Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, 1957 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Arany, ezüst, piros és tekete antilop ízléses vá­lasztékban ül estélyi cipők Hócipők, hócsizmák Hfl-Há jtmw^ RASSAY KAROLY nagy nyilatkozata a Délmagyarországnak a politikai helyzetről és Szeged politikai kérdéseiről „Az uf választójogi törvénynek biztosítékoi kell nyujlania a hatalommal, a pénzzel és a demagó­giával szemben" — „Maga a titkosság — egyéb garanciák nélkül még nem elegendő" — „Egész­séges átalakulásra van szükség a mai sok két­értelműségre alkalmat adó poliíikai helyzetben" — „A monopoliumok ellen nemcsak a gazdasági éleiben küzdök0 de a politikai életben is" Budapest, (Karácsony előtt). (A Délmagyaror­Bzág munkatársától.) Az ország nyilvánossága fe­szült figyelemmel nézi a politikai "élet eseményeit, tisztában van azokkal a rugókkal, amelyek a" té­ryeket és a várható fordulatokat irányítják és éppen ezért fokozott érdeklődéssel kiséri azt a szinte beláthatatlanul fontos kérdést: milyen lesz a közeli napokban végre a képviselőház elé ter­jesztendő választójogi törvényjavaslat. Ez a lé­pés előreláthatólag bosszú időre nemcsak befo­lyásolja, de eldönti a politikai helyzet alakulását és éppen ezért a politikai élet fokozott érdeklő­déssel és figyelemmel várja a parlament egyik legkimagaslóbb egyéniségének, az ellenzék egyik legelöl álló, sulvos szavú vezetőjének: Rassay Károlynak magatartását és megnyilatkozását. Rassay Károly mindeddig a figyelem és a hig­jgndt várakozás álláspontját foglalta el, nem akar­ván olyan helyzetet teremteni, amely megnehezí­tené a fontos kérdések megoldását és régóta ke­resett alkalmat adott volna egyes, csak alkalom­mécsgyutatra?! Megharagszik ránk a méltóságos ur, mert elkésünk a kis Jézussal... Gyí, Vidáin, gyű j A major kápolnájának a harangja már ide hallott János fölsóhajtott: — Kis Jéiuskám segits meg! Ideje volt a segitségkérésnek, mert a Vidám 6>em győzte tovább szusszal 'és a krisztkindlived megrekedt. Most jött a csoda! János — legalább ő ugy mondja és meg is esküszik rá — ugy látta, hogy amikor ő a kocsi egyik o'dalán a lőcsnek vetette a vállát, ugyanakkor a kocsi másik oldalán egy hófehér ruhába öltözött, szelidarcu, fénykarikás fejű ember szintén azt csinálta. A Vidám kantár­szárát erről is, arról is szá nyas angyalkák fogták és ezüst csengésű hangon biztatták a szegény párát: — Gyl, Vidám, gyi! Abban a pillanatban a Vidámból táltos lett: ugy kikapta a kátyúból a szekeret, ugy megindult azon a rettenetes uton, hogy Jánosnak alig volt ideje a szekérre fölugrani. Alig telt bele pár perc, Jánosék már benyargaltak a oarkon át a fényesen kivilágított kastély elé. Maga a méltóságos grófné szaladt János elé: — Gyorsan, gyorsan, János, mert a cyerekek már türelmetlenül várják a kis Jézust! Jött az inas, a szoba'ány, a szakácsné és egy­kettőre lepakolták a szekérről a drága sok ezt­azt. János már-már azon volt, hogy tartja a markát, aztán megy haza Isten hlrivel, csakhogy kiiölt ám maga a gróf és az tmondta: >— Hová gondol ilyet, János barátom? Ugy sincs magának otthon se gyereke, se verebe, hát mért merne el tőlünk? A szeretetnek, a békesség­nek az ünnepe vagyon most; kösse a lovát az én istálllómba, maga meg jöjjön: vacsorázzunk együtt. Akár hiszi, akár nem, nekem is van ám olyan borom, mint a Bicskanyitó csárdásnak! És megtörtént a karácsonyi csoda: János ott evett-ivott a gróf urék aszta'ánál! A térdén grófi csemeték lovagoltak, maga a méltóságos töltött a pohárba, még nótát ls mondott, meg táncot is járt!... De Vidámnak is fölvitte ám a dolgát a ka­rácsonyi kis Jézus! Megvakarta, megkefélte az igáskocsis, olyan jászolhoz kötötte, amelyik ra­gyogott a tisztaságtól, olyan illatos szénát, olyan ízletes abrakot kapott, aminőt életében se látott Másnap már menni akart János. — Ünnep van még, barátom, hát mulassunk! És mulattak. Vigan voltak egészen az ünnep végéig, amikor — hogy, hogy nem, azt már János maga sem tudja —, nem a vendégszobában, hanem az is­tállóban ébredt föl a Vidám melleit. Az igésko­csis rázta, költögette: — No János, vége a lakodalomnak: haladjon kend hazafe'ő! Ezt meg a méltóságos ur küldi: a fuvardija kendnek. János a Bicskanyi ó-csárdánál megolvasta a fu­vardijat. Éppen hogy a kon'ót kifutotta. Szomorúan baktattak haza az országutonn. El­múlt az ünnep, vége volt a karácsonynak, de a sze­retetnek is... ra váró törekvések átlátszó jelentkezéseire. Eb­ban a helyzetben mindeddig kitért a részletes nyi­latkozat elől, holott politikai barátai előtt ismé­telten meghatározta világos állásfoglalását. Elha­tározása az volt, hogy megvárja a választójogi javaslat benyújtását és ehhez mérten fejti ki hatá­rozott álláspontját a belpolitikai kérdésekben. Karácsony előtt közvetlenül fogadta a Délma- ! gyarország munkatársát és Rassay Károly i részletes nyilatkozatot tett, amelyben megvilágí­totta a politikai helyzet és a Szegedet közelebb­ről érintő események több fontos kérdését. Nyilat­kozatát a legnagyobb érdeklődés kiséri és szavai­ra minden bizonnyal felfigyel az egész politikai élét. Rassay Károly nyilatkozatában a kővetkezőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: .— A belpolitikai helyzet attól függ, hogy miiven lesz a benyújtandó választójogi ja­vaslat. Kétségtelenül általános törekvés van arra, hogy a választójogi kérdést nyugodt lég­körben és elvi kérdést nem érintő engedékeny­ség alapján végre megoldhassa a törvényho­zás. Ez a türelmesség és engedékenység azon­ban nem mehet odáig, hogy olyan kom­promisszumot csináljunk, amely nem nyugvóponthoz, hanem ujabb ellentétekhez juttatná a választó­jog problémájút. — Álláspontom ma is ugyanaz, amit hóna­pok előtt kifejtettem az akkori pártközi érte­kezleten: az uj választóiogi törvénynek egy­aránt biztosítékot kell nyújtani a hatalommal, a pénzzel és a dema­gógiával szemben. — A legközelebbi jövőben magatartásom at­tól függ, hogy ezekben a kérdésekben meg­nyugtató megoldást hoz-e a javaslat és nem tarlalmaz-e majd olyan rendelkezéseket a ja­vaslat. amelyek nem egvedfll a nemzeti akarat szabad megnyilatkozását tart'ák szem előtt akár a választói ú>«nak megállapításánál, akár a választás technikai lefolytatását veszé­lyeztetnék. — Ezekhez a módszerekhez a már ismerte­ken kivül bős®**"! anvagot fogok «vAleáltatni — és ez közelebbről Szegedet érdekli —, azokat a tapaszfalatokat, amelye­ket az elmúlt tizenegy és fél év alatt lejátszódott választások so­rán szereztem és amelyeknek szenvedő hőse voltam a szegedi kampányok alatt. Éppen néhány szegedi vá­Belvárosi Mozi Szombattól minden nap! A LEGÚJABB MAGYAR VILÁGFILM ! TOKAJI RAPSZÓDIA írlak: Szilágyi László és Vaszarv János. Zene: Hajdú Imre. A LEGRAGYOGÓBB EGYÜTTESSEL: Donáth Agi. Szombathelyi Blanka, Lehotay Árpád, Pataky Jenő, Vaszary Piri, Dajbu­kát Ilona, Rózsahegyi Kálmán, Bársny Ist­ván, Makláry A LEGMAGYRABB FILMI!! Ünnepen 3,5,7,9 • köznap 5,7,9 Széchenyi Mozi Szombattól keddig I A nemzetközi filmgyártás nagy attrakciója POLA NEGRI grandiózus alakításával BOVBRYNÉ Gustav FLAUBERT örökbecsű regénye filmen. ' Főszereplők: Dr. Bováry — A. Wascher Emma - POLA NEGRI Ferdinánd — BOULANGER Fogadósné — Olga Limbourg kojzö mozi Szombat, vasárnap, hétfő, A legszebb élmény, a legragyogóbb Metró-film, ROSE MARIÉ! I -jz énekes filmek gyöngye. Fö6z. Jeanette Mac-1 [Donald és Eddie Nelson. Teljesen uj példányi I Ünnepnap 3, 5. 7, 9 köznap 5, 7. 9'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom