek megnyugtattak, megvigasz­taltak. — Nincs baj: Feri a régi. Eszembe se jutott, hogy levéllel zaklassam, nyugtalanítsam ezt az áldott, jó embert. Minek? ö tudta, hogy én hol vagyok és bizonyára megpiron­gatott volna: — Miért sopénkodól? örülj, hogy élsz. örültem Is. A Jó emberek gondoskodtak ar­ról, hogy nyolc esztendeig tartson ez az örömöm. Rákost Jenő bátyám, áldja meg az Isten haló po­ralban ls, mikor a szobra előtt elmegyek, mindig nagyot köszönök neki, meg akarta szakítani ezt a hosszú örömömet, persze, sikertelenül, hiszen ő már akkor r.em tartozott a hatalom kegyeltjei közé és többek között ezt irta nekem: •— Kedves öcsém, én ezeknek az uraknak sem észt, sem szivet nem adhatok! (Bécsi ereklyéim között őrizgettem a leve­leit — Bécsben.) Szegedi ereklyéim száma néhai való jő Szalay József jóvoltából megszaporodott: a szegedi budli­1 bicska mellé megkaptam egy szegedi könyvet a { — Móra Ferenc hagyatékából. Ugy tekintem, M mintha cey nagyon jó emberen keresztül maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom