Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-28 / 170. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1937. julfus 28. II második nemzedék A Vatikán lapja, az Osservatore Romano felveti újra a kisebbségek prob­lémáját s rámutat arra, sogy ennek a problé­mának megoldása nélkül nincs béke Eu­rópában. A cikk szerint Eu.ópában még negyvenmillió ember cl kisebb­ségi sorban, hiába volt világháború s e világháború hiába tűzte ki céljául a kisebb­ségek felszabadítását. Az Osservatore Romano azonban mást is'mond s a Vatikán szócsövének tekin­télye súlyossá t^szi azokat a szavakat, me­lyeket a nemzeti kisebbségek törekvéseiről ad számot. Minél jobban magukra találnak az első idők ájult kétségbeeséséből a r.épki­sebbségek, annál forróbb vággyal mernek a határon túlra tekinteni s annál legyőzhe­tetlenebb kívánsággal néznek azoknak éle­tére, akik velük az uralom örömét is meg tudnák osztani. A Vatikán la*pja figyelmez­teti a világ lelkiismeretét arra, hogy a nem­zetiség probléma emiatt soha nem fog virulenciá jóból veszíteni, sőt egyre fenyegetőbb lesz s fegyre több nyugtalanító anyagot fog szállítani a nem­zetközi politika számára. S ha ezt nem nemzetiségi agitátor s nem tűi elmetlen nacionalizmus mondja, hanem a pápai állam félhivatalosa a ma­ga nagy tekintélyével és sejtetve a katoliciz­mus hivatalos nézetét is, akkor valóban ér­demes elmélkedni igazságain és tanácsain. Az tagadhatatlan, hogy az igazi népkisebb­ségi politika útjait nem azok fogják megta­lálni, akik maguk az uralom részesei voltak, hanem azok,- akik már az uj impérium alatt nőttek fel. Akik maguk többségi sorból buktak le kisebbségi sorba, azokban több az elkeseredés, több a személyes bán­talom emlcke, több az impulzivitás, több a „szentelt fájdalom", de tiUik első nemzeti öntudatukat már, mint a kisebbségek tagjai kapták, azokban több a hozzáértés, több az emberekkel és problémákkal vuló bánni tu­dás, több az érvényesülés eszköze s azok ma­guk is birtokolnak valamit az uralom része­seinek eszközeiből. A régi nemzedék­ben több a szubjektivizmus, az új­ban, a most felnövőben több az objek­tív szemlélet s az a gyakorlati érzék, amit a viszonyokhoz alkalmazkodás teremt meg. Talán ez is egyik oka annak, hogy a régi Magyarország nemzetiségei milyen pél­dátlan tudással, milyen szellemi és anyagi felkészültséggel vivták meg nemzetiségi harcaikat s az első magyar kisebbségi nem­zedék mennyivel szervezetlenebből s bár mennyivel lelkesebben áll őrt nemzetisége, nyelve és kulturája mellett. Kern kell tehát attól tartani, hogy a muló évek le fogják hűteni a harcok hevét s az a nemzedék, amelyik már kisebbségi sorba született bele, kevesebb hűséggel és lazább ragaszkodással fogja védeni a maga politi­.kai, emberi és kulturális jogait. A Vatikán lapja éppen az ellenkezőjét vallja igaznak: azt, hogy nőni fog a nemzetiségi küzdelmek virulenciája s hogy sokkal könnyebb volna megoldani ma, mint amilyennek megoldása a második, vagy harmadik nemzedék számá­ra ígérkezik. Ha vun második és harmadik birodalom, Politikai napilap akkor lehet második és harmadik ki­sebbségi nemzedékről is beszél­ni. Az első nemzedék az apáké, akik kisebbségekké váltak, a második azoknak nemzedéke, akik már elszakított területen születtek, de akik lelkét az apák fogadkozása s az anyák meséje és imádsága állította ma­gyarságának védői közé — s a harmadik nemzedék az elszakított területeken szü­letett apák és anyák gyermekei lesznek s akiket nem szenvedély és nem keserűség, hanem a történelmi jogok, a nyelv és kuitura kitéphetellen jogcimei köteleznek helytál­lásra, hűségre és harcra. S nem félünk tőle, a harc nem lesz kevésbé heves, azért, mert személyes emlékek* nem fogják tüzelni a harcosokat. Hányadik generáció adta a régi Magyarország nemzetiségi harcosait? S mi is meglehetünk elégedve, ha a későbbi nem­zedékek a kisebbségi magyar sorban annyi bátorsággal, vakmerőséggel és elszántsággal fogjók követelni jogaikat, mint amennyivel a magyar uralommal szemben felléptek a XDI. évfolyam. 170. sz. népkisebbségek képviselői. Aki tehát azt hiszi, hogy a nemzetiségi problémák megoldásában az idő is szövetsé­gesünk, az súlyos történelmi tévedés áldo­zatává válhatik. Az idő múlása nem csök­kenti, hanem kiélesiti a nemzetiségi el­lentéteket s megoldhatatlanná teszi azt, ami m a az elfogulatlan értelem számára könnyen megoldható kérdés lehet. A történelmi fel­adatok nem olyanok, mint a baktériumok, hogy minél több embert ölnek meg, annál többet veszítenek veszélyességük mértéké­ből. A .történelmi feladatok, ha elvégzetté­nek maradnak, minél több embert öl­nek meg, annál több ember életét fenyegetik. Nem mondunk más példát, csak Lengyelországot és Elszászt. Minél több idő. múlik el, a bevégzetlen kötelesség annál nagyobb erővel követeli jogait. Mennyi vér­nek kell elfolyni és mennyi életnek kell el­pusztulni, ha útjába állnak annak, amit ma a hűvös értelem és objektív gondolat köny­nyen és simán elvégezhetne. Huszonötezer felkelő esett el eddig Madrid oslrománál Madrid, julius 28- A spanyol polgárháború frontjairól ellentétes hirek érkeztek. A sala­niancai főhadiszállás azt jelentette kedden, hogy csapatai Aragóniában folytatták elő­nyomulásukat és több fontos állást elfoglal­tak. Visszaverték a kormánvesapatok elkese­redett ellentámadását Bruneténél. A felkelők több hadikocsit és más harcászati felszere­lést zsákmányoltak Bruneténél többezer kor­mánypárti katona holtteste borit ia a csatate­ret. Madrid ezzel szemben azt állította, liogy a felkelők több támadását visszaverték, ele el­ismeri, hogy a milícia kissé visszavonult és a Brunetétől északra levő erdőben foglalt vé­delmi állást. A felkelők a Madridtól nyugatra lefolyt harcokban már 25 ezer embert vesztet­tek. A spanyol fővárosból érkezett az a jelentés is, amely egy francia újságírónő haláláról szá­mol be. Gerda Ta.ki francia újságírónő egyik kollégájával beszélgetett autója közelé­ben, amikor egy köztársasági tank elütötte őket. Az újságírónő a kórházban meghalt se­beiben. A brunetei harctéren hétfőn eleseit dr. Sallenberger Randolph, a brit kórházi különítmény orvosa. Londoni jelentés szerint Franco tábornok megszüntette azt a rendelkezést, amely meg­tiltotta, hogv az angol bányavállalatok alkaté mazottai Bilbaóba menjenek. A felkelők elfoofak egy angol gőzőst London, julius 28. Londonba érkezett hir szerint Muriban egy' kétezer tonnás angol gő­zöst Givon magasságában a spanyol fennha­tóság alá tartozó vizeken egy felkelő cirkáló elfogta és Ferloba kisérte. Ez már a harma­dik hajó, amelyet a felkelők spanyol vizeken elfogtak. Dörögnek az ágyuk Peking kapuinál Ujabb összeütközések a japán és a kina! csapatok között London, julius 27. Keddre virradó éjszaka heves ütközet folyt le Peking keleti részén. A japán csa­patok a Saojaninen-kapunál be akartak nyomulni a városba, de zárt kapukra talált Erre a falak megmászásához kezd'.ek, a kinai katonák azonban gépfegyvertiizet zúdítottak rájuk. A gépfegyvertilz ellenére mintegy 100 japán katonának sikerült be­jutnia a városba, itt azonban e'fogiák őket. Ez és mas össze, üzés azt mutatja, hogy a japánok meg akarják kezdeni az általános hadműveleteket Az a körülmény, hogy a japár vezérkar bemutatta a hadiintézkedések tervét a mikádónak, arra vall, hogy Japán most már semmi körülmények között sem á litja meg Eszakkina felé nyomuló csapatait. Tienesini jelentés szerint a nankingi kormány mindenáron meg akarja védeni Északkinát, ezért csapatai azonnal segítségére sietnek Szung-Csan Jüan tábornoknak, ha a japánok támadnának. A központi kormánynak tiz hadosztálya, mintegy százezor embere jelenleg Hopei tartományban ál­lomásozik. A nankingi kormány egyébként elhatározta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom