Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-19 / 289. szám

12 DÉ [.MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. december 19. Krómozás, nikkelezés Frischmannál! Tarlós, olcsó, a»ép! Br. Jósika-u. 13. Telelőn 32 84. nye, mint haldokló szeme elöl a világosság. A természet érzi, tudja ezt, készülődik minden a lassú elmúlásra. Halotti köntöst hugott magára, egyszerű monoton ünnepi komor avarszinü köntöst. A halotti hangulatot nehez csend üli meg. Zsongitó, bénító mozdulatlan nyugalom. A gyászzsolozsmáknak mélyen búgó halk akkordjai ömlenek el a tájon. A természetnek ez a nagy nyugalma megnyugtatja a lelket. Nincs félelem, csak bizakodás a természet nagy örök igazságaiban. Mcgis túlságosan egyedülállónak érzem magam ebben a nagy magányban. Halk szárnyzizegésre leszek figyelmes. Vadkaesa csapat érkezett. Az aranyló köd sejtelmessé teszi őket. Nem vagyok már egyedül. Vájjon honnan jöhettek ezek a hajnali érkezők? Egész éjjel uton voltak és csak a jó Isten tudja megmondani, a világ melyik tájáról kerülhettek ide. Simán csúsznak lc a tó vizére. Csend, békességes csend. Még pár hét előtt is milyen zajos világ volt itt. Itt gyülekeztek a környéki madórseregek. Éjjel-nnppal folyt a nagy utat előkészítő megbeszélés, sürgés-forgás, folytonos traccs. Egyik sereg a másik után távozott. Ilii mondó sem maradt belőlük. IIol lehetnek, merre járhatnak, ezt is csak a jó Isten tudná megmondani. Kigyulad a keleti ég alja. Az aranysárgában fünnöklrt felhőcsikokat a kelő nap vérvörös sugárkévéi hasogatják. Aranybibor önti el a sárga avart. A lázálom pírja ez a halódó természeten. Ha minden elmúlás ily szép és csábító volna! Tüzes arannyal fest meg a napsugáj- mindent, de sugarai sziv nélküliek, nem melegítők, nem életet sugárzók, nem életre keltők. Vigasztalásul színben, ragyogásban utolérhetetlen káprázatos fénynyalábjait táncoltatja az éjszakai dermedtségéből éledő tükrén. Ébred a nád madársága. A vándorúton levő kis kék cinkének fáradhatatlan serege tornássza végig a partok nádszegélyét. Törpe sólyom hasítja keresztül a levegőt. Ez a hegyes szárnyú korán kelő vakmerő kis gyilkos is itt van már messze északi hazájából. Várja az apró madarak seregit, hogy ki vehesse a vámot belőlük. Ha azután már ezek is délebbre húzódtak, akkor vakmerőségében megtámadja a nálánál sokszorta nagyobb vadkacsákat és vadlibákat és addig kapaszkodik testükbe és marcangolja azt, mig kínjaiban a földre nem kényszeríti az elgyengült állatot. Messziről észak felől fekete füstnek tünö, gomolygó madártömeg közeleg. Még távcsővel sem lehet kivenni őket, csak gyanítani lehet, hogy bíbicek. Ily nagytömegű vándor rendszertelen csapatban ilyen későn csak bibic lehet. Már itt is vannak a fejem felett. Tömött zárt tömegben nagy magasban haludnak dél felé. Most nincs idő a játékra bukfeneezésre, mint tavaszi idcérkezcsük idején. Meg sem állanak, bucsut sem intenek, némák, mint a gondterhelt emberek. Szárnyuk alsó fehérjét rózsaszinban ragyogtatja az őszi nap. Elmentek, elvesztek a ködlő messzeségben. A sápadt zörgő kórókon az éjszaka déré olvadozni kezd. Mint a nagybeteg balálveritéke csepeg a megolvadt dér. Ezen is eljátssza a szines r.apsugár csillogóan tündéri táncát. Szép idő lesz ma, felhötclen tiszta derüs az égbolt.., A sándorfalvi erdők fái közé befurakodott a r-apsugár, felébresztette álmukból az ott éjszakázó madárseregeket. Egyik csapat a másik után jókedvű nótázással huz ki. Stinglincek, kenderikék, hósármányok. Hozzátartoznak az őszi tó hangulatához. Itt vannak minden őszön. Az idén talán korábban is érkeztek. Bizonyára északi hazájuk korai zord tele kényszeritette koraibb elvonulásra őket. Selymes ökörnyálak lobognék, úsznak a légben. Mintha csak egyszerre indultak volna el valahonnan. A levegő rezdülését sem lehet érezni, mégis cgyirányban északról, délnek tart valamennyi. Jönnek innen is onnan is. Mintha láthatatlan kéz eregetné őket. Felakadnak az avaron, a nádak bokrétáin a kalapomon. Mint a felpántlikázott lakodalmas legény körül a sok szines szalag, lebeg a sok ezüst-gyöngyház pókselyem körülöttem. Egy-egy azután célt tévesztve az arcomba is megy. Hiába simogatom dörzsölöm, szedegetem, az olt tapad és legfeljebb száraz tenyérrel lehet lemosakodni az embernek magáról. De ni! Nem akarok hinni a szememnek. Fecskék. Vagy 10—15. Fáradtnak látszanak, pedig csak pár óra előtt indulhattak útnak valamelyik alföldi nádasból. Ki tudja hány nap, vágy hét óta lehetnek uton. Ugyancsak elkéstek. Alant mennek, de röpülésük elárulja, hogy sietnek, menekülnek a közelgő mostoha idő fagyos lehellete elől. Versenyeznek a halállal. Hátra sem mernek nézni, mennek, mennek ... teljes erejükből. A nád széléből sárga nádi baglyok kelnek hangtalanul szrányra és puha lágy röptükkel úsznak be pár száz méterrel odébb a nád sűrűjébe. Színük levesz a nád aranyába. Messze a nagy tó vizében a kacsák száma százakra szaporodott. Vigan bukdácsolnak, incselkednek egymással. Ezeknek minden mindegy, csak viz legyen. Hideg vagy meleg az nem fontos. Csak jéggé ne váljon, mert akkor nekik is takarodniok kel! tovább. Libacsapatok érkeznek. Magasan repülnek, de már messziről észre lehet venni, hogy utjuk eddig tart. Felbomlik a V betű éles vonala, szakadozik, majd nagy gágogással kavarogva ereszkedik lc a csapat. Gyöngyvérek, orosz ludak. Itthon érzik magukat. Ismerős nekik a táj. Mintha jártak volna már itt egypárszor, ilyen szép napsütötte őszökön. Csak pár nap előtt érkeztek meg a szálláscsinálók és most jön egyik csapat a másik után. — A déli nap csalóka sütése levonza a láthatatlan magasból a vonulásban lévő apró havasi partfutók sok százas csapatait. Nyílsebesen zugnak, vágódnak, aztán az egész sereg leereszkedik és a halastó hideg sarára. Ide-oda futkározva látnak táplálék után. A magasban elkéselt pólimadár búcsúzik hangos bus melódiával. Árva gém áll féllábon behúzott nyakkal mozdulatlanul a halastó iszapjában. Másik lábát ernyedten lógatja. Mintha nagy gondok közölt terveket szövögetne. Bizonyára beteg, különben miért maradt volna cl társaitól, amelyek valahol már az Egyenlítő körül szelhetik az örök nyár azúrkék egét. Három sirály halászgat a csatorna vizében. Bizalmasak, nem lehetnek sirályok, jobban szemügyre véve őket, felismerem bennük a csüllőket Az északi madárhegyeket százezerszámra benépesítő madarai közül valók. Csak nagyon ritkán vetőduck erre a vidékre, a szárazföld mély belsejébe ezek a tengerhez nőtt madarak. Szél támadt, hideg északi szél. A zörgő nádnak bokrétái fázósan hajladoznak, borulnak egymáshoz, ölelkeznek össze. A felakadt ökörnyál vibráló vad táncot jár a szclben. Homályosodik, fátyolosodik a horizont. Fázóssá, didergőssó válik az imént még derüs nyárias táj. A lehclletemet, mint kis ködfoszlányokat kapja el az északi szél. Mind jobban szükül a látótér, már a fejem fölött van egy nagy ködvonulat, mely pár percre eltakarja a napot, ömlik, folyik a köd mindenfelől. Hiába erőlködik, birkózik a nap, hogy áttörje a sürü takarót, csak — néha-néha ritkul annyira, hogy ko. rongja keresztül sápadozhat fehéren. A közeli tárgyak körvonalai elmosódottakká kezdenek válni. Az apró víztükrök nagy üveges hideg szemeikkel dermedten csodálkozva bámulnak a ködbe, mely elöntött, körülölelt már mindent. Nem látok már egy méternyire sem magam körül. Mintha a sejtelmek, misztikumok idegen világában járnék, mintha az előbbi szines kép, a nap féktelen szinorgiája csak megálmodás lenne. A köd áthatolhatatlan hideg palástja mint szemfedő borul rá az ember hangulatára. Nyomasztó érzéketlenség cltompultság vesz erőt az emberen, melyből menekülni, szabadulni igyekezik a lélek. Ilyenek ezek az őszvégi napok: szeszélyesek, változók, kiszámíthatatlanok, mint annyi minden az életben ... Fent darucsapat bus krugással bizonytalankodik a magasban. Hangjuk foszlánya még egyszeregyszer áttörj a vastag ködöt, azután csak a nádas zizeg halkan... Hatalmas .dörenés reszketteti meg a sürü ködöt, mely megsokszorozza a puska hangját. Nyomában ijedt, menekülő libahangob, majd tompa zuhanás. Megint halálos csend. A menekülő csapat szárnyával már vaalhol messze kavargatja halálra rémülten a sürü ködöt... A szél megállott, a köd pedig lassan szitálni kezd. Szab. intézeti vaságyak, drótkerítések, sodronyágybetélek és szüaáruk legolcsóbban V Ö i* Ö S 11 é 1, 28-aa páratlan Kedvezmény a DOimagyarorszae oiuasdinaH A főváros egyik elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA vi, podmaniczky ucca 8. sz. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatal* díjmentesen bocsájt olvasói rendelkezésére. i^mm* nmmmmmmmmmmmnhimmma £egssebb afándélc Standard, Orion, PQilips, Telefunlcen, EKa össxes gyári rádióit díjtalan bemutalása0 régi rádióját magas árban becserélemÍrógépelt, csillárolt, gramofonolt Itedvesiő résxletiiscetésre besszeresstjeíő. Javiíómüfjely Kelemen Mártonnál, Keieme n-u. 11. l