Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-21 / 266. szám

Vasárnap, 1937. november 2T. délmagyarország 11 Ujabb (fúrva támadás a katolikus egyház ellen a rohamosztagosok lapjában A gróf Széchenyi Györgyi Bajza Jó­zsef, Griger Mikiós és Ssekfü Gyula szerkesztésében megjelenő aktiv kato­likus folyóirat legújabb száma, a *Ko­lunk Szava,' közli az alábbi cikket »A hitlerista ujpogányság ellenében* cím­mel: A Német Nemzeti Szocialista Párt rohamcsapa­tainak, a SA-r.ak lapja fekszik előttünk: »£>er S t­Mann«, Az alci.n semmi kétséget sem hagy fenn aziránt, hogy hivatalos pdrtkiadvdnnyd van dol­gunk, amely pártfelfogást tükröztet vissza. Ez az oka annak, hogy ez alkalommal a SA-Mann-nak egy számát mutatjuk be (1937, 26-ik szám), mert ugy hisszük, hogy ezzel jobban megvilágíthatjuk azt az egyház- és vallásellenes harcot, amely ma az ujpogányság részéről a katolicizmus ellen folyik, mint sok száz adatnak, rendeletnek, vagy pernek felsorolásával. Ezért bemutatjuk a lapot, pedig szivünk összeszorul, amikor látjuk, hogy Európa egyik legkeresztényebb népe körében ilyen vallás­ellenes propaganda folyhat. Ismertetjük a lapot, mert ez ma kötelességünk. Kötelességünk rámu­tatni arra, hogy hová vezet és hová fajul el a horogkeresztes propaganda, ha már nincs szük­sége arra, hogy kereszténynek tüntesse fel magát. A külföldi nemzeti szocialista mozgalmakat maj­tnoló nyi'asok ma még keresztényeknek hazudják magukat, mert nem akarják elriasztani és védő­állásba kényszeríteni a magyar nép keresztény érzésű millióit, Dc ez a lap, amely kezünkben van, valóságos jóslat. Jóslat és bizonyiték, annak bi­zonyítéka, hogy minden nemzeti szocializmus egyszer el­jut a hipokrizls korszakából a nyílt: egyluízellenesség és istentelenség kor­szakába. A lap első oldalán óriási otromba rajzot közöl. a rajzon egy visszataszító külsejü katolikus pap — nyakában feszülettel — egy almával akar ma­gához csalogatni egy fiatal fiút, aki a kerítésen ül. Amint a szöveggből kiderül, egy »felvilágosutt« ifjúról van sző, aki »nem dől be« ennek a csá­bításnak. A képnek nem sok értelme van, de a mellette lévő vezető cikk mindent megmagyaráz. Öriás fcetüs címfelirat van a cikk élén: »Menjünk-e még gyónni?« A cikkben a legdurvább hangú gyanúsítások és rágalmazások sorakoznak fel, melyek a gyónás szentségét meggyalázzák, óva inti a cikkíró a né­met ifjúságot, hogy katolikus papokhoz menjen gyónni. Gúnyosan szól Preysing gróf berlini püs­pök méltóságteljes nyilatkozatáról, amelyben ez a kiváló egyházférfiu megvédte a katolikus papsá­got az erkölcste'entég vádjától. A katolikus papok erkölcstelen, romlott egyének, —- állítja a lap, »a törvényszékek előtt bizonyítottuk be, hogy a papi nőtlenség szeméttel töltötte meg a csatorná­kat,* — »Ilyen embereknek gyónni? — Hiszen a gyónás régóta az emberhalászás legerősebb esz­köze ... milyen sötét halászás, milyen szellemi rablógazdaság folyt itt, hogy az ártatlan gyer­meki lelkeket a hazugság hálójába kerítsék!* A gyónás a lap szerint ma már csak arra jó, hogy a papság az ártatlan ifjúságot károsan befolyásolja. A lap arra cé'.oz, hogy Németországban az elmúlt hónapokban számtalan esetben vallottak német fia­talemberek i<agg fiatal leányok az »er­kölcstelenségggel« vádolt katolikus jrap­mdrtirok mellett. A vád pedig éppen ezeknek a fiatalembereknek a vallomására számitott, hiszen a vádlott ő elle­nük követte volna el az állítólagos büncsselek­ményeket. A SA-Mann ezért az állítja, hogy a gyónás volt az az es:káz, amellyel a papság eze­ket a tanukat arra birta rá, hogy igy valljanak. Ezért óvja tehát a némiet Ifjúságot a gyónástól és általában a hivatott lelkipásztoraival való érint­kezéstől a lap! »Azért vesszük ma, amikor a írnoka már el van vetve, a harcot oly komolyan, mert nem akarjuk, hogy a templom politikai gyűlések védett helye legyen, mert védeni akarjuk ttjainkat a szentelt ruhába öltözött kéjencektö', mert nem akarjuk, hogy betegeket és gyengeelméjüeket bántalmazza­nak és halálra kínozzanak és mert nem akarjuk, hogy az oltár mögött szörnyű'égek — asszonyok és leányok elcsábítása — történjenek!* Nehéz visszaadni a cikknek durva és bántó hangját. És ha ez volna az egyetlen ilyen irányú közlemény a rohamcsapatok lapjában! De nem az, hiszen úgyszólván minden oldalon találunk va­lami hasonlót. Mindjárt a második oldalon találko­zunk egy cikkel, amely talán més az előbbi cikk durvaságán is túltesz. »Köveleük az erkölcsöt, — de csak filmen* a dme. A cikkben kigúnyolják a Vatikán által kiirt filmpályázatot. A pályázat feltételei szerint a film­témának erkölcsi tendenciával kell bírnia. A S.l­Mann »részt vezs* ezen a pályázaton, a cikkben közölt fi'mtémával. Az elmondottak után mindenki sejtheti, hogy a katolikus filmpályázat kigunyold­sát szolgálja a kidolgozott filmtéma. A három hasábot elfoglaló »pályázat« aljasságát es obszcenlidsat azonban ma­gyar olmsó, aki magyarországi nyom­tatványokhoz van szokva, el sem kép­zelheti. Ezért nem is ismertetjük itt a cikket, csupán arra a megjegyzésre szári kozunk, hogy Magyarorszá­gon nem láthatna nyomdafestéket egy ilyen szennylraf, még akkor sem, ha nem egyházi sze­mélyek játszanák benne a főszerepet. Mint szin, egy kolostor szerepel, de ez talán az egyetlen, amit a szövegből közölhetünk, mert a többi a természetellenes nemi aberrációknak olyan vérlá­zító sirónikus* leírása, amelyet magyar nyomda­festék még kivonat formájában sem bír el. Egy-két oldal a sportnak és a hirdetéseknek van szentelve, majd a külföldi »rágalomhadjára­tot* leplezi le a »Der Zeitungsgalgen« cimü rovat. A rovatot egy akasztófán lógó angol újság éi uj­ságiró díszítik, az oldal alján viszont Ottó Stras­ser és Egon Ervin Kisch előlegezett síremlékeit láthatjuk. Azután ismét egy apolitikus cikk kö­vetkezik, amely óva inti az olvasókat attól, hogy tejjel vagy tojással tisztítsanak keztyüket. »A négy­éves terv és az önellátás programja van veszély­ben, ha ilyen könnyelműen bánniak a legfontosabb néptáplálékokkal* —• ez a. cikk konklúziója. A következő oldalon megint egy egyházellenes közleményt látunk. »Jézus szive germánok* a cí­me. A cikkíró kigúnyolja a düsseldorfi »Jézus szive birodalma« folyóirat stílusát. Ez a folyóirat az újszövetség szereplőit és a szenteket hősies, harcos személyiségeknek mutatja be. A SA-Mann »le'eplezi« a katolikus sajtó eme legújabb perfid taktikáját, amely a »hősi ösztönökre való appel­lálással Igyekszik a német Ifjúságot az egyház szá­mára megnyerni*. ismét felsorolja a papság elU'nl rágal­mak eoész sorát, hogy az ifjúságot felvilágosítsa: »Nagyon jól tudjuk a számos deviza-, erkölcs­ös politikai per óta, amelyeket szerzetesek és pa­pok ellen folytattak, hogy a »szent« egyház kö­reiben bizony igen rothadt az erkölcs. Az újság­írással foglalkozó papok tehát kissé szerényebben léphetnének fet...« Egy oldalt a kuliurának szen­tel a SA-Mann. Oroszlán Henrik alakját raj­zolja meg Itt egy cikk, alaposan kiemelve Henrik f Ér iesiiés! | A vidéki vevőközönségem kémjeimére légem összes készítményeinek Szegeden kizárólagos cgyedárusitásával MONHEIM drogériát biziam meg, ahol kiváló minőségű cik­keim teljesen a budapesti árakon lesz­nek árusitva. KOSZMIIZ PARfÜMERIE-K BUDAPEST, V., Dorottya ucca 12. 1V„ Váci ucca 18. V., Szt. István körút 2ü. IV., Calvin tér 4. harcát a kato'ikus egyházzal. A kultúrpolitika re­formjával »a barna nagyító* (?) cimü rovat fog­lalkozik, amely elutasítja magától a humanista íevelé i ideát és sfajtuda.os* iskolareformot kö­vetet. Az utolsó oldalon végül az ösgermdn po­gány mitliolágidból és az Edde-dalokból igyekszik Rudolf von Elmayer — Westenburgg — levezetni a világtörténelem egész lefolyását. Megtudjuk, hogy a történetéin lefolyása ^kozmikus* feltétélek­től függ és hogy az ember »holdérzékeny«. Az a/tudományosságnak, a rosszul ér­telmezett mitholágikns világmagyará­zatnak és zavaros félműveltségnek ilyen elszomoiitó zagywtlékával meg soha sem találkoztunk... Befejeztük e teináborltó füzet Ismertetését, amely hetenként borítja el százezres példányszám­ban a nagy szentek, hitvallók és tudósok orszá­gát. Hisszük és reméljük, hogy munkája hatástalan marad, mint ahogy hatástalan marad az orosz, spanyol vagy mexikói alheista propaganda is! SZEGEDI SAKKELET A Kiss Albert-emlékverseny tizenegyedik fordu. lójában Ocskay legyőzte Csákyt, Ozsvár legyőzte Beszét, Neumann nyert Simon ellen, Visky Mák ellen, Nagy Boros ellen, Konrád Tóth ellen és Bosenberg Babos ellen. A tizenkettedik fordulóban Babos nyert Boros ellen, Konrád Visky ellen, Ozsvár Csáky ellen, Mák Neumann ellen, Kmetyó Kristó elten és Simon Besze ellen. A verseny állása a tizenkettedik forduló után: Konrád 10 és fél. Mák, Nagy 9 és fél, Neumann, Kmetyó 9, Ozsvár, Ocskay 8, Csáky 7, Bosenberg, Visky 0 és fél, Boros, Simon, Kristó, Babos 4 és fél, Besze 3 és fél, Tóth 2. Játszma a Kiss Albert-versenyről. Vezércsel. (Világos: Neumann Gyula — Sötét: Mák Ernő) 1. HÍ3, IIf6. 2. dl, d5, 3. cl c6. 4. IIc3, Ff5. 5. e3, eG. 6. Fd3, (helyesebb cd, vagy ha világos a feszültséget fenn akarja tartani af. A tett lépés tempóvesztés) dc. 7. F:f5 (Hibás lépés, bár lát­szatra tetszetős. Sötét jó játékkal küzdhet gyalog­jáért.) ef. 8. a4, Fbl. 9. 0-0, 0-0 10. Vc2, (világos nehéz helyzetben van. IIe5-re Fc3, Vd5 következik) F:e3. 11. V:c3, b5. (A sötét vezérszárnyi gyalogok erősekké vállak.) 12. Vc2, gO. 13. b3, cb. 14. V:b3, Vdő! (A vezér uralja a fél táblát.) 15. Vb2- llbd7. 10. Fd2, Ilblx 17. ab, Hcl! 18. Va2, H:d2. 19. V:d2, eb 20. Bfcl. Ilel. 21. Vb5, Vb7. 22. Hc5, Bfc8. 23. TTd3, B:cl. 21. H:cl, Vc6. 25. Vb2, a5. 26. IidS, bt 27. Bel, IIc3. 28. IIe5? (Súlyos hiba, de a sötét szabat/gyalogosok elöbb-utóljb gvözelmct hoznak) IIe2+, Világos feladta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom