Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-08 / 180. szám

Politikai napilap XIII. évfolyam. 180. sz. Angol-olasz közeledés után - franda-olasz közeledés! Vasárnap, 1937. aug. 8. Az alispán Kedves fiatal barátom, aki uj világok eszmekörében élsz, mindennél többre becsülöd az áldást és az átkot egyformán megszülő technikát, hogy lépéseid elé azért minden nap kifürkészhetetlen ötletességgel gördüljenek az akadályok, melyek a legközönségesebb dologban sokszor a lélegzetedet is elapasztják, — szeretném neked halk begedüszóban elmesélni, mi volt valamikor nem is olyan régen az alispán és micsoda ma. Kenyérkereső hajszában, amikor rád is hajtóvadászatot rendeznek, hogy beszervezzenek titkos eskükkel hol ezen a stráfon, hol amazon, látsz egy hivatalfőnököt, akit körülbelül csak a nótából ismersz, furcsán kedélyes szokásokkal, amelyek szerint piros rózsát tett Mulató Névtelen kalapjára s közben piros borral itatta. Azonban nem tudod, hogy ő jelentette azt a szimbólumszerü valamit, aminek nemcsak hagyomártya, legendás múltja, hanepn vidámsága mellett is hatalma, liberalizmusa, fanatikus hazaszerete, igazságérzete volt s mindig ugy hivték, hogy vármegye. Abban a régi világban, amelyet még ismert a mi hervadó fürtű generációnk is, sose volt probléma a vármegyében, bogy ki való alispánnak, legfeljebb arról lehetett szó, hogy ki legyen az. Melyik a marsallbotot tarsolyában hordó gárdából, de majdnem mindig tisztelve az elsőségi jusst, a sorrendet. Pillanatig se hidd kérlek, bogy itt az a tréfás létra érvényesült, amely annyi közéleti jelest tolt mór fölfelé annélkül, hogy ő maga különösebben észrevette volna. Aki idáig jutott a vármegyében, annak az orravalóságát elismerték a pályatársak is; mert külömben aligha jutott volna nemcsak idáig, de az előző állomásig is. Kezdte majdnem mind egészen alul, iktatóban, kiadóban, de megtanult mindent, amit tudni kell egy ilyen hatalmas gépezetben, az eszén nem lehetett túljárni raffinériával. halandzsával, apró zugokba belelátott, valljuk be, hogy amellett a további működését som hanyagolta el. Az utolsó vizsga letétele nem azt ielentette nála, hogy most már bucsut vett a betűtől s csak a rózsás kalapokkal, meg a piros borokkal törődik, — az igazi tanulást akkor kezdte meg a vármegyei ember, amikor teljes kvalifikációjával állásba jutott. Nagv famíliák, amelyek a politikai pólyára nevelték fiaikat, a szükséges tudós megszerzése végett beadták előbb a gvereket vármegyei szolgálatra. Kényes időkben, ha tiszta fejű és erős kezű főispánra volt a kormánynak szüksége, bizalommal fordulhatott kisegítésért a vármegyéhez, bekötött szemmel is megtalálta a maga emberét. Itt figyelmeztetni akarlak valamire. Ne be* széli nepotizmusról egy szót se. Vagy előbb nézz körül akár az államnál, akár a fővárosnál, de nem utolsó sorban a vidéki városokban. Hol maradt mindezektől a vármegyei Megtörtént nem egyszer, Kogy az alispánt nevezték ki odahaza főispánnak, de a megtiszteltetést nem mindenki vállalta. Ahol ur voltam, ott nem leszek szolgai — mondta az ősi tradiciókra tekintő, többnyire vagyontalan ember. Mert a vármegyének első reprezentánsa az alispán volt, a főispán csak a Páris, augusztus 7. C e r u 11 i olasz nagykövet Chautemps miniszterelnöknél tett diplomáciai lépéséről Párisban szombaton este azt a következtetést vonják le. hogy az angol-olasz közeledést szükségszerűen franciaolasz közeledés fogja nyomon követni. A Paris Midi lehetségesnek tartja, hogy Róma és London, valamint Róma és Páris között párhuzamos tárgyalások indulnak meg, amelyek azonban végül is összeolvadnak, mert kormányt képviselte. Ha az alispán akarta, a vármegyében az ő akarata teljesült kormányszándékok, politikai érekek semmibevevésével, hiszen mégis csak ő ismert úgyszólván minden lelket, ő látta a legjobban cselekedetek következményét, amivel számolni kell holnap is, amikor a főispán már Isten tudja, merre jár. Következőleg tovább kellett-gondolnia és látnia a ma pillanatnyi kényelménél, mert ahogy a népmese mondja: Eltörted a fatálat, miből eszel vasárnap? Nem, annak a tálnak épen kellett maradnia még sok vasárnapra, alkotmónyvédő, önkormányzati éheztető böjtökre. Az alispáni kvalifikáció kiegészült emberi motívumokkal is, sőt valljuk meg, bogy azok tették a nagyobbik részét. Legendái vannak ennek a méltóságnak, az alispán apja volt a tisztikarának s a középkori hangzású „megtorlást" sokszor ugy gyakorolta bizalmas-négyszemközt, mint az igazi apa. De meg is védte a fiait, ba azt látta, bogy indokolatlanul célba vették. A háború előtt történt ennek egy klasszikus példája, nem is tul-messze tőlünk, ahol politikai okokból hiába szeretett volna valakit kirakni állásából a főispán, buszonnégy óra múlva visszahelyezte működési körébe az alispán. A közigazgatási diplomácia magas iskolája volt ez a harc, az egyik oldalon a hatalom, a rendelkezésre álló mód. a másikon a tudás és a gyakorlat annyi finom mestermunkája, hogy végül csakis ez diadalmaskodhatott. Tegyük hozzá, hogy kizárólag törvényes eszközökkel. Nem tudjuk a családapa jellemzésénél mellőzni azt a másik esetet sem, ahol nagy vármegyei vendégeskedésen szordinót ajánlott az alispán egyik aljegyzője jókedvére. A fiu aztán tüzeskedve haptákba vágta magát. — Alispán ur, kérem, mi vagyok én itt: vendég, vagy aljegyző? — Föltétlenül vendég vagy, fiam, de azért viseld magad ugy, minlha aljegyző volnál. Az első pillanatra jóizü mondásnak tetszik. Pedig mi minden rezeg a mélységében! Tudod-e micsoda, kedves fiatal barátom? A. vármegye és az alispán lelke. Az a gondosság, amelynek párjaként a béke éveiben 'háziezredünk mindig inspekcióztatott mulató ifjúsága körében egy törzstisztet. Harminc esztendei szolgálata után megkapta az alispán a királyi tanácsosságot, vagy a harmadosztályú vaskoronarendet s nagyságos ur lett külsőleg is, nem csupán egyéOlaszország Angliával és Franciaországgal szemben azonos kívánságokat támaszt, viszont Franciaország és Anglia Mussolinihoz szintén teljesen azonos kéréseket intéz. Mussolini az abesszin hódítás elismerését és az Olaszország által létrehozott Földközi-tengeri statusquo elismerését kívánja, emellett Franciaország Tuniszra. Anglia pedig Egyiptomra vonatkozó ígéreteket kér Rómától. ni méltóságában. Hogy az milyen előkelő kitüntetés volt, te azt el sem tudod képzelni, fiatal barátom. Megesett az is, bogy a sok gpndban, lelkiismeretes munkában megremegett a sokágú gyeplőt fogó keze. Akkor aztán a pihenést ugy gyakorolta, bogy felküldette magát a parlamentbe. Nem hetyke legénykorban, néhány hordó visszhangiától önámulatba esve, hanem a megérett férfierő teljében, a tekintély, tudás, tapasztalat, világismeret, bölcs lehiggadós kincsestarisznyájával. Amikor szakkérdéseknél elég volt ötperces felszólalása, bogy kiilömb világosságot teremtsen, mint hetek fáradozása az egymás megértésére. Amikor ott kezdődött az igazi karrierje, — hány nevet sorolhatnék fel, am nézz csak utána, kellemesen lepődsz meg. Mindenesetre azonban akkor ment el, amikor neki tetszett, emberöltőt meghaladó páratlan hűséges és alkotással teli szolgálat után nem érte meg, hogv egyszerre elfeledjék a hálára kötelező multat, mert mittudom én miért, milyen rendelkezések, szempontok kényszerében az ember is elvesztette értékálló becsét, akárcsak infláció idején a fedezetnélküli bankó. Itt azonban az se számit, hogy az aranyalap makulátlan maradt: Régen nem a régi már a vármegye, hivatalnok lett az alispán is, ugy hatnak rám mégis a mai szokások, „eszközlések," mintha végtelen messzeségből suhanna felém a harang szava, úszva a levegőben, töredékeivel szivet remegtetve, temetésre hijva. Voltak-e hibái is? — ne keressük most. Ugy hívták valamikor, hogy pillére az államéletnek, az alkotmánynak. Büszke sas volt, de idejében lemetszették a szárnyait, hogy na röpdössön túlságosan. Hánvan tudják, Kogy köröskörül voltunk véve klasszikus alispánokkal. a méltóság kivételes jeleseivel? K Bácskában Skulféty Ferenc fejezte be a maevar világot. Torontálban Jankó Ágoston. Cicatriois Lnio<5 ma is az alispánságára büszke, de Kogy mire lesz büszke a kormányzóképesség, a sokágazatu ludas, az emberi sok érték kivételes reprezentánsa, Tarnay Ivor? — azt nem próbáljuk találgatni. Kedves fiatal barátom, azzal kezdtem/ bogy elmesélem neked, mi volt valamikor aX alisnán és micsoda ma. Az első résszel beszámoltam, a másikat engedd el. Hiszen 1937ben élsz, te vagv hivatva, bogy helyrehozni, amit mi elrontottunk, láss magad mindent, ahogy látnod engedtetik^