Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, 1937. dec. 23. Politikai napilap Rabok legyünk vagy szabadok? Nemcsak az irodalomnak, a történelemnek' színpadán is ismerünk keretdrámát. Vannak refrénként visszatérő helyzetek, — a szín változik és változik a kor, a szinrtel és korral változnak a szereplők, csak a helyzet marad változatlan. A történelem színpadának diszletmesterei minden évszázadfelvonásban többször ugyanazokat a díszleteket állítják fel s hasztalan rendelkezünk a szinpadi technika legmodernebb eszközeivel, hába forog a színpad s hiába vetítjük akár plasztikusan a díszleteket, minden megváltozik, közönség és színtársulat, rendező és statisztéria, hely és idő, csak a színpad képe marad ugyanaz. A különbség csak az, hogy egyszer kiragasztott cédula jelzi, máskor pedig életet hazudó vetítőgép festi elénk — mondjuk magyarul: — a Muzeum lépcsőjét s rajta á szavaló költő képét. Vannak a történelemnek örökéletű kérdései. Általában hosszabb életűek a kérdések, mint a feleletek. Minden kor, talán minden nemzedék máskép fogalmazza a feleletet ugyanarra a kérdésre. A ké r d é s állandó, csak a válaszok változnak. Rabok legyünk, vagy szabadok? —- ez a kérdés örökéletű, nem Petőfi Sándor kérdezte először és nem mi kérdezzük utoljára, ez a kérdés talán mór a Neander-völgyi ember értelmében is nyugtalankodott s a kihűlt föld utolsó eszkimói — Madách álomképe, — ezzel a kérdéssel hanyatlanak jégsirukba. Ez a kérdés olykor élesen csattan mint a revolverlövés, olykor suttogva zokog föl. mint rémült gyereksírás, lehet ezt kérdezni fenyegetve és vigasztalva, lemondással és reménykedéssel de mindig kellett kérdezni és kérdezni kell örökké, amig egyszer az emberi szabadság let'.porhatatlan győzelemmel — lesz még egyszer ünnep a világon. — ujjongó diadallal nem fog majd válaszolni évezredek kérdéseire. De volt-e valaha ennek a kérdésnek aktualitása gvötrőbb, volt-e valaha fájdalmasabb a dadogó válasz megszövegezése, rrvntmost. amikor a legvéresebb és legvalóságosabb dráma színhelye: a magunk élete. Idő: } e lenkor, de volt-e valaha ,a jelenkor annyira mult, mint ma? Olvassuk, hogy egyetlen korszak nem öltözködhetik be a századok' előtti clpt forma keretei közé éoptwy, nűntahogy felnőtt ember nem veheti fel a györpkkoruban viselt nihóiát — s a rnaPembert s a mai kort mégis évszázadok előtti gondolatvilág szellemével telitik és traktálták. Az erő bálványa előtt kénvszeritik a szellem gyermekeit térdhaitás/a. ui mithosza. uj hitregéje, uj szertörCáró alakul ki az e r ő n e k és hatalomnak. Mi az erőszak? A puszta erő hatalma a jogifelett. S mi uralkodik fölöttünk? A puszta eró. Nem a skorpió és nem n medve a mi világunk csillagzata, hanem gyilkosabb és fékezhetetlenebb fenevad: az ember. Az ember, aki fölemeli karját, fölemeli hangját és fölemeli korbácsát. Az erőszak hőse a diktátor. Az örök kérdés muló fogalmazásban ma az, hogy mit akarunk inkább: mindenki akarata érvényesüljön-e, vagy egy ember • parancsa. Mindenki akarata: a szabadság, egy ember parancsa: a rabság. Volt rabszolgaság, volt hűbériség, volt jobbágyság s most az fenyeget, ami az elmúlt korok minden bilincsét és szégyenét visszahozza: a parancsuralom. A jogok fölé nőttek a kötelességek s egyetlen jog maradt: az engedelmesség. A gondolat: bün, a szellem: koncentrációs táborba került, a kritika: süketnémává vált, akit megfosztottak szemevilágától. A hatalom odaállt az agy és a gondolat, a szem és a látás, a fül és a hallás közé. Boldog Heine, aki vámmentesnek hihette a gondolatot, a mai embernek tiltott rakománya a szabad gondolat". Eddig az lehetett a kérdés: rabok legyünk, vagy szabadok? Most nincs más választás, mint vagy vak engedelmesség, vagy koncentrációs tábor. A vak engedelmesség terén nincs különbség mértékben és jellegben, a szabadság — szerencsésebb esetekben, — csak arra terjed ki, hogy választani lehet a koncentrációs tábor, az emigráció, az önkéntes. vagy a „szökés közben bekövetkezett" halálnem között. A diktatúra megtiltja az é s z n e k, hogy gondolkozzék, megtiltja a szemnek, hogy lásson, megtiltja a léleknek, hogv örülni tudjon o „százszorszent égi szabadságinak. A d" taturnnok nemcsak külön elmélete van az államról, a kormányzásról, a jogról, az egyéni élet értékéről, a politikai felelősségről, amit csak az követel meg, aki maga felelőtlen. — eddig a kormányzók voltak felelősek a kormányzottaknak, a diktatúrában a kormányzottak felelősek s a vezérek a felelőtlenek, — a diktatúrának külön irodalma van, külön művészete, külön poétikára és külön rotorikáia. S ez a retori'-a valóban, és tagadhatatlan"! a legmodernebb, mert a mikrofon előtti ngháció és n filmnropaganda szabályait is fanitia. A diktatúra nemcsak a jelent alakítja át. hanem a m u 11 a t is. A történelemírás a diktatúrában „átértékeli" a hősöket és a hősi cselekvéseket s csak annak becsülését engedi meg. aki, vagy ami bűrmib'en vonatkozásban e 1 ő z m é n v lehet A Valhnllából kitolpTvti a ré«ri lakókat s lehetőleg élő modellokrél készült uj szobrokkal ' zsúfolja tele. Buddhának nincs annyi szobra, ned>'<-»• ti/ejrers*ámra ábrázolták minden elkén/plhető lel'-tálhinotnak megMolóen, mint ahány élő sablonja van a mai diktátornak: Nincs más, csnk parancs van es e n gedelmesség. A tüdők narancsszóra tamilnak, parancsszóra pirulnák az orcák, mint aKogy parancsszóra indul meg a zászlók „bimámi erdeje" és parancsszóra bhhhhhhi^bbhhihiíhhhhhhbbhhbb® XIII. évfolyam 294. sz. . öltöznek lobogódiszbe az uccák. Minden, . ami van, az uralom szolgálatára van rendelve. Ez uralom előtt hajbókol, mint alázatos cseléd az irányitott tudomány és a kibérelt, szajha művészet. S az uralom megszerzésében és megtartásában valami hallatlan, — ne tagadjuk —, imponáló elszántság, soha nem látott bátorság mutatkozik meg. Nincs más érvük, mint a tény. A tények dinamikája és argumentációja legyőzhetetlenné tette hatalmukat. A közvélemény, amit rádiószózatokkal, filmfelvételekkel és szerkesztőségi ollókkal irányítanak, mögöttük és — alattuk áll. Minden fegyver eldördül egyetlen intésükre. Jogi korlátok, erkölcsi aggodalmak, kétségek és tépelődések soha nem tartják őket vissza, de különösen nem, ha az uralmukat kell megerősíteni. Szövetségesük a szegénység. Soha boldog társadalom, soha megelégedett emberek nem tűrtek még maguk fölött diktatúrát. A diktetura megteremtéséhez szenvedés kell s az a h i t, hogy jön valaki, aki. segíteni tud A szenvedés elgyötri a lelket s a gyors és biztos változás várása elbódítja az értelmet: Meggyötört lélek és elbódított értelem táptalaja a parancsuralomnak. Akarhatjuk-e ezt, testvérek? Szabadságban születtünk és szabadságban nőttünk fel s számunkra az élet csak akkor méltó az emberhez, ha miénk a gondolkodás gyönyörűsége, a szellem szabadsága, ha az igazságot jobban tisztelhetjük, mint a hatalom vak eszközeit, ha az állam és társadalom nem kegyetlen zsarnokunk, hanem oltalmazónk és védőnk, szabad formája a szabad életnek: Mióta ez a nemzet él, mindig harcolt a szabadságért. Belenyugodhatunk-e abba, hogy „idegen istenek" rombolják most le oltárainkat? Látfuk, milyen példátlan erőfeszítéssel és áldozatkészséggel védekeznek az államhatalmak az állatállományukat fenyegető kór ellen. Hát az emberi szabadság intézményei, ezeréves harcnak és együttműködésnek eredményei nem érnek meg annyi áldozatkészséget és annyi erőfeszítést, mint amennyi a szái és körömfájás legyőzéséhez szükséges? A házi állatok eugenetikáia az embertenyésztés módszere fölött áll, de ebből nem következhetik az, hogy az emberiséget a nemzet életét és szabadságát fenyegető lelki járványok ellen ne védiük legalább ugy, mint ahogy a barmokat védjük a veszélyeztető iárványok ellen. Lehet, hogy vannak társadalmak, melyek nem tudnak másként élni, csak ugy, ha parancsoknak enge delmeskednek. Mi nem kényszerithetjük a mi egyetlen életformánkat: a szabadságot senkire, de nem engedhetjük meg azt sem, hogy mások ránkkényszeritsék a magukét. Nem bujhatunk el a kötelességeink elöl. Semmit sem tenni annyit jelent, mint sodródni azokkal, akik esküdt ellenségei a szabadságnak s lázadói a polgári Jogrendnek. A cselekvés nem kockázatosabb., mint a tétlenség. Látjuk immár világtörténelmi példáit annak, hogy a tétlenség, gyávaság vagy erőtlenség hogvan vált- szálláscsinalójává annak, amitől legjobban írKarácsonyi számunk 72 oldal, ára 39 fillér.