Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-14 / 260. szám

Vasárnap, 1937. nov. 14. Évforduló Mit tudunk még mondani a gyász évfordulóján, akit nem sírtunk el eddig? Van-e még ki nem csordult könnyünk, van-e még el nem szállt nyila sötét haragunknak? Ma van évfordulója annak, hogy ezt a nemzetet térdre kényszeritették azok, akiknek nem bátorságuk volt több, nem helytállásuk volt nemesebb, nem céljuk volt erkölcsösebb, csak több volt a salétromuk és nagyobb készletük volt rézből. A nagyobb anyagi fölkészültség döntötte el a háború sorsát s amikor frissen öltözött, jóllakott emberanyag mérkőzött meg azokkal a hősökkel, akik hetek óta nem ettek meleget és hetek óta nem váltottak fehérneműt, — amikor tragikus aránytalansággá vált a műszaki felszerelés, akkor a háború sorsa sem lehetett többé kétséges. Össze kellett omlanunk, mert a hősiességet nem táplálta tovább a testnek muníciója s a lelkesedés gránát helyett nem robbant, a bátorságból nem lehetett tankokat építeni s az erkölcsi igazságot nem lehetett repülőgépekbe motorként felhasználni. S az öszszeomlott nemzetet tizenhét évvel ezelőtt térdre is kényszeritették, nem volt elég nekik a fegyverek diadala, nem volt elég ennek a kálváriás országnak megtépett köntöse, még meg is kellett aláznia a háború hős nemre tct. S ami azóta ezen a világon válságban, háborúban, vérontásban, a bizonytalanság poklában, reménytelenségben és kétségbeesésben végbement, az mind annak bizonyítéka, hogy milyen gonoszul, mennyire történelmi távlat nélkül, milyen hóbortos tájékozatlansággal bántak el ezzel az országgal. A világháború utáni béke tragikus helytelenségét és katasztrofális tévedéseit igazolja azoknak a vérben és aranyban vonagló válságoknak hosszú sora, amit ez a béke vemhéből kilökött. Ami azóta történt, az mind csak meghosszabbított árnyéka az úgynevezett békemünek. Nem volt még a világtörténelemben békemű, ami annyira a harcok fegyverterme, forradalmak lŐDorraktára, gyilkos szándékok éjjeli menedékhelye lett volna, mint a világháború befejezése. Máskor a békekötés ha nem is vetett véget a háborúnak, legalább enyhítette borzalmait, ha nem is parancsolta hüvelyükbe a kardokat, legalább tompította élüket. Most még ez sem történt, a háború után folytatódott a háború, a harc harcokat szült, a háború válsága kiterjedt az öt világrészre. A béke, a válságok romboló járványának fészkévé vált, ha kolera volna, lepra, vagy pestis, mér rég kiégették volna gócát, strázsákkal, farkasvermekkel és páncélerőditésekkel vették volna körül s mert békeszerződés volt, pestisnél veszedelmesebb, koleránál ártóbb, lepránál gyilkosabb, védik azok, akiknek el kellene pusztítani. Ebből a békéből elég volt. Elég volt fattyaiból. a világválságokból és forradalmakból, elég volt a vérontásból és a szegénységből. Más életet ukarunk már, több nyugalmat és több kenyeret, több biztonságot és sokkal több szabadságot. És elég volt már abból is, ahogy a világpolitika sarlatánjai a tüneti kezeléssel próbálkoznak. Nincs más megoldás, vissza kell menni a történelmi szerencsétlenségek kútfőjéhez s ha a világ kerePoliíikal napilap két nem tudjuk visszatolni 1914. nyaráig, annak csak jogi és politikai, tehát legyőzhető akadályai vannak, hogy viszszatoljuk a versaillesi békekötésig. Máskép kell elrendezni a világot, mint hogy a gyűlölet gőzében akkor kísérleteztek vele. Máskép kell kiosztani a természet javait, máskép kell osztozkodni azon a világtesten, ahová vak végzetünk kidobott. Lássuk be, hogy mindnyájan legyőzöttek vagyunk s több alázattal, mint eddig; kezdjünk hozzá, bogy közösen építsük fel, amit közösen romboltunk le. Ennek a belátásnak kell úrrá lenni tengerek és szárazföldek között." Ha diktatúra lehet jogosult, csak ez a belátás követelheti maga számára a parancsuralmat. Nem. pepecselhetünk se malterrel, se vérrel. Ez a kor nem juttat tovább feladatokat a politika kisPáris, november 13. Tegnap — mint isme- • retes —, megérkezett a japán kormány válasza Brüsszelbe. A válasz ezúttal is elutasitó volt. A japán kormány ismételten közölte, hogy nem hajlandó résztvenni az értekezleten. A francia lapok nagyrészének az a véleménye, hogy a brüsszeli értekezletnek Japán magatartása megadta a kegyelemdöfést. A Matinnak az a véleménye, hogv a jelenlegi helyzetben a kezdeményezés most már az Egyesült-Államokat illeti meg. Brüsszelből jelentik: Az értekezlet szombaton délben zárt ülést tartott, amelyen az elnöklő Spaak belga kül•ügvmioiszter ismertette a japán választ. Ezután Wellington Koo, Kina főmegbizottja azt javasolta, hogy az értekezleten képviselt hatalmak közös mozgalmat indítsanak erkölcsi és gazdasági téren Japán ellen, kérte, hogv szüntessék meg a hadianyagszállitást és a hitelnyújtást Japánnak, támogassák Kinát annál is inkább, mert Kinának anyagi segítségre van szüksége, hogv folytathassa az ellenállást. Ezután Norman Davis amerikai főmegbizott beszélt. Sajnálkozását fejezte ki, hogy a nemzetközi helyzet állandósága veszélvbe került és hangoztatta, hogyha Japán elfogadta volna a meghivást, ez Janón számára is előnv lett volna, annál is inkább, inert az értekezlet számol Japán érzékenységével. — A sangaii helyzet kialakulásában más hatalmak érdekei is közre "átszariok — mondotta az amerikai főmegbizott. Reméli, hogy XIII. évfolyam 260. sz. plasztikusai számára. Csak a monumentalitás, a világtörténelem irányának megtalálása s az elölről kezdés gátnélküli, felszabadító bátorsága tehet valamit értünk s az emberiségért. Nagy embereket és nagy tetteket hiv e kor, nem azokat, akik a parancsolásban, hanem akik bátorságban, alkotásban s az emberi szellem tiszteletében nagyok. Ez az évforduló ne legyen kalapácsa politikai vádaknak s amiben mindnyájan egyformán bűnösek vagyunk, abban ne legyen, egyikünk vádló s a másikunk hiába védekező vádlott. Ez az évforduló a lélek egységét erősítse meg s mutasson rá minden felfrissü'ő erővel azokra a kötelességekre; melyek elvégzetlenül várnak ránk. Amig a tizenhét év előtti törvényt a történelem nem fopjá hatálytalanítani, addig nem lehet itt béke és nem lesz itt pihenő. Japán még meg fogja találni az utat az érte* kezleten való részvételre. Normann Davis után ; Delbos francia fődelegátus hangsúlyozta, hogy Fran-* ciaország ragaszkodik a békéhez és ennek előfeltétele, hogy mindenekelőtt tiszteletben tartsák azokat az alapelveket, amelyeken a civilizáció nyugszik. Igy tehát tiszteletben keli tartani az aláirt szerződéseket és hűnek kelL maradnia az adott szóhoz. Az általános talp-" ráállás csak a nemzetek békés és szabad egvütt-. működéséből, nem pedig az erőszak eszközei-*) nek alkalmazása révén jöhet létre. Eden angol külügyminiszter nem heiyesli az olvari) változásokat, amelyeket erőszakkal kényszert lenek ki. Anglia a nemzetközi jog tiszteletben! tartására alapítja külpolitikáját. • ; Ezután ismét Normann D~'vis amerikai fő-* megbízott szólalt fel és annak a reményéneid adott kifejezést, hogv Janón még mesfiakilhatia az evüttmüködés útját az értckeZletteTi Potemkin szovjet orosz kiküldött hangsúlyozta. bogy a szovjet minden békés megoldást pártol. A zárt ülés végén M a r e s c o 11 i gróf olasz kiküldött kijelentette, hogy egyetért azokkal az elvekkel, amelveket az egves felszólalók hangoztattak és különösen azzal a kívánsággal. hogv a békét fenn kell tartani, illetve hely-* re kell állítani. A délutáni ülésen az elnök előterjesztette/ a közös nyilatkozattervezetet, amelyben az értekezlet részletesen és erélycf Elvi megállapodás Brüsszelben: H hatalmak fegyver- és íősxersxáííitássai, valamint hitelnyújtással támogatták Kinát Erélyes hangú választ terveznek a japán elutasításra — Eden, Delbos, Norman Davis a iávolkeleíi béke helyreállításáért — Több óvás viía uián még nem egxexiek meg a jegyzék sxö• vegében, a tanácskozási hétfőn folytatják