Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-25 / 168. szám

DElMAGYARORSZA Vasárnap, 1937. Julius 25. Politikai napilap XIII. évfolyam. 168. sz. Nincs tilalmi idii! Esryeves születésnapját ünnepelhetne a Semlegességi bizottság, amit a nagyhatal­mak a spanyol polgárháború ellenőrzésére küldtek ki. Egyéves lett az a pólyásbaba­bátorság és csecsemő-félénkség, ami ennek a bizottságnak működését jellemzi. Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni. Eddig csak a népszövetség, a tengeri Had­erő felszerélésének korlátozására kiküldött bizottságok és a leszerelési értekezletek tudták meggyőzni a világot teljes és tökéle­tes tehetetlenségükről, most a sem­legességi bizottság is belépett a tehetetlen­ségűket igazoló, inaktivitásukról meggyőző, minden cselekvéstől irtózó testületek sorába. A veszett k,utya nem irtózik ugy a víztől, mint ahogy a béke szolgálatára hivatott in­tézmények -félnek a cselekvéstől. Csak cse­lekedniük ne kelljen, amig az események nyilt színvallásra nem kényszeritik őket, amig meglapulhatnak az ünnepi beszédek palástjai mögött, amig szép szavakat hullat­gatnak s a béke kékjét festhetik föl az ég­boltra, addig nincs semmi baj. De ha állást kellene foglalniok, egyikükben sem lenne meg a szükséges bátorság és a lelki felszaba­dulás érzése. És ez az oka annak, Kogy se nem Hatá­roznak, se nem cselekdnek. Amig együtt szívhatják a csibukot, együtt szürcsölhetik a fekete kávét s együtt hallgathatják a kenet­teljes szavakat, addig nincs semmi baj. Sq a kávén, se a dohányon nem lehet össze­veszni. De ha egyszer, csak' egyetlen egyszer arról kellene beszélniük, aminek elintézésére őket kiküldték s arról kellene határozniok, amit a világ lelkiismerete rájuk bízott, akkor egyszerre kiderülne, hogy ahá­nyan vannak, annyi közöttük a különböző vélemény s minden nvilt színvallás csak elmérgesitené azt a problémát, aminek'meg­oldására őket kiküldték; Az alapvető baj mé­gis csak az, hogy a leszerelési bizottság a leszerelés kérdésének megol­dását nehezíti meg, a népszövet­ség a világb éke útjában áll s a semlegességi bizottság megakadá­lyozza azt, hogy a világ népei, hatalmai és municiógyárai hagyják magukra a spanyol háborút, ha már véget vetni nem tudnak ne­kr. Minek az egész semlegességi bizottság, ha a s p a ny ol háborúban a spanyo­lokat kivéve mindenki részt ve­het s az európai municiógyárak nagy­gyakorlatnak tekinthetik a spanyol nép szörnyű tragédiáját, nagygyakorlatnak, ahol élessel lőnek s ahol kipróbálhatják a hadi­anyagokat gyártó üzemek legújabb találmá­nyainak hatását. S milyen nagyszerű alka­lom van most erre a próbatételre, nem ka­sírozott házakat bombáznak, hanem valósá­gos városokat, nem fából faragot figurákra, hanem lélekző emberekre s a „mögöttes or­szágrészek" a maguk asszonyi és gyerek­ellátottságával szolgáltatják az anyagot a tömegrombolást és a tömeggyilkolást végző gépszörnyetegek kipróbálására. Mit jelentene a semlegesség? Jelentené a humanizmust, az emberséget,- a krisztusi hitet, jelentene örök és egyet­len ideálunkat: a békét. Mit jelent a sza­bad beavatkozás politikáia? Jelenti a leg­szörnyűbb vérengzést és a legvéresebb had­gyakorlatot, jelenti azt, hogy embertő­m e g e k k e 1 végeznek gyilkolási kí­sérleteket katonai hatalmak és munició­szállitók. A semlegességi bizottságnak az le­hetett volna a feladata, hogy ettől a vérál­dozattól és ettől az erkölcsi fekélytől meg­menti a világtörténelmet, megmenti a kultu­rát és a civilizációt s megmenti a spanyolok szerencsétlen országát attól, hogy gyüleke­ző helye legyen minden gyülevész fegyver­nek és zsoldosnak. És ha nem volt még ezen a világon nemzetközi bizottság, ame­lyik feladatának meg tudott felelni, ennek a bizottságnak kellett volna akkor is az egyetlennek és elsőnek lenni a feladatok megoldásában és a kötelességek teljesítésé­ben. Ennek a bizottságnak kellett volna meg­akadályozni azt a rettenetes embervadá­szatot, ami Spanyolországban most vég­bemegy. Véres vadászterület lett a spanyolok hazájából, katonai hatalmak és municiógyárak vesznek részt ebben a véres körvadászatban: Vannak vadászati tilalmak, törvény álla­pította meg azt az időt, amikor nem sza­bad vadra lőni és nem szabad halakat horgászni. Az állatok életét védik a tilalmi idők, csak az emberekét nem védi semmi. S nem lehet rajta csudálkozni, az állatok számára van­nak elfogadott és végrehajtott eugeneti­kái szabályok, csak az ember szaporod­hatik fittyet hányva minden eugenetikái sza­bálynak és minden természettudományi tör­vénynek. Az embergyilkolásnak, oz embervadászatna'k nincs tilalmi id e j e, itt nincsenek vadorzók és nincsenek vadászterületek. S ha olykor-olykor egy-egy semlegesített semlegességi bizottságot kül­denek ki a nagyhatalmak, hogy hivatkozni tudjanak intervenciójuk komolyságára, — ime példa, milyen a semminél kétség­beeitően kevesebb az, amire vállal­koztok s ennek a semminek egy töredékét sem tudták megvalósítani. Nincs az a kürtös s talán nincs már az a kürt sem amelyik ezt a vadászatot le tudná fújni. Japán ultimátumot nyújtott át Kinának Minden további nélkUl megkezdi a támadást, Őa a kinai csapatok nem vonulnak vissza. — A japán fjadtesiek nem mozdulnak Peking alól * Ujabb veszedelmes ieszültség Távolkeleten Sanghai, julius 24. öt napig titokban tar­tották azt az egyezményt, amelyet az északki­nai kormány feje S zu n g-T s ze-J u a n tá­bornok kötött a japánokkal és amely arról szól, hogy megszüntet Észak-Kinában minden ja­pánclleiies mozgalmat és hadseregét Paking mögé vonja vissza. A sangaii lapok a látóm ok" megállapodását árulás.­tiak minősitik és azt Hangoztatják, hogy ezt az egyezményt a nankingi kormány nem hagyja jóvá, mert Szung- J sze- Ju.a» esak helyi hatóságnak szá mit és nincsen feljogosítva államközi szerző­dések aláírására. A megállapodásban az áll, hogy Kina elbocsátja valamennyi japáneilene­sen gondolkozó tisztjét és állami emberét, el­fojt minden japánellenes propagandát és ja­pán cenzúra alá bocsátja az iskoláskönyvekct. A helyzet megint súlyos London, julius 24. A pekingi japán katonai hatóság hivatalos közleményt adott ki, amely tserint az északkinai helyzet újból súlyosbo­dott, miután a 37. hadosztály visszavonulása nagyon lassan folyik. A? Lvening Standard pekingi jelentése sze­rint Nitsiu ezredes az északkinai japán sa­toLai küldöttség vezetője jegyzéket nyújtott át Szung-Tsze-Jüan tábornoknak, Hopey és Csa­bai/ politikai tanácselnökének, amely szerint .Iapán to\ábbi figyelmeztetés nélkül megkezdi az ellenségeskedést, ha a 37, hadosztály nem vonul ki Pekingből. 0 A figyelmeztetés szerint a japánok legfel­jebb niég egy egészen rövid lejáratú ultimá­tumot nyújtanak át, de esetleg ez az ultimá­tum cl is marad és azonnal megtámadják a 37 hadosztály egyik határozottan megjelölt 600Ü főnyi csapatkülönitményét. Japán vár TJencsin, julius 24. A pekingi japán kato­nai a Hasé kijelentette, hogy a Peking előtt ál­lomásozó japán csapatok egyelőre még »neua vonulnak vissza. Rémület Sanghaiban Sanghai, julius 24. Sanghaiban súlyos kö­tofkeZiilényekkel fenyegető esemény történt. A japán helyőrség egyik katonája nyomtala­nul eltűnt. A japánok azt állítják, hogy a kí­nai nacionalista szövetség emberei rabolták el a katonai azért, hogy bosszúból megöljék. A város egyik negyedében a japánok házkutatást tartottak. Sanghaiban igen nagy a rémület, rneii attól tartanak, hogv a japánok megtor­lásra használják fel az esetet. Összetűzés Japán és a szovjet között Tiencsin, julius 24. Uj viszályról érkezett jelentés a lávolkelelről. Az ellentétek most a japánok és a szovjet között élesedtek ki. Az Amur folyón ismét összetűzésre került sor, nem messze Hehontól szovjetcsaputok tüzeltek egv japán hajóra, majd a hajót elfoglalták. Az in­cidensről közelebbi részletek még nem érkez­tek. A szovjettámadás hire japán köröktón natív feltűnést keltett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom