Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

tózott. Aki nem cselekszik, az sietteti annak eljövetelét, ami ellen szavát fölemelni nem elég bátor. A polgárságnak az a kötelessége, hogy az államhatalmi szervezeteit mozgósítsa s harcra kényszerítse az ártalmasok ártalmatlanná tételére. A szolgaság agitátorai ne élvezhessék a szabadságot. Akik másoktól követelik az engedelmességet, azokat kell először megtanítani engedelmességre a jogrenddel éá az alkotmánnyal szemben. Karácsony van, Krisztus eljövetelét ünnepli a világ. Az Isten Fia nem azért jött el, hogy több legyen a szolgaság és az alázat ezen a földön, hanem azért, hogy több legyen a szabadság. Az Ur azért küldötte el egyszülött Fiát, hogy az ördög rabságának hatalmából szabaditsa fel az embert. Lehet-e karácsonyt ünnepelni s egyben fáradozni azon, hogv az Antikrisztusok hatalma álljon vissza? Lehet-e áhitattal letérdelni a karácsonyfa előtt, ha gyertyagyújtás előtt és gyertyaoltás után a lélek szabadsága ellen lázad a bűnös gondolat? Karácsony a békének ünnepe és nem a harcé. Lehet-e térdet-fejet hajtani az Isten Fia előtt, ha földi helvtartóia ellen, aki előtt a francia kommunisták is térdet hajtanak, gyűlölködve folytatunk harcot? A szellem szabadsága, a gondolat bátorsága mind-mind fsten ajándéka és dicsősége. Az Ur csak a szabad embert teremtette saját képére és hasonlatosságára. a rabember csak élő agy ag, amiből hiányzik az isteni lehellet. Karácsony van, a lélek s z a b a d s á g ü n n e p e. legalább most fogadtuk meg. hogy vállaljuk a harcot és a kötelességeket, melyeket az isteni gondolat és isteni ajándék: a lélek sznbadsáp-ának megtartása és megőrzése ró ránk, akik, ha férfiak módjára nem töltjük be hivatásunkat, talán utolsó álmodozói. utolsó légionáriusai leszünk ezeréves harcaink küzdelmeink és áldozataink eredményének: a szabadságnak. fiSLi" SvermeRWKoisiH: anno', ssorl és Áramvonalas formák, va'amlnl nvermaVauDk, triciklik legnagvokb választékban vitéz Kállayná I. Ká'várla-n. 44. Tel.: 15-38 Lakás novannt*. ÉVRE egy pár legszebb és leghasznosabb ajándék ZSURKó cipő! A. B. C Kalász Városi Jáfétl htocl. Olcsó pyári úraK ! ZSURKó" ff K A pápa karácsonyi tiltakozása a németországi katolikus-üldözés ellen „Oli nemcsak az Igazság ellen küzdenek* hanem a papság* a vallás* a Krisztus egyháza ellen" ^ *,Az egyház nem poliiizá'* ez a tiltakozás megfogja vigasztalni mindazokat* akik ma üldözés és ragalom miatt szenvednek" Róma, december 24. XI. Pius pápa pénteken délelőtt fogadta a vatikáni hagyományokhoz hiyen a biborosi gyülekezet tagjait, hogy kifejezzek a Szent Atyának karácsonyi jókívánságaikat. A bíborosok üdvözlését Granito Di Deímonte Pignatelli bíboros tolmácsolta. A pápa az üdvözlésre válaszolva, mindenekelőtt atyai elsismerésének adott kifejezést a fiúi szeretet megnyilvánulásáért. Szükségét érzi annak — mondotta —, hogy egy ténybeli megállapítást és egy elvi kijelentést tegyen, hogy felemelje tiltakozó szavát amiatt, hogy egyesek bizonyos rendkívül fontos és súlyos tényeket le akarnak tagadni. A pápa itt Németország egyházi helyzetére utal és kijelentette, hogy a katolikus egyház Németországban a szószoros értelmében veit üldöztetésnek van kitéve. A pápa ezután hangoztatta, hogv senkisem kctelkedhetik az 6 jó tájékozódottságában, hogv a szavakat megfelelő értelmében használja. Kijelenti tehát, hogy barátja Németországnak. Annál nagyobb szomorúsággal kell kijelentenie, hogy odaát, nemcsak nz igafság ellen küzdenek, amely őt személyesen érinti, hanem a katolikus papság, a vallás és Krisztus egyháza ellen, amelyek az ó gondoskodásának és felelősségérzetenek leekedvesebb tárgyai. — Az egyház azt akarja — mondotta —, hogy a polgári és a társadalmi életben tiszteletben tartsák az isteni kötelességeket és jogokat, amelyek egyúttal a lélek jogai is. Ez a tiltakozás — mondotta a Szent Atya —, amelyet most a világ színe előtt emeltem, nem lehet világosabb és határozottabb. — Mi nem politizálunk és nem akarunk politizálni, ezt tudja meg mindenki. Az a kijelentés, hogy a színtiszta valóság meg fogja vigasztalni mindazokat a püspököket, papokat és híveket, akik ma üldözés és rágalom miatt szenvednek. A pápa végül Istenhez fordult és kérte segítségét azok számára, akik Németországban cs másutt szenvednek. A t««arozásí adókedvezmény Budapest, december 24. A pénzügyminiszter rendeleteet adott ki az épületek átalakításával kapcsolatban engedélyezhető adókedvezményekről. Az 1938. január 1. után megkezdett átalakításokra a rendeletben megállapított korlátozások és feltételek mellett adókedvezmények engedélyezhetők, ha az átalakítások legkésőbb jövő év végéig teljesen befejeződnek. U f é V I ajándékot •tóién nélkül 6 havi részletre, ABC és Nemzeti Takarékossági könyvecskére TÓTH ó RASNAL Arsny, ezüst, zálogjegy beváltás. Nagy óra- és ékszer* javító mtihelv. Jánosék karácsonya Irta: FARKAS ANTAL. Amikor minden föld kiszaladt a János Tába alól, amikor a házat is ellicitálták, azt a szép ambitusos házat ott a Piac-tér mellett, János kihúzódott árendás viskóba a falu szélére. Megmaradt még a szekere, meg egy öreg lova, a Vidám. , — No, Vidám, eddig én tartottalak téged, most pedig te tartsál engem! Fuvarosnak csapott föl János, ami nem volt nehéz mesterség ugyan, de éppen ezért nagyon keserves volt. Sokat kellett nélkülözniük ebben az uj foglalkozásban Jánosnak is, meg Vidámnak is. Jánosnak sokszor el kellett haladnia a hangosi kocsmák előtt anélkül, hogy beülhetett volna egy nohár borra, egy kis beszélgetésre. — Hej dc megszomjaztatsz, Vidám! — mondta a lovának nem minden szemrehányás nélkül. — Hej de megkoplaltatsz, Jánosi — mondhatta volna a lova, ha beszélni tudott volna. De a Vidám r.em szólt semmit, hanem gixhesen, éhesen húzta az igát, amikor egy kis munka akadt. Mert mégis csak akadt azért, hogy ebben a faluban csaknem mindenkinek volt lova, kocsija. De nem volt a boltosoknak, akiknek a portékát be kellett hordani a vasútról, a piacról, a vásárból, aztán meg egyik-másik özvegy asszony, nak, akinek a földjét föl kellett szántani. Ha szorosan vesszük, Jánost el is tudta volna ^tartani a Vidám- mert keresett annyit, amennyi Jánosnak e'ég volt a kosztra. Azonban már any- | nyit nem tudott keresni, ha szakadásig húzta volna is az igát, amennyi Jánosnak elég lett volna a torkát kenegetni. Megitta János még a kocsíkenöcs árát is, nemcsak az abrakét. Ugy tartotta, hogy inkább a kerék nyikorogjon kenet'enül, mint az ö torka. Szalmánál, töretnél egyéb nem igen került szegény Vidám elé, no meg egy-egy vödör kut viz ezzel a biztatással: — Igyál Vidám, én is iszom, aztán én ls vidám leszek. Éppen karácsony hetiben történt. Napok óta nem akadt már munka. Jánosnak is kiszáradt a torka, Vidámnak is beesett a horpasza. János éppen a vasúti állomás tájékán, a kocsma körül leste a jószcrencsét, amikor azt mondja neki a vasúti raktárnok: — Ejnye de jó, hogy találom kendet! Éppen most telefonált be a majorból a gróf ur őméltósága, hogy a Pestről érkezett csomagokat küldjem ki valami fuvarral a majorba. Karácsony szombatján sem a jószágot, sem az embert nem akarja ezért a kis cókmókért a majorból betöretni. Vállalja kend? De mennyire vállalta János! Ha véle'.lenül ez a kis fuvar nem jön, nagyon szomorú karácsonya lett volna Jánosnak is, meg Vidámnak is. Hazakocogott János, befogott és a vasúti raktárnok kiadpgatta neki a majorba szóló portékákat. Bizony megtelt velük a szekere, ilyen láda, olyan láda, ez, meg az, aztán óriási karácsonyfa is. Ugy látszik, hogy a grófék most hozatják a krisztkind.it PteströL - — Siessen kend ve'e, hogy még mécsgyutat előtt ott legyen, mart igy parancsolta a méltóságos ur. Nem nagyon Kellett Jánost biztatni: igyekezett ő szegény feje magától ls. Azzal tisztában volt, hogy a majorban egy-két pohár bor neki, egy jő abrak Vidámnak is kijár, aztán meg a fuvardíjon fölül egy kis borravaló is akadhat a méltóságos úrtól. Ilyenkor, karácsony szent estéjén a gróf ur nem hétköznapi mértékkel mér, igez-e. Vidám? Igyekezzünk hát! , Komisz, latyakos idő volt. Amit éjjel fagyott, azt nappal kiengedte a föld. Az országút meg jószágpusztitó, szekérszakasztó ut volt. Itt-ott kerékagyig levágott a szekér a latyakban. Ember, állat kifáradt, mire a Bicskanyitó-csárdához értek: — Fujjuk ki magunkat, Vidám! — indítványozta János a lovának. Vidám egyet vágott a fejével és ez alkalmasint azt jelentette, hogy ez bizony jó lesz. Igaz, hogy Jánosnak egy fityingje sem vott, dehát a gróf ur fuvarosának csak hitelezhet a csárdás addig, amig a majort megjárja, hiszen visszajövet ugy ls benéz. Ugy is lett János ls, Vtűflm Is jobb kedvvel fogtak hozzá a továbbhaladáshoz. A nap is leáldozóban volt, hát .igyekezni kellett De mintha János az italtól, Vidám meg attól az egy vödör víztől elnehezült volna: még kínosabban, nehezebben haladtak a majorba vezető uton. Szent este lett ráiuk és mégis az akácosok sora alatt evickéltek. <— Úristen, mi lesz velünk, ha nem leszünk ott