Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

DÉI MAGYARORSZÁG Szombat, 1958. január T. Tatai préselt kokszbriketf, tatai fojásszén, lufsii flvHnnVC7ÓllElsőrendü min5ségden kályha és takaréktűzhely fü­101(11 i|f UliyfOCCIItésre minben mannyiséoet házhoz szállít: Vértes Szénkereskedelmi Részvénytársasáq Boldoqa sszony-suqóruí 17. Telefon 19-5S •velés terén történelmi feladatokat végeztek, melyek viselik az állam terhét s viselik ter­hét a szociális feladatoknak is, ha összefog­nak, meg fogják találni módját annak is, hogy politikai súlyúkat s vezetésre hivatottságu­kat tovább is megőrizzék. Ez az uj év ennek a feladatnak jegyében indult el, ennek az igazságnak érvényesítését tűzi elsőül a fel­adatok sorrendjében. Nagy és nűiéz politi­kai harcok előtt állunk az uj év küszöbén. Nem veszíthetjük el hitünket: ez a harc végződhet politikusoknak és pártoknak bu­kásával, de nem végződhetik a nemzet sérel­mével. A magyar városoknak és a magyar városok polgárságának politikai jogait a nemzet érdeke védi, ezek a jogok csak a nemzet pajzsával s nem a nemzet pajzsán kerülhetnek ki a harcból- Az uj év uj és rem is várt feladatokat ró ránk, a nemzettel szem­ben tartozó kötelességeinknek csak akkor fo­gunk megfelelni, ha ezekét a feladatokat is emberül és magyarul fogjuk teljesí­teni. Erdély 1 millió 800 magyarja súlyos aggodalommal nézi a fajvédő Goga-kormány intézkedéseit Maniu éles harcot hirdet a „fcalandorkormány ellen — Goga rohamcsapatokat szervez tf Bukarest, december 31. Egyre aggasztóbb jelenségeket produkál a romániai zavaros helyzet. Az amúgy is végsőkig elkeseredett pártokat még jobban felizgatta Gogának az a bejelentése, hogy rohamcsapatokat szer­vez és párlmilieiát állit fel. Ezek az eszközök arra kényszeritik az ellenzéket, hogv az ön­védelmi harcot a végsőkig folytassa. Frdélv 1,800 000 magyarja ag­gódva várja a fejleményeket. A legelkeseredettebben Maniu szállt szembe a kormánnyal. Maniu „kalandorkor­mánynak" nevezi a Goga-kabinetet. Szilvesz­teri cikkében többek között ezeket irja Maniu: — „Győzelmünknek hatalomra kellett vol­na segíteni a nemzeti parasztpárlot, hogy a politikai korrupciót, a komolytalanságot, a közéleti erkölcstelenséget és az üldöztetést ki­seprűzze és helyükbe az ország összes fiainak. fa(i és felekezeti különbség nélkül, békét és jó­létet biztosítson, megvalósítva az igazi ke­resztény igét: „Áldás és béke a jóakaratú em­bereknek". Az Újév azonban ehelyett az or­szágnak olyan kormánvt hozott, amely csúfol ilz népünk alkotmányából, a polgárok jogaiból és amely a demokrácia üdvös elvei helvett a diktatúrát lépteti életbe. A továbbiakban Maniu éles harcot hirdet a kor­mány ellen, amelynek működése az ország létérdekeit Ve­szélyezteti azáltal, hogy megváltoztatja Ro­mánia hagyományos külpolitikáját. A kormány lépéseivel kapcsolatosan a la­pok azt irják, hogy nem 1922-ig, hanem 1918-ig visszamenőleg revízió alá veszik az összes állampolgársági bizonyítványokat. A sajtó nagy izgalommal várja a sajtórer.dc­fetel. Párisi jelentés szerint az Excelsior kiemeli, hogy az uj román kormány fajvédő, antisze­mita és németbarát érzésű két vezetője. Goga és Cuza sürü vendége volt az utóbbi időkben Németországnak, M i c c s c u külügyminiszter pedig — irja — a két év előtti véres antisze­mita zavargások okozója volt. Budapesti késárugyár önálló vezetésére szakképzett ÜZEMVEZE­TŐ KERESTETIK. Személyes bemutatko­zás a szegedi Royal-szállóban 3-án héttőn, 11—1 óra kőzött, "jelentkezés a portásnál. Óra, ékszer VÁSÁRLÁSNÁL a z u f JAVITASNÁL ELADASNAL évben Is forduljon teljes bizalommal a világhirö svájci „Alpine", Novice", „Eterna,*' ,,Cyma". „Xandró", „Tovannes Watch" óragyárak szegedi egyedáru­sitójához Tó'h Máv órás, ékszerészhez! Nagy raktár „Doxa", „Omega'', „Schaffliauseni", „Tellus" („Szonige"j, „Zenitli" zsebórákban „Junghans'', „Kicnzle", „Sviza", ébresztő órák­ban — Arany, ezüst ékszer, brilliáns áru, jegy­gyűrű, nászajándék, alpakka és valódi ezüst evő­szer „Ens" és „Holéczi" porcellánok előleg nél­kül 6 havi részletre A. B. C. és Nemzeti Taka­rékosság könyvre. Állandó alkalmi vétel, eladás keveset használt árukban! Tört arany, ezüst, zá­logjegy beváltás. — Legnagyobb javítóműhely! —. Számtalan elismerőlevél! Egy kis szilveszterezés a mi törzskávéházunkban irta RÓKA TÓNI Az esztendő már egészen kifogyott az időből: a vege felé járt. Én még nem mondhatnám ezt, mert nekem volt időm bőven: munkanélküli voltam. Elhatároztam, hogy a Szélkakas-uccai. Arpa­kávéliázban szilveszterezem. A tulajdonosa min­dig igy búcsúzott tőlem. — Legyen szerencsém I Jó, hát hadd legyen neki szerencséje, ha már nekem nem is volt ebben az évben és egy fillér nélkül megyek neki az uj évnek. Egyébként is az volt a hire, hogy az Arpa-kávéházban ma minden vendéget szivesen látnak. (Tévedés, mert nemcsak ma, máskor is megkínálják hellyel.) Helyet parancsoltam. — Friss feketét méztatik? Egyelőre friss lapokat méztattam, aztán a ká­véházi publikumot böngésztem. Nini, amott' egy csomó ismerős! Üres az asztal előttük. Folyton az ajtót lesik: az újévet várják, hogy mit hoz? Ezek az én szaktársaim, az időmilliomosok, a munkanélküliek. Nem ülök közéjük: mért szapo­rítsam a számukat, mikor nélkülem is elegen vannak. Az a szemüveges ur a kassza mellett Kamatos adótiszt ur. Ilyenkor hónap végén titokban szokta imádni a kasziros kisasszonyt és a világért sem rendelne neki valamit, hogy a szerelmét elárulja. Még magának is alig. Ila rendel is, csak ugy emlékszik rá, hogyha a főúr fölírja. Hjah, na­gyon komisz esztendő volt az idei. Amott a feleségével ül a háziúr is, a kávés házi ura. Olyan szomorú képpel ül ott, mintha a saját maga lakója lenne. Csak azért jöttek ide, hogy a kávés házbérhátralékából leszilveszterez­zenek valamit. Ha nem ásítanak, esznek, ha esz­nek, nem. ásítanak. Itt szórakozik a mi kerületünk nep-szerü kép­viselője, Bukody ur is egy tucat élharcossal. Na­gyon hangosak. Valóságos viharsarok az aszta­luk: egymást tulközbekiáltják. Esznek-isznak, mintha választás volna. Még tán halott szavazó is ül köztük: annyian vannak. Rongyos, szakállas alak telepedik mellém. Olyan alázatos szegény, hogy még köszön is és engedelmet kér. — Csak bátran, öregem; magam is zenész va­gyok. Aztán elnézegetem az öreget, olyan Ismerős ... Sokszor találkoztam már vele, de hol is?,.. Ész­revettem, hogy a nyakában réztábla lóg, amit gondosan takargat, mint öregedő szűz az évei számát. Mégis leolvasom róla: 1J3"! — Maga az Szilveszter bácsi? — No szóljon senkinek! Tudja, ma én Vagyok a legnépszerütlcnebb pzen a világon; valóságos bu­kott miniszterelnök vagyok. Egyébként is pár perc múlva kotródnom kell. — Kidobnak. Bánja a fene! — Miért? Annyira megszokta? — Jobban, mint akárki: ezredek óla csak meg­szokhattam. Kidobnak az ajtón, mint ó-évet és mint uj-év belépek az ablakon. Csak a táblám változik. Figyelje meg! És csakugyan. Tizenkettőt kezdte verni az óra. A főúr Szilveszter bácsihoz sietett. — Kifelé, öregem! — és ajtót nyitott. Az egész kávéház zúgott, dobogott: — Ki kell dobni a vén huncutot! A viharsarkos asztaltól fölharsant: — Mars ki, csáklyásl Még tojások is röppentek hozzá. (A tulaj főtt tojásai a vendégek részére: mind záp volt.) Elkotródott az öreg. Az ördög tudja hol, ajtón-e vagy ablakon, ben­termett megint, de uj gúnyában, frissen borotvái­tan és már ez a tábla lógott a nyakában: 1938! Tapsolták, éljenezték, mint valami uj miniszter­elnököt. Hajlongás közben a fülembe súgta: — Látja? Nem én vagyok csaló: ezek bambák. — Hozott valamit. — Mindenki azt hiszi. Hát csak higyje. Nem kell zavarni az örömüket Szaktársaim, a sok szegény szemében megcsil­lant a reménysugár. Kamatos ur tortaszeletet rendelt és virágot vásárolt a kaszirnőnek. A há­ziúr mellett már nem a felesége ásítozott, hanem valami táncosnő fickándozott és Bukody képvi­selőur tűzzel szavalta a híveinek: — Ha pedig ez az esztendő sem valósítaná meg a mi programpontjainkat", meglássátok, ugy jár. mint az előbbi: elmúlik! Ezt igércm! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom