Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)
1937-11-28 / 272. szám
10 DÉLMAGVARORSZÁG Vasárnap, 1937. november 28. Krómozás, nikkelezés Frischmannál!^>H- n vidéki bankok, a vidéki kereskedelem meg az EGYHEZ Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren innen volt egy igen boldog ország. Valóban boldog volt, pedig az az átkozott, még az ördöggel is cimboráskodó, rut liberalizmus irányította ott az államot, a politikáját, közigazgatását és közgazdaságét egyaránt. A liberális felfogás megtörte, hogy az ipar és mezőgazdálkodás áruforgalmát a szabadforgalomban egymással rivális kereskedők bonyolítsák le. A mai kor gyermeke el sem tudja képzelni, hogy akkoriban az államférfiak nem tartották közületi féladatnak, hogy a mindenható állam a magángazdálkodás köreibe avatkozzék. Es mégis: sokkal kisebb adóteher mel'ett sokkal több adójövedehue volt. Nem szivta el az ország gazdasági vérkeringéséből adó formájában a szabad tökét és ennek nyomán még a vidék bankjai is komoly értékeket képviselő betétekkel büszkélkedtek. Ez a szabadkereskedeleni •za-bad versenyben vásárolta fel az agráriusok minden termékét és vitte ki jó áron, ami kiszállítható volt, a maga alapozta külföldi piacokra, az ország határain túlra. A sok vásárló kéz szabad vérsenye pedig biztosította a gazda számára a legmagasabb eladási árat! Igaz, nincs is aki tagadja, a kereskedelemnek ebből az értéket teremtó áruforgalmazásból megvolt a maga haszna, de nem volt azok között a csúf Ireráüsok között egy se, aki ezt nem tartotta volna a legtermészetesebbnek. Létén und leben lassen — mondták nálunk is a nyugatnak nálunk akkoriban legelterjedtebb nyelvén. A kereskedő e hasznát megszolgálta, mikor mint önálló ember, csupán életösztönétől hajtva, szaktudását, kereső szimatját, saját magántökéjét és kereskedői tisztességével kiérdemelt hitelét fektette üzleii tevékenységébe. Ez uton cirkuláltatta a magánosok szakértelme a magánosok magántőkéjét és növelte egyben az állampolgárok hasznát, jövedelmét és szo'gálta vagyonosodásukat: a kereskedőkét, gazdálkodókét, iparosokét, no meg a hivatalnoki karét egyaránt És ami szabad tőke a mezőgazdasági termények szezónszerü hullámzásában épp nem helyezkedett el, azt a bankok nyerték el betétüL Az akkoriban oly erősen megalapozott önálló vidéki bankjaink nagy betétállománya ezen is alapult. Az élénk kereskedelmet élénk bankélet követte, kísérte. A bankok megbecsülték az önálló kereskedők áruforgalmazó ténykedését Minden b-anküzietág forgalma az áruforgalom élénkülésével arányosan nőtt. Szivesen nyújtottak a kereskedőknek komoly értékű hite'eket. A kereskedelem mog rajtuk át bonyolította le a nagyértékü külkereskedelmünk szabad devizaforgalmát. A fővárosiaktól független, önálló vidéki bankintézetek kli-entélájának zömét az önálló, független, vidéki kereskedelmi cégek alkották. Nem központosították a bankok ügykörét, mint ahogy nem fiókok, holmi képviseletek, hanem többnyire egyéni, önálló vidéki cégek bonyolították le a bel- és külföldi fogyasztók felé az áldott magyar föld termékeit. A sötétben bujkáló liberálisok nyomába lépő mai libertinusok el sem hiszik, el sem képzelhetik, hogy mindez hogy is volt egyáltalán lehetséges? Adóalanyait az állam valóban szabadon, minden megkötöttség nélkül engedte dolgozni és az alacsonyabb adókulcs, enyhébb adóprés mellett mégis meg volt a deficitmentes háztartása és a megingathatatlannak ismert felárnélküli aranykoronája! Meg bizony! És hogyan, miképen? Egyszerű volt e rejtély nyitja: épp mert az állam távoltartótta ujját az áruforgalomtól! De- nem gyávaságból tette ezt, hanem bölcs megfontolásból! Nem bízta fixfizetésü laikusok hivatalnoki pragmatikájára a gyorscselek véső, szimatos szakértőnek árutfórgalmazó ügyködését. A liberális állam vezetői az állam érdekében állónak nem azt látták, hogy adófizető szabad polgáraitól az áruforgalom hasznát megirigyeljék, ezért őket az áru értékét növelö munkából a magántőkéjükkel együtt kiebrudalják és az áruforgalomhoz szükséges tőkéket az állam pénzéből pótolják. Akkoriban jól tudták, hogy a magántőke munkája nemcsak hasznot hajt, hanem súlyos kockázatot is visel. Mert amint lehetel'en a \iágpiae minden megrezdülését figyelemmel ki érni, éppúgy velejárója az áruforgalomnak a veszte ég elvhe'ésének kockázata. És épp ezt a kockázatvi e est nem tartották a lenézett liberális államférfiak közü'e i feladatnak. Amint a mértékadók ebbé i felfogása az idők folyamán megmásult, e változás nyomán megalkotódott az a szerv is, mely a parlamentáris ellenőrzés ellenérc is, az ősi alkotmány megsértése nélkül és az állam nyilvános pénzügyi gazdálkodása me'lett, egyszóval az országgyűlés felügyeletétől függetlenül lehetővé teszi, hogy az ország áruforgalma, elsősorban a mezőgazdasági terményeké, a közületre hárulhasson. EZ a szervünk az EGYKÉZ és ennek a liberális korból származó ke eskedelnii jogunk előirta keretek és formák mellett megalkotott sokváltozásu társulási alakulatai: a szövetkezetei, szövetségei, részvénytársaságai és egyéb engedélyesei. Bármennyire is érdekes az igy közlgazgatásitott áruforgalmunk kü'ső megnyilvánulásaival foglalkozni, a TÉBE vidéki látogatása alkalmával a vidéki kispolgárt ennek az átalakulásnak néhány kirérő jelensége inkább érdekli. Igy elsősorban az a tény, hogy a szabad áruforgalomból kikapcsolt kereskedelemnek adóterhe abban az arányban növekedett, amint az állam uj feladatkörének tőkeszükséglete és az őt itt érhető veszteségét fedezendő tartalékalapja azt megkívánta. Az adóztatás eljárása ugyanis a régi maradt. Az adóalanyok zöme nem változott, halott gazdasági é et'ehetörégeit jórészt már elvesztette. Mintegy lecsapolják, kiszárítják azt a tendon hajózhatott, de a régi hajósok a kiszáradt tenger mentén a kikö ődijakat továbbra is kötelesek megfizetni. Minden életnedv, minden viz az EGYKÉZ malmát hajtja és cz a malom vámmentesen,, helye;ebben: adómentesen őröl. A vidéki aggódó nem azt kérdi, hogy hová lesz a közigazgatásitott és egykezesitett áruforgalom haszna, hanem csupán azt látja, hogy a tekintélyes összegek e'kerülnek a vidékről, mért az EGYKÉZ fővárosi központjai a vidékről felszippantják. A hazai áruforgalomból előálló haszon tőkéi nem maradnak kint a vidéken az önálló gazdasági egyedeknél. Pedig a vidéki kereskedelemazáltal, hogy hasznát a vidéken élte fel, a vidéki fogyasztásának példaadó erjesztője, éltetője volt A vidéknek haszon nélkül maradt kereskedelme elpusztul és pusztu'ását nyomon köve i a vidék többi foglalkozási ága, elsősorban a vidéki kisipar. A kormányzati programmá e'.ő'épett falunyoroor jórészt ebből is nyer hathatós tápot. Me-rt sokkal bonyolultabb, összebogozottabb a ma gazdasági élete, semhogy egy osztálynak tönkretétele a többlét magával ne rántaná. A vidéki kereskedelem megszűntét nyomon követi a vidéki bankok leépü'ése. Előbb önállóságukat vesztik e', majd fuzionálnak, hisz már fövá:osi nagybankok összenövéséről ls folyton szól a hírharang. És mindez elsősorban azért, mert a vidéki, nvunkátadó, betélet szolgá'tató, hitelt igénylő, tökét forgalmazó, devizát inkasszáltató önálló kereskedelmet a bankok k'ientélájából kitörülték. Elpusztítója a jelszót forgalmazó politika. A helyét elfoglaló EGYKÉZ — igaz — nem fog a vidéken betéteket adni, de nem is lesz vidéki banksze-vezet re szüksége, mint ahogy a visszaáhitott rendi szervezetű középkornak sem volt. pert, melyen a szabadkereskedelein eddig szabaDr. L&o Ltpót. a legszebb őszi újdonságokkal várja önt I! Szened, KlauzáMér 3. Kiss Dávid-ház. ^%'m l^T^*™™ Modell Cipőház J KŰNYVEK Georg Fink: A fájdalom gyermekei — Hegedűs Lóránt: Két Andrássy és két Tisza. — Áldous Huxley: A vak Sámson — Kertész Erzsébet: A családi penzió — Egri Viktor: Égő föld — Knut Hamsun: Áz anyaföld kincse — Török Sándor Valaki kopog — Szerb Antal: utas és hodvilág — Nagyiványi Zoltán: Sárga kaszinó — Aszlányi Károly: Hét pofon — Zsolt Béla: Villámcsapás — Földi Mihály: A viszony — Falk Géza: Liszt Breviárium — P. Hotuard: Menni vagy meghalni — W. Bannermann: Á suttogok — Zanc Grey: Vadnyugat leánya — Pálosy Éva: Hat leány villája — Karín Michaclis: A nagy vendégség —< DELMAGYAROR/ZAG KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Megérkeztek a 238-as Telefutiken versenyrádiók, érdeklődőknek díjtalan bemutatás. Baktáron STANDARD, PHILIPS, ORION, EKA összes gyártmányai. Kedvező részletfizetés. Régi rádiók 20.— P-től kaphatók. Kelemen Mártonnál, Régi készülékét magas árban cserélem Kelemen-u. 1.
