Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-27 / 245. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1937, október 27. ismeri, hogy vannak olyan túlfűtött törekvések,' amelyek akár gyerekségből, akár meggondolatlanságból meg akarják változtatni a magyar alkotmányt. ^ H. Szabó Imre megállapítja, hogy az indítvány a pángermán veszélyre hivta fel az ország figyelmét, amelyet letagadni nem lehet. A hitlerizmus jelenthet bármit befelé, Magyarország felé esak a pángermán veszélyt jelenti. Konkrét példákat hozott fel, a makói Bogár-esetet, azután a német fskolásgvermekrk kezébe adott könyvet Magyarországról. Beszédének e részében éles összetűzése Támadt Szönyei Károly rendőrkapitánnyal, aki közbeszólásában hazugságnak mondotta egy állítását. Az izgalmak és éles szócsata percekig tartolt. II. Szabó azzal fejezte be felszólalását, hogy a magyar társadalmat, a kispolgárságot és kisparasztságot kell megerősíteni e veszéllyel szemben. Fried Ármin szerint a szabadságjogok megnziikitésével — amint ezt a belügyminisztej- nyilatkozata ígéri — nem lehet a szélsőséges izgatások ellen küzdeni. Beszédében tovább kritizálta a rendőri intézkedéseket, mig végül is a főispán megvonta tőle a szót. Dr. Csorba János szerint arról van szó, hogy a magyar nemzet a maga fajiságát és magyarságát védje meg. K o t r o c z ó József a kormány intézkedéseit elegendőknek tartja. Komoly hatást tett Galamb Ferenc kovácsmester felszólalása, aki egyszerű szavakban arról beszélt, hogy az idegen pénzzel csinált mozgalom, bárhogy vesszük és bárki csinálja, esak nemZPti veszedelem lehet, amely ellen a magyar polgárságot felvonultatni kell. Nagy Ernő mondott ezután — élharcosi beszédet. kijelentette, hogy a kormány — egyáltalán nincs rászorulva a társadalom támogatására és bátorítására, majd Tarnay Ivort személyében támadta. Dr. T a m á s y András szólalt fel utolsónak a kisgyülési javaslat mellett, majd Tarnay Ivor tfrfiektált a felszólalásokra. Ring Béla allsnán szólalt fel végül Tarnay Tvor érdemeinek elismerése védelmében, majd a közgyűlés 74:1fi szavazatarányban a kisgyűlés javaslatát fogadta el. Egy magyar piktor diadala a művészet városában Egy művész utja a békéscsabai órásmester műhelyétől a világhírig Késmárk, október. Tipikusan kisvárosi szálloda. Az ágy megvetve, A falhoz rúgott bordó plümón szürke selyem pizsama. A sarokban egy nyitott koffer mellett spárgával átkötve festö-állvóny. A nyitott ablakon keresztül felém mosolyog az Őszi nap bágyadt ragyogásában Thököly városa: Késmárk. Hepehupás főterének macskafejü kőveire sávokat rajzol a napsugár. A házak, amelyek szén sorjában ölelik körül a régi templomot, korszakokat éltek át és egyformán mesélnek békéről, háborúról. Láttak processziókat és sáncok felé vonuló ágyukat egyaránt. A csipkével bevont ablakok mögött — muskátli piroslik itt és levendula szagát érzed a szobákban — évszázadokon át fehérnemüs szekrénybe raktak tallért, libertást, Kossuth-bankót, angyalos forintot, ga-. rast, dukátot és koronát.,. A templom tornyán át felénk integet a Magas (Tátra. A csúcsokon frissen esett hó. A völgyben még virágok nyílnak... Hófehér hajával az örökifjú bohém, Perlrott-Csaba Vilmos fogad a hotelszobában. Pár nappal ezelőtt érkezett meg Széplakról. Mednyánszkv báró, O 1 g y a y Viktor és a halhatatlan emlékű Katona Nándor után ő most a Tátra piktora. A vázlatkönyve tele van friss impressziókkal. Égbe nyúló csúcsok, csöndes patakok a völgyek virágos rétéin, szelíden legelésző birkák a lankákon, szikrázó vizű tengerszemek, ájtatos falvak a poprádi fensikon kergetik egymást a lapokon. ... Most van harminc esztendeje, hogy Párlsfcan kiállította a fiatal Perlrott-Csaba hét képét abban a teremben, amelyet a „Vadak szobáiának" neveztek akkoriban. A francia piktúra halhatatlanjai: Matisse, Derain, Dclaunay, Brack — valamennyi forradalmár a maga ideiében, szerepeltek együtt a magyar piktorral. Páris forrongó művészete akkor már kiábrándította a művészt Nagybányából és — idehaza nem volt maradása. Ticasso lett a mestere és — négy évvel később, 1911-ben a szalón „Soeietnire"-nek választotta meg Bajta kivül egyedül Csók Istvánt érte a magyarok közül ez a megtiszteltetés. órásinas, szinész, muzsikus, piktor "Párisban, ahol tizenhétszer állított ki, Monsieur „Xaba"-nak hivják. Családi neve: Perlrott. A Csaba-nevet azért tette apja nevéhez, mert Békéscsabán született. Az apja órásmester volt. Dc már az öregapja is órákat reparáR és az apa inirnkn vágja az volt .hogy a fiából is órás legyen. 'A fialal Vilmos ki Is lanulta az <5rfismesterséget. Most is megvan a munkakönyve. A mesterséghez azonban nem volt kedve és — megszökött hazulról. Pestre került és beiratkozott a S o 1 y m o s s y-féle sziniiskolába. Esténkimt statisztált, azonban, ha tehette az iparrajz iskolában rajzolgatott. Később muzsikát tanult és — mint flótás játszott is egy zenekarban. — Minden vágyam az volt — meséli —, hogy piktor legyek. Eleinte ólomkatonákat festettem és apró nádfödeles házakat. Emlékszem: a házunk Csabán — megvan ma is — hosszú, egész uccát elfoglaló kertben volt. Ha néha hazakerültem, hasrafekve bámultam kertünkben a tovarohanó felhőket és megpróbáltam lefesteni őket. A lelkem különös nyugtalansággal telt meg. A rohanó felhőben csatákat láttam és púpos tevéket, nagyszakállú embereket és földöntúli viziók vad szimfóniája tobzódott bennem. Már huszonnégy esztendős voltam, amikor egy piktor, Koszt a József elvitt Abonyba. Nála éltem, amig — féltékeny nem lett rám. Volt egy modellje, Annának hivták,., ...Egy pillanatra elhallgat. .. ... A Vigyázó-kertben nyiltak az orgonák 'és a patak partján ezüstös hangon szólt a tehenek nyakán a kolomp. Tavasz volt és Anna fekete haja kócosan lobogott a szélben. Tavasz volt... Felejthetetlenül szép tavasz.., Mikor is volt ez? 1905-ben... Harminckét esztendeje .,. — A következő stáció: Nagvbánya Ferenezy, Hollóssy, Iványi-Grünwald. Küzdelem. Forrongás. Elneveznek „Neo"-nak. Ez a gúnynév évekig kisér. Forradalmár voltam Megvonták tőlem az ösztöndijakat, már a társadalmi kiközösítés gondolatát is felvetették. Talán egyedül IványiGrünsvald érteit meg, Ferenezy hatalmas zsenije másként magyarázta a természet zárt egységét, mint mi. Én hangos szóval hirdettem: Nagybánya ideje lejárt és m! tul vagyunk az impresszionizmuson. Boldog voltam, amikor zónázva és éjszakákon át eljuthattam végre minden álmom céljához: Párisba. — Az Academie Julienben Jean Paul L" a u r e n s tanítványa lettem és S t e i n 1 e i n meg Lucie n Simon korrigálták este a rajzaimat. Ezcrkincszázhat egyik őszi szombatján ismertem meg )M a t i s s e t. Olyan hatással volt rám a művészete, hogy otthagytam hatodmagammal az akadémiát és 1906 őszén megnyitottam a ruc de Sévresben, egy volt kolostor földszintjén az első Matisse-iskolát... — Huszonhat éves voltam akkor és —• egy év múlva a képeim sikert arattak a művészetek" Mekkájában Párisban. A művész, akinek képei korunkat is reprezentálják Gyorsan következtek most már a stációk: 1908 Brüsszel, 1909 Nizza és a Galéria Veil Páris, kollektív kiállítás Metzingerrel és Derian nel, a következő éveikben Spanyolország, Köln és — Pest Előbb az Erzsébetvárosi Kaszinó dija, majd a Ferenc József jubileumi díj. Kollektív kiállítások Prágában, Drezdában. Lipcsében, Hamburgban és idehaza a Belvedereben. Háború. Béke. Újra Páris. ... És most, deresedő fejjel, de fiatal tűzzel végleg Párisba költözik Monsieur Xaba. Azt mondja: — Évekre leszerződtettek Párisba. Olyan szer* zödést kötöttek, mint a francia piktúra legnagyobbjaival. „Nomoro" szerint fizetik a képeimet. Csak azt kötötték ki, hogy „ezentúl csak' látogatóba mehetek Pestre és állandóan Párisban kell élnem." Művészi termésemet előre lekötötték... Fejedelmi áron ... Azt irta róla. egy francia művészt folyölratí „Nem élt még francia piktor, aki a Szajna partjának tobzódását olyan színekkel tudta volna vászonra vinni, mint a magyar Perlrott-Csaba A késmárki hotelszobában kicsomagolja képeit. Sehol semmi ismétlés. Ugyanazt a párisi uccát, a Notre Dame környékét, a Szajna hidjait minden vásznán uj szemekkel látja. Csöndesen mondja: — Inkább a színekben élem ki magamat, mtn! a formában. Minden képem reprezentánsa a kornak, amiben élek. Magamat akarom megsokszorozni müveimben. Valóban: mindén képe uj stilus, minden portréja: uj stáció, minden ecsetvonása: szakítás a múlttal. Perlrott-Csaba Vilmos nemcsak a nagybányai iskolát tagadj'a meg, hanem elkövetkező képeiben önmagát is. Korunk minden forradalma' rajta ül a vásznain. Az egymással összecsapó szélsőséges irányzatok levegője tombol a színeiben. Itt nincsen megállás, nincsen kialakult irány, nincsen visszatérés a tegnapi ideálhoz Minden uj ecsetvonás: sirásója a réginek ... Talán azt lehetne mondani a képeire: a rendszertelenségek rendszere tombol rajtuk ... Aminthogy harmincöiegynehány évvel ezelóit S fiatal Perlrott Vilmos az apja békéscsabai házának kertjében a délibáb ijesztő figuráit hajszolta a dél felől érkező és északnak tartó rózsaszínű, vagy fekete felhők árnyékában, azonképpen délibáb lett az élete és a művészete is. Ragyogóan szép, tele fantáziával, soha vissza nem térő álmokkal megtűzdelve. A haja fehér. A szemeiben csillog a tüz. A késmárki hotel keskeny ágyának szélén ma-' ga elé bámul. ...És arról mesél, hogy most viszi kl Párisba a Tátrát... Paál Jób. A japánok elfoglalták Tasangot SanghaT, október 26. 'Á japán—kinai Háború legelkeseredettebb csatája előzte meg Tasang elfoglalását. Tasang és Miasang eleste következteben a hadihelyzet megváltozott. A iKang Vant védő kinai csapatokat most a bekerítés veszélye fenyegeti. A kínaiak megkezdték viszszavonulásukat, amelyet rendbten hajtottak végre. A kínaiak uj vonala Pasze-Siao-Csapej és a Nanking-Sanghaii vasútvonalnál csatlakozik a megerősített Nankiang—kiatingi vonalhoz. A kínaiak azt mondják, hogy mihelyt a japánoknak sikerül nagyobb létszáma csapatot partra szállítani, azonnal számításba veszik visszavonulásukat erre a vonalra. Előreláthatólag a japánok kísérletet tesznek arra, hogy déli irányban a Tuczeu patak felé előrenyomuljanak és ily módon elszigeteljék Csapej tartományt.