Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-21 / 266. szám

6 délmagyarország Vasárnap, 1937. november 21. amavumu uw •Ma—mw—wi ha ügyesen kezel rádiót! Vegyen részt a TELEFUNKEN t Pályásait fef/éfe/efc a helybeli Tetefunken rddlólcercslcedöltnél. A német köztársaság első kancellárja az orvosát sem tudja megfizetni Scheidemann, aki II. Vilmos császárt lemondatta a trónról Pösfyén, november. ..1918 november... Berlin. Tizenkilenc esztendő telt el azóta. A birodalmi parlament előtt ezrekre rfug a tömeg. Mindenki egy ember nevét ordítja. Aztán belülről feltépik az első emelet egyik szobájának ablakát ti az, akiit hallant akar a nép: Scheidemann Fülöp az erkélyen terem. Hosszú hullámos haját vadul cibálja a hideg november szellő. Beszélni kezd. ...Liebknecht megbukott... Berlinben nem lesz kommunizmus. > El Jen a köztársaság* — mattja Scheidemann és a tér visszhangozza a tömeg éljenzését... II. Vilmos este különvonaton Hollandlába utazik... Az egykori kasseli nyomdászinasból a német köztársaság első kancellária lesz... Egy szomorú ember ...1937 október ...Egy összetört öreg ember, botra támaszkodva sétál a Vég partján. Néha meg-megáll. Szótlanul bámul maga elé. Szemeinek tüze már régen a múlté, nevét itt nem tudja senki. A Vág partjának vándora: Scheidemann Fülöp, a német birodalmi gyűlés első elnöke, a német köztársaság első kancellárja. Most: emigránsa Idegen országoknak... Ősszel szokott eljönni kfe. Az idén nem jelezte előre jövetelét. Bejelentés nélkül érkezett és nem szállt meg ott, ahol máskor. Egy szerény polgári hotelben bérelt szobát, itt is étkezett, rendesen fent a szobájában. Reggelenként a fürdőbe ment, utána pihent és a késő délutáni órákban, alkonyat felé kisétált. A fürdöigazgatóság tapintatosságából nem került neve a kurlistára. Egyenes kívánságára még a hotelszemélyzet sein tudta kilétét. Én is megígértem: amig Pöstyénben van, nem Írok róla. i>OoHtor ur, nekem nincsen pénzem, nem tudok fizetni* i Régi doktorát, meghitt barátját kereste fel ezúttal Is. Aki évek hosszú sora óta kezeli. Térdizületében krónikus reumája van, erre ke.les már évek óta enyhülést. Szomorúan kopogtatott be az orvos rendelőjébe: — Doktor ur — mondotta orvosánag —- nőre sveretném megmondani önnek, hogy most nincsen pénzem. Nagyon szegény ember lettem. Nem tudok fizetni. Meg kell kérnem Magát: az idén kezeljen honorárium nélkül... Az orvosa, kitűnő, derék és jószívű fürdőorvos, megnyugtatta és megkísérelte, hogy lelket öntsön a búskomor emberbe. Szeretettel vette gondozás alá. A rémet köztársaság első kancellárja pontosan megjelent a viziteken. De itt is szótatén maradt. Megkérte a doktort: adjon ki rende'etet, hogy a személyzet, amely évek óta ismeri, ne szólitsa őt >Exzel'enz«;-nek. Politikáról a maga dolgairól nem beszélt senkivel, csak néha a doktorával. Az embereket kerülte. Senkit sem fogadott. Ha kiváncsi emberek fotografáló masinát fordítottak feléje, elfordította a fejét. Pár nappal ezelőtt elutazott. Cimét meg se hagyta... Egy kasseli nyomdászinas elindul útjára... Sok esztendő óta jár Pöstyénbe és a korábbi években nem volt ennyire zárkózott. Szivesen beszélgetett el múltjáról, politikai sikereiről a barátaival. Sok meghitt bizalmasa volt. Ezek egyike mesélte nekem: — Scheidemann büszke volt arra, hogy apja mázoló volt. A hesseni Kasselben — ez a városka megtisztelte azzal, hogy röviddel a harmadik birodalom megalakítása előtt még polgármesterének választotta meg — született 1865-ben. Ma hetvenkét esztendős, de sokkal öregebbnek néz ki. Korán elvesztette az apját és nyomdiszlnas lett. Életének legromantikusabb korszaka az volt —• mesélte —, amikor heti hét márkáért kora hajnaltól ké9Ő estig dolgozott. Ha nem volt sok munka a műhelyben, akkor, hogy mellékkeresetre tegyen szert, a kora hajnali órákban kiflit és kenyeret hordott ki egy pékmühelyből. Harmincnyolcéves korában választották meg képviselőnek és ki'enc évvel később alelnöke lett a német parlamentnek. Hogyan mondatta le II. Vilmost Igazi szerepe a háború vége felé kezdődik. II. Vilmos lcmondatásáról Scheidemann pöstyéni orvosának ezeket mesélte el: »Két héttel kinevezésem után, 1918 október 25-lkén levelet írtam Miksa hercegnek és ebben a levelemben követeltem, hogy a császár mondjon le. Ekkor már a forradalom szeie dühöngött Berlinben és II. Vilmos a levél elküldése után Spaaba, a főhadiszállásra utazott. Az ucca már követelte a császár lemondását...*. »A császár Spaaban volt. Berlinből percenkint hivták a főhadiszállást, a császárt kérték a telefonhoz. de senkinek sem volt bátorsága ahhoz, hogy közölje vele a való helyzetet. Előfordult az a kóinikus helyzet, hogy amikor a császár jelentkezett a telefonnál, Berlinben — letették a kagylót. Berlinben egyre fenyegetőbb lett a helyzet. Miksa herceg könyörgött Ebertnek, vegye át a kormányt és mentse meg Németországot. Ebért végre engedett. November kilencedikén kinevezte őt kancellárnak. »Ebert kinevezése után a pariamentne mentünk. Iszonyú helyzet lett úrrá Berlinen. A parlament üléstermében gúlákba rakott fegyverek. Az udvarban lovak nyerítettek. A nép engem akart hallani. Ilyeneket kiáltottak felém: »Scheidemannl Mentsd meg a hazát!* Ebben a percben azt éreztem, hogy aki most meg tudja nyerni a népet, az győz. Vagy Liebknecht, vagy én. Vagy a bolsevizmus lesz úrrá Németországon, vagy ml. és az az emberfeletti gyűlölet, amelyet a bolsevizmussal szemben éreztem, a parlament ablakához kergetett. Kiléptem a parlament ablakát, az üveg csörömpölve esett a földre... Beszélni kezdtem. Ilyeneket mondottam: »Vége a vérontásnak vége a háborúnak. Legyetek hűek elveinkhez és no mocskoljátok be Németországot. A császár lemondott* — ordítottam, pedig el pillanatban semmiféle hir se érkezett erről Spaaból. A tömeg őrjöngött. És én folytattam tovább: »A császár és barátai eltűntek. Miksa herceg átadta a kancellárságot Ebért barátunknak. Munkáskabinetet alakítunk. Az uj kormányt, amely a békét akarja biztosítani, kenyeret, meg munkát szerezni nektek, nem háborgatjátok nehéz munkájában. Hasson át benneteket ennek a napnak nagy történelmi jelentősége!* »En magam se tudom, hogy imért, de ezekkel a szavakkal fejeztem be beszédemet: »Éljen az uj, szabad német köztársaság!* Hihetetlen hatása volt a szavaimnak. Kalapok, sapkák röpültek a magasba, az emberek őrjöngtek és — Liebknecht megbukott... Hazám meg volt mentve...* * Scheidemann Fülöp a német nemzetgyűlés megalakulása után, 1919 februárjában első kancellárja lett a német köztársaságnak. Ezt a hivatalát csak rövid ideig töltötte be. Lemondott, mert nem akarta aláírni a Németországra kényszeritett békét. Aztán: tagja maradt touábbra is a parlamentnek és polgármestere városának. ...Most menekülni kénytelen. Szakállát leberetválja, hogy ne ismerje fel senki... r. P. Felkérem mindazon bajtársaimat, akikkel 1918-ban Szegeden az 5. ille'-őjeg a 302 honv. gy. e. keretében végeztem a tiszti iskolát, továbbá Kiskupányon, Veresmarton a kardostiszti tanfolyamot, majd az olasz harctéren a Piavénái, Conegliano, San Salvatore és környékein voltunk együtt, címüket vejem közöjni szíveskedjenek. Beretvás (Steiner) Tibor gyárigazgató, Budapest, VI., Lehel u. 8 Szeged szab. kir. Táros 120 drb. kályhát vásárolt BRUCKHER vasárum Miért: Mert: Bruckner kályhái, tűzhelyei elismerten jók, olcsók, modernex, lakarókosaü Részletfizetési kedvezmény ló tűzhely Brucknernál