Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

4 1 • DÉLMAGYARORSZÁG = Szombat, T937 december 25. Karácsonyeste kántoréknél. Irta: ERDÖDY KÁLMÁN. Megkaptam a Dé/magyarország megtisztelő fel­szólítását, hogy írjak a Karácsonyi Szinház-ban. Bevallom, zavarban vagyok. Hogy Írhatna! én, amikor közismerten a lábammal keresem a ke­nyeremet, holott irni, ha jól emlékszem, kezükkél szoktak az emberek, ámbár gyermekkoromban lát­tam egy kéznéLküli nőt a Barokaldiban, nagyon szépen irt kesztyűbe bujtatott lábujjaival... De most nem erről van sző. írjam meg ta­lán, hogy milyen furcsa mesterség a színészet? Kevesen tudják, hogy a színész a legnagyobb idealista, nálánál jobban senki sem vágyik a csa­ládi élet melegére, még sincs otthona; s a szí­nész, aki annyira vágyik a szeretetre, a szere­tet ünnepét legtöbbször hideg albérleti szobában egyedül tölti el, vagy legjobb esetben idegen ka­rácsonyfa alatt lopja meg a mások boldogságát... Ezek szomorú dolgok és én végeredményben mégis csak komikus volnék, vagy ml... Inkább e mesélem, hogy első éves színész koromban Érsek­ujvárott hogy töltöttem a karácsonyt. Harmad­magammal laktam a helybeli kántornál és a szent­este hideg szobában értük nem kevésbé hideg vacsoránkat. Semmink sem volt, csak vidám ifjú­ságunk és optimizmusunk... Az egyik kolléga vé­gül is megunta a fázást és felfedező körútra in­dult, aminek eredményeképen egy libaóllal a hó­na alatt je'ent meg. Felaprítani és begyújtani egy pillanat müve volt, ahogy az irók mondják és máris duruzsoló kályha mellett ültünk. Ha jól emlékszem, nekem jutott eszembe megkérdezni, hogy mi történt a libával. Kiderült, hogy az bi­zony most ól nélkül gágog a sötét udvaron. El­határoztuk, hogy nem nézhetjük tovább a liba szenvedéseit. Egyikünk kiszaladt a libáért, be­hozta, aztán odatettük a tli-höz melegedni... Per­sze előbb, hogy jobban érje a meleg, lekoppasz­otttuk és hogy ne fájjon neki a sütés, lo is nyakaz­tuk... Mondhatom, valamennyien sírtunk a meg­hatottságtól... De másnap még jobban sirtunk, mert leveiot Kaptunk a kúnlortó', aki köszönte szépen a figyel­mei, amelyet fázós libája iránt tanusiíottunk és arra kért, hogy Szilveszterkor ne tanusitsunk cny­nyi figyelmet a malaca iránt, mert azt 5 szeretné megmelegíteni... XI ANKER ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RI 111 oő a d: eiöngds teltéte­len mfl'etl eiel es táradeh , lüz-. (ived, betöreses-lopás balesel-, szavaiossádt- és í aulóblziosiláso Hat. Szeded, Ydrttsmorlbo ncca 5 szám fel. 22-49, 22 -42. SZEGEDI ALMANACH 1938 Arcok, képek, intézméryek, hivatalok, egyesületek Dél magy arország ajándékkönyve eíőfizetőinek« t 9 3 7 K r a c s o n y1 rlumatm—i— A színész karácsonya Irta: FORGÁCS SÁNDOR. .4 színész karácsonya. Istenem! Vájjon gondo'-e valaki arra a közönség közül, a »nagyérdemű közönség« köztit, hogy milyen a kivert színész, . a r nemzet napszámosa« szent karácsony estéjén. Számomra mindig van valami döbbenetesen nyomasztó abban is, amikor vége van egy-egy előadásnak, a rlva'da fénye kialszik, szétszedik a kulisz­szákat, elmegy a közönség, elmennek a disz­letezök, mindenki elmegy, csak a színész Ul még ott az öltözőben, az üres színházépü­letben, leszedi magáról a festéket és kilob­bant tekintette', fáradt összetürtséggel maga elé dermed. Mintha otthagyták volna valahol egy puszta szigeten, boldog menekülők, uj örömök felé. Hát még karácsonykor, karácsony szent estéén. Minden kivilágított ab'ak mögül fá­jón csap ki rá, a részére megtagadott bol­Jog otthon fénye. Csak egy-két kiidlasztolt­nak — s a kiixilasztottságot nem mindig érdem szerint mérik — jut osztályrészül az otthon melege. Eszembe jut néhai való jő Szentgyörgyi István, a legöregebb magyar színész, aki most öt esztendeje, igy kard­csonytdjt költözött cl e földi életből, mi­u'dn hatvannégy esztendeig volt Kolozsvárt a r-nemzet napszámosa«. .4 mi Pista bácsink. E'öttcm van szikkadt, barázdás, jó magyar arcára', őszbecsavarodó bajuszával — mert szir.ész lé'.érs bajuszt hordott holta napjáig —, amint a kardesonyesti borulatban össze­szedte a kolozsidri színészek közül az árván lézengőket s vitte őket ki a Törökvdgrís mellé, a kis vityillójába karácsonyt ünne­pelni. Került az asztalra jó borocska is, az éléskamrából szárazkolbász, disznófös.ijf, téli a'ma, minden földi jó s énekelgettek szent karácsonyi énekeket, a Pista bácsi védőszár­nyai a'att, á'dott szirének melegében. Ezen a karácsony estén én, messzcszakadt komédiás, Szentgyörgyi Pista bácsinak gyúj­tok gyértyácskákat a lelkem karácsonyfáján. „FORD" autók képviselete „VARTA" accumulátor service „S. n. ft" motorkerékpárok „HO0ILOIL" olaiok raktára RóNA niHlóS Alföldi Gcpkcresk. Vállalat SZEGED, EEKETESAS UCCA 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom