Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

4 délmagyarország Szombat, 1937. december 25? Az előrehaladott szezon miatt olcsó u-évi bunda vásár 1 W- v - : jwv,® ná! lasztás módot nyuitott nekem ahhoz a meglá­táshoz, hogy maga a titkos szavazás — egyéb garanciák nélkül — önmagában még nem elegendő. — Változatlanul rá kell mutatnom arra, hogy a válaszlói jog csak a mechanizmusát adja a népakarat megnyilatkozására. Hogy ez az akarat komoly formában és az ország ér­dekében nyilatkozhasson meg, szükséges, hogy az illetékes tényezők a maguk soraiban is ren­det csináljanak és a pártok őszinte képet nyújtsanak törekvéseikről a tömegeknek. El kell érkeznie ennek az időnek az utolsó pillanatban, hogy vég­re egészséges átalakuláson menjen át az a sok kétértelműségre alkal­mat adó parlamenti helyzet, amelv ma uralkodik. — Akiknek — folytatta Rassay — az állami élet nagy kérdéseiről vallott felfogásuk egye­zik, azoknak egy sorban kell elhelyezkedniük akár az ellenzék, akár a kormánypárt sorai­ban. zAki nem tudja meggyőződésével össze­egyeztetni a kormánv politikájának támogatá­sát, annak az ellenzék soraiban kell politikai működését folytatni. Csak igy alakulhat ki egységes közvélemény az országban és felelős­ségteljes kormányzás a parlamentben. Rassay Károly ezután a közvetlenül Szegedet érintő kérdésre tért ót. — Amint nyilvánosságra kerül a válasz­tójogi javaslat — mondotta — és alkalmunk lesz annak részleteivel megismerkedni, az a célom, hogy Szeged nyilvá­nosságát közvetlenül is tájékoztas­sam ezekben a döntő kérdésekben. (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Otthonában Kerestük fői dr. vitéz Imecs György főispán fele­ségét, a város Oroszlán-uccai bérpalotájában, amelynek második emeletén van a főispán uri szolidsággal berendezett, tágas, világos lakása. Karácsonyi interjú formájában beszélgettünk ar­ról, hogy milyen föladatok várnak a város hölgy­tdrsadalmdra szociális és kulturális téren. A fő­ispánná, aki egész rövid idő alatt éppen olyan lelkes szegedivé vált, mint az ura és aki tevé­keny részt vesz minden nemescéiu mozgalomban, a beszélgetés során elárulta, hogy nagyszerűen megismerte a várost és a város társadalmát minden erényével, hibájával együtt. — Szeged asszonytársadalmára — mondotta tóbbek között — sokkal súlyosabb feladatok vár­nak, mint mondjuk a pesti asszonyokra. Ennek Szeged különleges helyzete az oka. Szegedet a trianoni békeszerződés nagyon megnyomorította. Ezért nagyobbak itt a szociális bajok is, mint má­sutt és ezért van itt fokozottabb szükség az okos, céltudatos, gondosan megszervezett segítő-munkára. Az uram politikus és én jól tudom, hogy mi a kö­telessége egy po'itikus feleségének. Ha a politikus a közé, akkor bizonyos mértékig a politikus fele­sége is a közé. Ez persze nem azt jelenti, hogy — Aszerint, hogy hogyan fog kialakulni a J helyzet, akkor majd őszintén és közvetlenül fogom tájékoztatni Szeged nyilvánosságát ál­lásfoglalásomról. A beszélgetés során most szóbakerüllek azok a jelentkezések és akciók, amelyek során Sze­geden a legutóbbi időben törekvések történtek kü­lönböző pártszervezések megindítására.* Rassay minden mellékgondolat nélkül, világosan és egye­nesen, azonnal igy nyilatkozott erről a kérdés­ről: — Beszéljünk nyíltan és egyenesen. Az utób­bi időben bizonyos lépések történtek a kis­gazdapárti és a kereszténypárti szervezkedés megvalósítására. Nyíltan és világosan megkell mondanom, én a monopóliumok ellen nemcsak a gazdasági életben küzdök, dc a politikai életben sem fogadom el az( irányadó bázisnak. — Semmi kifogásom az ellen, ha valamelyik alkotmányos törekvésű párt az országban bárhol, igy Szegeden is megpróbál magának talajt biztositani. A választópolgárság feladata az­után, hogv megkeresse magának azt a politikát, amelynek múltjá­ban, programjában és személyi ér­tékeiben a saját politikai felfogá­sának megfelelő képviseletét látja. — Mindig nagy örömmel és őszinte érzések­kel tekintek vissza arra — fejezte be szavait Rassay Károly —, hogy immár több, mint tiz éve képviselem Szeged ellenzéki polgárságát, — ez a körülmény azonban nem lehet egyol­dalú és ennek csak addig van jogosultsága, amig Szeged polgársága is hasonló megbecsü­léssel és őszinte érzésekkel tekint az én politi­kai működésemre. „Le kett mondanunk a% egyéni hiúság szempontjairól" Beszélgetés vitéz dr. tmees Gyövgynével, Szeged asszonytáv­sadalmának szociális és Uultuvális feladatairól a főispán feleségének is politizálnia keD. A férfi munka- és eszmekörének más a terrenuma, a nő a politikában is maradjon meg nőnek! A politika szociális része legyen az asszonyok te­rülete és itt fejtsük ki erőnket. Egy nő sok min­dent meglát, megérez, ami mellett a férfiak rend­szerint érzékte'enül mennek el. Ez predesztinál bennünket asszonyokat arra, hogy felkutassuk a bajokat és itt legelsősorban a gyermeknyomorra gondolok. A legártatlanabb, a legmosolygósabb életeket nem szabad, hogy az állandó gond, éh­ség, didergés fertőzze meg, mert ez nemcsak a fejlődő szervezetre, de a léJakkialakulásra is döntő befolyással lesz. Lásson szeretetet, érezzen sziv­me'.eget, tapasztaljon segítő kezet! 1— A szegedi hölgyek szépen dol­goznak, csak az a baj, hogy elaprózzák az erejüket — folytatta Imecs Györgyné. A legtöbben a saját kisebb körükben, a saját egyesületükben végzik a munkájukat, ami bizonyos elszigeteltséget jelent, pedig a közös munka sokk l nagyobb, általánosabb eredményeket hozna. Egyesületeink azt hiszik, hogy az együttes munka különállóságukat, füg­getlenségüket veszélyeztetné, ezért szigetelődnek el. Ennek pedig káros következményei vannak. Csak igy történhetett meg, hogy a mult évben nagyon sok élelmesebb szegény több egyesület utján is segítséghez jutott, mások viszont, a sze­mérmesebbek, az ügyetlenebbek, tehát éppen a jobban rászorultak, mindenből kimaradtak. Most azon fáradozunk, hogy kiküszöböljük ezeket a lehe­tőségeket. Ennek természetesen ára van. Az első ( feltétel az, hogy le kell mondanunk az egyéni hiúság szempontjairól, mert másképen okvetlenül keresztezzuK egymás útjait, ami pedig az annyira fontos eredménye* ket veszélyezteti. Imecs Györgyné most arról beszélt, hogy a jó­tékonyság terhe igazságtalanul oszlik meg Szege­den. — Meggyőződtem arrot — mondotta —, nogy itt minden ilyenfajta teher a társadalomnak min­dig ugyanarra az egészen kis csoportjára hárul, Mindig ugyanazokat veszik igénybe, pedig lenné­nek éppen elegen, akik szintén vállalhatnának ál­dozatot. Igen fontos lenne, ha sikerülne szélesebbre tágítanunk ezt a kört, ha bizonyos mértékben te­hermentesíthetnénk a túlterhelt csoport tagjait} Igy nagyobb eredményekre is számíthatnánk. Hi­bának tartom azt is, hogy a legfiatalabb asszonygenerdció nem kapcsolódott bele még ebbe a munkába, pedig nagy szükség lenne rá is. — Bízom benne, hogy sikerül összehozni a két tábort. Közeledés már történt, még pedig a mult nyáron megszervezett gyermeknyaraltatási akció­val kapcsolatban és akkor meggyőződhettünk or­ról, hogy a közös munka milyen nagyszerű ered­ményeket biztosit. Most dolgozunk az ebédeltetést akció újjászervezése érdekében. Itt is közös mun­kára van szükség. Az idén ugy oldjuk meg ezt a kérdést, hogy az ebédeket a tiszti főorvos ál­tal megállapított hivatalos norma alapján, egy­ségesen állítjuk össze. A ruhasegélyezés terén már sikerült érvényesítenünk az egységesítési szempontokat. A szegedi nöegyesületek ezen a té­ren nagyon szépen dolgoznak. Az úgynevezett ka­rdcsonyiakciók a legnagyobb elismerést é d -m'ik meg. Itt csak az a fontos, hogy a jövőben prak­tikusabb mederbe terelődjék a munka. A jóté­konycélu karácsonyi vásárok anyagát nem szabad! csupán drága kézimunkákból összeállítani, mert ezekre nehezen akad vevő. Sokkal nagyobb ered­ményt érhetnek el az egyesületek, ha a drága csipketeritök helyett mondjuk gyermekruhákat, sapkákat, köténykéket, fehérneműt, stb. készíte­nek. Ezekre könnyebben akad vevő és igy nagyobb bevételt biztosítanak, tehát több jut a szegények;­felruházására is. Ezután arról beszélgettünk, hogy kulturális j téren milyen feladatok várnak Szeged hölgytár-n, sadalmára. I — Divatba kellene hoznunk — mondotta é'én«| ken — a ku'tura, az irodalom és a művészetek fokozottab szeretetét Szegeden. Fel kellene ébresztenünk az érdeklődésű az iroda'mi és művészeti problémák iránt a sze­gedi középosztálynak abban az igen tekintélyes részében, amely még a mai súlyos anyagi viszo­nyok között is rendelkezik az ilyenirányú szükség­letek kielégítésére való anyagi eszközökkel. E nélkül a szeretet nélkül elsorvad a vidék szel­lemi élete, pedig a magyarság egyetemes érde­keinek igen nagy szüksége van arra, hogy mindig friss, termékeny és termékenyítő szellemi élet legyen a magyar vidéken. Ugy gondolom, hogy ezen a téren nagyon sokat tehetnének a szegedi hölgyek, ha bevezetnék a társadalmi életbe a ko­moly érdeklődést az irodalom és a művészetek iránt. Ha a szegedi asszonyzsurokon, a délutáni teákon gyakrabban esne szó egy-egy uj magyar, regényről, egy-egy szegedi festő képéről, egy-egy. szegedi szobrász kompozíciójáról és a szegedi, muzsikusok törekvéseirö'. Lassú, céltudatos astz­szonymunkával feltétlenül divatba lehetne hozni Szegeden a ku'tura szeretetét, mert ez mindig divatos volt és marad, unalmassá sohasem válhat, mert sti'usban mindig ujat és ujat produkál. Sze­1 ged ku'turájának egy gróf Klebelsberg építtetett j halhatatlan hajlékot és nagyrészt nekünk, nőknek I a fe'adatunk, hogy Szeged egész társadalma ott­hon érezze magát ebben a hajlékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom